A jövő évi lesz a negyedik választás, amelynek úgy futunk neki, hogy a magyar állam diszkriminál külföldön tartózkodó magyar és külföldön tartózkodó magyar között: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben szavazhat, akinek meg van, annak be kell fáradnia valamelyik külképviseletre. Kevesen vitatják, hogy ez így nincs rendjén, abban viszont nincs konszenzus, hogyan lehetne feloldani ezt a helyzetet. Terjesszük ki a levélszavazást? Vagy szüntessük meg? Terjesszük ki a külképviseleti szavazást? Vagy szüntessük meg? Szavazzunk online? A Political Capital és a Telex most megteremti a szakmai vita fórumát. Öt egymást követő kedden a legkülönbözőbb szakterületekről érkező vendégszerzők segítenek közelebb kerülni a megoldáshoz. Naszódi Márton matematikus, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársának vitacikke.
A hazai közéletben újra és újra előkerül az online (elektronikus) szavazás/választás lehetősége, hasonlóan a 15. havi nyugdíj bevezetéséhez vagy a „szakértői kormányhoz”. A közös ezekben az, hogy valójában nem megvalósíthatók: álmodozhatunk ezekről, észszerűnek és egyszerűnek tűnhetnek, de több új problémát vetnek fel, mint amennyit megoldanak.
Mit várunk el egy megbízható elektronikus szavazórendszertől? A könyvtárnyi méretű szakirodalom a megbízhatóság alábbi követelményeit fogalmazza meg:
- 1 ember – 1 szavazat (eligibility): pontosan azok tudjanak szavazni, akik arra valóban jogosultak, és pontosan egyszer.
- Az egyéni szavazat „igazolhatatlansága” (coercion-resistance): Ne lehessen megtudni vagy bizonyítani, kire szavaztunk (például jutalom reményében vagy fenyegetés alatt se lehessen igazolni).
- Egyéni ellenőrizhetőség (individual verifiability): Minden egyes szavazó meg tudjon arról bizonyosodni, hogy a szavazatát helyesen számolták.
- Univerzális ellenőrizhetőség (universal verifiability): Minden egyes szavazó meg tudjon arról bizonyosodni, hogy a végeredmény valóban a szavazatok összege.
A papíralapú szavazásnál senkiben nem kell megbíznom, hiszen tudom, hogy a szavazatszámláló bizottságot ellenérdekelt pártok delegáltjai alkotják, akik ellenőrzik egymást, miközben együtt (békésen, de kölcsönös bizalmatlanság mellett) végzik a szavazók azonosítását és az összeszámlálást. Elektronikus szavazásnál viszont nem tudnak ott ülni a pártok delegáltjai minden bit átvitelekor, összeadásakor, ezért egy e-szavazási rendszer esetében másképp kell(ene) teljesülniük a fenti követelményeknek.
A számítástudomány egy izgalmas ága, a kriptográfia foglalkozik olyan kérdésekkel, mint az, hogy hogyan tud Anna eljuttatni egy üzenetet Bélának úgy, hogy Cecil azt (egy képtelenül erős számítógép nélkül) ne tudja megfejteni, hiába látja magukat a biteket. Ezen alapul például a telefonunk és a bankunk szervere közötti kommunikáció. Nem meglepő, hogy a kriptográfusok kutatják azt is, hogy a fenti 4 pontnak megfelelő rendszert hogyan lehet tervezni.
A válaszuk, azaz a tudomány válasza már talán meglepőbb: sajnos az, hogy jelenleg nem létezik ilyen rendszer. Nincs.
Járjuk körül ezt a nem létezést gyakran elhangzó ellenérvek szerint!
„De hiszen tudunk elektronikusan bankolni, mi a különbség?” Az, hogy a bankolás lényege, hogy a felek beazonosíthatók legyenek. Amikor Anna utal 100 forintot Bélának, Anna meg tudja kérdezni Bélát, hogy megérkezett-e a pénz. A banknak is alapvető érdeke, hogy ilyenkor Béla valóban 100 forintot kapjon, Annától pedig valóban 100 forintot vonjanak le. Nincs a rendszerben titkosság, minden elem ellenőrizhető. A szavazásnál nem tudom megkérdezni az általam választott jelöltet, hogy megkapta-e az általam neki „küldött” szavazatomat. Vagy, ha meg tudom kérdezni, és választ is kapnék rá, az lenne az igazán nagy baj: a szavazat ebben az esetben nem anonim, eladható – a szavazás nem titkos. Fontos különbség az is, hogy ha a 100 forint átutalásába mégis hiba csúszik (ami kiderül, és utólag könnyen orvosolható), attól még a többi ügyfél tranzakciói remekül tudnak teljesülni. Egy e-szavazásnál, ha akár csak egy szavazat félreszámolásának gyanúja felvetődik, a teljes rendszer hitelessége vész el egy pillanat alatt.
„A blokklánc (blockchain, a legtöbb elektronikus pénz, például a bitcoin alapját képező technológia), a kvantumkriptográfia stb. remekül megoldja ezeket a problémákat, hiszen az is megbízható és követhető!” Sajnos nem. Egy blockchain rendszerrel a szavazatok összeszámlálása valóban megoldható, de a megfelelő azonosítás, az ellenőrizhetőség vagy például a szavazat eladásának kizárása nem.
„De a papíros szavazásnál is csalnak, le lehet fényképezni a szavazólapot, van láncszavazás stb.!” Ez igaz. De számoljunk utána, hogy ha csak hárommillió választópolgár megy el szavazni, a csalók pedig azoknak csupán 1 százalékát képesek beszervezni, akkor ahhoz mekkora szervezés kell, hány embert kellene bevonni, milyen nagy lenne a lelepleződés esélye! Ráadásul a többi szavazat ettől még rendben bekerül az urnákba, majd annak rendje és módja szerint össze is számolják őket. Ehhez képest egy e-választási rendszer sok, bonyolult hardverelemből (szerverek, routerek, a szavazók számítógépe, telefonja stb.), és sok, bonyolult szoftverelemből áll (az adott eszközön a beégetett kód, az operációs rendszer, a tűzfal, a szavazórendszer applikációja stb.). Elég ezen elemeknek csak az egyikébe belebabrálni és az egész szavazás eredménye megkérdőjeleződik. Ha a belebabrálással az eredmény megfordítása nem feltétlenül érhető is el, az eredménybe és az eljárásba vetett bizalom megingatása mindenképpen sikerülhet.
„Észtországban remekül működik évek óta az elektronikus szavazás!” Nem, nem remekül. Az erről készült tudományos elemzések konklúziója: az észt e-választási rendszer nem megbízható. Árulkodó, hogy az észt példa sok év alatt sem terjedt el: egyetlen demokratikus ország sem vezette be, sőt több helyen (például Németországban) még a szavazóhelyiségekben elhelyezett elektronikus szavazógépeket is kivezették. A norvég kísérlet is kudarccal végződött: végül nem vezették be az e-szavazást, pedig ott a nagy távolságok és a kis népsűrűség miatt valóban praktikus szempontok szólnak mellette.
Természetesen lehet elektronikus szavazást tartani arról, hogy egy valóságshow-ban ki essen ki, sőt akár arról is, hogy egyirányúsítsuk-e az M7-est. Ezeknél a kérdéseknél ugyanis, a jóval kisebb tét okán, a szavazásra jogosultak alapvetően megbíznak a szavazórendszert működtető szervezetben. A 2021-es magyar előválasztásnál például a részt vevő pártok megegyeztek az e-szavazás kereteiben, a lebonyolításra felkérték az aHangot; ezt a szavazók is elfogadták, megbíztak benne. Észtországban is amiatt működik a rendszer, mert a pártok és a választópolgárok nagy része (egyáltalán nem mindenki) megbízik a hatóságban. Kétséges, hogy ma Magyarországon (vagy például az Egyesült Államokban) működik-e olyan hatóság, ami megkapná ezt a széles körű választói bizalmat.
Ha pedig egy e-szavazási rendszer esetében felmerül a gyanú, hogy az eredmény csalás mellett jött létre, akkor – a papíralapú szavazólapok újraszámlálási lehetőségével ellentétben – lehetetlen ellenőrizni, hogy valóban mindenkinek a szavazatát tisztességesen elszámolták-e. Ha ugyanis volna mód az ellenőrzésre, elbuknánk a titkosság kritériumát.
Még egy, egyáltalán nem elhanyagolható szempont: ha lenne is megbízható e-szavazó rendszer, az bizonyosan meglehetősen bonyolult lenne. Sokkal bonyolultabb, mint amit egy átlagos, kriptográfia PhD-val nem rendelkező szavazó részleteiben megért. Egy éles helyzetben (kb. 50–50 százalékos eredménynél) nem lenne nagyon nehéz a vesztes félnek az egész választási rendszer hitelességét kétségbe vonnia.
A hagyományos rendszert ezzel szemben mindenki érti: a szavazatszámláló bizottságban ellenérdekelt delegáltak ülnek, továbbá a szavazatok vita esetén újraszámolhatók. Ezért fogadjuk el legitimnek még a számunkra csalódást okozó eredményt is. Ez egy alapvető különlegességük a szavazórendszereknek: ha egy autó megy, ha egy online banki rendszerben tudunk pénzt utalni, akkor kipróbáltuk, megszoktuk, és megbízunk benne. Egy online szavazórendszerben nem fogunk csak azért megbízni, mert már négy éve is ez mondta meg, hogy ki ül a parlamentben.
Ceterum censeo, egy e-választási rendszer a mai tudásunk szerint vagy titkos, vagy ellenőrizhető – de a kettő együtt nem létezik.
A vitasorozat eddig megjelent cikkei:
