Péter két éve költözött el Magyarországról, azóta digitális nomádként járja a világot. Az elmúlt időszakot Délkelet-Ázsiában töltötte, és már hónapokkal korábban eldöntötte, hogy április 12-re mindenképpen hazajön. Valószínűleg Indonéziából vagy Kelet-Timorból indul majd útnak, attól függően, merre lesz azokban a napokban.
„Hazajövök a világ másik feléről. Gondolkodtam a nagykövetségi szavazáson is, de itt akarok lenni, ha megbuknak. Szeretnék a barátaimmal lenni, ha rendszerváltás lesz. Ha nem lesz, akkor meg tanulópénznek fogom fel, és néhány évig biztosan nem megyek haza” – mondta Péter, aki úgy számol, az oda-vissza út a repülőjegyekkel, transzferekkel, szállásokkal és vízumokkal együtt nagyjából négyszázezer forintjába kerül.
Miközben a külképviseleti szavazásokon várhatóan rekordot dönt majd a szavazók száma, a különféle fórumok bejegyzéseiből kiderül: sok külföldön élő magyar azért választja mégis az itthoni voksolást, mert szeretnék átélni az aznapi közösségi hangulatot. Konkrétabban:
nem akarnak lemaradni a buliról, ha az Orbán-rezsim esetleg megbukik.
Rengeteg hozzászóló számol be arról, hogy emiatt már rég elkezdte szervezni a hazaútját. Az európai városokból ez egyelőre problémamentesnek tűnik, a fapados légitársaságok egy hónappal a választás előtt normál áron elérhetők, a London–Budapest-járatokra április 10-re 30-40 ezer, 11-re 40-50 ezer körül kaphatók jegyek – igaz, a választás napján a kora délután landoló Wizz Air-gép 110 ezerért hozza haza a szavazópolgárt. De Barcelonából és Brüsszelből is el lehet jutni Budapestre 30 ezerből pár nappal a választás előtt.
Tömegesen vannak viszont olyan magyarok, akiket nem a közösségi élmény motivál a hazautazásban: inkább a kint leadott voksaikat nem érzik biztonságban. Mint például az a Reddit-felhasználó, aki azt írta:
„Hazamegyek, ha kell gyalog. Ahol tudom, csökkentem a kockázatot a csalásra.”
Henrietta Bahreinből hét és fél órát (plusz háromórás átszállás) repül majd hazáig, hogy itthon adhassa le a voksát. Utoljára azelőtt vett részt magyar választáson, mikor 2016-ban az Öböl menti országba költözött, most viszont már januárban megvette a hazaútra a repülőjegyét. A rijádi külképviseleten is szavazhatna, amit így letudna egy egyórányi repülőúttal, csakhogy nem túlságosan bízik a külképviseleti szavazásban. Sőt, itthon is jelentkezett szavazatszámlálónak, mert „küldetésének érzi, hogy a jelenlétével támogassa a rendszerváltást”. Azt mondta, sok Bahreinben élő magyart ismer, akik az ottani külképviseleten szavaznak majd, és úgy látja, egyre inkább érezhető köztük a rendszerváltó hangulat.
Ő is a Tisza kétharmados győzelmére számít. Csak éppen attól tart, hogy a kormánypárt pontosan tudja, hogy a külföldön, főleg Nyugat-Európában élő magyarok döntő része ellenük szavaz, ezért szerinte fennáll a veszélye valamiféle trükközésnek. Például annak, hogy az urnák vagy egyes borítékok útközben felszívódnak.
Lassú, de biztonságos rendszer
László Róbert választási szakértő szerint a NER tizenhatodik évében teljesen érthető ez a bizalmatlanság, ezzel szemben
soha semmi nem igazolta, hogy ilyesmi valaha történt volna.
Erre hívja fel a választók figyelmét a Tisza Párt Szavazzhaza.hu oldala is, ahol a külföldön élő szavazókat arra biztatják: felejtsék el a városi legendákat. „A külképviseleti szavazás az egyik legszigorúbban felügyelt választási folyamat. A szavazatod biztonságos diplomáciai úton, sértetlen zárral ellátott urnában érkezik Magyarországra, így biztos lehetsz benne, hogy minden boríték célba ér” – olvasható az oldalon.
A külképviseleti szavazáson a magyar személyi igazolvány, útlevél vagy jogosítvány bemutatása után két lepecsételt szavazólapot (egyéni és pártlista) kap a szavazó, és egy hozzá tartozó borítékot, amelyen feltüntetik a lakcímük szerinti egyéni választókerületüket. Nagyon fontos, hogy a titkosság biztosítása érdekében és a hazai szavazástól eltérően ezt a borítékot mindenképp le kell zárnia a választónak, mielőtt az urnába teszi. A lezáratlan borítékban lévő szavazat ugyanis érvénytelennek számít.
A voksokat viszont nem számolják meg helyben, és ez szintén a választás titkosságát szolgálja. Hiszen több olyan külképviselet is lehet, ahol egy vagy két ember szavaz csak, az ő voksuk így könnyen beazonosítható lenne. Amikor a szavazatokat tartalmazó dobozok megérkeznek a Nemzeti Választási Iroda Alkotmány utcai épületébe, a boríték felbontása nélkül tudják azokat csoportosítani a 106 egyéni kerülethez. A szortírozott borítékokat aztán átadják a 106 egyéni választókerületi választási irodának, ők pedig helyben összeöntik azokat az átjelentkező és még meg nem számolt, helyben leadott szavazatokkal. Csak ezután, együtt számolják meg őket, és a szavazókör eredménye is csak ezután lesz hivatalosan végleges.
László Róbert szerint ez egy nagyon jól kitalált, biztonságos, „csak borzasztó lassú és bürokratikus” rendszer. Hiszen csak a választás után hat nappal, a következő szombaton jutunk el a hivatalos végeredményig.
A külképviseleteken nincs külön delegált szavazatszámláló bizottság, a választást a külképviseleti dolgozók bonyolítják le. Ők intézik a szavazólapok átadását, és kezelik a névjegyzéket, amit a szavazók egyenként aláírnak. Az urnákat zárás után plombával látják el, majd diplomáciai futárpostával küldik azokat Budapestre.
Bár a külképviseleten szavazás biztonságos, olyan baleset azért nagyon ritkán előfordulhat, ami miatt végül mégsem ér célba az így leadott szavazat: a 2024-es EP-választáson a Melbourne-ből hazaszállított urna megsérült a repülőtéri átvizsgálás során, felszakadt az egyik urnazáró címke, így az abba dobott 53 szavazat automatikusan érvénytelennek nyilvánította az NVB.
Az elveszett szavazóurnák mítosza
A választási eljárásról szóló törvény a jelölőszervezeteknek és független jelölteknek pedig arra is lehetőséget ad, hogy külképviseletenként két megfigyelőt bízzanak meg a külképviseleti választási iroda, illetve a szavazás ellenőrzésével. Külképviseleti megfigyelő bármely választópolgár lehet, aki szerepel a névjegyzékben, még csak magyarországi lakcímmel sem kell rendelkeznie. A külképviseleti megfigyelőket a Nemzeti Választási Bizottsághoz kell bejelenteni a szavazást megelőző kilencedik napig. Ezt tehát bármelyik párt megteheti, az útiköltséget azonban nem fizeti a magyar állam, ami László Róbert szerint érthető, mivel jókora összeg lenne a jelölőszervezetek delegáltjait a világ 151 pontjára kiutaztatni. A szakértő szerint viszont a nyugat-európai konzulátusokon jó eséllyel meg tudja szervezni a legnagyobb ellenzéki párt, hogy legyenek helyi megfigyelői.
„De valójában a követségi alkalmazottak is mindig rendben lebonyolították a szavazást, amit az is bizonyít, hogy a kormánypárt az elmúlt évek választásain rendre rosszabbul szerepelt a külképviseleteken – fogalmazott László Róbert. – Ez onnan tudható, hogy az országgyűlési választásokon a számlálás végére a legtöbb egyéni kerületben gyengült valamennyire a Fidesz eredménye. Még egyértelműbb bizonyítékot szolgáltatnak erre az európai parlamenti választási eredmények, ahol választókerületek híján nem kell a külképviseleti szavazatokat itthon leadott szavazatokkal összeönteni. Ezért az EP-választások esetében pontosan lehet tudni, hogyan szavaztak a magyarok a külképviseleteken: 2024-ben a Tisza 50,8 százalékot szerzett, míg a Fidesz 18,9-et, míg országosan 45–30 százalékra a Fidesz győzött. Az elveszett szavazóurnák tehát a mítoszok tárgykörébe tartoznak.”
És mi történik egy olyan helyen, mint például Banglades, ahol egyelőre egy ember regisztrált? László Róbert szerint ott is minden ugyanúgy zajlik – egészen addig, amíg az az egy szál ember leszavaz, „és ott legalább nem nyúlik az éjszakába a buli”.
