Lehet kisvíz, lehet szennyezés, a Duna kavicságya mindig jó minőségű ivóvizet szűr Budapestnek

Már hagyomány, hogy a víz világnapjához, március 22-höz közelítve a Fővárosi Vízművek nyílt napot tart a Gellért-hegyen lévő Gruber József víztározóban, ami a sci-fit idéző medence bejárása mellett alkalmat ad arra is, hogy a vízellátás aktualitásairól beszéljenek.

A Gruber József víztározó két, 40 ezer köbméteres medencéje közül az egyik most üres, de nem vízhiány vagy műszaki hiba miatt, egyszerűen bizonyos időközönként muszáj leereszteni belőle a vizet, hogy elvégezzék a szokásos karbantartási és tisztítási munkákat. A főként a Csepel-szigetről érkező vizet gravitációs úton Dél-Buda és a Belváros felé továbbítják, és nem okoz szolgáltatási problémát az sem, hogy most csak egy medence üzemel. Reggel érezhetően van egy csúcsidőszak, ami jól látszott a vízzel teli medence mércéjén: ottjártunkkor éppen két méter alatt volt, pedig nyolcméteres is lehet a vízoszlop. (A Gruber József víztározót egy korábbi cikkünkben már részletesen bemutattuk.)

Budapest egy átlagos napon 430 ezer köbméter vizet fogyaszt, ami hőségnapokon 600 ezer fölé is mehet. A minimumokat pedig jellemzően a karácsonyi napokon mérik, akkor 340 ezer köbméter körülire esik vissza a fogyasztás.

„Egyre többször van szolgáltatáskiesés, nyomásprobléma, zavarosság a fogyasztóknál, amit a műszaki berendezések egyre gyakoribb meghibásodása okozza. Ezeket igyekszünk gyorsan elhárítani, de megelőzni nem tudjuk. Egy mód lenne rá, a nagyszabású rekonstrukció, de ennek nincsenek meg a feltételei. Bízunk abban, hogy ahogy a nem lakossági fogyasztóknál is megtörtént a vízdíjak reformja, úgy a lakossági fogyasztóknál is igazságosabb díjrendszert vezetnek be” – mondta Csörnyei Géza, a Fővárosi Vízművek vezérigazgatója.

Csörnyei nem bontotta ki, hogy milyen is lenne szerinte az igazságosabb díjrendszer, pedig a vízi közműves szakma is régóta beszél arról, hogy a lakosság nagyon olcsón jut a vízhez, a befizetett összegekből pedig képtelenség folyamatosan felújítani a csatornarendszereket és más műtárgyakat.

A problémák nagyobb része jellemzően nyáron jelentkezik, és néhány agglomerációs település időszakos vízhiányt is élt már meg. A Fővárosi Vízművek 11 agglomerációs település ivóvíz- és szennyvízszolgáltatója, és folyamatosan növekvő igényekkel találkozik.

„A lakosságszám növekedése sokkal gyorsabb, mint ahogy azt a korábban elkészített településfejlesztési tervekben rögzítették, de nagyok az eltérések. Van olyan agglomerációs településünk, ahol húsz év alatt húsz százalékkal nőtt a lakosságszám, de olyan is, ahol megduplázódott. Azt a kérdést nem jogos feltenni, hogy húsz évvel ezelőtt miért nem látta ezt előre az akkori városvezető. A vízi közműveket ötven és száz évre építjük, ha megszületik egy döntés, hogy milyen kapacitásra épül ki egy létesítmény, az a következő ötven évre meghatározza egy település adottságait és lehetőségeit” – mondta Csörnyei.

A Fővárosi Vízművek igazgatója úgy látja, hogy ezeket az adottságokat most több helyen feszegetik a beköltözések, amelyek néhány évig kontroll nélkül történtek meg. Ezeken a helyeken már muszáj lesz kapacitást fejleszteni, de ez nem mindig egyszerű, még akkor sem, ha lenne rá pénz. A szakember szerint több olyan agglomerációs település van, ahol még nincs vízbázis sem, így a fővárosra vagy más bázisokra kell támaszkodniuk. Amikor pedig egy tranzitvezetéket építenek, akkor nem egy településben, hanem regionálisan gondolkodnak. Egy nagyobb bővítés a tervezési folyamatokkal, műszaki létesítmények kialakításával évekig eltarthat, és addig valahogy alkalmazkodniuk kell a településeknek ahhoz, hogy a kapacitásaik határán vannak.

Csörnyei szerint az sokat tud segíteni, ha a vízművek tudja tudatosítani a lakosságban, a települések vezetőiben, hogy egyáltalán milyenek a kapacitásaik. Jó kommunikációval már sikerült települést megmenteniük a vízhiánytól.

„Amikor azt látjuk, hogy olyan időszak jön, ami bizonytalanná teszi az ellátást, akkor legfontosabb az információ. Végig kell gondolni, hogy mire is használjuk a vizet. Nem az a probléma, hogy nincs elég, hiszen az év többi napján ezt látjuk. Az a baj, hogy többet akarunk használni más célra, többször föl akarjuk locsolni az udvart, meglocsolni a kertet, és még a kocsinkat is lemossuk. Olyan típusú vízhasználatok miatt nő meg a fogyasztás, amiknek az indokait mindenki egyénileg tudja eldönteni. Tudatosabb mérlegeléssel ezeket kezelni lehetne” – mondta Csörnyei Géza.

A Duna alacsony vízszintje miatt sokakban felmerült a kérdés, hogy az mennyiben befolyásolja az ivóvízellátást vagy a vízminőséget. Engloner Attila, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Tiszta Ivóvíz projekt munkatársa szerint szerencsére nagyon kevéssé.

A kisvíz két dolgot okoz, egyrészt befolyásolja a kitermelhető víz mennyiségét, másrészt csökken a Duna vizének hígító hatása a szennyezőket tekintve. A körülbelül hétszáz parti szűrésű kút viszont kisvíz idején is el tudja látni Budapestet, és a vízminőség is biztosított.

„A víz, ami a felszín alatt van, az esőből és főleg a Dunából származik. Egy kavicságyon szűrődik le a felszín alá. Azok a termelőkutak, amelyek ellátják Budapestet, innen táplálkoznak. Azt vizsgáltuk, hogy amikor nagyon alacsony a Duna vízszintje, akkor ezek a kutak még mindig a Duna vizét termelik-e, vagy a háttérből talajvizeket. Az a jó hír, hogy a Duna ilyenkor is meghatározó. A kavicságy felszínén lévő élő mikrobiális közösségekből álló bevonat megszűri a szennyezőanyagokat kisvíz és nagyvíz idején is” – mondta Engloner Attila.

Megfigyelték, hogy ezek a bevonatok, akkor is megőrzik a funkciójukat, ha esetleg kisvíz idején ideiglenesen szárazra kerülnek. Környezeti és emberi hatásokra a bevonat összetétele is időről időre változik, de szerencsére ez sem befolyásolja a víztisztítási folyamatokat. A kutatók arra jutottak, hogy ha bekövetkeznek a nem túl pozitív klímaforgatókönyvek, akkor is még évtizedekig nyugodtak lehetünk abban, hogy a budapesti ivóvíz biztonságosan jó minőségű lesz.

A Duna vizét folyamatosan monitorozzák, mert például egy új szennyezőanyag is veszélyt jelenthet a kavicsbevonatra. „Mi körülbelül negyven szerves mikroszennyezőt, gyógyszermaradványokat, korróziógátló anyagokat és bomlástermékeiket vizsgáljuk, de amíg mi beszélgetünk, a gyógyszer- és vegyipar újabb és újabb vegyületeket állít elő. Olyan mértékben növekszik a számuk, hogy azzal nehéz lépést tartani, ezért kell állandóan figyelemmel kísérni, mi történik a folyóval” – mondta Engloner Attila.