Az iPhone 16e hiába egy teljesen oké telefon, mégis sokaknak okozott csalódást azzal, hogy nem hozta azt, amit elődei, az SE-k tudtak: nem lett igazi olcsó-de-majdnem-csúcstelefon. A Nothingnak viszont sikerült összerakni egy ilyen készüléket, és a Nothing Phone (3a) Pro még különlegesen is néz ki. Persze ehhez sajnos manapság nem túl magas a mérce.
A londoni székhelyű Nothing néhány éve gyárt telefonokat (2022-ben az elsőt teszteltük tőlük), és egyelőre nem estek abba a csapdába, mint a legtöbb nagyobb gyártó, azaz miután befutottak az aránylag olcsó, de jó minőségű telefonjaikkal, nem fordultak át a drága csúcskészülékekre. Én már évek óta szemezek a telefonjaikkal, úgyhogy nagyon vártam, hogy kipróbáljam az új, felső-középkategóriás készüléküket.
Csíkok, fények, csillogás
Kezdjük a külsőségekkel, és itt jön is a legnagyobb problémám a telefonnal: egy méretben, 6,77-es kijelzővel kapható, ami szerintem óriási. Nem szoktam olyan játékokkal játszani telefonon, amikhez nagy kijelzőre lenne szükség, és filmet is csak ritkán nézek telefonon, így számomra teljesen fölöslegesek ezek a bazinagy telefonok, amiket nehezebb zsebre rakni (női nadrágokba meg gondolom szinte lehetetlen), és amiket nem érek át egy kézzel.
Cserébe viszont egy szép AMOLED kijelzőt kapott a telefon, 120 hertzes adaptív képfrissítéssel, ami nempró iPhone-használóként mindig csodálattal tölt el. A fényerő bőven meg tud küzdeni a közvetlen napfénnyel, így a Phone (3a) Pro szabadban is teljesen jól használható.
A telefon teste oldalról nézve teljesen iPhone-szerű, baloldalt a hangerőgombok, a másikon a bekapcsoló gomb található. A jobboldal kapott egy extra gombot, ami kicsit kisebb és domborúbb, mint a többiek, és egy MI-asszisztenshez és hangfelvevőhöz vezet. Ha megnyomjuk, csinál egy screenshotot, és írhatunk hozzá valamilyen megjegyzést, vagy ha nyomva tartjuk, felmondhatunk egy hangjegyzetet. A telefon ezeket az Essential Space nevű alkalmazásban gyűjti össze, rendszerezi, és ha úgy van, akár naptárbejegyzéseket, javaslatokat is összerak a kép-jegyzet kombók alapján. Ez a funkció tökéletesen illusztrálja a telefon mögötti mentalitást: míg más gyártók telerakják olyan MI-s eszközökkel a telefonjaikat, amiknek igazából semmi értelme, addig a Nothing egy sokkal minimalistább megoldást választott, viszont az működik és valóban hasznos.
A körbejárás legizgalmasabb része a hátlap. Az átlátszó üveglap alatti csíkok, formák, fények és csavarok talán már nem olyan meghökkentőek, mint néhány éve, de ezek miatt még még mindig a Nothing telefonjai a vizuálisan legizgalmasabbak, leglátványosabbak a piacon. Ezen a téren egyébként nem történt óriási előrelépés: a kis lámpák a kamera köré kerültek, és továbbra is személyre szabható, hogy mit és hogyan jeleznek. A fénycsíkok például mutathatják, hány százalékon van a hangerő, de akár gyengébb vakuként is működnek. Egy külön alkalmazásban lehet ezeket programozni. Nem egy nélkülözhetetlen valami ez, de én rendesen használtam, és mindenképp izgalmasabb volt, mint ha nem lettek volna ott a kis lámpák. Nagyon emlékeztetett a régi Sony Xperia SP-mre, aminek imádtam az értesítős fénycsíkját.
A fények leginkább azért tetszenek, mert ha társaságban vagyok, leggyakrabban képernyővel lefelé rakom le a telefonom, hogy ne vonzza be minden egyes értesítés a tekintetemet. A villogás miatt a (3a) Prónál pontosan tudtam, hogy milyen értesítés jött, hogy mennyire fontos, rá kell-e néznem a telefonomra. Ez azért is különösen hasznos, mert lusta voltam összekötni az órámmal, így nem tudtam arra hagyatkozni. Ennek egyébként a másik nagy előnye az, hogy mivel nem a hátán feküdt a telefon, mindenki láthatta az izgi hátlapi mintákat. Ha vennék egy ilyen telefont, még az is lehet, hogy nem vennék rá tokot, hiába ez a hübrisz talán leggyakoribb modern megnyilvánulása. Az IP64-es víz- és porállóságnak hála attól sem kéne tartanom, hogy egy kisebb eső vagy egy nagyobb pohár kiboruló víz komolyabb kárt tenne a telefonban, ha van tok, ha nincs.
Semmi extra, és ez nem baj
A telefont egy középkategóriás Snapdragon 7s Gen 3 hajtja, ami nem a legújabb, legerősebb rendszercsip, de tökéletes a feladatra. Ehhez 12 GB RAM és 256 GB tárhely jár – én egy másodpercre sem éreztem azt, hogy a telefon lassú lenne, és ez valószínűleg a következő néhány évben még így is marad. Az üzemidővel sem volt semmi probléma, az 5000 mAh-s akkumulátor nagyjából hozta a gyártó által ígért egynapos üzemidőt, de nem érdemes csodákra számítani. Vezeték nélküli töltést sajnos nem tud, 50 wattos gyorstöltést viszont igen, fél óra alatt simán tölt 60 százalékot, nagyjából egy óra alatt pedig felmegy 100-ra.
A telefonon a Nothing saját operációs rendszere, az Android 15-re ráhúzott Nothing OS 3 fut. Az egyedi ikonok, appok, animációk és widgetek miatt ez is nagyon tetszett. Úgy tippelem, hogy androidos telefonról nagyon könnyen át lehet szokni erre az operációs rendszerre, és iPhone-ról érkezve sem sokkal macerásabb megszokni a kicsit funkybb kezelőfelületet.
Ahogy írtam, hétköznapi használat közben nem tapasztaltam semmilyen problémát, hírolvasásra, csetelésre, netezésre, videónézésre tökéletes volt. Egy átlag felhasználó nem is feltétlenül érez jelentős különbséget egy ilyen, felső-középkategóriás telefon és egy brutál drága zászlóshajó között, a kérdés csak annyi, hogy vajon a következő években mennyire marad jó a teljesítmény. Amiben viszont van némi különbség, az a kamera, és át is adom a szót Németh Péter fotós kollégámnak, aki néhány napig a (3a) Pro kameráját nyüstölte.
Fények, kamera, csillogás
A (2a) Plus óta nagyot változott a kamerasziget felszereltsége, egy nagy előrelépés, és egy kisebb visszalépés is történt. Került bele egy – szoftveres segítség nélkül, a főkamerához mérten nagyjából háromszoros nagyításra képes – 70 milliméter ekvivalens periszkópos telekamera 50 megapixeles szenzorral. Az előző szériánál szintén 50 megapixeles ultraszéles látószögű kamera viszont jócskán visszafejlődött, ebből a (3a) Prónál egy mindössze 8 megapixeles fixfókuszú (tehát autófókusz nélküli) egységet találunk. Így néz ki a kamerasor a nyers adatok és betűszavak szerelmeseinek nyelvén.
- Ultraszéles látószögű kamera: 8 MP, f/2.2, 15mm ekvivalens gyújtótáv, 120 fok látószög, 1/4.0" méretű érzékelő, 1.12µm képpont méret.
- Széles látószögű főkamera: 50 MP, f/1.9, 24mm ekvivalens gyújtótáv, 1/1.56" méretű érzékelő, 1.0µm képpont méret, dual pixel PDAF autofókusz, OIS képstabilizálás.
- Periszkópos telefotó kamera: 50 MP, f/2.6, 70mm ekvivalens gyújtótáv, 1/1.95" méretű érzékelő, 0.8µm képpont méret, PDAF autofókusz, OIS képstabilizálás, 3x optikai zoom a főkamerához képest.
Így pedig a gyakorlatban:
Kezdjük a leggyengébb láncszemmel. Az ultraszéles látószögű kamera finoman szólva nem túl acélos teljesítményt nyújt. Nem járt a kezemben az előző széria, szóval nem tudom, hogy ez mekkora visszalépés, de ez önmagában nézve egy elég megúszós, legfeljebb alsó-közép kategóriás megoldás. Néhány fotó a nagylátóval:
A dinamikatartomány nem túl jó, az árnyékosabb részek még tökéletes fényviszonyok mellett is gyalázatosan zajosak tudnak lenni, a végeredmény pedig még a napjainkban eleve nagyon gyengének számító 8 megapixelt sem használja ki. A 100 százalékos nagyításban nagyon kevés a részlet, és nagyon sok az utómunka, így mutat az előző fotó egyik részlete teljes nagyításban:
Nem meglepő módon az ultraszéles kamera éjszaka sem remekel. Nem mondanám, hogy használhatatlan, de például amikor az alábbi fotón ki akartam pixelezni az autó rendszámát, rájöttem, hogy felesleges, mert még belenagyítva is olvashatatlan.
A főkamera már lényegesen jobb; míg az ultraszéles bőven lefelé lóg ki a kategóriából, addig a sima nagylátó talán még eggyel feljebb is megállná a helyét. A fotók dinamikája és a színvisszaadás is egészen jó, bár néha azért hajlamos túlexponálni, és időnként kicsit túlszaturált a végeredmény.
Az alapbeállításos 12 megapixelen készült fotókon közelebbről nézve is szépek a részletek, nem látszik zajosodás és túlzott utómunka sem:
Az érzékelő a natív 50 megapixeles felbontáson pixelszintű élességben kicsit gyengébben teljesít, de itt sincs szégyellnivalója, még a félmilliós csúcstelefonok között is bőven találni olyat, amire ezen a felbontáson ráver élességben a (3a) Pro:
A főkamera este is jól teljesít, semmi kiemelkedő, de kényelmesen használható, a kategóriájában abszolút megállja a helyét.
A kamerasor talán legjobban sikerült darabja a periszkópos tele, ami ebben az árkategóriában, főleg ilyen minőségben, tényleg ritkaság. A telével készült fotók minimum hozzák a főkamera minőségét, érzésre talán még jobbnak is tűnnek néha. A dinamikatartomány és a színek kifejezetten jók, a stabilizátor is egész jól működik, az autofókusszal sem volt bajom néhány fura oda-vissza pásztázáson kívül.
A telefotó alapbeállítású 12 megapixeles fotói közelről is nagyon szépek, talán a főkamera képeinél is kevesebb utómunkával és több részlettel.
A natív 50 megapixeles felbontást is abszolút van értelme használni, jó fényviszonyok között kifejezetten sok részlet van teljes nagyításon is.
A tele közelpontja 15 centiméteren van, szóval ilyen közelre tud fókuszálni, így egészen jó kvázi-makrófotókat lehet vele készíteni.
Hab a tortán, hogy éjszaka sem kell feltétlenül leraknunk a telét, kis türelemmel, és stabil kézzel rossz fényviszonyok között is jó fotókat tudunk lőni vele.
Mindent összevetve, ha a gyalázatos széleslátószögű kamerát csak hunyorítva nézzük, elég jó kis kamerarendszert pakolt a Nothing a (3a) Próba. A főkamera érzésre a kategória felső határán táncol, a telekamera pedig túl is szárnyalja azt. Bár nem járt a kezemben a világ összes telefonja, meg merem kockáztatni, hogy ennyi pénzért jelenleg nagyon nehéz ennél jobb kamerával felszerelt mobilt kapni.
Így kell ezt csinálni
Pusztán, mint telefon, a Phone (3a) Pro semmi extra: a képernyő szép, a hangja telefonhoz képest rendben van, viszonylag gyorsan feltölt, egyelőre tök jó gyors, és a kamerája is bőven megállja a helyét. Miután az elmúlt években a nagyobb gyártók gyakorlatilag minimális változtatásokkal adják ki az új telefonokat, már az is izgalmasnak hat, hogy kicsit más az ikonok stílusa – a hátlapról és fénycsíkokról nem is beszélve.
Sokan vannak, akik 100 ezer forint környékén vagy az alatt vesznek telefont, így itt az olcsó jelző talán felfuttatja a szemöldöküket, de a 400-500 ezres, vagy akár egymilliós csúcstelefonok után igazi felüdülés a (3a) Pro 187 ezer forintos árcédulája. Szerintem ennyi pénzt bőven megér, sőt. De azt azért kétlem, hogy ez lenne a következő telefonom, aminek a legjelentősebb oka az, hogy számomra feleslegesen nagy, és nem szeretem a kör alakú kamerakontintenst.
A sima (3a) (amit nem teszteltünk) pont ugyanakkora, mint a Pro, viszont eggyel kevesebb lencsét kapott, így a kamerasziget sokkal visszafogottabb lett. Belül viszont papíron gyakorlatilag ugyanaz – vagy legalábbis tud ugyanaz lenni, ha az ember hajlandó többet fizetni több memóriáért –, mint a Pro, így ha valakinek a fotózás nem annyira fontos, akkor érdemes lehet az olcsóbb, 140-156 ezres alapmodellt választania.
(A telefont a Nothing hazai márkaképviseletétől kaptuk kölcsön tesztelésre.)
