Az elmúlt hetekben néha igencsak felfokozott érzelmi kirohanásokhoz vezetett a XII. kerületben élők körében az, hogy a városrészben rendkívül elszaporodtak a vaddisznók. Így volt ez egy szeptember végi polgármesteri fórumon is, amit a Városmajorról tartottak, ezért Kovács Gergely polgármester csak rövid tájékoztatást adott az ügyben. Amikor azonban át akarta adni a szót alpolgármesterének, egy kerületi lakó felháborodottan csattant fel: „Harmincöt éve élek a kerületben, de itt ennyi (vaddisznó) nem volt. Nem merek kimenni a kertembe, a kutyámat nem tudom kivinni sétálni.” A polgármester azzal válaszolt, hogy ugyanazt tudná csak elmondani, amit korábban egy félórás videóban erről elmondott, és a kerület honlapján is olvasható részletes tájékoztatás a helyzetről. Csütörtök este a nyakunkba vettük a kerületet, és végigjártuk azokat az utcákat, ahonnan különösen sok vaddisznóészlelés érkezett.
„Néhány házszámmal arrébb van egy elhanyagolt telek, ott lényegében vaddisznók laknak. Nyáron, amikor nyitott ablaknál alszunk, reggelente hallom, hogy vonulnak az utcán, kopog a kis körmük, a kutyánk megőrül tőlük”
– mondja egy helyi lakos, akivel fél 8 körül futunk össze a Kútvölgyi úthoz közel eső Beatrix utcában. Az utca családi házas övezet szép épületekkel. Értékét nagyban növeli, hogy a Budai-hegység egyik legmélyebben a városba nyúló erdei része, a Hunyad-orom pont fölötte húzódik. Kivéve persze, ha vaddisznókról van szó. Pont a kapu előtt van egy fiatalabb tölgyfa, alatta szoktak lakomázni a vaddisznók, jól behallatszik a házba a ropogás-csámcsogás, idézi fel a lakó.
Hat befogóketrec titkos helyen
Vaddisznó-szpottingunkat azonban nem itt kezdjük, hanem stílusosan a Disznófő-forrásnál, ahol egy füles szerint a korábbi években vaddisznó-befogóhelyet alakított ki az önkormányzat. A forrás mellett düledezik az egykor szebb időket látott Disznófő fogadó- és forrásház romja, aminek a környéke tökéletes lakhely egy kondának. Sajnos a ház környékét (de nem konkrétan a házat, mert az magántulajdonban van) az önkormányzat lakattal-lánccal lezárta, nagy, sárga táblák figyelmeztetnek arra, hogy a területre belépni szigorúan tilos.
Így nem tudjuk meg, hogy van-e befogóketrec a helyszínen, de vaddisznókkal sem találkozunk, hiába fülelünk bele a nagy alkonyi félhomályba. Részben érthető, ha az önkormányzat nem akarja világgá kürtölni a befogóketrecek helyét, mert mint megtudtuk, a hevesebb vérmérsékletű állatvédők már romboltak le párat közülük. Sőt, előfordult, hogy kutyákat vittek ki, azokkal pisiltették körbe a helyet, hogy elriasszák a biztos haláltól az állatokat.
Az önkormányzat ugyanis jelenleg épp az odaszoktatás fázisában tart: teljes kondákat, becslés szerint 300-500 vaddisznót próbálnak hat, különböző ponton elhelyezett etetőketrechez szoktatni, hogy aztán a lehető leghumánusabban, nagy dózisú altatólövedékekkel a túlvilági makkosokba küldjék őket. Persze még az átlagembernek is belefájdul a szíve, ha elképzeli, hogy az aranyos kismalacok milyen véget érnek. De a kismalac egyszer nagy vadkan lesz, ami akár a saját házának kapujában is képes rárontani az emberre.
Vaddisznók a kapu előtt és a játszótéren
Ez nem kitalált történet. Egy, a Diós árkon élő lakos, akivel a Normafánál beszélgetünk később, megmutatja telefonján a biztonsági kamerájának felvételét. A képen egy testes vadkan áll a kapu előtt, amikor a kutyával éppen ki akarnak menni, még épp sikerül a dühös vadállat elől visszaszaladni a kapu mögé.
A Diós árok egyébként a Hunyad-oromnál egy jóval beljebb eső, szigetszerű zöldterület, szintén a vaddisznók egyik kedvelt búvóhelye, rendkívül sok észlelés fut be innen. A kocsink páncéljában biztonságban érezve magunkat behajtunk a halovány közvilágításban a kiserdő közepén álló, éppen üres iskolaépület felső részéig, de nincs szerencsénk, nem tudunk vaddisznót lencsevégre kapni.
A Diós árkon lakó férfi a Normafára jár kutyáival, de mint mondja, vaddisznó-szempontból az sem biztonságos környék. Este tíz körül a János-hegyi kilátó környékén nagy kondák vonulnak, kutyásoknak különösen kell vigyázni. Elmondása szerint az elmúlt években vagy hatszor volt konfliktusa vaddisznókkal. Hogy mit tud tenni ilyenkor? Marad a futás vagy a kődobálás, válaszolja, hozzátéve, hogy eddig komoly baj még nem lett a dologból.
De nemcsak a félórás gyaloglással elérhető, nem igazán lakóterületnek számító János-hegyi kilátónál csörtetnek a vadak, hanem a normafai játszóteret is kedvelik. Erről egy kutyás a Normafán meg is oszt velünk telefonjáról egy nemrég készült videót, amit az autójából vett fel. Tényleg kísérteties látvány a hinták mellett legelésző nagy konda, háttérben az elhúzó BKV-busszal.
Új faj született
Bejárjuk mi is a környéket, legalábbis a lakóterületi részt, de úgy látszik, a vaddisznók még a rejtekükben sziesztáznak. Közben hallunk még történeteket. A Beatrix utcában van, aki sípot fújkálva megy haza hajnalonta a munkából, mert figyelmeztetni akarja a vaddisznókat. A Galgóczy utcában egyik este egy nagy konda jött szembe egy férfival. Neki az volt a szerencséje, hogy a BKV-busz megállt neki a két megálló között, és be tudott menekülni a jármű biztonságába. Egy lány a közelben egy autó tetején töltött hosszabb időt este, mert a házuk ajtaja előtt egy nagy vadkan álldogált és nem akart elmenni.
Ez már nem a klasszikus vaddisznó szint, szinte új faj született: a hegyvidéki malacok, mondja az egyik helyi lakó. Nem félnek az embertől, nem félnek az autótól, dudával is alig lehet elijeszteni őket. Korábban nem szaporodtak ennyire, de ezek már egész kicsi malacokkal is nekimennek a télnek, hiszen a kaja adva van a városban minden évszakban. Egyébként hasonlóról beszélt lapunknak Heltai Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének igazgatója is: a városi vaddisznók már genetikailag is különböznek az erdőben élőktől, nem is akarnak visszamenni oda.
Mikor személyesen beszélek vele, nekem is elmondja: ha ezeket a városi vaddisznókat befogják és száz kilométerrel arrébb szabadon engedik őket, akkor is visszatalálnak. Ezek a városi vadállatok veszélyt jelentenek az emberekre, elég csak arra gondolni, mi van, ha mondjuk az egyik közülük kiszalad egy 50-nel érkező autós elé, ezért a befogásukról és elaltatásukról az önkormányzatnak kell gondoskodnia. Más megoldás nincs: míg korábban a befogott állatokat egy malacoskertbe szállították, majd szabadon engedték, a sertéspestis miatt ma jogszabály tiltja a vaddisznók áttelepítését, a vírus ugyanis nagyon könnyen megfertőzheti a házisertés-állományokat is.
Azt nem tudni, hogy a XII. kerületben miért jelentek meg koncentráltabban a vadállatok, mint a például a másik, nagy zöldterületekkel rendelkező II.-ban. Kérdésünkre Őrsi Gergely ottani polgármester azt mondta, náluk most is alacsony a vaddisznóészlelések száma. Sőt, a másik oldalon, Budakeszin sincs a szokottnál nagyobb vaddisznó-randalírozás – ezt pedig a település erdővel határos részén élő budakeszi lakos árulja el, akivel esti túránk során találkozunk.
A városhatártól nem is távolodnak el
Hát akkor hol lehetnek? Heltai Miklós, az agráregyetem vadgazdálkodási intézetének igazgatója szerint a városi vaddisznók kisebb-nagyobb, rokon nőneműekből és utódaikból álló kondákban élnek Buda külső területein. Erdőben élő társaikhoz képest fix, viszonylag kicsi, több száz hektáros mozgáskörzetük van, egyik kutatásuk szerint a városhatártól kifelé átlagosan csak 74 méterre távolodtak el. Gyakori megjelenési helyeik közé sorolja a Normafát, a Libegő környékét, a Diós-árkot és az Ördögormot.
Utolsó utunk ezért az Ördög-oromhoz vezet, egészen a Csillebérc alatti városrészhez. Konkrétan az itteni Moha utca a vaddisznó-észlelések epicentruma. Este tízkor már szinte senki sincs az utcán, mindössze két villanyszerelővel találkozunk. Annyit ők is el tudnak mondani, hogy mivel gyakran járnak errefelé dolgozni, sokat hallottak ők is vaddisznókról a háztulajdonosoktól.
Felautózunk a Moha utcán az erdőhatárig. Semmi. Már szinte reményt vesztve gurulunk visszafelé, amikor az egyik háznál a kerítés tövében legelésző 4-5 kisebb malac mellett megyünk el. Rögtön lefékezünk, és kiszállunk a kocsiból, hogy jobban szemügyre vehessük őket, de az állatok soványmalac-vágtában megindulnak az ellenkező irányba és eltűnnek a félhomályban. Még egy darabig keringünk az utcákon, de úgy tűnik erre az estére ennyi vaddisznó járt nekünk. Meg egy róka, ami átsuhant a kocsink előtt.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a vaddisznók ezen az estén aludtak. A Vaddisznók a Hegyvidéken Facebook-csoportban erre az estére is jutott észlelés: „az Esze Tamás fogasmegállónál vannak most, kopognak végig a sínek mentén” – írták be 11-kor. És a csoportban ismertetett Vaddisznó.info lap is tele van az elmúlt heti észlelésekkel. De nyilván egész más, ha az ember célzottan keresi a vaddisznókat, és megint más, ha váratlanul, megszokott, biztonságosnak gondolt lakóhelyénél találkozik velük, esetleg gyerekei vagy kiskutyája társaságában.
