A tokiói atlétikai világbajnokság zárónapján az Egyesült Államok négy váltószámból hármat megnyert, de a férfi 4x400-on Botswana győzött, két világbajnoki csúcs is született.
A női 800 méter abszolút favoritja a brit Keely Hodgkinson volt, aki arra is képes lehetett, hogy ne spóroljon mások szélárnyékában, és a távot végigvezetve nyerjen. A brit 200 méter után a kenyai Mourával vívott pozícióharcot, és egy nagyon erős négyszázzal kezdtek. Hodgkinson végül 600-nál tudta megelőzni a magát túlvállaló Mourát. A korán megindított hajrá aztán Hodgkinsonnál is visszaütött, az utolsó 50 méteren elfogyott, az utolsó kanyarból kijőve indító kenyai Lilian Odira szinte könnyedén ellépett mellette, majd honfitársa, Georgia Hunter Bell is bedobta elé magát a célba. Odira világbajnoki csúccsal nyert. 1:54,62-je hat századdal jobb, mint Jarmila Kratochvilová 1983-as eredménye. A csehszlovák futónő szintén 1983-as világcsúcsa egyébként ma is él, és legalább annyi támadás érte, mint a német Marita Koch 1985-ben futott 400-as világrekordja.
A férfi 5000 méteren már csak a 10 000 méter izgalmai és őrületes hajrája miatt is nagy versenyt lehetett várni, utóbbi bajnoka, a francia Jimmy Gressier ide is bejutott, de itt próbálkozhatott javítással a 1500-on olimpiai bajnok Cole Hocker is, akit egy lökés miatt kizártak eredeti távjáról, és ott nem döntőzhetett. A szám címvédője a norvég Jakob Ingebrigtsen 1500-on szintén nem jutott be döntőbe, egy sérülésből visszatérve még nem szerezte vissza gyorsaságát, de 5000-en azért így is jobb esélyei lehettek.
A rajt után három amerikai állt az élre, és diktáltak közepesen erős tempót. Hocker aztán visszaolvadt a mezőnybe, Ingebrigtsen pedig szokásához híven a sor végén spórolt az erejével. A második kilométer még erősebb lett, mint az első, Nico Young és Grant Fisher továbbra is irányítani próbálták a versenyt, de aztán az etióp Hagos Gebrhiwet is az élre állt. A három erős kilométer után sokat lassult a tempó, ekkor Ingebrigtsen is előrement, és az utolsó 450 méterig nem is gyorsultak be igazán. Ekkor indított a belga Isaac Kimeli és az etióp Biniam Mehary. Ingebrigtsen teljesen eltűnt, Hocker pedig még 300 méternél is elég hátul volt. Az amerikai ekkor begyújtotta a rakétákat, és a célegyenesre fordulva már előnyös pozícióban volt, a sprintjével senki sem bírt, megfogta Meharyt, Gressier-t végül Kimelit és tisztán övé volt az első hely. Kimelié lett az ezüst, Gressier pedig a bronzot zsebelte be.
A férfi 4x400 méter favoritja Botswana volt, három futójuk eleve bejutott a 400-as döntőbe, negyedik emberük pedig az a Letsile Tebogo volt, aki 200-on olimpiai bajnok lett tavaly. Kihívójuk az az Egyesült Államok lehetett, ami némi közjáték után jutott be a döntőbe. Az előfutamok alapján nem lehettek volna ott, de a zsűri úgy döntött, hogy egy külön időfutamot rendez nekik és a kenyaiaknak, mivel szerintük a zambiai váltó akadályozta őket. Kenya és az Egyesült Államok vasárnap reggel futottak különversenyt, és utóbbi olyan időt ért el, ami elég volt a döntőre, amelyet így kilenc csapattal rendeztek. Az amerikaiak az egyes pályát kaptak, ami eleve nem túl előnyös, de egy heves esőzés miatt még nagyobb hátrány lett, mert állt a víz rajta. Ennek ellenére az Egyesült Államok erősen kezdett, elsőként váltottak, és gyorsan kialakult a különcsatájuk a botswanaiakkal. Utóbbiak közül a harmadik ember, Ndori akarta hamar eldönteni a versenyt, a kanyarban előzős kísérlete viszont csődöt mondott, és aztán alig tudott kapaszkodni az amerikai mögött. Az utolsó kör is drámaira sikerült, a 400-as egyéni bajnok Kebinathshipi lemaradni látszott a 400 gátas Rai Benjamin mögött, sőt már a dél-afrikai váltó is veszélyeztette, amikor valahonnan erőre kapott, és 20 méter alatt megfordította az állást. Az amerikaiak a második helyet végül csak célfotóval hozták Dél-Afrika előtt.
A női 4x400 ezek után izgalommentesre sikerült, az Egyesült Államok, a minden idők második legjobb 400-as idejét futó Sydney McLaughlin-Levrone-nal, nagy fölénnyel, világbajnoki csúccsal nyerte a döntőt Jamaica és a címvédő Hollandia előtt.
A női 4x100 méter is amerikai győzelemmel zárult, de ott jóval élesebb volt a verseny. Jamaica végig az Egyesült Államok nyakán volt, végül csak négy századdal kaptak ki. A jamaicai váltó első tagja, Shelley-Ann Fraser-Pryce karrierjének utolsó versenyét futotta, és búcsúzott az atlétikától. A 38 éves sprinter összesen tíz világbajnoki aranyérmet nyert a különböző távokon, és háromszoros olimpiai bajnok is volt. Az amerikaiaknál Melissa Jefferson-Wooden jelentkezett be trónkövetelőként, három aranyéremmel (100, 200, 4x100) zárta ezt a vb-t.
Miután Jamaica elrontotta az elődöntőt és kizárták, a férfi 4x100 méter favoritja is Egyesült Államok lett. Az amerikaiak simán végig is vitték a váltóbotot, az utolsó váltásnál a kétszázas bajnok Noah Lyles már eleve előnyből indult, és nem hagyott esélyt a többieknek, mögötte a kanadai váltó érkezett tisztán, míg a harmadikok a hollandok lettek.
Eredmények:
Női 800 méteres síkfutás:
1. Lilian Odira (Kenya) 1:54,62
2. Georgia Hunter Bell (Nagy-Britannia) 1:54,90
3. Keely Hodgkinson (Nagy-Britannia) 1:54,91
Férfi 5000 méteres síkfutás:
1. Cole Hocker (Egyesült Államok) 12:58,30
2. Isaac Kimeli (Belgium) 12:58,78
3. Jimmy Gressier (Franciaország) 12:59,33
Női 4x400 méter:
1. Egyesült Államok 3:16,61
2. Jamaica 3:19,25
3. Hollandia 3:20,18
Férfi 4x400 méter:
1. Botswana 2:57,76
2. Egyesült Államok 2:57,83
3. Dél-afrikai Köztársaság 2:57,83
Női 4x100 méter:
1. Egyesült Államok 41,75 másodperc
2. Jamaica 41,79
3. Németország 41,83
Férfi 4x100 méter:
1. Egyesült Államok 37,29 másodperc
2. Kanada 37,55
3. Hollandia 37,81
Tízpróba:
1. Leo Neugebauer (Németország) 8804 pont
2. Ayden Owens-Delerme (Puerto Rico) 8794
3. Kyle Garland (Egyesült Államok) 8703
