Pusztító földrengést jósolnak a kutatók a Szent András-törésvonal mentén
Olyan mértékű földrengést idézhet elő a Szent András-törésvonal, amilyenhez foghatót még nem láttunk, figyelmeztettek kutatók a márciusi mianmari földrengés elemzése alapján. A LiveScience azt írja: a vizsgálat szerint a vetődéses törésvonalak nem feltétlenül ismétlik a korábbi rengések mintázatát, és ez azt is jelenti, hogy a Szent András potenciálisan minden eddiginél nagyobb erejű földrengést okozhat a jövőben.
A mianmari földrengés során több mint 5000 ember halt meg, és hatalmas károk keletkeztek. A Caltech kutatói most megállapították: az úgynevezett Sagaing-törésvonal a vártnál nagyobb területen szakadt fel, olyan helyeken is, ahol a korábbi események alapján erre nem számítottak. Mivel a Sagaing és a Szent András sok mindenben hasonlítanak egymásra, a mianmari tapasztalatok segíthetnek a kutatóknak abban, hogy jobban megértsék, mi várható Kaliforniában a jövőben.
A kutatók kimutatták, hogy egy adott törésvonal egymást követő szakadási eseményei nagyon eltérőek lehetnek, és akár a legutóbbi esemény óta felhalmozódott elmozdulási deficitnél is nagyobb energiát képesek felszabadítani.
A Szent András-törésvonal Kalifornia leghosszabb törésvonala, mintegy 1200 kilométer hosszan húzódik. 1906-ban az északi szakaszon bekövetkezett esemény egy 7,9-es erősségű földrengést okozott, amiben több mint 3000-en haltak meg.
A földrengések hírhedten kiszámíthatatlanok, de geológusok régóta figyelmeztetnek arra, hogy a Szent András-törésvonal előbb-utóbb újabb, hatalmas rengést fog produkálni. Például a Los Angeleshez legközelebb eső szakaszon 60 százalék az esélye annak, hogy a következő 30 évben legalább 6,7-es magnitúdójú rengés történik – figyelmeztetett az Egyesült Államok Földtani Intézete (USGS).
Az 1400 kilométer hosszú Sagaing-törésvonal hasonló, mint a Szent András, mivel mindkettő hosszú, egyenes, oldaleltolódásos törésvonal. Ez azt jelenti, hogy a kőzetek vízszintesen csúsznak el egymás mellett, minimális függőleges elmozdulás mellett.
Geológusok számítottak rá, hogy a Sagaing-törésvonal mentén előbb-utóbb lesz esemény, egy 300 kilométer hosszú szakaszon várták a felszakadást, ahol 1839 óta nem történt nagyobb földrengés. Ez az úgynevezett szeizmikusrés-hipotézis, amely szerint a régóta beragadt szakaszok előbb-utóbb elcsúsznak, hogy utolérjék a többi részt. Ehhez képest a földmozgás most több mint 500 kilométeres szakaszon zajlott.
A kutatók műholdfelvételek összehasonlításával vizsgálták az eseményt: a képek azt mutatták, hogy a rengés után a törésvonal keleti oldala körülbelül 3 métert csúszott dél felé a nyugati oldalhoz képest.
A tudósok szerint ez a képalkotási módszer nagyban segíthet a jövőbeni földrengésmodellek pontosításában.
