A boldogság nem egy hely, hanem egy irány – idézetek Geszti Péter és Ditz Edit interjújából

Tizenhét éve házasok, de még mindig tanulniuk kell egymást, már csak azért is, mert a hosszú együttélésekben az a legnehezebb, hogy nem egyformán változunk. De fontos, hogy legyen valamilyen fajta megbocsátási készség a másik iránt – vallja Ditz Edit és Geszti Péter, akik a Most jövök című műsorunk legutóbbi vendégei voltak.

Friderikusz Sándor YouTube-csatornáján futó Geszti+ című műsor utolsó epizódjában ismerhette meg őket a közönség, ahol a kapcsolatukról és tágabban véve arról beszélgettek egymással, hogy mi a hosszú házasság titka, hogyan kell jól szeretni. Az epizódot több mint félmillióan indították el. Nem számítottak rá, hogy ennyire pozitív lesz a megítélése, azt gondolták, hogy több kritika és beszólás jön majd utána, de alig találkoztak ilyesmivel.

„Szó szerint több ezren írták, hogy köszönik ezt a nyitottságot, mert a saját házasságukban segítséget kapnak ahhoz, hogyan próbáljanak otthon beszélni egymással. Szerintem rengeteg olyan együttélés van, ahol az átlagos, hétköznapi, polgárias felszín mögött iszonyatos traumák, kibeszéletlenségek, érzelmi sivárság van, ami egyébként őszinte kommunikációval mind megelőzhető lenne” – fogalmazott Geszti a Telex műsorában.

A kapcsolatukról azt mondta, hogy rendkívül dinamikus, „nagyon sok megbeszélnivalónk van, sokszor van konfliktus, de szinte mindegyiket ki lehet beszélni, ki lehet ereszteni a gőzt, és utána lehet egy nagyon röhögni az egészen. Ez azért jó, mert a katarzis feloldja a drámai feszültségeket, és utána valahogy megnyugszunk”.

A pár életében fordulópontot jelentett, amikor a 2010-es évek elején Geszti zsűrizett az X-Faktorban, Ditz pedig otthon volt két gyerekkel, és nem találta a helyét a főállású anya szerepében. „A házasság dinamikája, hogy egyszer több van egy nőn, másszor kevesebb” – mondta Ditz, aki szerint nem is arról van szó, hogy ne lenne anyatípus, hanem hogy nehéz volt neki az az anyasággal járó új szerep, ami mellé nem nagyon fért be más. „Úgy éreztem, hogy egy alagútban vagyok, aminek nem látom a végét. Nem is tudtam igazából élvezni az anyaságot, éveken át szinte a túlélésért küzdöttem.”

„Egy fejlődési folyamat részeként sok idő volt, hogy ki tudjam magamat találni. Viszont visszatekintve nem bánom, hogy a gyerekekre koncentráltam, és nem hoztam meg akkor azt a döntést, hogy egy év után visszamegyek dolgozni, és majd lesz valami. Van közöm a gyerekekhez, és most a kamaszkorban látom, hogy ez fontos.”

„Hozzám odajönnek, az apjukhoz kevésbé. A Petinek ez nagyon fáj. És azt szoktam mondani, hogy igen, én ott beletettem valamit, ő nem. Mindennek van ára, és ez nem kritika felé, hanem ez egy választás volt”

– mondta Ditz.

A kapcsolatuk igazán nehéz időszaka egyébként egybeesett a 2010-es évek elejével, ami – mint Geszti is mondta – egy új rendszerváltást hozott Magyarországon. „Egy olyan kulturális-gazdasági rendszer épült ki, amiben egyre kevésbé találtam a helyemet. Pontosan akkor, amikor a gyerekek születtek, azzal néztünk szembe, hogy olyan, mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt” – fogalmazott Geszti, aki, mint mondta, 2010 előtt is a piacról élt, független ember volt, ennek van értéke a számára. „Akkor nagyon észnél kellett lenni, hogy ebben az újonnan kialakuló káoszban, ami egyáltalán nem olyan értékek mentén épül fel, ami nekünk fontos, abban mi mit fogunk csinálni. Én mivel foglalkozzak? Hogy tudom a családomat egzisztenciális, anyagi értelemben olyan biztonságban tartani, mint amiben eddig tehettem?”

Geszti szerint a hagyományos polgári demokráciában számított a teljesítmény, ez viszont 2010 után nagyon gyorsan megszűnt. Ekkoriban „még inkább drámai, szinte traumatikus lett az együttélésben az, hogy volt egy bizonytalanság a külvilágban, és volt egy nagyon nehéz lélektani helyzet a családi életben. Ezért is volt ennyire nehéz ez a korszak, és bizony nekem is eltartott négy-öt évig, mire visszanyertem a balanszomat” – fogalmazott.

És közben elmúlik az élet

A beszélgetésben szóba került az is, hogy Geszti új albumon dolgozik, ami köré egy legalább akkora előadást szeretnének összerakni, mint a Geszti Sixty volt. A hatvanas éveibe lépve és az Aréna-koncertek sikerére támaszkodva úgy döntött, hogy „tényleg csak azt csinálom, ami belülről jön, jól esik és szórakoztat, és amiről azt gondolom, hogy magamon átszűrve úgy tudom átadni néhány generációnak, nem a fiatalokra gondolok, hanem negyven fölött, hogy attól kicsit boldogabbak lesznek ettől a gyűlölettől, vélt és valós sérelmek által szétszakított országban. Ami tele van stresszel, ami állandóan harcban áll, ahol állandóan kampányidőszak van, ahol nem lehet megnyugodni, ahol az utcákon bombák lógnak a plakátokon, hogy ebben a közegben, ha csinálok valamit, ami egyszerűen csak jól képvisel egy mainstream popzenét, akkor el tudom látni azt a feladatot, amiért érdemes zenélnem”.

Zeneileg a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig tartó rövid diszkókorszakot nézte ki magának, és azt mondta, most először mer majd nosztalgikus lenni, de nem „giccses-könnyes, fárasztóan nosztalgikus” értelemben.

Az interjúban szóba került az is, hogy Geszti és Ditz nemcsak házasok, de közös vállalkozásuk is van Grund Productions néven, amivel ma már csak a saját projektjeiken dolgoznak. Legutóbb a Bróker Marcsi című sorozatot készítették (itt olvashatják róla a kritikánkat), amiről már a kezdeti szakaszában tudták, hogy az RTL-nek fogják pitchelni. „Ez azt jelenti, hogy az elejétől látjuk, milyen könyvet kell fejleszteni, hogy nem egy kétmilliárdos forgatókönyvet kell írni, hanem tudni kell már az első kapavágástól, hogy hová futunk ki” – mondta Ditz, aki hozzátette, finanszírozást szerezni egy filmre Magyarországon „nem azt mondom, hogy science fiction, de rendkívül nehéz”. A producer arról is beszélt, hogy nagyon szűkre voltak szabva a gyártási keretek, és nem fért bele, hogy akár csak egy-két napot is csússzanak a forgatással, ami egy 300 perces produkció esetében nem lenne kirívó.

„Nagyon rossz a tehetséggazdálkodása a jelenlegi magyar kultúrának, és nagyon sok veszteséggel jár. Hangsúlyozom, nem magunkról beszélek, én ezt nem a magam szempontjából látom szomorúnak, hanem az egész magyar kultúra szempontjából, aminek csak egy apró részlete vagyok. A közös jó szenved súlyos veszteségeket, ráadásul újra be nem építhető dolgokról van szó.”

„Egy korszakban csak egy adott korosztályú emberek vehetnek részt. Ami most nem születik meg különböző okok miatt, azt ezek a generációk már nem fogják tudni létrehozni, és ez bizony egy hiány lesz. Olyan, mintha hiányozna néhány fog a szádból, amit már nem lehet oda beültetni” – mondta Geszti. Hozzátéve, hogy az ő párosuk hibrid, és több műfajban is tudja váltogatni, hogy mivel foglalkoznak, de van olyan filmrendező barátjuk, aki az elmúlt tizenöt évben nem jutott lehetőséghez, „és közben elmúlik az élet”.

Az interjúban beszéltünk még magánoktatásról, férfi-női szerepekről, a Geszti-brandről, öncenzúráról, az idősek televíziós reprezentációjáról, valamint a Geszti–Dés páros hamarosan elkészülő Petőfi-darabjáról is.