Szeged az egyik legmelegebb magyar nagyváros, ezért az önkormányzat civil szervezetekkel és intézményekkel közösen dolgozik azon, hogy a klímaváltozás városi hatásait a lehetőségek szerint enyhítsék. Emellett közösen igyekeznek felhívni az emberek figyelmét arra, mit lehet tenni egyéni, közösségi és városi szinten az egyre gyakoribb és tartós hőség, valamint a kiszáradás ellen. Erre több egymáshoz kapcsolódó önkormányzati programot is indítottak, ezek közül a két legfontosabb a Cool Life és a ReGreenX. Ezekhez csatlakozva közösen dolgozott a CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület a vajdasági Szabadegyetem Szabadka Kft.-vel az Európai Unió támogatásával az Interreg VI-A IPA Magyarország–Szerbia együttműködési programban. A projekt zárásaként Szegeden az érdeklődők számára nyitott konferencián számoltak be az eredményekről és a további tennivalókat bőven igénylő körülményekről.
Hőség éjjel-nappal
A klímaváltozás hatása Szegeden is egyre erőteljesebben érzékelhető. Az egyik előadásban elhangzott, hogy a városban élők egyre több hőségnapot kénytelenek elviselni, például tavaly augusztusban egy héten át tartott a folyamatos, napi 12 órán át 30 fok feletti hőség, közben egy rekordmagas éjszakai hőmérsékletet, 24,5 fokot is mértek. A Szegedi Tudományegyetem kutatóinak adatai alapján az 1981–2010 közötti 11,5 fokos éves városi átlaghőmérséklet a tavalyi évre már 14,4 fokra nőtt.
A hőség nemcsak az embereket kínozza, hanem a szárazsággal együtt a városi növényzetet is megviseli. Szeged területén, mint az egész Dél-Alföldön, nagyon száraz a talaj, a felső 1 méteres rétegnek legalább 80–120 milliméternyi csapadék kellene. A légköri aszály is káros a növényzetre, ennek legnagyobb vesztesei a fenyők, a nyírfák és a tuják, a városban élő példányaiknak sokkal páradúsabb levegőre lenne szükségük, annak hiányában elpusztulnak. A szegedi közterületeken tavaly 2165 fát kellett azért kivágni, mert a kiszáradás miatt elhaltak, és ez már a kétszerese volt a korábbi évek fapusztulásának. A növényzetre pedig amiatt is szükség van, mert az árnyékolása csökkenti a városi hőszigethatást, azaz enyhíti a forróságot.
A fővárosban is nagyarányú fapusztulás várható
Budapesten is a szegedihez hasonló növénypusztulás várható a következő években – mondta előadásában Bardóczi Sándor főtájépítész, Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának munkatársa. A becslések szerint az átlaghőmérséklet további, 1–2 fokos emelkedése várható, ezért és az aszály miatt a következő 10 év alatt a budapesti fák közül 40 ezer várhatóan elpusztul, ami a fővárosi faállománynak több mint az egyharmada.
Nem lehet tovább folytatni a hazai városokban a hagyományos zöldterület-fenntartási módot, amiatt sem, mert képtelenség még többet öntözni a közterületek növényzetét.
Bardóczi ismertette, hogy a fővárosban a 2023-as adatok alapján 38 négyzetméter volt az egy főre eső zöldterület, kerületenként eltérő megoszlásban, és a felmérések szerint a koronavírus-járvány óta többen és többet szeretnek a parkokban tartózkodni. Emiatt is legfontosabb most a klímaváltozásnak jobban ellenálló fák és más növényzet telepítése. Ezzel azonban nem ért egyet mindenki, mert vannak, akik inkább parkolókat vagy burkolt utakat szeretnének.
Bardóczi a Jane Haining rakpart már megkezdett átépítéséről elmondta, hogy a felméréseik szerint 43 százalékos volt azok aránya, akik az autóközlekedés fenntartását támogatták, de a többség a zöldítés mellett állt, ennek alapján civil szervezetek bevonásával tervezték meg a terület átalakítását. A vitáról már beszámoltunk. Bardóczi szerint a fővárosban látható, hogy míg a külső kerületekben növekszik a beépített és burkolt területek aránya, a belvárosi részeken az aszfaltot és a betont egyre több helyen cserélik zöldterületre. Ennek során fontos, hogy a klímaváltozásnak ellenálló növényzetet kell telepíteni. A pesti rakpartok átalakítási terveiről itt írtunk.
Zöldet mindenhova
A fővárosban alakított ki zöld közterületeket újfajta növénytársulásokkal a Vadvirágos Újpest Program keretében az ópusztaszeri Vackor Környezet- és Természetvédelmi Egyesület. Magyar Kitti vidékfejlesztési agrármérnök szerint minden apró helyet lehet és érdemes is növényzettel beültetni, a Vackor például Hódmezővásárhelyen a körforgalomba is ültetett növényeket. Arra is figyelnek, hogy az újfajta, szárazságtűrő növénytársulásokkal kialakított zöldterületek élelmet és otthon adjanak a rovaroknak, a nagyobb területeken fészkelőhelyet nyújtsanak a madaraknak is, és a növények lehetőleg éveken át életben maradjanak. Közben az is fontos, hogy a városban minden ott keletkező vizet, így a csapadékot, a termálvíz maradékát és a tisztított szennyvizet a megfelelő kezelés után fel kell használni a növények öntözéséhez, nem pedig a csatornába engedni, mint eddig.
A szegedi önkormányzat a város egyik központi terén, a Dugonics téren klímareziliens kertet alakít ki, és egymás melletti ágyásokban mutatják be, hogyan viselkedik a szabadban a hagyományos városi közterületi kert és az újfajta, az éghajlati változásoknak jobban ellenálló növényzet. A tervek készen állnak, a munkát jövőre kezdik. Szegeden eddig több mint száz kilométeres úthálózat mentén mérték fel a városi növényzetet, és 25 ezer fa adatait, például a fajtáját és az egészségi állapotát tartják nyilván a digitális fakataszterben. A cél ezzel is az, hogy a szárazságot, a hőséget és a városi körülményeket jobban tűrő növények legyenek a közterületeken.
Mennyi víz maradt Szeged alatt?
A városi növényzet életben maradásának egyik kulcskérdése a víz, ezért fontos tényező a talajvíz szintje is. Ez nemcsak az egyre gyakoribb aszályok miatt kérdéses, hanem azért is, mert a betonozott-aszfaltozott utcákon és tereken nem tud a talajba leszivárogni a csapadék akkor se, ha éppen esik. A talajvíz összegyűlésének és szintváltozásainak jellemzőiről, valamint a Szeged alatti talajvízkészletekről Bartha Károly docens, a Szegedi Tudományegyetem tanára tartott előadást. Mint elmondta, az elmúlt évtizedekben a Dél-Alföldön mindenhol csökkent a talajvíz szintje, a felszíntől számítva általában 2 és 6 méter közötti mélységben húzódik, süllyed, ami a növényzetre is nagy hatással van. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a fák gyökere a földben jó esetben belelóg a talajvízbe, hanem úgy, hogy a földben a hajszálcsöveken a talajvíz szintje felett is elterjedő nedvességből táplálkozhatnak a növények.
Szeged amiatt is különleges helyzetben van, mert a várost 1879-ben jórészt elpusztította Tisza árvize, és az újjáépítés során feltöltötték a talajt, ezzel agyagos, részben vízzáró réteget alakítottak ki a város alatt. A Tisza olyan hatással van a talajvízre, hogy ha alacsony a folyó szintje, akkor a talajban a Tisza felé szivárog le a víz, ha pedig magasan áll a folyó, akkor a part alatt is kiterjed a víz. Ennek az oda-vissza hatásnak részben ellenáll a 2015-re a városban a Tisza mentén kiépített, akár 10 méter mélyen is húzódó résfal, amelyet az árvizek során jelentkező buzgárok, fakadóvizek és beszivárgások ellen hoztak létre. A talajvíz szintjére hatással vannak még az autópályák is, Bartha elmondta, hogy az M43-as két oldalán a vizsgálatok szerint más-más szinten áll a talajvíz, mert a pálya alapja akadályozza a földben a nedvesség terjedését. A Duna–Tisza köze magasabban fekszik, mint Szeged, és mindig a mélyebben lévő területek felé szivárog a talajban a víz, de kérdés, hogy az akadályok miatt milyen mértékben juthat el a város altalajába.
A többféle hatás változatos működése miatt a gyakorlatban keveset lehet tudni arról, hogy pontosan mi a helyzet jelenleg a Szeged alatti talajvízzel, ami vélhetően másként állhat a különféle városrészekben. Régen voltak alapos és átfogó kutatások, de az 1972–1985 között kiépített és használt monitoring-rendszerhez tartozó, 175 darab talajvízszint-ellenőrző kútnak ma már csak a töredéke működik.
További bizonytalansági tényező a Szegedet övező kertes városrészek és kiskertek lakóinak talajvízhasználata is. Senki nem tudja, hogy a kertekben fúratott kutakból hány darab van, azokat milyen mélyre fúrták, elérik-e mindig a süllyedő talajvizet, és egy-egy kútból évente mennyit szivattyúznak ki a kertek öntözésére vagy más célra. A fúrt kutak számáról és azok vízkivételének mennyiségéről országos szinten is csak becslések vannak. Bartha azt is elmondta, hogy a talajvíz sem emberi fogyasztásra, sem ipari célra nem alkalmas, és öntözésre is csak korlátozottan lenne használható, mert a felszínről leszivárgó vízben sok és sokféle szennyeződés, szerves és vegyi anyag is van. Ezzel szemben általános, hogy a mezőgazdaságban öntözésre használják a talajvizet.
A szegedi talajvíz legutóbbi, mennyiségi és minőségi felmérése 2010–2012 között készült, Fejes Ildikó doktori értekezése elemzi. Az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság kútjaiban megfigyelik a szinteket, eszerint november közepén a felszín alatt 3–7 méterre volt a talajvíz.
Az alkalmazkodás újfajta gondolkodást kíván
Az együttműködés szerbiai partnere a program keretében gazdálkodókat, tanárokat, diákokat, civil szervezeteket tájékoztatott a klímaváltozás okairól és a hatásairól, illetve a fenntartható gazdálkodásról, erről Németh Csilla, a Szabadegyetem Szabadka projektmenedzsere számolt be. A két országban összesen 15 kisebb-nagyobb határ menti rendezvényen tartottak tájékoztatókat, például a Szegedi Ifjúsági Napokon és a Vajdaságban az Európai Filmek Palicsi Fesztiválján is. Az oktatáshoz kétnyelvű tanári segédlet és diákoknak szóló kézikönyv is készült.
A program keretében a szegedi CSEMETE Természet- és Környezetvédelmi Egyesület főként a szemléletformálás területén dolgozott, iskolai foglalkozásokat rendezett a klímaváltozásról. Szárazságtűrő növényekkel betelepített iskolai zöld sarkokat állítottak fel, és a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjével közösen ültetési bemutatót is tartottak. Egy másik, a témához kapcsolódó programban „A klíma az udvarunkban is változni fog” címmel tájékoztató szórólapot terjesztettek Szegeden és a környékbeli falvakban arról, mit tehetünk a házak körüli kertekben az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére: például összegyűjthetjük az esővizet, és komposztot készíthetünk a konyhai zöldhulladékból.
Szeged küzdelme is tovább folyik a klímaváltozással szemben a városi növényzetért: november végén újabb fásítási programot kezdtek meg, amelyben az önkormányzati közterület-fenntartó munkatársai 800 facsemetét ültetnek el városszerte.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
