Fú, de jól sikerült az iPhone Air! Őszinte leszek: amikor szeptember elején bejelentették, szinte biztos voltam benne, hogy meddő próbálkozás az Apple-től, értelmetlen bőrlehúzás, ami tele lesz problémákkal. Egy hét használat után viszont azt kell mondanom, hogy bár biztos nem vennék ilyet, teljesen egyértelmű, hogy nagyon sok ember nagyon örülhetne, ha ilyen telefonja lenne.
Szoftveres oldalról nincs sok újdonság: az új iOS 26 fut rajta, tehát Liquid Glass dizájnos – ezek vagy tetszenek valakinek, vagy nem. Nekem igazából bejött (az új alkalmazásikonok kivételével), szerintem egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogy a bejelentésekor sokan gondolták, hogy lesz. Az viszont igaz, hogy nagyon belassította az iPhone 12-esemet, úgyhogy ha valaki ilyen telefont frissítene, jól gondolja meg.
Természetesen az Airnek nem volt ilyen problémája, hiszen nem ötéves rendszercsip van benne, hanem majdnem pont ugyanaz, mint a 17 Pro-szériában, csak egy GPU-maggal gyengébben. Az 1-120 Hz-es adaptív OLED-kijelzőn tök jól néznek ki az új effektek, minden nagyon fluid. De igazából nem is ez a fontos az Airben, hanem a dizájn, a koncepció, a hardver.
Kezdjük az alapdolgokkal. A telefon elképesztően vékony, alig vastagabb, mint a hangerőgomb vagy az USB-C-bemenet. Kivéve persze a kamerakontinensen – amit az Apple idén elkezdett plateau-nak, azaz fennsíknak hívni –, mert az talán a Pixel 9-10-esekkel is versenybe szállhatna. Ami nem csoda, hiszen az Apple szinte mindent ebbe a csíkba tolt fel, amitől telefon a telefon, hogy minél nagyobb aksi férjen el a púp alatt.
Ennek áldozatául esett a SIM-kártya is, ugyanis az is értékes helyet foglalt volna el az akkumulátor elől. Ez szerintem nagyon idegesítő, hiszen sokkal macerásabb egy eSIM-et átköltöztetni egyik telefonból a másikba, mint egy fizikai kártyát, így végül nem is tettem meg. Emiatt állt fenn az a hülye helyzet, hogy mindenhova két telefonnal kellett mennem, hogy tudjak internetet adni az Airnek. Persze átlagos vásárlóként ez valószínűleg nem probléma, hiszen jó eséllyel összesen kétszer kell bajlódnia az eSIM-mel: amikor először beköltözik a telefonba, és amikor újat vesz.
Viszont ha már akkumulátor: szerintem ez lesz az egyik kritikus pont, amikor valaki a vásárláson agyal. A telefon nagyon vékony, tehát a benne lévő akkumulátor is vékony, és mivel nem újfajta, nagy sűrűségű aksiról van szó, kevesebb nafta fér bele, mint egy nagyobb egységbe. Ha sokat videóz, esetleg a telefonján dolgozik, rengeteget néz rajta filmet vagy videókat vagy más, energiaigényes dolgot csinál, akkor bizony nem fog egy napot kibírni. Én viszont átlagosan napi 4-4,5 órát használom a telefonomat, és ezzel simán végigbírt egy napot, sőt még maradt benne 10-15 százalék. Ebben a 4-4,5 órában videókat néztem, újságot és közösségi oldalakat böngésztem, keresztrejtvényt fejtettem és fotózgattam – ami nem egy power userre jellemző magatartás, de aki csak hasonló dolgokra használja a telefonját, valószínűleg hasonló üzemidővel számolhat.
A másik nagy hiányosság, ami miatt valaki szerintem inkább a sima 17-est vagy a Prókat választaná, az a kamera. Ahogy a 16e-ben, az Airben is csak egy lencse van, így nincs telefotó, nincs ultraszéles, és 5×-ös zoom felett már nagyon kopnak a részletek. Hiába állítja az Apple, hogy ez az egy lencse valójában négy, ez a képek minőségén nem látszik.
Viszont közeli tárgyakról, emberekről szép képeket csinál, tehát ha valaki csak nagyon hobbiszinten fotózgat, tényleg azért, hogy megörökítse az élete fontosabb pillanatait, és nem művészi célok fűtik, szerintem teljesen jól el lehet ezzel a kamerával. Arra, hogy Instagramra kirakja, kivel merre járt, és ott mit evett, tökéletes. Olyannyira, hogy IP68-as besorolást kapott, tehát por- és vízálló, akár még a medencébe is beviheti, elvileg semmi baja nem lesz.
Ami viszont rendkívül izgalmas volt, az a 18 megapixeles előlapi kamera. Tök jó képet csinál, jobb vele videotelefonálni, de nem is ez az érdekes, hanem az új Center Stage funkció. A lencse szögletes, nem kerek, így ha a telefon azt veszi észre, hogy nemcsak magunkat fényképezzük, videózzuk a szelfikamerával, akkor automatikusan fekvőre fordítja a képet, hogy mindenki kényelmesen beleférjen. Ez nagyon jól, pontosan működött, vicces volt játszadozni vele, hogy mikor gondolja vajon, hogy más is bekerülne a képbe. Nem kellenek nekem MI-s utómunkák és csillió megapixelek, ezek azok a funkciók, amiket egy átlagember is tud értékelni.
Vékony a bors, de erős
A bejelentésekkor az aksi és a kamera volt a két fő félelmem, de meglepő módon az Apple szépen vette az akadályt. Így már csak egy félelmem maradt: mi van, ha újra lecsap a derékba törő iPhone 6 Plus átka, és a szupervékony, hosszabb Air szintén könnyen hajlik majd?
Bevallom, ezt csak nagyon óvatosan próbálgattam, hajtogattam, úgyhogy az alapján csak annyit mondanék, hogy ha leül, és a telefon a farzsebében marad, nem fog kettéroppanni. Szerencsére azonban vannak emberek, akik részben abból élnek, hogy tönkretesznek dolgokat, így a JerryRigEverything videójából kiderül, hogy ha valaki el akarja törni ezt a telefont, akkor egy vékony sávban 97-98 kilónyi erőt kell rá kifejtenie. Ez véletlenül elég nehezen fordulhat elő. Vigyázat, tényleg nagyon meggyötrik szegény telefont, csak erős idegzetűeknek ajánlom:
A videóban remekül vizsgázott a kijelzőt és a hátlapot védő új kerámiapajzs, amik jól bírták a karcot, valamint a titánkeret is, ami ugyan ujjlenyomatmágnes, de ennek hála lehet hajlítgatni a telefont, mert a váz mindig kirúgja magát. Nem szeretem ezeket a túlzásokat, de valahol lenyűgöző, hogy egy ilyen vékony, ilyen törékenynek tűnő telefon milyen jól bírja a strapát. Egyébként én sem kíméltem a használat során, táskában is utazott, tok nélkül, meztelenül, és sehol egy karc.
Tehát az aksi nem túl acélos, és valószínűleg nem bírna jól mondjuk egy tudósítós vagy sok utazással teli napot, de átlagos használatra nekem tök jó lenne. A kamera nekem kevés, de ha körbenézek az ismerőseim között, látom, hogy ha nem is legtöbbjüknek, de sokuknak bőven elég lenne az a minőség, amit a magányos, 48 megapixeles kamera kiad magából. Csak ne zoomoljanak bele nagyon. Az anyagminőségre és az összeszerelésre egyáltalán nem lehet panasz, strapabíró egy telefon. Ez igaz egyébként az A19 Pro csipre is, amíg van delej az aksiban, jól bírja a szoftveres terhelést.
(Itt nyitnék egy zárójelet, mert ugyan jól bírja a terhelést, de észrevettem, hogy már az első beindításkor, felálláskor kicsit melegedett a kamerakontinens, és később, intenzívebb használat közben is éreztem, hogy melegszik a hátulja. Ez azért nem jó ómen.)
Van néhány oka annak, hogy miért nem vennék mégsem iPhone Airt. Az egyik az, hogy kapott egy 500 ezer forintos árcédulát, és a hiányosságai miatt szerintem ennyi pénzért lehet jobb telefont kapni. De ha csak a készüléket nézzük, akkor az egyik ok az, hogy nem szeretem az XL, Plus méretű telefonokat, szerintem túl nagyok, és nem érem át őket – pedig nincsenek kis kezeim. Viszont mivel a telefon a kamerakontinens kivételével csak 5,6 milliméteres, nagyon fejnehéz, és éreztem, hogy húzza le a csuklómat, le akar billenni. Egyébként én amúgy is vennék rá egy tokot, amivel már nem lesz olyan elképesztően vékony.
A másik ok, hogy mivel vékony, csak egy hangszórója van, a szelfikamera felett. Emiatt nem túl jó a hangzása. Fura, hogy a hangot nem sztereóban hallom, de a legrosszabb az, hogy nagyon könnyű véletlenül befogni a hangszórót, mert pont ott van, ahova könnyen átcsúszik a hüvelykujjam. De ha fülhallgatót használ az ember (és remélem, utcán, tömegközlekedési eszközökön mindenki így tesz!), akkor ez persze nem probléma.
Szóval az iPhone Air nem való mindenkinek. De ha
- átlagosabb, nem túl erőforrás-igényes felhasználónak tartja magát;
- nincs szüksége profi, stúdióminőségű fényképekre;
- mindig tudja, hol van a legközelebbi töltő;
- szereti a nagy, szép kijelzőket;
- van felesleges félmillió forintja és
- szeretne egy (szerintem) nagyon jól kinéző, egyelőre viszonylag egyedi telefont,
akkor tetszeni fog. Tehát a dizájn és a funkcionalitás között kell dönteni, és az Airnél erősen az előbbi felé dől a mérleg nyelve. Sőt, talán ki is akadt.
Ez még csak a kezdet lehet
De mindez szerintem annyira nem is érdekli az Apple-t. Persze, valószínűleg nem bánják, ha az emberek meg is veszik a termékeiket, de nem lepődnék meg, ha az Air nem egy nagyon jól sikerült techdemó lenne, hanem a hajtogatós iPhone előfutára.
Gyakorlatilag olyan vékony, mint a Samsung Galaxy Z Fold 6-osa volt kihajtva, és már az is egy jól használható, relatíve vékony telefon volt (az idei, Z Fold 7 már jóval vékonyabb, elég durva), így ha jön hajtogatós iPhone, és valószínűleg leghamarabb jövőre jöhet is, akkor már az se lenne kényelmetlen, ha valójában egy iPhone Air-szendvicset kapnánk, remélhetőleg jobb kamerával. Persze az sem kizárt, hogy addigra még többet csiszolnak a vastagságból.
A mai telefonok gyakran unalmasak, már nem jellemző az az évről évre való látványos fejlődés, ami 10-15 éve még olyan izgalmas volt. Ezért mindig jó érzés, ha egy gyártó megpróbálkozik valami olyannal, amivel kitűnik a tömegből. A Z Fold 7 ugyan nem volt formabontó a széria korábbi típusaihoz képest, de tényleg elképesztően vékony. Ha lát egyet egy boltban, nézze meg, összecsukva tényleg akkora, mint egy sima telefon. De ilyen most az iPhone Air is: az Apple nem ezzel fogja letarolni a piacot, de legalább egy kicsit megbolygatja az állóvizet, amibe a gyártók az elmúlt években belekényelmesedtek.
(A tesztben kipróbált telefon az iSTYLE-ból származik.)
