A kormánytól független intézetek kutatásai alapján úgy alakult ki tartós és nagy arányú társadalmi többség a Tisza Párt mögött, hogy egy nagyon markáns generációs törésvonal is jellemzi a magyar társadalmat. A Medián legfrissebb, februári mérése szerint a Fidesz támogatottsága mindössze 8 százalék a 30 évnél fiatalabb, és 20 százalék a 30–39 éves választók körében, míg a 65 évnél idősebb magyarok körében csaknem kétszer annyian támogatják a kormánypártokat, mint a Tisza Pártot, 48:26 az állás a Fidesz javára. Az összkép tehát Magyar Péter pártjának kedvez, azonban van egy hatalmas előnye az elöregedő szavazótábornak: kevésbé mobilisak, a választás napján sokkal nagyobb valószínűséggel találják őket otthon, lakcímkártya szerinti címük a legritkább esetben tér el attól, ahol valójában élik hétköznapjaikat. Emiatt ez a választás lesz az, ahol
döntő jelentősége lehet egy szürke és unalmas adminisztrációs feladatnak, az átjelentkezésnek.
2006 őszén költöztem el Miskolcról a fővárosba, és ekkor szavaztam életemben először, az önkormányzati választásokon. Tehát immáron 20 éve nem az egykori acélvárosban élek, de mai napig itt van az állandó lakcímem, április 12-én is ide fogok szavazni a BAZ megye 1-es OEVK-ba. Az átjelentkezésemet pont a napokban intéztem el, hogy Budapestről hajnalban hazaszavazhassak. Történetem közel sem egyedi, választók százezrei élik az életüket egy adott városban, miközben az állandó lakcímük a legkülönbözőbb életszituációk miatt egy másik településen van, így a választási névjegyzékbe is odahaza kerül be a nevük.
Azonban nem csak emiatt lehet valaki távol attól a helytől, ahol április 12-én le kellene adnia a szavazatát. A felmérések alapján a Tisza Párt átlagos szavazója fiatalabb, magasabb jövedelmű, magasabban iskolázott az átlagmagyarnál. Talán kicsit inkább férfi, mint nő. A legkevésbé jellemző rá, hogy a családdal töltött húsvéti ünnepek utáni hétvégén otthon ül, vagy éppen újra ellátogat állandó lakcímére, a szülői házba.
Szerencsésebb talán, ha úgy fogalmazom meg hipotézisemet, hogy a mai 30-as, 40-es korosztály tagjainak sokkal nagyobb hányada az, aki a választás napján potenciálisan nem lesz abban a városban, ahol névjegyzékbe vették. A Tisza Párt támogatottsága ebben a társadalmi csoportban átütő, ugyanakkor csak akkor éri el a célját a párt kampánya, ha maradéktalanul el is viszi őket szavazni. Márpedig ezen választók számottevő része a legkülönbözőbb életszituációk vagy szabadidős tevékenységek miatt könnyen lehet, hogy nem lesz otthon. Ez egy ún. akadály az utolsó heti mobilizáció szempontjából. Éppen ezért a Tisza Pártnak a választók edukálása sok helyen fontosabb lehet még a konkrét pártpolitikai mozgósításnál is. Például arról, hogy április 2. 16 óráig kérhetik az átjelentkezést bármely magyar településre, ahol a választás napján személyesen is meg tudnak jelenni.
Nézzük, hol élnek, akik nem az állandó lakcímük szerinti lakóhelyen tartózkodnak életvitelszerűen, vagyis azok, akik leginkább rászorulhatnak az ilyen választói nevelésre.
A KSH jóvoltából tudjuk, hogy melyik magyar településnek mekkora a népessége. Itt két statisztikai kategóriát érdemes figyelni. Az állandó népesség adataiból következtethetünk az állandó lakcím szerint az adott településen élők számára, hiszen ez az adat a Belügyminisztériumtól, valamint a lakcímnyilvántartási adatokat is kezelő KEKKH-tól származik. Van ugyanakkor minden településnek egy ún. lakónépessége is, ami sokkal inkább reflektál arra, hogy ténylegesen hány ember él az adott településen, hiszen ez egy, a népszámlálás végleges adataiból továbbvezetett adat, magyarán jobban megmutatja, hány embert találtak valójában otthon. A lakónépesség és az állandó népesség különbözete jól felrajzolja azokat a városokat, térségeket a térképre, ahol jóval többen élnek, mint azt a hivatalos állandó lakcímes adatokból sejtenénk.
Kezdjük rögtön Budapesttel, ahol legalább 70 ezerrel több ember él, mint amennyinek állandó lakcíme van. Az I., V. és a XVII. kerület az, ahol mínuszos a mérleg, magyarán több a kerület állandó lakója, mint az életforma szerint valóban ott élő. Ezzel szemben csak Újbudának (XI. kerület) legalább 20 ezerrel több lakója van, mint állandó lakcímese.
Azokat a vidéki városokat, ahol jelentősen több ember él, mint ahánynak állandó lakcíme van, három kategóriába sorolhatjuk. Vannak egyetemvárosok – Debrecen, Szeged, Gödöllő. Vannak jelentős gazdasági szívóerővel bíró térségek – mint Székesfehérvár, Komárom, Győr és Sopron. És vannak azok a döntően vízparti települések, ahová a Covid-járvány alatt költöztek sokan adminisztratív lakcímváltás nélkül – Gárdony, a Balaton északi partja. Léteznek még ezen kívül is extrém esetek, mint például azok a kisebb települések, ahol jelentősebb büntetés-végrehajtási intézmény van, és az ott „lakók” sokasága megjelenik a lakónépesség a statisztikában mint többlet. Ilyen pl. Márianosztra. Mindent egybevetve ezek azok a térségek, ahol a választás napján jó eséllyel sokkal több választót találhatunk, mint névjegyzékben szereplő nevet. Ezzel szemben talán nem meglepő, hogy olyan városokban jelentős a hiány a valós lakosságszámban, mint Miskolc, Ózd, Békéscsaba, Komló vagy Orosháza.
Miután beazonosítottuk azokat a részeit hazánknak, ahol jelentősen többen élnek, mint akik elvileg szavazhatnak, azt gondolhatnánk, hogy majd pontosan azokba az OEVK-ba lesz magas a hazaszavazási és átjelentkezési hajlandóság, amelyek nettó kibocsátóként, jelentős mínusz értékkel szerepelnek a fenti térképen. Amiknek az állandó lakcím szerint odatartozó, de az ország más részén dolgozó, tanuló szülöttei, máshol laknak és szavaznak. Ezek az ország döntően földrajzi perifériáján lévő választókerületek Északkelet-Magyarországon, valamint a Dél-Dunántúlon.
Ehhez képest nem kis meglepetés volt a számomra, hogy a legutóbbi, 2022-es országgyűlési választás során a relatíve legtöbb átjelentkezett voksot fogadó (a választókerületi névjegyzék százalékában) 10 választókerületből 6 budapesti volt. Magyarán pont azoknak a választókerületeknek voltak a legaktívabbak átjelentkezésben a választói, amik eleve sok vidéki választót fogadnak. Ezt úgy is meg lehet közelíteni, hogy
az átlagos budapesti választó sokkal tudatosabban járt el 2022-ben,
nagyobb arányban foglalkozott az átjelentkezéssel, és szavazott haza valahonnan vidékről, ahol akkor éppen aznap járt. Ugyanakkor voltak valóban olyan periférikus választókerületek, amik sok átjelentkezős választóra számíthattak (Borsod 5, Szabolcs 4, Zala 2).
Ebbe az anomáliába nyilván valamennyire beleszámítottak a vidéken szavazatszámlálási feladatokat teljesítő, döntően budapesti ellenzéki aktivisták is, de tekintettel arra, hogy összesen 157 551 választó kért átjelentkezést legutóbb, és ezek 95,3 százaléka le is szavazott, még mindig az látszik, hogy a fővárosi választók erősen felülreprezentáltak voltak az akkori átjelentkezési hullámban.
Ezekből a számokból számos fontos megállapítás kiolvasható. A tény hogy az átjelentkezést kérő választók 95 százaléka le is szavazott, azt mutatja, hogy egy állampolgári ismeretek terén nagyon tudatos választói csoporttal állunk szemben. Választókerületi szinten nem volt jelentős a szórás a vizsgált mutatóban, tehát abban, hogy adott OEVK névjegyzékének hány százaléka jött hazaszavazni szándékozó választóból. A legmagasabb érték 3,9 százalék volt a pesti belvárost (VI. VII. kerület) lefedő akkori 5-ös OEVK-ban, a legalacsonyabb az akkor Vecsés központú Pest megyei 7-esben (1,2 százalék).
A fővárosi választók magasabb aktivitása, tudatossága a külképviseleti regisztrációban is látszott 2022-ben. A legnagyobb arányú külföldi hazaszavazást szintén a budapesti, elsősorban budai, valamint budai agglomerációs választókerületekben tapasztaltuk, illetve a nagyobb megyeközpontokban. Ez sem feltétlenül azért van, mert a nyugatra távozó magyarok többsége budapesti, hanem azért, mert a nyugaton élő, vagy a szavazás napján éppen nem Magyarországon tartózkodó aktív választók jelentős hányada fővárosi, vagy legalábbis főváros környéki volt.
Az átjelentkezéssel szavazó választók szavazatait a választókerület egy meghatározott szavazókörének szavazatai közé keverik be, majd a külképviseletekről hazaszavazó választók szavazataival együtt, a választások utáni szombaton számolják meg. Ezekben a szavazókörökben minden esetben sokkal gyengébb eredményt ért el a Fidesz, mint az OEVK átlagában, mivel az adott választókerülettől távolról hazaszavazók (pl. egyetemisták, máshol dolgozók) körében már 2022-ben is jelentősen népszerűtlenebb volt a kormánypárt.
Éppen ezért lesz a Tisza Párt kampányának egyik központi mozzanata ezen választói csoportok megtalálása, tájékoztatása és aktivizálása.
Amennyiben egy választókerületben szoros az eredmény, a Fidesz előnye csak pár száz szavazat, az átjelentkezők majd egy héttel később összesített szavazatai akár át is fordíthatják az állást, ha a Tisza valóban nagyobb számban tud átjelentkezőket toborozni.
Erős összefüggést nem találtam a hazaszavazó belföldi átjelentkezők névjegyzéki súlya és a Fidesz egyéni jelöltjének az OEVK-átlagtól való negatív eltérése között. Különösen azért sem, mert viszonylag sok olyan OEVK volt, ahol magas volt az átjelentkezett választók aránya, és eleve sokkal gyengébben szerepelt a Fidesz – ilyenek voltak a budapesti választókerületek. Ugyanakkor az biztos, hogy a fővárosi OEVK-kat leszámítva mindenhol legalább két számjegyű különbség volt a Fidesz választókerületi eredménye és az átjelentkezős szavazókörben elért eredménye között. Magyarán az ország más pontjairól hazaszavazók sokkal kritikusabban ítélték meg a kormányzat teljesítményét. A Kiskunfélegyháza központú Bács-Kiskun megye 4-es OEVK átjelentkezős szavazókörében például több mint 25 százalékponttal szerepelt gyengébben Lezsák Sándor, mint a választókerület egészében.
