Schmidt Mária szerint a Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus
Blogposztban ment neki a Magyar Tudományos Akadémiának Schmidt Mária történész-ideológus-megmondóember, a Terror Háza Múzeum és a XXI. Század Intézet főigazgatója, amiért az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya állásfoglalást adott ki április elején, mondván, hogy ha Orbán Viktor májusban ellátogatna a Magyar Tudományos Akadémia 200. évfordulójára emlékező ünnepi ülésre, „a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyná a termet”.
Ezt azzal indokolták, hogy a „miniszterelnök a 2025. március 15-i állami ünnepségen elmondott beszédében több tekintetben is átlépte azokat az írott és íratlan normákat, amelyeket egy jogállamban a miniszterelnök semmiképpen sem léphet át. Erkölcsileg elfogadhatatlan, jogi felelősséget is felvető, az újkori történelmet ismerve pedig kimondottan veszélyes magatartásnak tartjuk a különféle társadalmi csoportok nagy nyilvánosság előtt történő, uszító jellegű dehumanizálását, hasonlóképpen a tendenciózus utalásokat arra, hogy bizonyos közösségek túl régóta élnek az országban, és túl sok mindent éltek túl.”
„A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus” – írta Schmidt Mária, hozzátéve, hogy „tagjai olyan privilégiumok sorát élvezik, amelyek élethossziglan járnak nekik, vagyis életjáradékot kapnak”.
„Ennek folyósításához bekerülésüket követően semmilyen teljesítményt nem kell felmutatniuk, semmilyen követelménynek nem kell megfelelniük. Beválasztásuk sok esetben nem teljesítményfüggő, mert legalább ilyen súllyal esik latba networkölési képességük, kaszt, illetve baráti- és érdekszövetségeseik lobbiereje – írta. – Az MTA tekintélyét igencsak megtépázta, hogy a kommunista időszak alatt mindenekelőtt a pártállamhoz fűződő elkötelezettség alapján választották ki tagjait, tisztségviselőit. Az akkor bejuttatott akadémikusok a rendszerváltoztatás után is megtartották tagságukat, hiszen – és ez ma már joggal mondható ki – a tudatipari dolgozók, más néven értelmiségiek, ezen belül a média, a kulturális és akadémiai elit veszteségek nélkül mentette át magát a demokráciába.”
Schmidt Mária szerint a közös nyilatkozat „nettó politizálás”. „Könnyen beazonosíthatóan egyeztetett álláspontról van szó, amit az ellenzéki pártok, politikusok, médiumaikon és beszélő fejeiken keresztül napokon keresztül tematizáltak. Az érvek, a félelemkeltésre irányuló szándék, a burkolt zsidózás (úgy látszik, nekik azt is szabad) mind egyeztetett panelek, amiket az akadémikusok szervilisen megismételnek”.
Szerinte az aláírók egytől egyig „sokat próbált ballibek”, valamiért külön kiemelte Palánkai Tibort, akiről azt írta: „a többiekkel együtt ő is azok közé a tudósok közé esik, akiket legszűkebb környezetén kívül senki sem ismer, ezért véleményüknek csak az adna súlyt, ha érveik és mondanivalójuk olyan meggyőző erővel rendelkezne, amire érdemes lenne odafigyelni”.
Azt is nehezményezte, hogy „a magyar egyetemi rendszer autonómiájára egyébként annyira kényes munkatársak a mai napig nem emelték fel a szavukat azért, hogy az összes egyetem visszakapja az egyetemi tanárok tudományos minősítésének jogát, ami példátlan módon a sztálinizmus tovább élő örökségeként az MTA-nál van”.
Az MTA tiltakozásra vonatkozó indítványt egyébként Földi András, az ELTE jogi karának professzor emeritusa, Mihályi Péter, korábbi helyettes-államtitkár, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára és Vörös Imre egykori alkotmánybíró, az MTA rendes tagja nyújtotta be. Az előterjesztést a tagság hosszas vita után, ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazta meg a március 26-i ülésén. Az indítványt megszavazók között volt Chikán Attila, az első Orbán-kormány minisztere és Vékás Lajos, a kormány számára az új polgári és a büntetőtörvénykönyv kidolgozását segítő Széchenyi-díjas jogászprofesszor is.
Schmidt Mária egyébként nemrég a bírókat is kritizálta, azt mondta, hogy „öreg hiba, ha a bírók nem értik, nem képesek értelmezni az eléjük kerülő szövegeket”, reagálva arra, hogy az Országos Bírói Tanács és a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) is visszautasította az orbáni poloskázást. Schmidt a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány főigazgatója is, és amikor a Magyar Hang nagyobb mennyiségű, pénzügyi adatokra vonatkozó közérdekű adatigénylést nyújtott be az alapítványhoz, a Szuverenitásvédelmi Hivatalhoz fordult, hogy akkor is ki kell adnia-e az adatokat, ha „azokat jelentős részben külföldről finanszírozott szervezet, újság kéri”. Tavaly év végén azzal került a nyilvánosság középpontjába, hogy azt híresztelte: „Nyugaton, sőt már a lengyeleknél is arra törekszenek, hogy a gyermeket akár a kilencedik hónapban, sőt közvetlenül a megszületése után is megölhessék”, erről az állításról tényellenőrök bebizonyították, hogy nem igaz.
A blogbejegyzéssel kapcsolatban megkérdeztük a Magyar Tudományos Akadémia álláspontját is, a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.
