Újabb fifikás csalásokra derült fény a síugrásban, a hajlakk is jó a manipulációhoz
A síugróknál továbbgyűrűzött a trondheimi világbajnokságon kipattant botrány. Egyre több sportolóról derül ki, hogy korábban valamilyen módon manipulálták a síruhájukat, többek szerint széles körben elterjedt a csalás.
A trondheimi vb zárónapján két norvég ugrót zártak ki a versenyből, miután egy titokban készített videófelvételről kiderült, hogy síruhájukat egy utólagos varrással tette az egyik stábtag még merevebbé, ami esélyt adott a hosszabb repülésre.
A síugrók mindig is arra törekedtek, hogy ugrás közben a testük és a felszerelésük szárnyként működjön, testtartásuk és a beállításaik is a felhajtóerő legjobb kihasználását célozzák. A Nemzetközi Síszövetség (FIS) a felszerelésekről mindig külön rendelkezik, például azt is előírja, hogy mennyire lötyöghet egy versenyzőn a síruha, és azt is, hogy annak az anyaga mennyi levegőt eresszen át, de a szabályokat sokszor megpróbálták már kijátszani. Egy sűrű szövésű ruha vagy a megnövelt felület rengeteget segíthet a jobb eredmények elérésében, és már nagyon kicsi változtatás is sokat tud jelenteni.
A mostani világbajnokságon Marius Lindviket és Johan Forfangot zárták ki, majd néhány nappal később három korábbi norvég ugró állt elő, hogy pályafutásuk során csaltak. Johan Remen Evensen, Anders Jacobsen és Daniel-André Tande is azt állította, hogy a csalás gyakorlatilag összenőtt a síugrással, minden nemzet megpróbál valahogy trükközni. Fel is sorolták, mik a legjellemzőbb manipulációk: hosszú kesztyű, a megengedettnél szélesebb vagy hosszabb lécek, illegális cipők, merevítést biztosító varratok, különlegesen szabott alsóneműk a síruha alatt.
Mindhárman azt mondták, hogy volt olyan versenyük, amikor a méretükhöz képest szabálytalanul nagy síruhát viseltek, és gyakran érezték azt, hogy a FIS ellenőrei szemet hunynak a csalások felett, és véletlenszerűen szedik ki az embereket a mezőnyből.
Tande arról is beszélt, hogy egy világkupaversenyen a norvégok a megengedettnél sűrűbb szövésű síruhában indultak, amit az első ugrás után kilyuggattak, és így a verseny végén simán átment a légátfúvásos teszten. Jacobsen pedig azt magyarázta el, hogy milyen testtartást kellett felvenni az ellenőrzésen, hogy ne bukjanak le. Azt mondta, ha ügyesen felhúzták a vállukat, akkor az ágyékuknál is néhány centivel feljebb csúszott a ruha, ami aztán repülés közben már lejjebb volt, és nagyobb felületet képezett.
A három, beismerést tevő norvéghoz később csatlakozott a svájciak 2009-es világbajnoka, Andreas Küttel is, aki egy másik trükkről számolt be a Blick.ch-nak. Ő hajlakkal fújta le a mezét, hogy csökkentse annak légáteresztő képességét. Arra, hogy mások is csalnak, a 2005-ös világkupa-győzelme után jött rá. Az osztrákok akkori edzője megkérdezte tőle, hogy mind a két ugrásnál ugyanazt a síruhát viselte-e. Ebből arra következtetett, hogy akit az első ugrásnál ellenőriztek a szövetség tisztviselői, azt általában a második kör után már nem vitték el, így érdemes volt megkockáztatni az illegális síruha viselését.
Az sem véletlen, hogy sokszor azok az ugrók is a levegőbe dobják a karjukat a leérkezés után, akiknek gyenge teljesítményük miatt semmi okuk nem lenne az ünneplésre. A mozdulatra azért van szükség, hogy eloldják azt a tépőzáras rendszert, ami az alsóneműjükhöz van rögzítve, és biztosítja a síruha optimális repülési formáját.
A norvég NRK lap számításai szerint az előző öt szezon világkupáin, világbajnokságain és olimpiáin összesen 322 a felszereléssel kapcsolatos kizárás volt. Ez is mutatja, hogy milyen széles körben elterjedt a trükközés, de akár azt is jelentheti, hogy a FIS szabályai nem elég egyértelműek.
Severin Freund német olimpiai bajnok szerint addig nem is lesz sok változás, amíg csak annyi a csalás szankciója, hogy az adott versenyről kizárják az ugrót. Úgy véli, hogy súlyosabb büntetésekre van szükség, hogy ne legyen annyi próbálkozás.
