Mindenki a túlsúlyos betegekre fókuszált, pedig nem ez a legnagyobb változás a protézisműtéteknél
„Én örülök annak, hogy csináltunk egy 28 oldalas, több száz pontból álló tervezetet, és abból néhány az, ami a vita tárgyát képezi, ez nem rossz arány” – mondta a Telexnek Szendrői Miklós, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ortopédia Tagozatának vezetője, aki részt vett a csípő- és térdprotézisműtétek protokolljának kidolgozásában.
Az elmúlt hetekben bejárta a sajtót, hogy új protokollt vezetett be a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a csípő- és térdprotézisműtéteknél. Ez önmagában még nem lenne annyira izgalmas, de arra már többen felkapták a fejüket, hogy a túlsúlyos emberek esetleg nehezebben juthatnának hozzá az ellátáshoz, és azt is mondhatják nekik, hogy fogyjanak le, ha csípőprotézist szeretnének.
Az új szakmai protokoll április elsején lépett hatályba. Szendrői Miklós szerint nincsen lényegi változás az eddigi gyakorlat és az új protokoll között. „A különbség az, hogy korábban a napi gyakorlat alapján fogalmaztunk meg abszolút és ideiglenes kontraindikációkat, ezt most a nemzetközi trendek szerint írásban rögzítették.” Szerinte a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem szigorításról van szó, hiszen nem is volt mit szigorítani.
A Belügyminisztérium közleménye alapján a betegek védelme érdekében a jelentős túlsúly eddig is a műtéti ellenjavallatok között szerepelt, az új várólista-protokoll a betegek érdekében fektet le egységes szabályokat. A protokollt bevezető Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő szerint az új szabályozás „az ellátásokhoz való egységes és egyenlő hozzáférést” szolgálja. A megjelent protokoll szövegét viszont a Magyar Orvosi Kamara kritizálta, egy ortopéd orvos pedig azt mondta: a szabályozás nincs összhangban az orvosetikai alapelvekkel.
15 ezernél is többen várnak térdprotézisműtétre
Magyarországon a tervezhető műtéteket általánosságban a jelentkezés sorrendjében kell elvégezni. Ettől a sorrendtől eddig nem lehetett eltérni, de az új szabályozás szerint most már szakmai szempontok alapján lehet módosítani rajta: azaz lehet valakit előrébb és hátrébb is sorolni. A soron kívüli ellátás jóváhagyásáról egy minimum ötéves szakmai tapasztalattal bíró szakorvos dönthet. A sürgősséget írásos dokumentummal, röntgenfelvétellel kell igazolni. Szendrői Miklós szerint ez hatalmas változás, így a mostani szabályozás rugalmasabb lett. „Sokszor látjuk azt, hogy a hosszú várakozás alatt a beteg állapota romlik, tolószékbe kerül, elviselhetetlen lesz a fájdalma, most már ezeket a betegeket előrébb lehet venni a várólistán” – mondta.
A NEAK adatai szerint jelenleg a legtöbben, országos átlagban 15 752-en térdprotézisműtétre várnak, a csípőprotézis-várólistán pedig országos átlagban 8418-an vannak.
Tavaly júliusban térdprotézisműtétre még 13 343-an, csípőprotézisre 7236-an vártak. Tehát azóta a várólisták hossza csak nőtt.
A tényleges várakozási idő az előző fél évben országos átlagban előbbire 263 nap, utóbbira 121 nap volt. Létezik országos és intézményi várólista is. Területileg nagyon eltérő a várólisták hossza: például csípőprotézis-műtétre az Észak-Alföldön átlagosan 188 napot kellett várni az elmúlt fél évben, a Dél-Alföldön 51 napot. Ha egy kórház valamiért csökkent kapacitással tud működni, akkor automatikusan növekszik a várólista, ilyenkor a páciens jelentkezhet egy másik kórház várólistájára is.
Szendrői Miklós szerint tévhit, hogy az új protokoll célja a várólisták rövidítése lett volna. Ehhez alapvetően két dologra lenne szükség: az egészségügyi személyzet áldozatos, szabadidőben végzett munkájára és több pénzre. Az előbbiről azt mondta: szerinte ha az orvosok csak a munkaidejükben dolgoznak, akkor ezt a várólistát nem lehet ledolgozni. Utóbbiról azt hallotta, hogy a jövőben lesz plusz forrás a várólisták rövidítésére.
A túlsúlyos betegek nem kerülnek le a várólistáról
Nem lehet valakit várólistára regisztrálni, ha a műtétet biztosan nem fogják tudni elvégezni rajta. Ilyenkor úgynevezett abszolút kontraindikáció (ellenjavallat) áll fenn. Ilyen kontraindikáció lehet például, ha valakinek súlyos keringési zavara van, vagy nagyon gyenge a szíve. „Ilyenkor nem kockáztatjuk a műtétet, mert félő, hogy a beteg esetleg nem bírná ki. Ez is egyedi mérlegelés kérdése, azt nézzük, mi a legjobb a betegnek” – mondta Szendrői Miklós.
A protokoll alapján akkor sem lehet megműteni a beteget, ha hiányzik a kooperáló képessége, vagyis nem képes az együttműködésre. Szendrői Miklós szerint ilyenkor az a probléma, hogy a beteget a műtét után nem lehet rehabilitálni.
Azt viszont általánosításnak gondolja, hogy sokan arra következtettek: ez a kitétel az értelmileg sérült vagy autista pácienseket kizárná a protézisműtétekből. „Elfogadhatatlan úgy általánosítani, hogy azért, mert valaki autista, nem műthető” – mondta, hozzátéve: nagyon kevés olyan autista beteg van, aki nem alkalmas a műtétre.
Az ő praxisában negyven év alatt egyetlen olyan autista páciens sem volt, akit ne tudott volna megműteni.
A másik problémás kategóriába a várakozó betegek tartoznak: őket regisztrálni kell a várólistán, hiszen a jelentkezéskor megfelelnek a feltételeknek, de olyan ideiglenes kontraindikációjuk van, ami miatt aktuálisan nem műthetők. Ilyen ideiglenes kontraindikációnak számít például, ha valakinek az operálandó végtagján gyulladt vagy váladékozó seb van, esetleg olyan daganatos betegséggel küzd, ami aktív onkológiai ellátást igényel.
De idetartozik a súlyos elhízás is. A protokoll ezt a testtömegindex (BMI) alapján határozza meg: ha valakinek a BMI-je 35-40 felett van, akkor túlsúlyosnak minősül. A túlsúly az egész világon érzékeny kérdés, és mindenhol kockázati tényezőnek számít. A műtét utáni fertőzés esélye csípőprotézis-beültetésnél körülbelül 0,5 százalék, 40-es BMI felett viszont a fertőzés valószínűsége tízszeresére nő. A vérrög, a tüdőgyulladás esélye is nagyobb, ha valaki túlsúlyos – tette hozzá Szendrői Miklós.
Az, hogy valakinek túlsúlya van, még nem jelent kizáró okot, minden esetben meg kell nézni a páciens társbetegségeit: például van-e magas vérnyomása, esetleg a túlsúlya miatt kialakult-e nála lábszárfekély. Ezek együttesen vezethetnek oda, hogy a műtétet nem lehet elvégezni rajta.
„Tehát a túlsúlyos betegek sem kerülnek le a várólistáról, azt javasoljuk nekik, hogy próbáljanak meg lefogyni, és bizonyos idő után visszahívjuk őket, megnézzük, milyen az általános állapotuk. Ha visszajön valaki fél év múlva, hogy nem tud lefogyni, de közben meggyógyult a lábszárfekélye, jó általános állapotban van, akkor igenis megoperáljuk, akkor is, ha a testsúlya változatlan” – mondta az ortopéd orvos.
A Belügyminisztérium lapunknak küldött válaszában is megerősítette, hogy az új állami protokoll szerint a túlsúlyos emberek vagy a fogyatékossággal élők is kaphatnak protézist. A Belügyminisztérium szerint minden beteget egyénileg kell megvizsgálni, és szakmai szempontok alapján el lehet térni a protokolltól.
A MOK szerint a leginkább kiszolgáltatottak kerülhetnek hátrányba
Vannak viszont olyan szakemberek, akik úgy vélik, hogy az új szabályozás így is diszkriminatív. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) napokban közzétett állásfoglalása szerint a központi kérdés, hogy miért és hogyan lett a szakmai kollégium anyagaiban szereplő „relatív kontraindikáció” fogalmából a megjelent protokollban „ideiglenes kontraindikáció”. A különbség ugyanis szerintük jelentős.
„A »relatív« ellenjavallat olyan egészségügyi állapotot vagy egyéb körülményt jelöl, amely fokozott kockázatot jelent ugyan, de nem zárja ki automatikusan a beavatkozást. Ezzel szemben az »ideiglenes« ellenjavallat merev, automatizált kizárást jelent: a beteg ugyan a várólistán marad, de a műtéthez nem juthat hozzá, amíg az ideiglenes ok el nem hárul – függetlenül annak mértékétől vagy a beteg általános állapotától” – írja a MOK közleményében.
Szerintük így a betegek ellátáshoz való hozzáférése sérülhet, a leginkább kiszolgáltatottak kerülhetnek hátrányba, miközben az orvosi autonómia és szakmai önállóság is csorbul.
Azt ők is hangsúlyozták, hogy nem minden ideiglenes kontraindikáció helytelen szakmailag. Valóban vannak olyan állapotok – például akut fertőzések –, amikor jogos ez a minősítés. „Azonban a jelenlegi protokoll nem tesz különbséget az objektív átmeneti kizáró tényezők és a klinikai mérlegelést igénylő helyzetek között.” Szerintük az ideiglenes státusz miatt a beteg a listán marad ugyan, de nincs reális esélye előrelépni, amíg a kizáró ok meg nem szűnik. Ez mesterségesen torzítja a várólisták statisztikáit is.
A Magyar Orvosi Kamara felkérésére Hegedűs Zsolt ortopéd sebész, az etikai kollégium korábbi elnöke értekezésében azt írta: az április 1-jén megjelent NEAK-várólista-protokollban szakmai–etikai hiányosságok vannak, így nem felel meg a nemzetközi jó gyakorlatnak, és az orvosetikai alapelvekkel sincs összhangban.
Szendrői Miklós is olvasta a MOK állásfoglalását. Azt mondta: a két fogalom között minimális, de értelmezhető különbség van. Szerinte is a relatív ellenjavallat a helyes megfogalmazás. Megkérdeztük azt is, hogy ha a tervezetben a relatív szó szerepelt, akkor hogyhogy a protokollban már nem. Szendrői Miklós azt mondta: erre nem tud válaszolni. Ezért kérdést küldtünk a Belügyminisztériumnak is. Válaszukban azt írták: a várólista-protokoll esetében a „relatív kontraindikáció” nehezen értelmezhető kifejezés. Amennyiben a várólistára vétel esetében nem „ideiglenes kontraindikáció”, hanem „relatív kontraindikáció” szerepelne, akkor a kezelőorvos dönthetne úgy is, hogy azt, akinek lábszárfekélye van, fel sem veszi a várólistára.
„Az ideiglenes kontraindikáció kifejezés azért került be a protokollba, hogy ha a műtét elvégzése valamilyen orvosszakmai okból esetlegesen átmenetileg nem lehetséges, az ellátásra jogosult beteget mindenképpen regisztrálják a rendszerbe, és az ideiglenes akadály megszűnését követően további hosszas várakoztatás nélkül a műtét mihamarabb elvégezhető legyen. Tehát ez a módosítás a betegek érdekeit szolgálja” – írta megkeresésünkre a Belügyminisztérium.
Belügyminisztérium: Következményei lesznek, ha valaki a betegek megtévesztésével próbál anyagi hasznot szerezni
A protokoll kidolgozásáért az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ortopédia Tagozata felelt. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő hívta fel a figyelmet arra, hogy ennek a tagozatnak az egyik tagja Bálint Lehel, aki április 4-én, a sajtóban is megjelent hírekre reagálva egy azóta törölt bejegyzést szentelt a témának a Facebook-oldalán. Ebben a posztjában azt írta, hogy az állami ellátásban a túlsúlyos betegeknek egyelőre leállították a protézisműtéteket, de hozzátette, azok az érintettek, akiket így elutasítanak, nyugodtan fordulhatnak hozzá a magánrendelésén.
Miután Kulja András, a Tisza Párt EP-képviselője és egészségügyi szakpolitikusa is reagált az ügyre, Takács Péter egészségügyi államtitkár álhírterjesztéssel vádolta meg őt és a Telexet. Ugyanakkor azt írta, hogy következményei lesznek, ha bebizonyosodik, hogy valódi volt Bálint Lehel bejegyzése. „Ha Bálint Lehelről bebizonyosodik, hogy valóban tőle származik a bejegyzés – vannak kétségeim a valódiságát illetően, mégiscsak a legnagyobb fakenews-gyár telex hozta le –, úgy az volt az utolsó napja a tagozat tagjaként.”
Az orvos az RTL Híradónak ezután elismerte, hogy valódi volt a Facebook-posztja, majd a Telexnek is válaszolt. Azt írta: „A posztom csupán segítő szándékkal íródott és semmilyen állami-privátegészségügyi betegirányítási szándék nem állt mögötte. A posztban nincs szó műtéti ellátás felajánlásáról, ez csupán a félremagyarázásokból, spekulációból eredő következtetés.” Kérdésünkre azt írta: azért a magánrendelését ajánlotta fel a pácienseinek konzultációra, mert az állami rendszerben nincs rendelése, azaz máshol nem is tudna konzultációs lehetőséget ajánlani nekik.
Megkerestük a Belügyminisztériumot, hogy a történtek után milyen következményekkel számolhat Bálint Lehel. Válaszukban azt írták: „Dr. Bálint Lehel a protokoll készítésében nem vett részt, az anyagot véleményezésre kapta meg, tartalmát nem kifogásolta. Minden olyan esetnek, amikor valaki a magyar betegek megtévesztésével próbál anyagi haszonra szert tenni, meglesznek a következményei – amennyiben dr. Bálint Lehel ezt tette, viselnie kell azokat.”
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a magánszférában megműtenék a túlsúlyos, állami szférában nem műthető betegeket, akkor annak milyen hatása lenne az állami ellátásra. Például, egy esetleges műtét utáni szövődménnyel hova fognak fordulni ezek a betegek? Ugyanis ha az állami szférába kerülnek vissza, akkor az ugyanúgy terhelést jelent az ellátórendszernek. Erről megkérdeztük Szendrői Miklós véleményét is, aki azt mondta: „Én azt remélem, hogy a magánintézetek és az állami intézetek ugyanazon elvek alapján dolgoznak.” Nem gondolja, hogy ha egy beteg az állami kórházban nem alkalmas a műtétre, akkor a magánkórházban megműtik.
