Az Orbán-kormány szereti megmondani, mit akar a magyar ember, pedig a magyar emberek többsége nem áll szóba vele

Orbán Viktor pár napja bejelentette, hogy „véleménynyilvánító szavazást” indít Ukrajna uniós csatlakozásáról. A miniszterelnök szerint erről nem lehet az emberek feje fölött dönteni, a kormánynak „tudnia kell, hogy az emberek milyen mértékig hajlandóak áldozatot vállalni Ukrajna támogatásáért”.

Meg is magyarázták, mi lesz a lényege ennek a szavazásnak: „gyors és hatékony” lesz, mint a nemzeti konzultációk, a népnek mindössze egy darab kérdésre kell majd válaszolnia egy egyszerű igennel vagy nemmel. „A magyar emberek fogják eldönteni, hogy Ukrajna uniós csatlakozása a mai helyzetben felelősségteljesen támogatható-e vagy sem. Feltesszük a kérdést a magyar embereknek, és ahhoz fogjuk tartani magunkat, amit válaszolnak. Ez az egy kérdés lesz, és a magyar kormány minden uniós fórumon a magyar emberek döntése szerint fog eljárni!” – írta erről a Kormányzati Tájékoztatási Központ.

A kormány ígérete szerint tehát a magyar jogrendben amúgy nem létező „véleménynyilvánító szavazásnál”

• feltesznek egy kérdést a magyar embereknek,
• a magyar emberek erre válaszolnak,
• a kormány pedig a magyar emberek döntését fogja képviselni minden fórumon.
• Éppen úgy, mint a nemzeti konzultációknál.

Pedig a hivatkozási alapként használt nemzeti konzultációknál több probléma is felmerül. Már a kérdéseket is eleve úgy teszik fel, hogy lehetőleg a kormány álláspontjának megfelelő válaszokat kapjanak. A kérdések valóságtartalma már önmagában megkérdőjelezhető, és rengeteg témát le is egyszerűsít. A válaszokban pedig általában két opció van: egyetérteni a kormánnyal, vagy nem egyetérteni, de akkor vagy épp „migránsgettó” lesz az országból, vagy eltörlik a rezsicsökkentést, vagy az óvodások is nemet változtatnak attól a sok LMBTQ-propagandától, ami éri őket. Épp ezért, aki nem támogatja a kormány álláspontját, az vélhetően nem is tölti ki az ilyen íveket.

A kormány szeret arra is hivatkozni, hogy egy-egy konzultációban elsöprő a támogató válaszok aránya (általában 90 százalék feletti). De ha eggyel közelebbről nézzük meg a konzultációkat, akkor azt lehet látni, hogy a kiküldött ívek töredékét küldik csak vissza kitöltve a választók – van egy masszív 70-90 százalék, amely egyáltalán nem nyilvánít véleményt.

A kormány eddig 14 nemzeti konzultációt tartott.

Ezeken általában a felnőtt, választókorú magyar emberek mindössze 15-20 százaléka vett részt. A legsikeresebb egyértelműen 2017-ből a Soros-tervről szóló volt, miközben ott is csak kevesebb mint 30 százaléka konzultált a kormánnyal.

Sem előtte, sem azóta nem sikerült ennél nagyobbat villantani. A családvédelem 17 százaléknyi embert mozgatott meg, a járványügyi intézkedésekről szóló ív pedig csak 21 százaléknyit. A járvány utáni életről szóló pedig még ennél is kevesebbet.

A számokat nézve feltűnhet, hogy a 2017-es, „Állítsuk meg Brüsszelt” elnevezésű konzultációtól kezdve pár százalékkal megugrott a kitöltők száma. Előtte tehát valami változásnak kellett beállnia. Míg korábban komolyabb kérdések is előkerültek – az Alaptörvényről, szociális ügyekről, a devizahitelesek állami megsegítéséről vagy épp arról, mit várnak az emberek a kormánytól –, azok kevesebb embert mozgattak meg, mint a későbbi konzultációk. Azokban már erősen irányított kérdéseket tett fel a kormány. A fordulat egyébként összefüggésben állhat Rogán Antal érkezésével, aki 2015 októbere óta vezeti a Miniszterelnöki Kabinetirodát, ami a konzultációkért is felelős.

Ha valaki százalékok helyett inkább számokat akar böngészni, akkor alább azt láthatja, hogy például a 2015-ben a „bevándorlásról és terrorizmusról” címmel kiküldött nyolcmillió kérdőívből egymillió érkezett vissza a kormány postaládájába, 2017-ben a Brüsszel „megállításról” szóló kérdőív pedig – amit már milliárdos propagandakampány is kísért – 1,7 millió embert bírt rá a visszaküldésre. A legutolsó, gazdaságpolitikáról szóló kérdőívet pedig mindössze 1,3 millió választópolgár töltötte ki.

Legrosszabbul a 2011-es „magyar internet jövőjéről” szóló kérdőív teljesített, amit csak online lehetett kitölteni – ezt mindössze 31 ezer ember tette meg. Bár a kormány utólag ezt is úgy keretezte, hogy „a részt vevők akarata egyértelmű volt: a világháló legyen mindenki számára hozzáférhető és megfizethető, segítse az oktatást és a fiatalokat, és ne fenyegesse gyermekeink biztonságát”. A szintén kizárólag online kitölthető, a gazdaság Covid utáni újraindításáról szóló 2021-es konzultáció is elég keveset, mindössze 528 ezer választ kapott. A 2022-es energetikai szankciós kérdéssorra is nehezen jött össze annyi, mint amennyit szerettek volna. Még plusz egy hetet is adtak a kitöltésére: így végül nem egészen 1,4 millió ember küldte vissza a kérdőívet.

A kormány viszont előszeretettel hivatkozik a beküldött válaszok meggyőző eredményére, amikre elvileg a politikáját alapozza – ezekre mutogatva állította már meg a migránsokat, Brüsszelt és Soros Györgyöt is, legutóbb pedig „a magyar emberek megerősített támogatásával” vágtak neki a 2025-ös gazdasági évnek.

De ahogy a grafikonokból látható, a társadalom döntő részének véleménye egyáltalán nem jelenik meg ezekben. Ezek így legfeljebb arra jók, hogy azokat a Fidesz felhasználja a saját tervei megerősítésére, hivatkozási alapnak használja, nem pedig arra, hogy minden magyar ember véleményét tükrözzék. A lényeg, hogy azt mondhassák idehaza vagy külföldön: a magyarok mindenben a kormány politikáját támogatják.

Pedig egy szavazás érvényességénél igenis számít, hogy a megkérdezettek hány százaléka nyilvánít véleményt. A valódi társadalmi támogatottság egyik alapfeltétele általában az, hogy legalább a választók fele (plusz egy szavazat) fejezze ki akaratát. Az országgyűlési választásokon a 2011-es törvénymódosítással törölték el az érvényességi kitételt, de ezeken a választásokon ezután is rendre a választókorú állampolgárok 60-70 százaléka szavazott.

Az 50 százalékos érvényességi küszöb a népszavazásokon megmaradt. A nemzeti konzultációkkal szemben egy népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha a választásra jogosultak több mint fele érvényesen szavazott, és az érvényesen szavazók több mint fele ugyanazt válaszolta a feltett kérdésre. A 2022-es választással egybekötött, gyermekvédelminek nevezett népszavazásnál nem sikerült megugrani ezt. Nem lett meg az elég érvényes szavazat, a részvétel csak 47,6 százalékos volt, de a kormányt ez sem akadályozta meg abban, hogy azt politikailag érvényesnek tekintse.

Az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló véleménynyilvánító szavazás pontos kérdését még nem ismerjük, de azt Orbán Viktor már eleve úgy vezette fel, hogy milyen érvek szólnak Ukrajna felvétele ellen: szabadon mozoghatnának az ukrán állampolgárok és az ukrán vendégmunkások, a beáramló ukrán agrártermékek pedig tönkretennék az európai piacot. Mellette szóló érveket nem említett. Ebből már valamennyire feltételezhetjük, hogyan fogják a kérdést úgy megfogalmazni, hogy az eredmény végül számukra kedvező legyen. Semmi kétség afelől, hogy a Fidesz az egészet mindenképpen úgy fogja keretezni, hogy a magyar emberek megerősítették a kormányt az Ukrajna-ellenes politikája folytatásában.

De a miniszterelnöknek nem is az a célja, hogy kikérje a magyarok véleményét Ukrajnáról: ezzel csak a kezdeményezést akarja magához ragadni Magyar Pétertől. A véleménynyilvánító szavazással a Fidesz aktivizálni tudja a szavazótáborát, amire azért is lehet szükség, mert a Tisza Párt „hatalmas tavaszi akciót” ígért március 15-ére. A legnagyobb ellenzéki párt hasonló „véleménynyilvánító szavazást” kezdeményez „valódi kérdésekről”, köztünk hazánk EU-s tagságáról. A következő hetekben-hónapokban így arról szólhat majd a magyar belpolitika, hogy ki hogy tud mozgósítani és hány aláírást tud összeszedni.