A Telex riportjának köszönhetően talált rá egy fokozottan védett rovarfajra, a magyar tarszára egy fiatal kutató az óbudai Mocsárosban. A többezres tarszapopuláció megtalálása miatt a tervezett közparkot az Aquincumi rétre teszik át, a Mocsáros eddig védett 75 hektárnyi területe pedig újabb 12 hektárral bővülhet. A főváros Föld Napja Konferenciáján egy másik szenzációs felfedezést is bejelentettek.
A Fővárosi Önkormányzat Föld Napja Konferenciáján számolt be Takács Noémi, a Fővárosi Önkormányzat Tájépítészeti Osztály Természetvédelmi Csoportjának vezetője arról, hogy hol tart az az élőhely rekonstrukciós program, amire Budapest tavaly 1,4 milliárd forintot nyert el az Európai Unió LIFE pályázatán.
A pályázatnak köszönhetően az óbudai Mocsáros, a budatétényi Tétényi-fennsík mellett a Kőérberki szikes-rét és az Őrmezei rétek természeti értékeinek helyreállítása történhet meg. (Az őrmezei rétek esetében a védetté nyilvánítást is tervezi a főváros, már amennyiben a magántulajdonos által a területen folyó fakivágási, nádas- és bozótirtási munkálatok ezt nem akadályozzák meg.)
Két szenzációs felfedezést jelentettek be
Takács Noémi előadásában többek között beszélt arról is, hogy a három projektterület általuk korábban feltételezett ökológiai kapcsolatát nem várt helyről igazolták vissza számukra.
„A két éve kilőtt svájci jeladós farkas adatait a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság dolgozta fel, rekonstruálta az útvonalát, és az elemzés során derült ki, hogy ez a fokozottan védett, Svájcból indult és a Kárpát-medencében kóborló farkas az összes LIFE-területen járt. Ez egy nagyon izgalmas felfedezés volt, ami visszaigazolta, hogy ez egy létező ökológiai folyosó, és valóban megérdemli, hogy az ott lévő természeti értékeket minél jobb állapotba visszaállítsuk, és ami arra érdemes, azt védetté nyilvánítsuk.”
A fiatal hím farkas párkeresés miatt indult el erre a hatalmas útra, légvonalban több mint 700 kilométert tett meg egy év alatt: a svájci Surselva régióból indult útnak 2022 tavaszán, 2023 februárjában pedig már Budapest közelében járt. Március végén egy nógrádi vadkamera előtt is elhaladt, majd továbbment Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye felé, ahol végül Hidasnémeti közelében áprilisban lőtte le egy gyerek.
Takács Noémi elmondása szerint a farkas két hónapot töltött Magyarországon, és ebből 24 napot Budapesten és annak vonzáskörzetében. Járt a Mocsárosban, a kerítés sem akadályozta meg abban, hogy bejusson a Kőérberki szikes-rétre (erről korábbi ott készült riportunkban is írtunk), a most munkálatokkal veszélyeztetett őrmezei réteken is sok időt töltött el, és a Tétényi-fennsíkon is kóborolt.
A főváros természetvédelmi csoportjának vezetője egy másik természetvédelmi szenzációról is beszámolt az előadásában.
„Nagyon fontos fejlemény a Mocsáros tekintetében, hogy a pályázatunkról megjelent Telex-cikk nyomán egy fiatal kutató, akinek a kedvenc faja a magyar tarsza, kiment a területre körülnézni, hogy hátha talál belőle. Átfésülte a területet, és kiderült, hogy ez a csak itt, a Kárpát-medencében élő, fokozottan védett, Natura 2000-es jelölőfaj, aminek eszmei értéke példányonként 100 ezer forint, szinte a teljes Mocsárosban jelen van.
Amikor a pályázatot írtuk, erről még fogalmunk sem volt. De ez is mutatja, hogy még értékesebb ez a terület, mint gondoltuk” – mondta Takács Noémi.
A felfedezés miatt a Pest Vármegyei Kormányhivatal már elrendelte a korlátozásokat, eszerint a Mocsárosban semmi olyan tevékenység nem vihető véghez – még a kaszálás és a legeltetés is bizonyos szempontok szerint korlátozva van –, ami a magyar tarsza élőhelyét bármilyen módon veszélyezteti, ezért a korábban ide tervezett közparki funkciót is át kellett helyezni. Tavalyra a Mocsárosból már 75 hektárt védtek le, a tarsza jelenléte miatt pedig lehetőség nyílt a védett területet a korábbi közparki funkcióra kijelölt 12 hektárral kibővíteni.
A magyar tarsza egy pufók kis szöcske
A magyar tarsza egy lassú mozgású, röpképtelen fürgeszöcske, amely bennszülött (endemikus) faj a Kárpát-medencében, és a világon csak itt fordul elő. A hajdani sztyeppei életközösség egyik utolsó hírmondója, mintegy 10 ezer éve él a Pannon régióban, írta róla a Turista Magazin. Lágyszárú, kétszikű növények zöld részeivel táplálkozik. A mozgásban izmos ugrólábai segítik, szárnyai viszont csökevényesek, ezért röpképtelen. A hímek a nászidőszakban a szárnyvégeikkel adják ki jellegzetes, ciripelő hangjukat.
A hímek és nőstények között nincsen számottevő méretkülönbség (20-28 mm hosszúak), a nőstények könnyen megkülönböztethetőek ívesen felfelé hajló, végén finoman fogazott, 14-15 mm hosszú tojócsövükről. Mindkét nemre jellemző bélyeg a fejen, az előhát oldalán és a szárnyszegélyen is végigfutó fehér sáv. A nap jelentős részében a növényzetben rejtőzködő, a késő délutáni óráktól estig aktív magyar tarszának évente csupán egy nemzedéke van. Talajban áttelelő petéiből kora tavasszal bújnak elő a lárvák, amelyek májusban alakulnak át imágókká. A kifejlett egyedek élete rövid, július első felére véget ér. A nőstények petéiket a földbe rakják, melyek akár 2-4 évig is életképesek maradnak a talajban, így az esetlegesen elpusztult felszíni populáció legalább részben pótlódhat a következő évben.
Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke 100 ezer forint egyedenként. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján szintén szerepel.
A tarsza miatt a Mocsárosból az Aquincumi rétre teszik át a tervezett közparkot
Az előadás végén megkerestük Takács Noémit, hogy további részleteket tudjunk meg a magyar tarsza felfedezéséről. Arra a kérdésünkre, hogy ki az a kutató, aki ezt a fokozottan védett fajt megtalálta a Mocsárosban, és a természetvédelmi csoport hogyan értesült erről, azt felelte, hogy tavaly egyszer csak kapott egy e-mailt, hogy tudnak-e róla, hogy azon a területen magyar tarsza él. Duchaj Benjamin írta a levelet, aki az ELTE biológia szakára jár, a fő kutatási területe pedig a magyar tarsza.
„Azt írta, hogy amikor megjelent a Mocsárosról készült riport a Telexen, nagyon lelkes lett, mert az az élőhely, ami ott van, a tarszának jó esetben teljesen megfelelő lehet. Ő Monoron már talált tarszákat, és folyamatosan monitorozza őket. Kiment a Mocsárosba fűhálózni, mert ezt a röpképtelen fürgeszöcskefélét csak így lehet megfogni, és jó sokat talált belőle. Nyilván nem találta meg elsőre mindet, mert ez egy nagyon rejtőzködő faj, de azt feltételezte az addigiak alapján, hogy egy nagyon erős állomány élhet ott.”
A kutató lefotózta őket, és továbbküldte szakértőknek, hogy biztosan magyar tarszát talált-e, amit visszaigazoltak számára. Ezután elküldte a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak (DINPI), akik kimentek a területre, és megerősítették, hogy itt tényleg él a magyar tarsza egy populációja. A természetvédelmi csoport pedig kiküldte a fővárosi természetvédelmi őrszolgálatot, akik szintén visszaigazolták a tarsza jelenlétét. Ezután Duchaj Benjamin végig fűhálózta a területet, és felvette egy térképre az összes megtalálási helyét (ez látszik a lenti térképen).
„Nagyon vicces volt, amikor Huszka Imre bácsi, az öreg juhász, aki a Telex riportjában is megszólalt, megkérdezte, hogy mit keresünk itt. Mondtuk, hogy egy szenzációt, a magyar tarszát, és mutattunk neki egy fotót. Azt mondta: »Ezt a kövér dögöt keresik? Hát mit kell ezt keresni, ez mindig is itt volt.« De ő a nevét nem tudta, ahogy azt sem, hogy milyen értékét képvisel”
– mesélte Takács Noémi.
Mostanra nagyjából a teljes állomány fel van térképezve, Duchaj Benjamin adatai, a DINPI és a természetvédelmi őreik észlelései alapján történt meg a felmérés. „Pontosan tudjuk, hogy a Mocsárosban hol van jelen ez a faj, és hát azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag mindenhol. Ott nincs, ahol degradált a terület, ahol nagyon vizes, ahol intenzív állattartás van, és ahol még ott állnak romos épületek” – mondta.
Takács Noémi szerint többezres állományról tudnak, de mivel a magyar tarsza a nap jelentős részében a növényzetben rejtőzködik, és főként a késő délutáni óráktól estig aktív, ez csak egy becslés. Amennyit megtaláltak, azt a faj élőhely jellemzőivel felszorozták. Most készül egy pontosabb alapfelmérés, azt szintén Duchaj Benjamin végez. „Ezt beletesszük majd a LIFE-pályázatba, aminek a végén szintén készül majd egy felmérés, mert azt feltételezzük, hogy az élőhely rekonstrukció után még jobban el fog szaporodni a területen. Egyébként, ha erről korábban, még a pályázat írásakor tudtunk volna, még meggyőzőbb lett volna a pályázat, mert ez egy Natura 2000-es jelölőfaj, ami az Európai Unió számára is fontos fajként van nyilvántartva.”
Azt mondja, természetesen sok felmérés volt a Mocsárosban, de ebből a felfedezésből is látszik, hogy mennyire feltáratlanok a védett területeink. „Hogyha valaki célzottan nem keres valami apróbb élőlényt, akkor nem tudunk róla. Így találták meg egyébként a mikroszkopikus méretű, harántfogú törpecsigát is a Mocsárosban, ami szintén Natura 2000-es jelölőfaj. Arról tudtunk még a pályázat előtt, mert az Állatorvosi Egyetem egy terepgyakorlata során találták meg, és az például be is került a monitorozandó fajok közé.”
Arra a kérdésemre, hogy jól értettem-e az előadásában, hogy a magyar tarsza felfedezése miatt állították le a kutyafuttatóval egybekötött közpark tervezését a Mocsárosban, Takács Noémi azt mondta, hogy igen. A DINPI ugyanis megküldte az adatokat a Pest Vármegyei Kormányhivatalnak, az pedig elrendelt egy szigorú korlátozást, ami szerint ott a fokozottan védett faj egyedeit, valamint élőhelyeit veszélyeztető, károsító tevékenység nem végezhető. A Mocsárosban minden tulajdonos megkapta azt a határozatot, hogy mit tehet és mit nem a területén, így a Fővárosi Önkormányzat, az Óbudai önkormányzat, és a magántulajdonosok is.
„Mivel a tervezett közpark területén találták meg eddig a legtöbb tarszát, az értelemszerűen erre a funkcióra nem lesz használható. Ezt a 12 hektáros területet – amit annak érdekében hagytunk ki korábban a védettségből, hogy a póráz nélkül kutyáikat elengedő látogatókat oda tereljük a természetvédelmi területről – most a közgyűlésnek védettség alá javasoljuk vonni, így a teljes védett terület 87 hektárra nőhet majd.”
Ezért az a döntés született, hogy a Mocsárosban sehol máshol sem lesz közpark. Helyette Bardóczi Sándor főtájépítész és kollégái találtak egy közeli, szintén fővárosi tulajdonban lévő területet, a Keled út és Kaszásdűlő közötti Aquincumi réten, ahol a régi római polgárváros feltáratlan romjai vannak, oda helyezik át ez a funkciót. Bardóczi elmondása szerint még csak előkészítés alatt áll a tervezés, de a forrásokat már átcsoportosították.
„Az Aquincum Múzeum főigazgatójával Láng Orsolya régésszel, főmúzeológussal is megtörtént egy első körös egyeztetés. Azokat a feltáratlan romokat egyébként is biztonságban akarják tudni, úgy gondolják, hogy az ő életükben ott ásatás nem tud elkezdődni, ezért a területet meg akarják őrizni az utókornak, és a tervezett parki hasznosítással hosszú távon biztosított lehetne a lelőhely védelme is. A tervek szerint egy drótháló kerülne a közpark alá, ami megnehezíti majd a fémkeresők dolgát” – mondta a főtájépítész.
Bardóczi szerint a kutyásoknak egyébként ez a park még jobb is lesz, mint a Mocsárosban lévő lett volna, mert ugyan kisebb lesz a területe, de jobban megközelíthető lesz, ott a Kaszásdülő HÉV-megálló, van közvetlen kapcsolata a közeli lakóteleppel, és ugyanúgy lesz rekreációs, közparki és integrált kutyás park része is. Mint mondta, „tematikájában és szerkezetében pedig az egykori Aquincum eltemetett utcahálózata is megelevenedhet majd például gyepes sávokkal jelölve a városszerkezetet. De az még a jövő zenéje, hogyan alakul majd a park szerkezete, hamarosan közösségi tervezéssel deríti fel a főváros a környéken élő potenciális használók igényeit”.
Takács Noémitől megkérdeztük azt is, hogy amióta kint voltunk riportozni a Mocsárosban, mi változott még a területen.
„Sajnos az év eleji aszály miatt sokkal szárazabb a terület. Egy éve sok csapadék esett tavasszal, és rengeteg víz volt a területen, hát most az a víz már sehol nincsen, ami elég nagy probléma. Ezért is fontos, hogy megvalósuljanak azok a vízvisszatartási beavatkozások, amiket a LIFE keretében belül elterveztünk.”
Mint elmondta, azóta több, a területen illegálisan épült épületet lebontottak és eltakarítottak. Az illegálisan a területen lévő marhatenyésztő pár sajnos ott van még, de folynak velük is a tárgyalások. „Ahhoz, hogy a LIFE hét év múlva záruló programja sikeres legyen, minél hamarabb vissza kell szorítani a nagyon extenzív legeltetést, ugyanis azokon a területeken, ahol van legeltetés, a tarsza egyáltalán nincs jelen, márpedig ez egy nagyon jó indikátorfaj ebből a szempontból.”
Ezenkívül a Mocsáros Pilisi Parkerdő által kezelt állami erdejében megindult a szemét eltávolítása és az előkészületek a fokozatos erdőátalakításra. A Fővárosi Csatornázási Művek szakemberei pedig a tervezőasztal mellé ültek, hogy megtervezzék a vízmegtartáshoz szükséges vízügyi létesítményeket.
Megkerestük Duchaj Benjamint, a magyar tarsza felfedezőjét a Mocsárosban, aki megajándékozott minket egy fűhálóján ülő tarsza képével (lásd keretes), valamint megígérte a Telexnek, hogy amikor az imágók teljesen kifejlődnek, május közepe, vége felé, akkor személyesen is bemutat minket a pufók kis szöcskéknek.
