Március 28-án egy 7,7 magnitúdójú földrengés rázta meg Mianmart. A földmozgás az ország második legnagyobb települése, a másfél millió lakosú Mandalaj közelében volt, de jelentős hatása volt a fővárosban, Nepjidában is, sőt kilengtek az ezer kilométer távolságban lévő thaiföldi Bangkok felhőkarcolói, egy épülő toronyház pedig összeomlott. A hivatalos jelentések kétezer körüli halálos áldozatról számolnak be, azonban akár egy nagyságrenddel nagyobb is lehet a halálos áldozatok száma. Miért volt ennyire pusztító ez a földrengés, mit tud mondani erről a tudomány? Az elemzések gyorsan feltárták ennek okát, ami tanulsággal szolgálhat a jövőre nézve, a hasonló eseményekre való felkészülésben is.
A földrengés egy 1200 kilométer hosszan, észak–déli irányba húzódó törésvonal középső részén történt, egy olyan szegmensen, ahol évtizedeken keresztül viszonylagos nyugalom volt. A földkéregben azonban nőtt és nőtt itt a feszültség, és végül ez hatalmas hosszon okozott kőzetelmozdulást. Ennek tágabb lemeztektonikai oka az, hogy az Indiai-kőzetlemez észak felé mozog, többek között gyűri fel a Himaláját, a keleti oldalán pedig a Burmai-mikrolemez alá bukik. A Burmai-mikrolemez is észak felé mozog a tőle keletre lévő Szunda-kőzetlemezhez képest, köztük húzódik ez a hosszú törésvonal, ami mentén így oldalelmozdulás történhet. A Sagaing-törésvonal a Föld egyik leghosszabb és legaktívabb oldalelmozdulásos törésvonala, ami mentén az elmúlt évszázadban közel egy tucat, 7-es magnitúdónál nagyobb földrengés pattant ki.
A friss szeizmikus és földszerkezeti elemzések alapján a földrengés különleges típusú volt, aminek szupernyírás-földrengés a neve. Másfél perc alatt, északról déli irányba több mint 300 kilométer hosszon tört el a földkéreg kőzete a Sagaing-törésvonal mentén, és 4–6 métert mozdult északi irányba a Burmai-kőzetlemez, ami elképesztő. Ez a kőzettestfeltörés és -elmozdulás jóval gyorsabban történt (másodpercentként 2–5 kilométer sebességgel), mint a levegőben mért hangsebesség, és gyorsabban, mint ahogy az s-hullámok, azaz a transzverzális földrengéses nyíróhullámok terjednek a földkéreg kőzetében (innen az elnevezése, hogy szupernyírás).
Minderről Kyle Bradley és Judith Hubbard szeizmológusok számoltak be, többek között az austini Zhe Jia földrengéssebesség-elemzése és egy tajvani PhD-hallgató, Zixin Lee elemzése alapján, aki az európai Copernicus ESA Sentinel–2 műhold képét értékelte. Ebből az is kiderül, hogy a töréselmozdulás nem egyenletes volt, hanem egyrészt Mandalaj közelében, másrészt vagy 300 kilométer távolságban Nepjidától északra volt a legintenzívebb, a kettő között pedig kisebb volt a mozgás. Ez az eredmény összhangban van az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) kezdeti adataival és következtetéseivel is.
A mianmari földrengés megtanít minket arra, hogy a kőzetmozgások nem feltétlen pontszerűek, még ha egy hipocentrum és epicentrum jelzi is a helyszínüket, hanem sok esetben jelentős kiterjedésű felület mentén történik a mozgás, és ez nagyobb területen okozhat pusztítást. Ez különösen igaz az oldalelmozdulásos földrengésekre, de ilyen méretben, ilyen hosszon eddig modern eszközökkel nem jegyeztek fel ehhez hasonló eseményt. (Ez történt 1979-ben a kaliforniai Imperial völgyi és 1999-ben a törökországi Izmit földrengés során.) Ehhez jelentős energia felszabadulásával járó földrengés társul, jellemzően 6,9 magnitúdónál nagyobb nagyságú.
A szupernyírásos kőzettörést alátámasztják a rendelkezésre álló (alapvetően thaiföldi földrengés-adatbázisból származó) utórengésadatok is, amik a fentebb említett két jelentős elmozdulásos terület körül jelennek meg, ahogy arra Jascha Polet szeizmológus hívta fel a figyelmet. Ezek között vannak 5 magnitúdójúnál nagyobbak, amik további veszélyt jelentenek a térségre. A fenti tudományos magyarázat összhangban van azzal, hogy a mianmari földrengés nagy területet érintett, a USGS számítása szerint IX körüli (romboló) intenzitást ért el a módosított Mercalli-skálán, és legalább 6,5 millió emberre hatott – ez kétszerese a 2023-as török–szír földrengés során érintett lakosoknak. Egy ilyen szupernyírásos kőzettörés mentén kipattanó földrengés emiatt sokkal nagyobb pusztítást végez.
A hivatalos jelentések egyelőre kétezer körüli halálos áldozatról számolnak be, de a szakemberek attól tartanak, hogy ez egy nagyságrenddel nagyobb lehet. A hírek szerint a 300 ezer lakosú Sagaing település 80 százaléka semmisült meg. Mianmarban az épületek nagy többsége nem földrengésbiztos, ami miatt kártyavárként omlottak össze. Ezt néhány fotó hitelesíti, de rögtön hozzá kell tenni, hogy a közösségi médiában rengeteg valótlan, mesterséges intelligenciával generált felvétel és videó is megjelenik, hasonlóan a Los Angeles városában néhány hónappal ezelőtt pusztított tűzvészhez. Nagyon nehéz tehát objektív képet kapni a földrengés okozta károkról, nagyon kevés hír érkezik Mianmarból. Ez részben a polgárháborús helyzettel is magyarázható; részben azzal, hogy szinte lehetetlen megközelíteni a térséget, mivel a nemzetközi reptér irányítóépülete is összeomlott, az utak többsége járhatatlan, részben a talajfolyás okozta károk miatt, illetve a vasúti sínek is deformálódtak. Nagy a félelem, hogy valójában az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb természeti katasztrófája történt.
A thaiföldi Bangkokban is érezték a földrengést, pedig az vagy ezer kilométer távolságban van Mandalajtól. A magas felhőkarcolók kilengtek, a tetejükön lévő medencék vize ömlött le a magasból, egy épülő toronyház pedig összeomlott. Ennek oka az, hogy a város egy folyóvízi üledékkel kitöltött síkságra épült, a laza üledékes rétegsor pedig felerősíti a földrengéshullámok rezonanciáját, felnagyítja a hullámokat. Hasonló jelenséget tapasztaltak 1985-ben Mexikóvárosban, és vélhetően hasonló okok miatt van veszélyben Bukarest is a nagy, 7-nál nagyobb magnitúdójú Vrancea-földrengések során.
A gyors tudományos elemzések nélkülözhetetlenek, hogy világosan lehessen látni, érteni a földrengések keletkezését és mechanizmusát, illetve lehetséges közeli és távoli hatását. Mindebből fontos tanulni, e szerint kell felkészülni a hasonló jövőbeli eseményekre.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet Kőzettan-Geokémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó blog szerzője.
