RTL-hírigazgató: A csatorna sosem használta a Híradót politikai fegyverként

RTL-hírigazgató: A csatorna sosem használta a Híradót politikai fegyverként
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

966

  • Kotroczó Róbert 25 éve az RTL Magyarország hírigazgatója.
  • Egy átszervezéssel most minden hírműsor saját főszerkesztőt kapott, de Kotroczó szerint ez nem az ő háttérbeszorításáról szól.
  • Bár hívta már fel politikus azért, hogy kirúgasson valakit, szerinte ezeket a szituációkat meg kell tanulni kezelni, nincs az RTL-en fideszes befolyás.
  • Állítja, a 4iG-megállapodásba sem kell ilyesmit belelátni, nincs emiatt öncenzúra sem. Állítja, ő még egyszer sem telefonált Jászai Gellérttel

A Reuters legfrissebb elemzése szerint a magyar hírfogyasztók az RTL-t tartják az egyik legmegbízhatóbb hírforrásnak. Mi lehet ennek az oka?

Az, hogy a kollégáimmal jól végezzük a dolgunkat. Próbálunk távolságtartóak lenni, és annak is látszunk. Számunkra nem harcosan az egyik vagy másik oldal képviselete a lényeg, hanem hogy próbáljunk meg letisztultan, egyszerűen fogalmazni, jelzők nélkül, amennyire csak lehet. Úgy válogatni, hogy mindenhonnan kerüljenek be hírek. Ezt érezhetik a nézők.

Emellett minden olyan történés, amit más médiumok megtalálnak, azok is bekerülnek a műsorainkba. Szerintem a Híradó egy összefoglaló műsor ma már. Ha valaki nagyon friss híreket akar olvasni, akkor megnézi azt mindenféle online formában, de ettől nem kerül zárójelbe a tévés szerkesztőség által összerakott adás. A sokszorosan ellenőrzött információknak megvan az értéke. Van, aki olvas és néz is híreket, és vannak bizonyos korcsoportok, amik már nem annyira néznek tévét. Van olyan korcsoport, ami egy ideig elutasította, aztán a családalapítás után jobban rászokott a tévére. Lesz olyan is, aki sosem néz már tévét, de azok, aki ebben szocializálódtak, azok közül lesznek, akik visszatérnek ehhez a formátumhoz.

25 éve van a hírigazgatói pozícióban. Ebben a 25 évben rengeteget változott a világ, új műfajok jelentek meg az újságírásban. Ha ma megnéz valaki egy mostani meg egy 25 évvel ezelőtti híradót, azt láthatja, hogy a díszleten, hajviseleteken kívül nem sok minden változott. Emberek ülnek egy stúdióban, felkonfokat mondanak, aztán jönnek a bejátszók a riportokkal. Ez a műfaj nem tud megújulni? Nem kellett volna megújulnia?

Szerintem sok mindenben újított a csatorna. Ha megnézi az online világot, akkor ott először volt egy, a tévés formákat látványosan kerülő próbálkozás arra, hogyan kéne megcsinálni az online hírszolgáltatást. A legutóbbi fejlemények viszont már elég közel állnak a televízióhoz. Amikor stúdiót építenek, ahol interjúkat vesznek fel, akkor azt látom, hogy ez a két világ inkább egymás felé közelít, és nem a televízió módosul jobban.

Tehát nem a tévé megy az online felé, hanem az online műsorok tévésednek?

A tévének nem kellett annyira megváltoznia. A nagy tévécsatornák közönsége csökken, de az érdekes, hogy a híradóknál ez a csökkenés kisebb mértékű a csatornaátlaghoz képest.

Az mégis furcsa, hogy az RTL híranyagai nem jelennek meg markánsan az online térben. Az RTL Híradó anyagait is Facebookra feltöltött videókban veszik át más médiumok, köztük mi is. Ami meg azért furcsa, mert a Facebook elvileg versenytársa az RTL-nek a hirdetési piacon.

Bonyolult kérdés, hogy mennyire lehet megkeresni annak az árát, hogy valamit online jól tudj közvetíteni. Sokat gondolkodtunk ezen házon belül, és az RTL későn lépett ebbe az irányba. Ennek láttuk kárát, a próbálkozás nem volt anyagilag sikeres.

Itt most az Rtl.hu-ra gondol?

Az Rtl.hu híroldallá fejlesztését értem ezalatt, igen. Nem ez volt a jó irány. Belépni az online világba csak jó stratégiával, jó időben lehet. Ezt szerintem nem találtuk meg.

Közben ott van például a Telex stúdiója vagy a Partizán, amik nézett műsorokat gyártanak. És itt van az RTL stúdiókkal, felszereltséggel és kameraképes emberekkel, streaminggel. Miért nem gyártanak eleve internetre valamit, ami utána akár vágott verzióban megjelenik a Híradóban?

Egy politikussal készített interjú például sosem lesz virálisan nézett anyag. Nem látom, hogy egy ilyen lépés hogyan térülne meg nálunk. A legtöbb kollégám jelenleg csúcsra járatva működik. Ahhoz, hogy még egyéb funkciókat ellássunk, ahhoz más emberek kellenének, tovább kéne építeni a csapatot, és van egy pont, ahol ez anyagilag már nem érné meg. Ha a Telexnek lenne több tévécsatornája, akkor lehet, épp az online híroldal nem érné meg ebből az egészből. Olyan megoldást keresett a cég, hogy megérje működtetni ezt az online felületet, de ez egy tévés társaság, ez a fő tudásunk.

Korábban az RTL egyik fő erényeként említette, hogy nem egyik vagy másik politikai oldalt akarják képviselni. A nézettségi versenyben a fő vetélytársuk, a Tények viszont olyan hírműsor, amiről ez egyáltalán nem mondható el, nem ilyen elvek szerint működik, és meg sem kísérel minden oldalt bemutatni. De az is látszik, hogy amíg például 2017-ben a Híradó más ligában játszott a Tényekhez képest, mostanra ez az olló összezárult, sőt néha a Tényeket nézik többen a Híradónál. Milyen érzés ez?

Ez ritka azért, inkább azt mondanám, nincs olyan messze tőlünk a vetélytárs. De egy műsor nem szigetként létezik, ha egy műsorfolyamot nézünk, és megvizsgáljuk, hogy milyen százalékponton adja át a közönséget a Tényeknek a délutáni sorozat, vagy megnézik nálunk ugyanezt az időpontot nézettségben, akkor óriási különbséget fognak látni.

Többen nézik a TV2 szappanoperáit délután a Tények előtt, mint ugyanebben az idősávban az RTL-t?

Sokkal többen. Rendkívül sikeres szappanoperák ezek, a TV2 sokat is invesztál ebbe, és ez meg is hozza az eredményét. Az RTL Híradó viszont igazi motorként működik, magasra tolja a csatorna nézettségét. Ez rendszeresen így van, de néha nem sikerül. Például nyáron, amikor a mi lojális közönségünk jellemzően nyaral, akkor a TV2 lojális közönsége nem távozik a képernyő elől. Más típusú a közönségünk, így nyáron például sokkal jobb számokat tudnak produkálni a Tényekkel.

Nem merül fel, amikor nézik a Tényeket, hogy akkor az RTL-nél is több bűnügy vagy bulvár kéne a Híradóba?

Nem, és más televíziókat sem veszünk mintaként. Angol vagy amerikai típusú tartalmakat nézünk, van is alkalmunk külön erre, hogy megnézzük, ott mik az újítások. De nem lehet mindent áthozni, mert a magyar politikus például nem úgy beszél, mint egy amerikai. Ha egyáltalán beszél, vagy meg lehet szólítani.

A nézők, olvasók reakcióit figyelve viszont mintha a távolságtartást sem igényelnék a nézők, inkább valamilyen oldal melletti állásfoglalást várnak el sok esetben, és ez nem csak itthon jellemző. Önöknél erősödött ez a nézői nyomás?

Nagyon sok nyomás ér minden hírműsort, és mindenféle értelmező narratívákba próbálnak beleerőltetni minket. Van, ahol sikeresebben, van ahol kevésbé, de ezeknek a valóságalapja nagyon kicsi. Például olyan elméletekkel szórakoztatják a híveiket bizonyos pártok, hogy például mi – a Telexet is beleértve – rendszeresen egyeztetünk, és ez alapján készül a napi hírfolyam. Ez ostobaság. Ez az elmélet valamilyen számunkra ismert rendszer átirata, de ennek nálunk nincsen alapja.

De arra is figyelünk, hogy betartsunk arányokat. A választási és nem választási időszakban is nézzük, hogy ezeknek az arányoknak megfeleljünk. Rendszeresen magunkat is ellenőrizzük, mert ha például nem adnánk elegendő teret a kormányzat információinak, akkor az ugyanolyan rossz lenne, mintha csak annak adnánk teret.

A másik kérdés, hogy az RTL közönségénél az is megfigyelhető, hogy sokkal kevésbé szeretik az elvontabb témákat, és inkább a napi, a pénztárcát érintő dolgokra kíváncsiak. A híradók mindig is a zsebre megy a játék elve alapján készültek, az elvontabb politikai, ideológiai témák viszont nem nagyon kerültek ezekbe a műsorokba.

Mennyiben más ma újságírónak lenni Magyarországon, mint 25 évvel ezelőtt, akárcsak a politikai nyomás tekintetében? Ön szerint mennyiben különbözik a 2010 előtti és a 2010 utáni újságírás?

Az első Fidesz-kormány alatt kezdtem el itt dolgozni. Azt mondanám, hogy mindig voltak, vannak narratív hullámok az újságírókkal szemben. Az újságírók hiteltelenítése mindig is fontos szempont volt azoknak, akik attól féltek, hogy valamit közölnek róluk az újságok. Ezt általánosságban mondom, mindez ellenzéki és hatalmon lévő politikusra is vonatkozik. Korábban a hiteltelenítés arra épített, hogy az újságíró az előző rendszerhez kötődik, és kommunista. Ezt sokan megkapták. Például engem is átvilágítottak, hogy volt-e bármi közöm az előző rendszer állambiztonsági szervezetéhez, én tudtam, hogy nem, de kaptam is róla egy hivatalos papírt. Ez volt az első hullám. Aztán a liberális lett a jelző, amivel hitelteleníteni akarnak a mai napig újságírókat.

A politikusokhoz való hozzáférés is jelentősen változott ebben az időszakban. Én riporterként többször meg tudtam kerülni a kordonokat vagy a biztonsági őröket, hogy Orbán Viktorral szemben találjam magam, aki mindig szóba is állt velem. Kiváló képessége volt a spontán reakciókhoz, nem is voltak rosszak ezek az interjúk. Sőt, azt éreztem, hogy ez kifejezetten motiválta.

Hogy a sajtónak nyilatkozzon?

Hogy ha valaki kérdést tesz fel neki, arra jól válaszoljon. Egyre nehezebb lett aztán hozzáférni bármilyen politikushoz. Az is szimbolikus eleme ennek a folyamatnak, ahogy egyre csökken az a terület a Parlamentben, ahonnan ma kérdezhet egy újságíró.

Vannak magyarázatok arra a fejemben, hogy ez miért lehet. A politikusok mellett például feljött az értelmező, elemző világ. Ők a kormányzat logikája szerint jobban beszélnek talán, mint a politikusok. A következő hullám pedig az volt, amikor influenszerek kezébe került a véleményformálás, miközben a politikusok egyre nehezebben elérhetőek. Ez azért fájdalmas, mert nagyon nehéz úgy politikai műsorokat csinálni, hogy a politikusok nem akarnak vagy nem mernek beszélni. Mintha a politikának nem lenne bizalma a politikusaiban.

Változott azért más is, ez a hatalom azért odacsap néha a sajtónak, a kormány bedarálta például az Origót és a Népszabadságot, vagy ott volt a reklámadó, aminek az első verziója pont az RTL-nek lett volna nagyon rossz. Most itt van az ellehetetlenítési törvénytervezet, amiről nem tudni jelenleg, hogy a parlament elé kerül-e vagy sem. Hogyan éli meg az RTL hírigazgatójaként, hogy miközben ez a hatalom egyre bezárkózóbb, egyre agresszívabb is?

Ha egy szerkesztőség enged a csábításnak, és belép a politikai mezőbe, vagy hagyja magát oda sodródni, onnantól már a politika elvei szerint kell azt nézni. Nehéz, szinte lehetetlen feladat, hogy politikai aktorként viselkedő szerkesztőséggel tárgyilagos hírműsort gyártson valaki. Ezt a legvégsőkig el kell kerülni, mert ebből nem lehet jól kijönni.

Az RTL Híradója 2014-ben a reklámadó belengetése után mégiscsak egy politikai fegyver volt az RTL vezetőinek vagy a tulajdonosainak a kezében, nem?

Emlékszem erre a korszakra. Sosem használtak minket fegyverként. Az egész mögött annyi állt, hogy a késő esti híradóból áttettünk még egy plusz politikai anyagot az esti híradóba. Ennyi volt a változás.

De nem akármilyen politikai anyagokat, ott volt ezek között például Orbán Ráhel esküvőjéről vagy Orbán Győző bányáiról szóló anyag is.

Az ilyen anyagok mind lementek korábban késő este is, csak azt gondoltuk, hogy ez annak a közönségnek szól inkább. Amikor a politika ennyire közel került az emberekhez, akkor csodálkozva láttuk, hogy ezeket mind megnézi az az esti közönség is, amiről ezt nem feltételeztük. Volt egy ilyen igény, hogy több politikát szeretnének látni.

De akkor ez a hírműsorokon belüli átcsoportosítás mégiscsak egy válasz volt az RTL részéről a reklámadóra.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Ez a kísérletezés már előtte elindult. Nagyjából akkorra döntöttük el, hogy kicsivel több politikát adjunk. Láttam, hogy milyen szabadságharcosnak ítéltek meg sima, egyszerű riportokat. Ez nagyon kellemes volt bizonyos szempontból, viszont néha úgy nézett ki, mintha minket bele akarnának pofozni egy politikai harcba. Miközben ez nem így történt, abban az időszakban a kommunikáció azokkal a politikusokkal, akiket amúgy is ismertünk, megvolt. Egyáltalán nem volt ez olyan drámai, mint amilyennek ez kinézett, kinézhetett. Szerintem ott nem sikerült megőrizni a látszatát annak, hogy mi nyugodtan viselkedtünk. Ezt a témát a gazdasági diplomáciának kellett elrendezni, valódi szerepünk és hatásunk nem volt. Ha lett volna, nem ilyen választási eredmény született volna a következő választáson. Ezt a hatalom is megértette, hogy tévedés azt hinni, hogy egy csatorna vagy szerkesztőség dönthet el választást valahol.

Azért jelenleg is lehet olyan pletykákat hallani, hogy Mészáros Lőrinc holdudvara szívesen felvásárolná ezt a céget.

Ezt a felvásárlás dolgot 25 éve hallom.

És közben azért itt van az is, hogy az RTL Magyarország jelenleg veszteséges, és ha nem lenne benne állami hirdetés, még veszteségesebb lenne. Azt mondja, hogy 25 éve hallja ezt a pletykát, de Mészáros Lőrincnek 25 éve nem lett volna pénze megvenni a magyar RTL-t, most viszont már van.

És még mindig nem vette meg.

Nincs emiatt politikai nyomás a szerkesztőségen?

Nem érzek politikai nyomást. Viszont az nem igaz, hogy veszteségesen működik a cég, az a fajta beruházás, amit az elmúlt két évben tett a cég, jól látható eredményeket hozott. Itt van például az új székház, ahol ülünk, új stúdióink vannak, elindult az RTL+ streaming platform, amibe elég sok pénzt fektet a cég, vagy itt vannak az UEFA Bajnokok Ligája-jogok. Ezek olyan beruházások, amik a vagyont növelik közép- és hosszú távon. Miért rakna ennyi pénzt a cég ezekbe a fejlesztésekbe, ha megszabadulna tőle? Nem vagyok gazdasági szakember, de nem így szoktak eladni cégeket.

Előre kalkulált veszteség például a Magyar RTL 2024-es 3,3 milliárd forintos mínusza?

Ez egy tervezett időszak volt, igen.

Ha annyira ügyel a szerkesztőség, hogy ne váljon politikai szereplővé, akkor személyesen hogy esett önnek az, hogy a 4iG stratégiai megállapodást kötött az RTL-lel? A 4iG gazdasági zászlóshajója a kormányzat holdudvarának.

Hogy esett? Sehogy. A 4iG egy gazdasági cég, amit mi terjesztésre használunk. Mi megcsinálunk valamit, és ők terjesztik ezt. Ők a legjobb terjesztők ezen a piacon. Nagyon nehéz olyan céget találni, aminek nincsen kötődése valahova, vagy sehova. Ez egy szimplán gazdasági döntés volt. Ha azt akarjuk, hogy sok emberhez eljussunk, akkor ahhoz a legtöbb embert elérő terjesztő kell.

Jászai Gellért, a 4iG tulajdonosa azért a hírekben fel-feltűnő fideszes milliárdos. A kollégái nem érezhetik úgy az üzletkötés óta, még ha nincs is ilyen kimondott elvárás, hogy valamilyen öncenzúrát kell gyakorolniuk, amikor Jászai Gellért neve felmerül egy ügyben?

Nem, de nem is engem kell erről megkérdezni.

De mégiscsak ön a főnökük.

Nincs ilyen öncenzúra. Ha úgy szólna a kérdés, hogy mivel lehet megmutatni egy szerkesztőség függetlenségét, akkor arra azt mondanám, hogy azt lehet mutatni, hogy hogyan kérdezünk. A legtöbb szerkesztőség valamilyen értelemben kizárja a valóság egy részét, és nem tesz fel bizonyos kérdéseket. Vagy azért, mert hisz annak, aki vele szemben ül, vagy megengedő az alannyal, vagy nem meri megkérdezni. Ezek mind benne vannak abban, amikor egy pártközeli médium újságírója beszélget egy ehhez a párthoz tartozó politikussal. Szándékosan csupaszítom le így, mert ez mindkét oldalon előfordul. Az RTL híradósai viszont mindig azokat a kérdéseket teszik fel, amiket fel kell tenni az adott ügyben. Nincs olyan, hogy ezt azért ne kérdezzük meg, mert ebből baj lehet. Ilyen utasítás, szabály nincs.

Ha ilyesmi felmerülne, leszidná az alkalmazottat?

Reggel, amikor bejön a felelős szerkesztő, a témákhoz kapcsolódó kérdések el is mennek. Ez nem úgy működik, hogy megvárják, hogy én vagy a főszerkesztő vagy bárki azokat jóváhagyja. Az újságírók a saját szakmai ismereteik szerint dolgoznak. Ebből nyilvánvalóan vannak konfliktusaim, mert néha meg kell magyaráznom, hogy ez egy kérdés, és vagy tetszenek rá válaszolni, vagy nem, de ezt már nem lehet visszacsinálni, nem tehetünk úgy, mintha ez a kérdés nem létezne.

Önhöz jön vissza olyan jelzés, hogy adott kérdést miért firtat RTL-es újságíró?

Alapvetően nem, mert ezeket a csatákat általában az adott riporter és szerkesztő vívja meg, de ettől még eljuthat hozzám is egy ilyen konfliktus.

De olyan előfordult, hogy valamelyik politikus felhívta, hogy ezt a kérdést nem kellett volna feltenni?

Hogyne, rendszeresen.

Hogy lehet ezt kezelni?

Ez egy ilyen műfaj.

És ezt ők elfogadják?

Nem mindig. Van olyan, amikor egy-egy ember, nem feltétlenül politikus, megharagszik és rossz néven vesz valamit, és ezután kerüli a megjelenést nálunk. Utálja a riportert, és akkor tökmindegy, hogy ki találkozik legközelebb vele tőlünk, arra is fúj. Holott neki lehet, egyetlen emberrel volt rossz érzetű beszélgetése, mert ilyen is lehet. Lehet olyan, hogy egy riporter rosszul működik egy adott szituációban, nem azért, mert kérdez, hanem hogy mondjuk milyen módon teszi fel azt a kérdést. Ebben lehet fejlődnünk nekünk is.

Jászai Gellért telefonált már?

Soha életemben nem telefonáltam Jászai Gellérttel.

Tavasszal volt egy eset, amit a 444.hu rakott ki, hogy Jászai Gellért Orbán Viktor lányával együtt utazott egy magánrepülőn. Bejárta a magyar médiát, viszont az RTL csak két nappal később számolt be erről.

Ez szerintem nem két nap volt, maximum egy, de nem öncenzúra volt, hanem elküldtük a kérdéseinket és ott azt a választ kaptuk, hogy fognak rá válaszolni. Újságíróként megtapasztalhattuk, hogy kevés helyről válaszolnak, de mivel értékes, ha mégis kapunk választ, akkor néha érdemes megadni azt a kreditet embereknek, cégeknek, politikusoknak, ha azt mondja, hogy neki idő kell, amíg erre válaszol. De például ők is válaszoltak, amit aztán szemlézett is a magyar sajtó.

De itt egy olyan cégről van szó, amelyik stratégiai partnere az RTL-nek. Minden szerkesztőség mérlegelheti, hogy meddig vár a válaszra, de ebben az esetben feltűnő volt ez a várakozás. Hiszen alapesetben egy ilyen fontos napi történés általában bekerül az aznapi Híradóba

Az nem volt feltűnő, hogy volt válasz, ami aztán bekerült a Híradóba?

De, és azt is átvette a magyar sajtó, köztük mi is.

Akkor szerintem ennyi ez a történet röviden. Valamikor március 5-én mondták, hogy mindjárt válaszolnak, és akkor 6-án reggel elküldték a választ, ami aznap este került adásba. Valószínűleg ezért van a csúszás. A 4iG egy nagy cég, akik a saját logikájuk szerint működnek, van sajtóosztályuk, lehet velük beszélni. Nincs misztikum e mögött.

Amögött van misztikum, hogy a 4iG-bejelentés utáni hónapokban a Házon kívülnek hirtelen sikerült olyan minisztereket a stúdióba hívni exkluzív interjúra, akikről korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy bejöjjenek az RTL-hez egy ilyen beszélgetésre? Lehetett látni Szijjártó Pétert és Gulyás Gergelyt is a Házon kívül stúdiójában. Vagy csak paranoia összefüggést feltételezni e között és a 4iG megállapodás között?

Az. A Házon kívül megújulása nagyon fontos volt nekünk, mert akartunk készíteni vasárnap délutánra egy bulvár-politikai heti összefoglalót. A Hét című, tradicionális televízióműsor nyomán haladó valami. Ebben mi sok mindent kipróbáltunk, politikust, elemzőt, mindenfélét. Aztán utána megjelent a régi Napló megújított formája, amit nagy dérrel-dúrral elindított a TV2, mert ők is rájöttek, hogy ez egy jó ötlet. Az addigi nézettséget két adásra, össze is zúzták, csak hát nem ugyanazokkal a feltételekkel játszottunk akkor éppen, mert ugye ők a 19 óra helyett 18 óra 45-kor indítottak, reklámok nélkül. Ezt megcsinálták, nem tudom, hányszor. Mi meg rendes kereskedelmi tévéként csináltuk tovább a dolgainkat. Volt egy pillanat, amikor úgy tűnhetett, hogy milyen jól csinálják, de mi mindig hosszú távú játszmát játszunk a nézettség terén. Ma már sikeresebb a Házon kívül. Igazából itt az a kérdés, hogy melyik műsorban látja a valóságot jobban a néző. Melyik valóság köszön vissza a saját életéből.

Oké, de a miniszter miért jön el?

A miniszter is egy próbálkozás volt, illetve még lehetne is. Momentán Szijjártó Pétert én hívtam fel, mert vele annak idején, amikor a Fidesz sajtófőnöke volt, még ellenzéki időszakban rendszeresen kommunikáltunk. Semmiféle lelki problémát nem okoz, hogy azt mondjam, nem akar-e bejönni, és szerepelni a műsorban.

Hogy kell akkor ezt csinálni? Csak mert mi, a Telexnél jó ideje nem tudunk egyetlen stúdióinterjút sem nyélbe ütni ilyen miniszterekkel, akárhogy próbálkozunk, nem ülnek le velünk.

Lehet, hogy akkor nem dolgoztak még velük. Ez ilyen. Bizonyos emberi kapcsolatok a múltból származnak. Egyébként rendszeresen kérünk interjúkat vezető fideszes politikusoktól, szóval ez nem új keletű dolog, azt viszont nem tudhatjuk, hogy melyik politikusnál mikor érik be.

Újságírókkal szemben gyakran felmerül vádként, hogy miért egyeztetnek politikusokkal, az ellenoldal ilyenkor mindig azt mondja, hogy a politikus irányítja az újságírót. Itt, Szijjártónál is azt mondta, hogy az interjú megszervezéséhez kellett ez a bizalmi tőke. Ezek szerint az ön a munkája részének tekinti, hogy egyeztessen, valamilyen viszonyt fenntartson ezekkel a politikusokkal? Meg szokta kapni vádként, hogy nem kellene velük egyeztetni?

Én nem kizárólag újságíró vagyok ebben a szerepemben. Pontosan tudom, hogy milyen szakmai szabályok szerint működünk, de szükség van időnként diplomatikus vagy éppen elemző megközelítésre. A céget kell képviselnem, és itt fontosabb, hogy a műsoraink láthatóan nyitottak legyenek mindkét politikai oldal számára. Ennek semmi köze nem volt a 4iG-hez. Ez arról szólt, hogy ne csináljunk olyan műsort, amit szisztematikusan elzárunk attól, hogy bármelyik oldal is megjelenjen. Sokat gondolkozunk azon, hogy kik azok a jobboldali hírességek, szereplők, akiknek a problémáit el lehetne mondani, beforgatni a műsorba. Mert akkor jó egy ilyen műsor, ha nincs rajta bélyeg. Ezt tartottam fontosnak, illetve erre volt próbálkozás, ha úgy tetszik, hogy a Házon kívülben szerepeljen fontos kormányzati politikus is.

Ez múlt idő?

Nem. De jó, ha időnként bejön egy politikus. Nem kell sűrűn, az derült ki. Nem azért mert kormányzati vagy nem kormányzati, hanem egyszerűen nem kell sűrűn politikusokat behívni, mert a nézők jobban szeretik a politikusok nélküli műsorokat, sajnos ezt kell mondjam.

Azt mondja, fontos, hogy egy műsoron ne legyen bélyeg. De azért az elmúlt 15 évben azt szoktuk meg, hogy a Fidesz igenis osztja ezeket a bélyegeket, mindenre, amit nem ők ellenőriznek. Ha valami fölött nincs befolyásuk, ha csak független tőlük, azt ők maguk bélyegzik ellenségesnek. Az RTL érez ilyen bélyeget? Ezért kérdezzük, hogy hogy lehet az, hogy ide mégis eljönnek a miniszterek.

Nézzék, az RTL szerintem egy fontos médium. Nagyon sok embert ér el, és diktál egyfajta minőséget. Olyan helyzetekben, amikor a kormányzatnak vagy egy politikusnak, egy ellenzéki szereplőnek van közlendője, akkor érdemes neki megpróbálni itt megjelenni. Egyáltalán nem ördögtől való, hogy bármelyik oldal azt mondja, ő szeretne itt megszólalni, vagy eljön, ha hívjuk. A fideszesek még a Kádár-rendszerben mondták azt, hogy minden körülmények között úgy kell viselkedni, mintha mi egy demokráciában élnénk. Ilyen szabályok szerint kell működnünk. Ilyen logikával működünk mi is. Elküldjük a meghívókat, elküldjük a kérdéseket. Van időszak, amikor kevesebb válasz jön, és van, amikor több. De olyan, hogy légüres térben létezzünk, amiben semmilyen kommunikáció nincs, vagy ne akartak volna az RTL-ben valamit mondani vagy megjelenni, ilyen sosem volt.

Most azt látjuk, hogy általában Magyar Péter propagandaműsoraként hivatkozik a kormánymédia az RTL Híradóra – még így is. Amikor felhívja Szijjártó Pétert, akkor felmerül ez a vád az ő részről, hogy ő nem jön el Magyar Péter propagandatévéjébe?

Voltak a műsorban témák, megkérdeztem, hogy eljönne-e ezekről beszélni, és mondta, hogy igen. Nem beszéltünk Magyar Péterről egy szót sem. Nem így működnek a politikusok, szerintem. Hogy mit mondanak a követőiknek, az egy másik történet. De egyébként sem tudom, mi alapja lenne annak, hogy mi Magyar Péterrel annyira jóban lennénk.

Mi is meg szoktuk kapni.

Ki tud vele jóban lenni? Azért nem olyan egyszerű ember.

Elhangzott már korábban, hogy értékes, ha válaszokat kapunk. Volt néhány hete, áprilisban Orbán Viktornak egy felszólalása a Szakma Sztár Fesztivál nevű rendezvényen. A beszéd után az RTL stábjának megállt a miniszterelnök, és válaszolt egy kérdésre, ami a luxizást érintette. Orbán ott mondta, hogy senkinek nem akar életvezetési tanácsokat adni. Viszont az anyagban ott van egy vágás, és nem folytatódik, annak ellenére, hogy a felvételeken látszik, hogy a miniszterelnök ott marad, várja a következő kérdést. Itt mi történt? Miért nem került adásba az interjú többi része?

Nem emlékszem erre.

Csak azért kérdezzük, mert tényleg olyan furán volt vége a riportnak. Mert a független médiában általában ezek az interjúk azzal fejeződnek be, hogy a politikus eltávolodik az újságírótól, beül az autóba, kordon mögé sétál, ezért fizikailag nem lehet tovább kérdezni. Itt viszont nem ez történt. Olyan, mintha folytatódna még a beszélgetés.

Erre most nem tudok mit mondani, meg kéne néznem. Olyan nagy jelentősége nem lehetett.

Mégiscsak a miniszterelnök válaszol újságírói kérdésekre, azért az fontos dolog, nem? Akármit is mond.

De ezek szerint akkor válaszolt is.

Hát igen, csak a riport vágása alapján úgy tűnik, hogy voltak még ott kérdések, meg voltak válaszok is, csak nem kerültek adásba.

Nem tudom, az is lehet, hogy utána sodródott tovább. Fogalmam sincs, meg kellene néznem a nyersekből.

A miniszterelnök stábja is fel szokta venni ezeket a szituációkat, nem lehet, hogy ők meg majd kiadnak valami hosszabb verziót?

Hát akkor adják ki. De elég régen volt ez már, ha ki akartak volna adni ilyet, biztos kiadták volna. De nem tudom. Szerintem sokszor tulajdonítanak jelentőséget kívülről olyan dolgoknak, amiknek nincs. Ha abba a narratívában gondolkodnak, amiben önök is, amikor elkezdtek a 4iG-ról beszélni… Itt szerintem még senki nem találkozott élő 4iG-ssel. De szerintem még ha a ház nagyobb metszetét nézem, akkor sem. Ez egy olyan gazdasági megállapodás, amit három ember kötött valahol, és ez abban a szobában volt, és kész. Nincs olyan, hogy itt 4iG-sok mászkálnának a szerkesztőségben.

Nem erre vonatkoztak a 4iG-s kérdések, hanem inkább arra, hogy akár a kollégákban nem lehet-e öncenzúra a megállapodás miatt. Ha például kapnak egy fülest, ami a 4iG-ről szól, nem érzik-e, hogy ezzel megüthetik a bokájukat.

Nem. Mi egy kereskedelmi tévé vagyunk. Ha ezek az emberek hirdetnének nálunk, vagy hirdetnek nálunk, akkor is az a minimum, hogy mindent megtegyünk azért, hogy elérjük a sajtóosztályukat, hogy megkérdezzük, hogy válaszolnak-e, hogy feltegyük a kérdéseket. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, de ennél többet viszont nem kell. Ha nem használják ki, ha nem válaszolnak, akkor nem. Attól még meg fog születni a riport.

Mindenképp beszéljünk egy kicsit a hírigazgatói pozícióról, és arról, hogy a közelmúltban volt egy átszervezés itt, a szerkesztőségben. Ennek a lényege, ha jól értjük, az volt, hogy a hírműsorok mindegyike kapott egy-egy saját főszerkesztőt. Miért volt erre szükség?

Azzal, hogy korábban csak felelős szerkesztők voltak, azzal kvázi nevemre vettem az összes műsort. Ez nagyon jó dolog, nyilván az utóbbi évtizedben, de talán az sem baj, ha osztozunk a felelősségben is. Olyan mennyiségű műsort gyártunk már, hogy egyszerűen fizikai képtelenség végignéznem mindet. Az elején még meg tudtam nézni, de akkor is ha minden este megnézi az ember az összes kiadást, vagy elolvassa mindegyik szövegét, akkor is a teljesítőképessége határán van. De sokáig harcoltam ezzel, hogy mégiscsak illene meg kellene. De aztán meggyőztük egymást itt a cégen belül, hogy ez azért tényleg felesleges. Nem kell nekem mindenről tudnom azonnal, és az éjszaka közepén azért felkelnem, hogy kimenjünk a reptérre a hitelkártyámmal, és repülőjegyeket vegyünk karácsonykor a stábnak, mert nincs senki más, aki elérhető lenne. Fontos, hogy ilyen esetekben vagy amikor valami politikai esemény történik, ne mindig csak engem tudjanak felhívni. Van egy riadólánc breaking news helyzetekre, és nagy segítség nekem, hogy az egyik eddigi híradós főszerkesztő-helyettes megkapta ezt a felhatalmazást, és mostantól őt fogják csörgetni, és nem engem.

Ez nem jelent valamiféle háttérbeszorítást?

Nem. Ezer dolgom van, ugyanúgy, mint eddig is. Az én feladatom, hogy az összes műsor színvonalát garantáljam, ellenőrizzem. Eddig is ezt csináltam, csak eddig ezen felül az összes napi és heti műsor minden tevékenységét is nekem kellett volna ellenőriznem napi szinten. Egy bevallottan lehetetlen állapotot oldottunk most meg ezzel a hatékonyabb munka érdekében.

De ezt ön kezdeményezte, a híradós csapat, vagy a vezetőség?

A vállalatvezetés rendszeresen megkérdezte, hogy nem kellene-e még segítség, vagy hogyan tudnának még segíteni. Mindig jófejek voltak ebben az értelemben, de most érett meg bennem a gondolat, hogy annyi idő eltelt már, hogy ezek az emberek tényleg nyugodtan előre léphetnek. Kováts Mihály már 20 éve szerkeszti a Házon kívült felelős szerkesztőként, miért ne kapja meg hozzá a megfelelő titulust? Ezzel az ő hatását és állandóságát is lehet egy picit növelni. Egyáltalán nem fáj nekem, ha ő fontosabb. Ez ennyi.

Mennyire tekinthető ennek előzményeként az, hogy amikor 2023-ban átszervezték a magyar RTL felsővezetését, és hírigazgatóként ön nem került be abba a vezetői körbe? Vagy házon belül ennek nem volt nagy jelentősége? Önt az hogy érintette?

Nekem az egy őrült nagy segítség, hogy abban nem kellett részt vennem. Akkor biztosan nem tudnám elvégezni a teendőimet. Sok időt kellene Luxembourgban tölteni hetente vagy kéthetente. Sok időt kellene mindenféle számsorokkal foglalkozni, amihez nekem nincs affinitásom.

Külső szemlélőként azért tartottuk akkor furcsának az ön kihagyását, mert ott arról volt szó, hogy ez az átszervezés most a csatorna jövőjét határozza meg. A csatorna jövőjének pedig fontos részét kellett volna képezze, hogy hírműsorokkal hogyan foglalkozik, és…

Igen, de ez nem azt jelenti, hogy ne hallgatnának meg, vagy ne kérnék ki a véleményemet. Amit ők napi szinten csinálnak, mint EC, azaz executive committee, az a cég stratégiaalkotása és működtetése, én pedig az aktuális tartalmú műsorkészítés gyakorlati feladataival foglalkozom. Ezért vagyok itt, és ezért alkalmaz ez a cég ennyi ideje. Ezért van valamennyi ráhatásom arra, hogy hogy nézzen ki egy műsor, hogy ki kerüljön a képernyőre, hogy milyen szabályok szerint működjünk, hogy hogy kell szólni, ha valami nem jó. Egy ilyen szerkesztőségben rengetegen vagyunk. Ezt fél székkel nem lehet csinálni.

Mi volt a hírigazgatóság életében mostanában olyasmi, amikor szólnia kellett, hogy valami nem oké?

A régi székház működésével kapcsolatos ügyekben például. Akkor voltak olyan konfliktusok, vagy inkább problémák, amikben segítséget kértem, mert úgy éreztem, hogy meg kell őket oldani. De azzal, hogy átköltöztünk, ennek nagy része megoldódott.

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex
Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Tehát ezek technikai jellegű ügyek voltak.

Főleg technikaiak, igen. De persze minden egyéb is, mert ez rengeteg ember, rengeteg problémával. És attól függetlenül, hogy most már vannak főszerkesztők a hírműsorok élén, a kollégák ugyanúgy odajönnek, ha visszajelzésre, megerősítésre van szükségük. Van egy csomó olyan beszélgetésem, ami fontos, olyan dolgokról, amikről lehet, hogy a napi műsorok készítése közben a főszerkesztőjével kevésbé tud beszélni. Ezek nekem is fontos beszélgetések.

És nem fél attól, hogy az átszervezés miatt az a politikai nyomás, ami néha önre nehezedett, már a főszerkesztőkre fog? Hogy már nem önt fogják felhívni a politikusok, hogy ezt vagy azt a kérdést nem kellett volna feltenni, hanem a főszerkesztőket?

Nem tudom, hát hívják őket is! Nekik miért legyen jobb? Persze, hát hívják őket is. Meg kell tanulni nemet is mondani. Ez ebben a legnehezebb. Volt olyan politikus, aki megvadult módon kiabálta a telefonba, hogy ő addig nem áll meg, amíg X. Y.-t ki nem rúgatja innen. Ez egy ismert beszélgetés volt, mert először engem hívtak, és mondtam, hogy nem szoktak nálunk senkivel ilyen hangnemben beszélni, rosszul is esik, nem lehetne-e, hogy lejjebb vegyük a tónust. És akkor mondta, hogy nem, nem, nem, és folytatta, én pedig rátettem a telefont. Ezután felhívta az illető az akkori helyettes vezérigazgatót – a vezérigazgató nem beszélt magyarul, szóval őt nem akarták felhívni – és neki ugyanezt előadta, üvöltött, és ő is rátette a telefont. Utána találkoztunk, kérdezte, hogy „téged is felhívott?” Mondom, igen. Erre ő, hogy „hát, rátettem a telefont”. „Fú, mondom, akkor most úgy fog tűnni, mintha egyeztettünk volna, mert én is rátettem”. Ez ilyen. Akkor egy ideig nem fognak minket szeretni.

Ez a folyamat egyébként már zajlik, hogy önhöz már nem is jut el egy ilyen, mert már az új főszerkesztőket zaklatják?

Nem. Ezek a vélemények egyébként szerintem első körben magukhoz a riporterekhez futnak be.

Ja, hogy ők is kapják ezeket, Rogán Antal telefonál nekik?

Nem hinném, hogy Rogán Antal bárkinek is telefonálna, azt nem hiszem.

De akkor kijáróemberek telefonálnak ilyenkor, vagy kicsodák?

Hát, a sajtófőnökök, megbízott barátok és ismerősök, nagynénje, aki valamikor egyszer látott már engem élőben. Mindenféle kísérletek vannak, és igazából, ha időt nyersz, életet nyersz alapon valahogy meg kell nyugtatni a kedélyeket, és akkor utána, ha nem omlik össze a világ másnap, akkor lesz harmadnap is. De ezek azért nem olyan gyakori esetek.

Vidus Gabriella egy korábbi interjúnkban azt mondta, hogy az ő feladatainak része, hogy időről időre egyeztessen kormányzati politikusokkal. Önnek mi a szerepfelfogása, önnek is egyeztetnie kell velük, vagy akár csak háttérbeszélgetnie?

Nincs ilyen szerepfelfogásom, hogy nekem önmagában a munkám miatt beszélgetnem kelljen bárkivel is. Általában szituációk vannak, meg krízishelyzetek, ha úgy tetszik, vagy olyan helyzetek, amikor mi szeretnénk valamit, és ezekben a helyzetekben nekem dolgom van, hogy ezt elérjük. De ezen kívül én nem fogok eljárni kajálni nem tudom én kivel. Egyik oldalról se.

Amikor önök szeretnének valamit, az politikusi interjúkat és válaszokat jelent?

Akár. Igen. Fontosabb az, hogy valaki kommunikáljon, vagy hogy a válaszaik megérkezzenek, mint hogy szeretjük vagy nem szeretjük egymást.

Tavaly Ábrahám Róbert miatt volt egy időszak, amikor háttéremberből a hírek szereplőjévé lépett elő. Ábrahám konkrétan bűncselekmények elkövetésével vádolta. Ez hogyan érintette az itteni pozícióját?

Sehogy.

Nem voltak erről beszélgetések itt benn?

De, elmondtam, hogy egy csomó alaptalan vád van, amiket az én nyakamba akartak varrni. De én ezzel, őszintén szólva, egyáltalán nem foglalkozom, azon túl, hogy van egy rágalmazási per, amit elkezdtem, és halad.

De Ábrahám Róbert vádjaihoz kapcsolódó büntetőügyről nem tud.

Nem. Semmilyen tudomásom nincs semmiről, engem senki se keresett.

Az elmúlt 15 évben többször láttuk bizonyítékát annak, hogy ez a kormány és holdudvara minden lehetséges módon megpróbál fogni embereket, bármit képes felhasználni bárki ellen. Ha valaki ráadásul az RTL hírigazgatója, akkor pedig különösen hasznos lehet a hatalom számára minden olyan ügy, amivel esetleg fogni lehet az illetőt. Tapasztalt olyasmit, hogy ezzel az üggyel ilyen céljai lettek volna a kormányzatnak?

Nem akarok találgatni, de eddig nem tapasztaltam semmi olyat, ami azt mutatná, hogy a hatalom mozgatná ezt az embert. Vége lesz ennek egyszer, szeretném már látni. Ha a kollégáim kérdeztek erről, szívesen elmondtam, amit gondolok. Több fórumon beszéltem róla, vezetői fórumon is.

És ott mit mondtak?

Ennyi ölelést sose kaptam.

Az interjú még azelőtt készült, hogy kiderült volna: az RTL Szijjártó Péter sógorának cégével kötött együttműködési megállapodást, így erről nem tudtuk kérdezni Kotroczót. A hírre a csatorna később annyit reagált, hogy „nem releváns”, kié a cég, amivel együttműködnek.

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!