„Mintha kicsúszott volna a lábunk alól a talaj” – sokkhatás és bizonytalanság van Székelyföldön a választás után

Az országgyűlési választások eredményhirdetése után Kelemen Hunor és az RMDSZ vezetői elég gyorsan megmagyarázták, hogy miért támogatták teljes erővel a Fideszt a kampányban: azért, mert az erdélyi magyarok túlnyomó többsége egyébként is Fidesz-szimpatizáns. Arról viszont már csak a politikai elemzők beszélnek, hogy ez a szimpátia tulajdonképpen egy torz valóságkép eredménye, mert az RMDSZ már évekkel korábban átvette és felerősítette Erdélyben a fideszes politikai narratívát. A független sajtó hangja ritkán jutott el a zárt közösségekbe, a propagandát sulykoló közmédia annál inkább. Ezért nem igazán lehet csodálkozni azon, hogy a választás eredménye sokkhatást váltott ki Székelyföldön.

Mivel az ortodox húsvéttal járó szabad hétfő a székelyföldi települések munkás embereinek is járt, Gyergyószentmiklóson néztem körbe hétfő délután, hogy a járókelőket, sétálókat megkérdezzem, hogy vélekednek a választási eredményekről, mit gondolnak arról, hogy többé nem Orbán Viktor lesz a miniszterelnök.

Egy idős férfi a buszmegállóban szinte az első mondatával kijelölte a nap hangulatát: ekkora csalódás még nem érte választás alkalmával. Nézte a televíziót, várta az eredményeket, és egyáltalán nem gondolta volna, hogy így alakul. Hitt a Fidesz magabiztosságában, hitt azoknak a nyilatkozatoknak, amelyek a kampány végén is biztos győzelmet ígértek, és hitt azoknak a megmondóembereknek is, akik szerint Hann Endre és a Medián mérései humbugnak számítanak. Aztán este az derült ki, hogy épp az volt az igaz, amit korábban viccnek próbáltak beállítani.

Nem azt mondta, hogy becsapták, inkább azt, hogy csalódást okoztak neki. Szerinte ezt a választást semmiképpen nem lett volna szabad elveszíteni, mert annak nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára nézve következményei lesznek. A Tisza Párt szavazóit, főleg a változást akaró fiatalokat, már keményebb szavakkal illette: szerinte „csőcselék”, amely úgy akart változást, hogy közben nem tudja, mire szavaz. Nem érti, miért kell változtatni, ha valami jól megy, és meg van győződve róla, hogy a Tisza-kormány „ki fogja árusítani az országot”, a pénzt pedig Ukrajnába viszi majd. Erdély szempontjából is sötéten látja a jövőt: szerinte vége lesz a beruházásoknak, a sportcsarnokoknak, a felújításoknak, és annak a fajta pártfogásnak is, amit eddig érzett. Mondanivalója végén már a románok kárörömét ecsetelte, szerinte a többség most annak örül, hogy káosz és felfordulás lett Magyarországon, és hogy oda a miniszterelnök, aki eddig megvédte az erdélyi magyarokat.

Egy másik idős férfi az utcán már kevésbé indulatos, inkább rezignált volt. Nem örül az eredménynek, ismerte be, de úgy fogalmazott: a magyar emberek akarták így, hát akkor így legyen. Röviden hozzátette, hogy akkor kell gondolkodni, mielőtt cselekszik az ember, nem utána vakarni a fejet, aztán ment is tovább.

A parkban egy fiatal férfit állítottam meg, hogy megkérdezzem, mi a véleménye a magyarországi választások eredményéről. Ő is a csalódottságáról beszélt, de nála már megjelent az a mondat, amit több más megszólalónál is hallottam később, hogy innen, Erdélyből nem látni pontosan, mi volt a baj az Orbán-kormánnyal. Fidesz-győzelmet vártak, hideg zuhanyként érte őket a Tisza sikere, de ha az ember belegondol, mondta, 16 év után természetesnek is lehet tekinteni, hogy a magyarokban igény keletkezett a változásra. Nem tudja, mit hoz a Tisza Párt az erdélyi magyaroknak, lesz-e változás, de azt igenis elfogadja, hogy demokráciában a többség dönt.

Egy középkorú férfi, aki épp a napi sörre akart betérni a törzshelyére, ugyancsak megállt egy rövid beszélgetésre. Nem szokott politikával foglalkozni, mondta, de most sokkolta az eredmény. Pár százalék különbséget még el tudott volna képzelni, de azt, hogy ekkora előnye legyen a Tiszának, nem. Aztán végül oda lyukadt ki, hogy valójában nem is a százalékokon akadt fenn, hanem azon, hogy az ő fejében Magyarország máshogy nézett ki. Hogy ennek a nagy változásnak Erdélyre és az erdélyi magyarokra nézve milyen hatása lesz, nem tudná megmondani, válaszolta kérdésemre, amikor arról érdeklődtem, hogy szerinte mit hozna jövő, és látszott rajta, hogy nem is akarja még végiggondolni, mert egyelőre optimizmusra nem lát okot.

A legerősebb érzelmi reakció egy középkorú pár részéről érkezett, akik, miután megmondtam nekik, hogy miért állítottam meg őket, és mi érdekel, bevallották, hogy rettenetesen elkeserítő számukra az eredmény, „mintha kicsúszott volna a lábunk alól a talaj vasárnap este”. A férfi azt mondta, őszintén elismeri, hogy nagyon csalódott, ő a Fideszre szavazott, és sírni tudtak volna a feleségével, amikor meglátták a vasárnap esti eredményeket. Azt is hozzátette, hogy Magyar Péter Magyarországára nem teszi be a lábát, pedig sokat járt oda és sokat dolgozott is egy ideig az anyaországban. A mellette álló felesége végig bólogatott, amíg a férje beszélt, és úgy láttam, hogy könnybe lábadt a szeme. Szerintük Orbán Viktor kormányzati tapasztalata hiányozni fog az országnak, a Tisza Pártban pedig nem bíznak. A férfi külön azt emelte ki, hogy szerinte Putyin nem fog szóba állni Magyar Péterrel, Trump pedig semmibe veszi majd. A mondat végén azt is jelezte, négy év múlva is szavazni fog, és ezután is a Fideszre teszi a pecsétet.

Az egyik legérdekesebb megszólalás akkor született, amikor egy fiatal székely srác félrehívott, hogy ne a nyílt utcán beszéljünk. Azt mondta, ha az ismerősei megtudják, hogy nem fideszes, szerinte meg fogják verni. Már ez az egy mondat sokat elárul arról, milyen mélyen kellett titkolniuk ezekben a zárt közösségekben a véleményüket azoknak, akik nem a Fideszre szavaztak. A fiú gyorsan tisztázta, hogy ő nem is tiszás, ha választania kellene, akkor inkább a Mi Hazánkkal szimpatizál, mert ott szerinte egyértelmű üzenetek vannak, valamit vagy nagyon képviselnek, vagy nagyon nem. A Bűnvadászok akcióit is pozitívumként említette, mert szerinte azzal közbiztonságot teremtenek, még ha ez valójában megfélemlítést és önkényes fellépést is jelent.

Ami viszont őt a Fidesszel szembefordította, az a korrupció. Azt mondta, ezt határon átívelően tapasztalja. Gyergyóremetéről jön, onnan, ahol szerinte egy emberhez folyt be az erdélyi magyaroknak küldött pénz nagy része: luxushotel, wellness, reptér, gyárak épültek a magyarországi közpénzből. Azt is hozzátette, amire szerinte a Transtelex cikkei sem tértek ki eléggé, bár részletesen bemutatták a gyergyói mutyikat. Éspedig arról van szó, hogy a gyárakban az emberek szenvednek. Jó a fizetés, ezért sokan akartak ott dolgozni, de kizsigerelik a munkásokat, lehúzzák róluk az utolsó bőrt is. A nagybátyja is ott dolgozott, de nem bírta tovább a hajszát, és beadta a felmondását. A Tisza kétharmadát már túlzásnak tartja, mert szerinte egy normálisan működő demokráciában senkinek sem szabad túl sok hatalmat adni. De azt is egyértelműen kimondta: változás kellett. A Fidesz 16 évéből szerinte nem sok jó maradt meg, legfeljebb a geopolitikai irány, de az ország belső problémáit nem oldották meg. Külön kiemelte azt is, hogy a Fidesz az elmúlt 16 évben igyekezett a teljes médiateret a saját képére formálni, és ez torzította az emberek valóságérzékelését. Emiatt lepődtek meg olyan sokan a Tisza győzelmén. Azt is mondta: ő maga kettős állampolgár, van útlevele, személyije, sőt lakásuk is van Magyarországon, de nem szavazott, mert nem tartja igazságosnak, hogy innen beleszóljon. Ugyanakkor biztos benne, hogy az a támogatás, amit most a külhoni magyarok kapnak, nem fog eltűnni csak azért, mert kormányváltás történt.

Két fiatal lányt is megszólítottam, és a beszélgetésünk számukra nagyobb meglepetést okozott, mint amire számítottak, amikor meghallották, hogy miről fogom kérdezni őket. Ugyanis egymás válaszát hallgatva döbbentek rá, hogy politikailag ellentétes oldalon vannak: az egyik szerint a Fidesznek kellett volna nyernie, a másik szerint a Tiszának. Még egymás között sem beszélték ezt meg őszintén. A Fidesszel szimpatizáló lány teljesen biztos volt abban, hogy veszélyes korszak következik: szerinte most szó van arról, hogy háború jön, minden magyar veszélybe kerül, elveszik az erdélyi magyarok szavazati jogát, megszűnnek az anyaországi támogatások, és még a gyergyói hokiklub sorsa is kérdésessé válik. A barátnője ezzel szemben azt mondta, szerinte pozitív jövő előtt állnak, és a kétharmad ugyan sok mindenre feljogosítja a Tisza Pártot, de nekik is érdekük lesz az erdélyi magyarok támogatása. Szerinte Magyar Péter nem az oktatási támogatásokat vágja le, hanem a rosszul felhasznált pénzeket.

Miután elköszöntem a lányoktól, akik egymással vitatkozva mentek tovább, egy idősebb asszonyt kértem meg, mondja el nekem, hogy élte meg a választások napját és az eredményhirdetést. Nehezen, nagyon nehezen, vallotta be, nagyon sajnálja a Fideszt, bennük volt minden reménye, és semmi jót nem vár Magyar Péteréktől, mondta. Vasárnap este, amikor eredményt hirdettek, teljesen ledöbbent, nem értette, mi történik, hogyan eshetett meg, hogy az addig győztesnek beállított Fidesz alulmaradt, és Orbán Viktor, aki csak jót tett mindenkivel, ezután nem lesz miniszterelnök. Azt is megjegyezte: meggyőződése, hogy Székelyföldről senki nem szavazott a Tisza Pártra, nem is érdemelnék meg, ő maga egyébként biztos benne, hogy Magyar Péter elveszi az állampolgárságot, a szavazati jogot, a támogatásokat, még a gyerekeknek szánt oktatási támogatást sem fogják adni ezután.

Volt viszont olyan gyergyói járókelő is, aki, amikor meghallotta kérdésem, egyszerűen azt mondta: szuper eredmény született. Egy vegyes, román-magyar identitású férfi volt, aki szerint végre vége lehet annak a világnak, amit ő az oroszbarátsággal, a hazugságokkal és az Orbán-rendszerrel azonosított. Az amerikai kapcsolatokra is kitért: szerinte Trump nem jó ember és nem jó vezető, J. D. Vance jelenléte pedig inkább ártott Orbánnak, mint használt. A román közösségre is rálát, mondta, és úgy látja, ott is sokan örültek Magyar Péternek, részben azért, mert európai irányt képvisel, részben azért, mert Orbánt utálták, főleg amiatt, hogy még George Simionnal is közeledni próbált.

Voltak olyanok is, akik szerették Orbán Viktort, de a választás végeredménye különösebben nem érdekelte őket, mert szerintük ami Magyarországon történik, az végső soron nem az ő dolguk. Mások eleve nem akartak szóba állni velem, olyan rossz véleménnyel voltak Magyar Péterről és az eredményről. A düh náluk már nem is érvekben, hanem a beszélgetés teljes elutasításában jelent meg.

Egy több mint tízfős fiatal társasággal is szóba elegyedtem, ők azt mondták, kicsit sajnálják, hogy a Fidesz veszített, de nagyon kíváncsiak a Tisza Pártra, mert még bizonyíthat. Egyelőre főként rosszakat hallottak róla a fideszes propagandából: hogy háborúba vinné az országot, elvenné a támogatásokat, drágulás jönne. Az egyikük azt mondta, csalódott, mert a Fideszről tudták, mit várhatnak, Magyar Péterről eddig csak rossz dolgokat hallottak, és azt meg végképp nem lehet tudni, milyen miniszterelnök lesz. De abban megegyeztek, hogy ha a Tisza valóban nem veszi el a jogaikat, a támogatásokat, és nem hoz háborút, hanem betartja, amit ígért, akkor részükről pozitív fejlemény lesz a kormányváltás.

Gyergyószentmiklóson tehát nem egyszerűen gyász vagy öröm fogadta a választási eredményt. Inkább egy megbillent világ képe rajzolódik ki, amelyben sokan még mindig a vasárnap esti képernyőt nézik magukban, és próbálják megérteni, hogy az a Magyarország, amelyről eddig egyféle kép élt bennük, és amelynek középpontjában Orbán Viktor és a Fidesz volt, már nem ugyanaz. Székelyföldön most a sokk, a félelem, a beidegződött Fidesz-hűség és az óvatos kíváncsiság él egymás mellett. És bár a hangosabb reakciók többnyire a veszteség nyelvén szólalnak meg, már vannak olyanok is, akik először meg mernek szólalni, és ki merik mondani, hogy talán nem világvége történt, hanem valami új kezdődött el.