A Szigetnek újra ki kell találnia magát a fennmaradáshoz
Bizonytalanná vált a Sziget jövője, miután a fesztivál mögötti tulajdonos kiszállna a magyar piacról. Hétfőn Karácsony Gergely főpolgármester írt arról először, hogy a Sziget a fővárossal kötött bérleti szerződés felbontását kezdeményezte, amire később a fesztivál azzal reagált, hogy a külföldi tulajdonos üzleti döntése áll a háttérben. A fesztivál szervezői abban bíznak, hogy egy új, magyar tulajdonosi háttérrel, és az alapító, Gerendai Károly visszatérésével sikerül megmenteni a Szigetet, ami azért is sürgető kérdés, mert a legtöbb nagy zenei fesztivál ezekben a hetekben, még karácsony előtt jelenti be a lineupját és fordul rá nagy erőkkel a jegyértékesítésre.
A bejelentés azért súlyos, mert a Sziget tulajdonosát, a több európai fesztivál mögött álló Superstruct Entertainmentet 2024 nyarán körülbelül 600 milliárd forintért vásárolta meg az amerikai KKR magántőkealap. Úgy viszont már érthetőbb a cég döntése, hogy a Sziget egy évet leszámítva 2020 óta veszteséges.
Már a külföldi tulajdonosok felbukkanása előtt volt egy mélypont
A Sziget a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb és legfontosabb magyar kulturális eseménye, amelyet nyugodtan lehet világhírűnek nevezni. Az egykori Diákszigetből milliárdos fesztiválbiznisszé váló rendezvény az évtizedek során sok átalakuláson és nehézségen esett át, a profilja pedig igazán a 2010-es években változott meg.
A Sziget történetének egyik mélypontja a 2013-as fesztivál volt: ekkor már világszerte dübörgött a fesztiválipar, tényleg nagy üzlet lett a zenés tömegrendezvények szervezése, és éppen ezért tűnt fel sok mindenkinek, hogy mennyire gyenge a fellépők névsora a magyar fesztiválon. Olyannyira gyenge, hogy egy ponton maguk a szervezők is kitettek egy listát azokról az előadókról a Red Hot Chili Pepperstől Adele-ig, akiket megkerestek, de végül nem tudtak elhozni.
Akkor az jelentette a megoldást, hogy későbbi időpontra tolták augusztusban a Szigetet, amivel jobb pozícióba került a rendezvény a rivális fesztiválokkal szemben. A húzás bejött, a következő években tényleg láthatóan erősebb lett a fellépőlista még úgy is, hogy 2016-ban autóbalesetben meghalt a fesztivál külföldi fellépőiért felelős fő szervező, Dan Panaitescu. Ezzel párhuzamosan egyre erősebbé vált több másik, Szigethez tartozó fesztivál, például a soproni Volt vagy a Balaton Sound. A Volt konkrétan annyira tényező lett, hogy egyidőben szinte pariban volt a Sziget fellépőivel, hiszen olyanok fordultak meg Sopronban, mint a Linkin Park, az Arctic Monkeys vagy a Muse. Csupa olyan zenekar, ami főműsoridős lett volna a Szigeten is.
A 2010-es évek derekán már azt is érezni lehetett viszont, hogy a Sziget-főnök Gerendai Károly már kifelé mozog a fesztiválszervezésből, és inkább a fine dining vendéglátás, illetve a Lupa-tó felfuttatása felé fordult. Nem véletlen, hogy a Lupa-tó fejlesztése és a Sziget eladása ugyanúgy 2017-re esett. Januárban bejelentették, hogy a Providence Equity Partners globális tőkealap vette meg a Szigetet és a vele járó fesztiválportfóliót, februárban pedig hivatalossá vált, hogy Gerendai strandot épít a Lupára. A boardban még maradt ugyan Gerendai pár évig, de szép lassan kivonta magát a Sziget működéséből. Látszólag ezzel ki is vonult a rendezvényszektorból, azonban résztulajdonosként benne van még többek között az Akvárium Klubban és a Budapest Parkban.
Az új külföldi tulajdonosok munkája 2018–2019-re vált igazán látványossá. A Gerendai helyét átvevő Kádár Tamás 2018-ban elmondta, hogy az új felállás miatt egymilliárd forinttal többet tudtak költeni a nagyszínpados fellépőkre, és ennek meg is látszott az eredménye: abban az évben az akkor kurrens és népszerű előadók közül fellépett a Szigeten többek között Dua Lipa, a Gorillaz, az Arctic Monkeys, a Mumford and Sons, Lana del Rey és Kendrick Lamar is. Durva kontraszt volt ez a 2017-hez képest, amikor a nagyszínpados záróbulin Dimitri Vegas és Like Mike lépett fel.
A headlinerek mindenekfelett
Innentől pedig elkezdődött a Sziget kommercializálódásának újabb szakasza. Persze hívták már ezt a fesztivált Pepsi Szigetnek, de az új befektetők hatása egyre jobban érződött a fellépőkön túl. A fókusz a napi headlinerekre került, miközben a zenei választék elvesztette a korábbi alternatív attitűdjét. A Sziget igazi tömegrendezvénnyé változott, ahol a jegyeladások maximalizálása lett a legfontosabb szempont. Számos társadalmi kérdésben (bevándorlás, melegjogok, nyitottság, fenntarthatóság) nem változott ugyan a rendezvény profilja, de ezek a témakörök olyannyira megszokottá váltak az üzleti világban, hogy kicsit kiüresedett a jelentésük a Szigeten is.
Eltűnt a fesztiválról a punk-, a rock- vagy a metálzene, és bár elvétve találni egy-egy ilyen fellépőt a fellépősorban, hangsúlyosan pop- és klubzenei fesztivál lett a Sziget, ahol már inkább erényként beszéltek arról, hogy sikerült lekötni egy fellépésre Justin Biebert, Ed Sheerant vagy Rihannát. Gerendai hosszú éveken át azzal védte a Sziget zenei felhozatalát, hogy egyszerűen nincs annyi pénz, amivel be lehetne szállni a nemzetközi licitálásba, cserébe minden másra tudták költeni a pénzt, amitől a Sziget nemzetközi viszonylatban látványosabb, élhetőbb, izgalmasabb zenei rendezvény lett, szemben az olyan eseményekkel, ahol erős a zenei felhozatal, cserébe egy sáros puszta közepére levert színpadokról és mobil vécékről beszélünk fesztiválélmény címen.
A 2019-es évre tetőzött ez igazán, amikor Ed Sheeran koncertjén már valóságos tömeghisztéria alakult ki, aznap 95 ezren voltak kint a Hajógyárin. Ha valaki volt az elmúlt években telt házas napon a Szigeten, az tudja, hogy ilyenkor nehéz valódi fesztiválélményről beszélni. Míg a cégnek nyilván az a legjobb, amikor a legtöbb jegyet adják el, addig az embereknek a telt ház nyomorgással és soha véget nem érő sorban állásokkal telik. 2018-ban hét nap alatt 565 ezren fordultak meg a Szigeten, ez 2013-hoz képest kb. kétszázezerrel több vendéget jelentett, és ekkoriban még arról is szó volt, hogy a 600 ezres összlátogatószám is elérhető.
Minden adott volt, hogy 2020-ra új csúcsokat döntsön a fesztivál, de jött a Covid, emiatt két évig nem tartottak nagy tömegrendezvényeket, így Szigetet, Soundot és Voltot sem. A lezárások utáni hurráhangulat még jól jött minden rendezvénynek, a Szigetnek is, és végül 450 ezren mentek ki abban az évben a fesztiválra, de amíg napokra leosztva 2019-ben átlagban 80 ezer ember ment ki a Szigetre, addig 2022-ben már „csak” 75 ezer. Közben kitört az orosz–ukrán háború, jött az infláció, ami megemelte a fesztiválokra is kiható energiaárakat, és eközben a Sziget fellépői sem lettek olcsóbbak. A Covid utáni időszakban még látványosabbá vált, hogy a lényeg az a hat név, amellyel el lehet adni a napijegyeket.
Ez azzal járt, hogy ránézésre soha ennyire kurrens és aktuális nem volt még a Sziget, hiszen a már említett Justin Bieber mellett olyan abszolút szupersztárok is felbukkantak a 2020-as években, mint Dua Lipa, Billie Eilish, Chappell Roan és Charli XCX. Minden nyári fesztivál az ilyen előadókra próbál licitálni, és ezekből látszik, hogy a Sziget mögötti tőkeerős befektetőknek hála ez már nem jelentett gondot. Csakhogy útközben a Sziget teljesen elvesztette a zenei identitását, és amíg mondjuk, a Balaton Soundra rá lehetett fogni, hogy elektronikus, a Voltra pedig, hogy rockzenei fókuszú, a Sziget esetében maximum annyit lehet a legjobb szívvel mondani, hogy itt javarészt olyanok koncerteznek, akik épp nagyon pörögnek a TikTokon.
Persze évente két-három izgalmasabb, kisebb helyszínre szervezett fellépő vagy menőbb headliner mindig akadt, de az idei Refused-koncert mutatta meg a legjobban, hogy annyira lakosságivá vált a Sziget, hogy jó és rossz értelemben is kilóg róla egy kultikus svéd poszthardcore zenekar. Pláne egy olyan évben, ahol mind a hat headliner szóló előadó a Nagyszínpadon.
Évek óta több milliárd forint veszteséget termel a cég
Az idei fesztiválra ráadásul még jobban ráerősített a logisztikailag és anyagilag egyértelműen megérősebb elektronikus zenére: egyszerűen olcsóbb és könnyebb leszervezni egy DJ-t, mint egy zenekart. Ebben persze az is közrejátszhat, hogy a Sziget mögött álló Superstructhoz tartoznak olyan nagy és népszerű elektronikus zenei rendezvényszervezők, mint a spanyolországi Sónar és Elrow vagy a holland Q-dance. A gond csak az, hogy
annyi mindent akart lefedni a Sziget, hogy a fesztivál szép lassan elvesztette a kulturális identitását.
Árulkodó az is, hogy míg 2022-ben a koronavírus-járvány utáni visszatéréssel még 355 millió forint nyereséget könyvelt el a Sziget, egy évvel később már 1,8 milliárd volt a veszteség, tavaly pedig ennek több mint a duplája, 3,9 milliárd. Ez az összeg idén ismét mínusz kétmilliárd forint, ha hinni lehet az általában jól értesült Forbesnak.
Az egész nemzetközi fesztiválpiac konszolidációs időszakon megy keresztül a 2010-es évek felfutásához képest, ebben nemcsak az energiaárak növekedésének és a covidos veszteségeknek van szerepük.
- Az igazán nagy, napijegyek eladására optimalizált fellépőknek egyre jobban megéri saját koncertet vinni arénákba és stadionokba fesztiválok helyett.
- A fiataloknak egyre kevésbé van pénzük szórakozásra, és ha még ki tudják is fizetni a drága belépőket, egyre kevesebbet fogyasztanak.
- Éppen ezért egyre kevésbé fenntartható az a modell, hogy külföldiek hat-hét napra ideutaznak, ahol közel nyugat-európai árakon vásárolhatnak ételt és italt.
- A Sziget évek óta szinte egyedüliként tart hat-hét napig a nagy európai fesztiválok közül. Mindenhol három-, maximum négynaposak az ilyen mainstream rendezvények.
- Eközben a tulajdonosok 2023-ban bezárták a Voltot, 2024-ben pedig a Balaton Soundot, mivel ezeknél is érzékelni lehetett a csökkenő érdeklődést.
Azzal, hogy nálunk is lassan nyugati árakon lehet fesztiválozni, a Sziget elvesztette az egyik olyan előnyét, amivel vonzó tudott lenni a saját országaik hasonló rendezvényeiről kiszoruló külföldi alsó középosztály fiataljai számára.
Hogy sikerül-e Gerendai vezetésével életben tartani és működtetni a Szigetet, az még a jövő kérdése, de az utóbbi időben az éttermekkel foglalkozó vállalkozónak biztosan nem lesz könnyű dolga. Egyrészről a NER tizenötödik évében nehéz lesz olyan tőkeerős befektetőt találni, aki ne lenne ezer szállal bekötve a kormányhoz, másrészről a Sziget jelenlegi koncepciója kizárólag magyar pénzből gyakorlatilag fenntarthatatlan.
Éppen a Gerendai távozása utáni időszak mutatott rá arra, hogy a nemzetközi headlinerlicitbe csak tőkebevonással tudott beszállni a Sziget, és ha egy ekkora, több tucat zenei rendezvényt menedzselő külföldi cégnek sem éri meg, akkor hogyan érhetné meg itthon bárkinek? Magyarországnak és Budapestnek viszont szüksége van a Szigetre, a Szigetnek pedig egy erős és legfőképpen rentábilis vízióra.
