Nem kettő, nem tíz, hanem tizenöt millió magyart képviselek – erős idézetek Kapu Tibor telexes interjújából
A Most jövök legújabb adásában több mint másfél órás videós interjút készítettünk a világűrből nemrég hazaérkezett Kapu Tiborral. Ebben a cikkben néhány erősebb gondolatot szöveges formában is olvashatnak.
Jóval nagyobb impactet értek el az űrutazással, mint amire előzetesen gondoltak, bárhová mennek, rengeteg szeretetet kapnak – mondta Kapu Tibor a Telexnek. Sokat szerepelnek, december végéig be vannak táblázva, a kutatóűrhajósnak jelenleg nincs igazán szabadideje, de ameddig lehet, szeretné fenntartani az érdeklődést, hogy inspirálóan hassanak a következő generációkra.
„Ez egy elképesztően szerető közeg. Amikor Nyíregyházára gondolok vissza, mindig a biztonság jut eszembe. Gyakorlatilag távol voltunk a világ zajától, és azok a barátságok, amiket egy ilyen környezetben lehetett szőni, a mai napig kitartanak” – mondta arra a kérdésre, mint jelentett neki Nyíregyháza, illetve a Krúdy Gyula Gimnázium, ahol a hatosztályos képzést végezte. Nagyon szeretett ebben a városban felnőni, ez is az oka annak, hogy mióta űrhajós lett, sokszor hangoztatja, hogy nyíregyházi.
„Egy kis önbizalomhiány” – válaszolta, amikor arról kérdeztük, miért az utolsó pillanatban adta be a jelentkezését a Hunor űrhajós programra. Máshol ezt még nem mesélte el, de azt gondolta, azért érdemes most erről beszélni, mert a története hordozhat magában pozitív üzenetet. A jelentkezés utolsó napos leadásnak az is oka volt, hogy rengeteg dokumentumot kellett beszerezni, az erkölcsi bizonyítvány például az utolsó nap érkezett meg, mint mondta, „bőven volt ebben szerencsefaktor is”. Ha csúszik az erkölcsi, nem fogadták volna el a jelentkezését, hiába lett volna a többi papírja rendben. Mint mondta, 247 jelentkezőt szoktak említeni a Hunornál, azonban ez csak azok száma, akik érvényes, teljes körű dokumentációt küldtek.
A program során sosem bizonytalanodott el abban, hogy végig akarja-e csinálni, viszont arra rengetegszer gondolt, hogy „biztos nem én leszek az, akit kiválasztanak”. Ezt akkor kezdte érezni, amikor először találkozott személyesen a többi jelölttel, akik bekerültek a legjobb nyolcba a Hunor programban.
A törött csukló esete
„Ezt nem mondtam még el sehol, de eltörtem a csuklómat a pszichológiai forduló előtt másfél-két hónappal. Simán csak rosszul estem egy elektromos rollerrel.” Hat hétig kellett volna, hogy gipszben legyen a keze, viszont a hivatalos levételi dátum előtt négy-öt nappal leszedte a gipszet, hogy ne lássák Kölnben a pszichológiai vizsgálatokon, hogy véletlenül eltörte a csuklóját. Önmagában a törés ténye nem lett volna kizáró ok szerinte, viszont belül azt érezte, hogy nem veszi ki magát annyira jól, hogy megérkezik valaki felkötött kézzel, és azt mondja, szeretne űrhajós lenni.
A Hunorba jelentkezők nagyjából hatoda volt nő, a legjobb huszonötben még voltak nők, az utolsó nyolcban viszont már csak férfiak maradtak. „Ha csinálunk ilyet legközelebb, akkor sokkal több lányra van szükségünk” – mondta, majd arról is beszéltünk, hogy amikor tizenegyen voltak fent a Nemzetközi Űrállomáson, akkor ebből ugyan nyolc férfi volt, de „Peggy és Ann voltak a legtapasztaltabbak köztünk, ez gyakorlatban, hozzáállásban és minden másban megmutatkozott”.
Szerinte ha meg tudják azt oldani, hogy az űrhajósnak az űrben már ne legyen egyéb dolga, mint hogy összedugjon két kábelt, és onnantól működjön minden, az azt jelenti, hogy jól terveztük meg a kísérletet. A probléma az, hogy általában nem mennek ennyire simán a dolgok. Ő szerencsésnek gondolja magát, mert a kísérletek többsége egyből működött, de
„volt, ahol konkrétan megtanultuk, hogy mit jelent a kísérlet kifejezés. Azért kísérlet, mert nem tudjuk, hogy működni fog-e a világűrben, és elsőre nem is működött. Szóval van a dolognak egy problémamegoldó része is, amit akkor is fel szoktunk hozni érvként, amikor arról van szó, hogy miért embereket küldünk a világűrbe, miért nem robotokat. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy voltak olyan kísérleteink, amiket Peggyvel kettőnknek kellett megoldani, az elvégzésükhöz pedig kellett gyakorlat, kreativitás és ügyesség”
– mondta majd elmesélt egy konkrét példát is. Hozzátette, egy relatíve rövid, kettő hetes küldetés esetében nem engedheti meg magának a program, hogy majd fent tapasztalják ki a dolgokat, minél jobb tervezéssel kell felmenni.
Lélekben az űrben maradni
„Páran tartottak attól, hogy lélekben az űrben maradok. Ez egy nagyon jó megfogalmazás, szerintem vannak űrhajósok, akikkel ez megtörténik.” Kicsit ő is tartott ettől, de nagyon motiváltan és lelkesen érkezett haza, úgy érzi, jelenleg az a fő feladata, hogy minden magyarnak elmesélje a történetüket. „Erőt tettem ebbe, időt fektettem bele, rengeteget tanultam belőle, nagyon szeretem csinálni, sok kapcsolatom is van már ebben a szegmensből, gyakorlatilag minden olyan összetevő, ami ahhoz kell, hogy maradjak a világűr mellett, az megvan. Számomra egyértelmű, hogy ezzel szeretnék a jövőben foglalkozni.”
Az interjú során derült ki, hogy az űrhajóst meghívták a kötcsei piknikre, ő pedig elfogadta a meghívást, „ennek pedig az az oka, hogy ahova hívnak, ahol van lehetőségem, hogy az űrkutatást népszerűsítsem, oda szeretnék elmenni pártpolitikától és minden egyébtől függetlenül”.
Szerinte a fő üzenet az, hogy „amit létrehoztunk a Hunorral, az az én olvasatomban mindenképpen politikán fölül áll. Én politizálni nem fogok, nincsenek pártpolitikai és hasonló vágyaim, viszont a miniszterelnök meghívott, ő Magyarország választott miniszterelnöke, én egy kiválasztott űrhajós vagyok, szerintem egészen természetes, hogy beszélünk, és ha meghív egy ilyen rendezvényre, elmegyek.
Megmondom őszintén, sokat nem tudok a kötcsei piknikről, az én szememben ez kvázi a miniszterelnök személyes csapatépítője. Ha ilyen helyre elmegyek, akkor nem azért megyek, hogy politizáljak, az teljesen egyértelmű. Minden magyart képviselek, nem kettő millió magyar, nem tízmillió magyart, hanem tizenöt millió magyart.”
A közéletnél maradva arról is beszélt, hogy szerint „az, hogy nemzeti űrhajós, ez valamilyen szinten egy új állatfaj. Itt még bőven van definíciós dolgunk. El kell tudni dönteni, meg kell tudni határozni, hogy egy űrhajós az mi a nép szemében. Én nagyon remélem azt, hogy egy teljes nemzetet tudunk büszkévé tenni, és el tudjuk kerülni, hogy mindenféle skatulyába belekerüljünk”. Arra a kérdésre, hogy ha egy másik politikai erő hívná el egy olyan rendezvényre, ahol beszélhet az űrkutatásról és a tudományról, elmenne-e, azt válaszolta, hogy „ilyen megkeresés még nem érkezett, de ezen a hídon majd átmegyünk, ha odaérünk. Zsigerből biztos, hogy nem mondanék nemet csak azért, mert egy másik politikai erő szervezi. Az tény, hogy negyven év után jutottunk vissza az űrbe, és ez a kormányzat volt az, aki az ebben rejlő lehetőségeket felismerte”.
Az interjúban beszéltünk még az űrszemétről, a világűr békés felhasználásának problematikájáról, a hosszú távú űrutazás értelméről, a fent elvégzett kísérletekről hogy van-e élet a Földön kívül, és arról is, hogy megtelepedhet-e az ember egy másik bolygón.
