Nem rejtőzködő fideszesek vannak, hanem olyanok, akik még nem tudják, hogy a Fideszre fognak szavazni
„Az ellenzéki szavazók mindig a reménykedés és a rettegés Szküllája és Kharüdbisze között vergődnek” – sóhajtott fel Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója, aki átlátott a szitán. Őt és Róna Dánielt, a 21 Kutatóközpont igazgatóját is ugyanazzal kerestem, a Rejtőzködő Fidesz-szavazó Legendájáról írnék. „Nem értem, hogy miért csak arról kérdez mindenki, hogy a Fideszt nem mérjük-e alul? Arról miért nem kérdezi senki, hogy a Tiszát nem becsülik-e alul a méréseik?” – kérdezett vissza Róna.
Az elmúlt választásokon itthon és globálisan is gyakran verte el a port a közvélemény a közvélemény-kutatókon. 2022-ben például még a legpontosabb felmérés is négy százalékponttal becsülte alul a Fidesz, és hat százalékponttal felül az ellenzéki összefogás várható eredményét. Igaz, a végeredményt a kettős állampolgárok levélszavazatai is befolyásolták, az ő preferenciáik pedig nem szerepelnek a mérésekben. Ha ezektől eltekintünk, a legpontosabban mérő Medián bő egy héttel a választások előtt felvett mérése a Fidesz eredményét 2,5, az ellenzékét 3,8 százalékpontos pontossággal jelezte előre. A felmérésből már kirajzolódott a Fidesz erősödésének és az ellenzék gyengülésének a trendje. Ez utóbbi az, amit inkább érdekes figyelni, egy kutatás önmagában csak egy múltbeli pillanatot képes rögzíteni, azt is elmosódottan és homályosan.
Vegyünk egy térben és időben is távolabbi példát, ami talán érzelmileg is kevésbé felkavaró a magyar publikumnak. A 2016-os amerikai elnökválasztás után hatalmas volt a felháborodás, választók milliói érezték átverve magukat. Hogy nyerhetett Donald Trump, ha a New York Times blikfangos vizualizációs megoldása, a barométer azt mutatta, hogy nagyon valószínű, 90 százalék, hogy Hillary Clinton lesz az elnök? A Times blikfangos megoldásával két probléma volt. Egyrészt rendkívül összetett, több dimenziós kutatások eredményeit próbálta egyetlen mutatóba tömöríteni. Másrészt az ember, mint biológiai lény, notóriusan rossz a valószínűség értelmezésében. Ha azt látja, hogy 90 százalék Hillary Clinton győzelme, azt száz százalékként értelmezi. De mi van, ha azt mondjuk, hogy tíz emberből egy, aki azon az ajtón belép, meghal? 90 százalék az esély az életben maradásra. Belép?
Végső soron tehát a közvélemény-kutatások két legnagyobb problémája az, ahogy a sajtó prezentálja az eredményeket, és az, amit ebből az olvasó megért.
Az értelmezés nehézségein túl még zavarosabbá teszi a képet, hogy a politikának, minden politikusnak érdeke hitelteleníteni a számára nem kedvező kutatási eredményeket. És persze akadnak bőven olyan kutatások is, amiknél megkérdőjelezhető a közlő szándéka, vélelmezhető, hogy egyik vagy másik politikai oldal számára torzít. Az sem példa nélküli, hogy egy politikai szereplő „kiszivárogtatja” egy „belső mérés” számára kedvező adatait, vagy amit annak nevez. Összességében az volna a meglepő, ha a közvélemény gyanakvás nélkül fogadná el a közvélemény-kutatások eredményeit.
A gyanakvás népszerű tárgya a rejtőzködő szavazó, jelen esetben a rejtőzködő fideszes mítikus figurája. A független kutatók közül a 21 Kutatóközpont legfrissebb, március 2-6. között felvett felmérésében a teljes népesség körében 8 pont, a biztos szavazó pártválasztók körében 14 pont a Tisza előnye. A Medián március 17-20. között felvett mérésében a teljes népességben a Tisza Párt 16, a biztos szavazó pártválasztók körében 23 pontos előnyét mérte. A Medián mérésében 18, a 21 Kutatóközpontéban 26 százalék azok aránya, akik nem szavaznak, vagy nem árulták el pártpreferenciájukat – vagy azért, mert bizonytalanok, vagy mert titkolóznak. A kutatók részvételi becslése alapján ez utóbbi kategóriába, ahol a rejtőzködők rejtőzködhetnek, a Mediánnál a teljes választónépesség 7, a 21 Kutatóközpontnál a 10 százaléka, az NVI névjegyzéki adatai alapján 530-750 ezer választópolgár tartozhat.
A rejtőzködés maga ismert jelenség. A közvélemény-kutatások 1990-ben és 1994-ben a Munkáspárt, 1998-ban a Miép, a 2009-es EP-választás előtt a Jobbik, vagyis aktuálisan szalonképtelennek tartott pártok támogatottságát mérték alul. Rejtőzködő szavazók most is biztosan léteznek. Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Kutatóintézete március 19-én hozta nyilvánosságra 2025 őszén felvett kutatásuk friss elemzését, amiben a bizonytalanok csoportját a választónépesség 10, a rejtőzködőkét 8 százalékára mérték.
Kovách Imre és Szabó Andrea, a két kutató ebben az elemzésében elsősorban a társadalom rétegződöttségét vizsgálták, ez alapján meg is rajzolták a bizonytalan és a rejtőzködő szavazók profilját. A bizonytalanok inkább egy lefelé csúszó, gyengébb státusú társadalmi csoporthoz kötődnek. A titkolózók profilja ennél összetettebb, felülreprezentáltak köztük a munkaerőpiacon integrált, aktív korú, részben magasabban iskolázott csoportok, így a politikai preferencia elhallgatása náluk egy politikailag zártabb helyzethez is kapcsolódhat, írták. A tanulmány bemutatóján kérdésünkre Kovách azt mondta, hogy Észak-Magyarországon és a Dél-Dunántúlon mérték a Fidesz jelentős előnyét, pont ezekben a régiókban „nagy a rejtett pártválasztók aránya, és elég szép számban vannak köztük közalkalmazottak”.
„Nem ciki fideszesnek lenni” – mondta nekünk László Róbert, a Political Capital választási szakértője is, aki szerint korábban se volt jellemző, hogy rejtőzködnének. „Furcsállom, hogy a közbeszédben csak a rejtőzködő fideszes toposza jelenik meg. Ha téved egy kutatás, azt mindkét irányba megteheti” – mondta Róna Dániel, aki tudósként persze nem zárhatja ki a tévedést, de vizsgálataiban nem látott arra utaló jelet, hogy rejtőzködnének a fideszesek, vagy a tiszások.
Persze létezhetnek olyan támogatói a Fidesznek, akik nem jelennek meg ezekben a kutatásokban, és ez akár a Tisza Párt javára torzíthatja az eredményeket. László Róbert szerint a Fidesznek „erősebb a mozgósítási potenciálja”, és ez az, ami a kutatásokban nem látható. Szerinte a Fidesz választói adatbázisaival, aminek a frissítésére Orbán Viktor már tavaly kora ősszel felszólította a képviselőjelölteket, elér olyan rétegeket, akik a kutatásokban bizonytalanként jelennek meg. „Könnyen mozgósítható rétegeket kell azonosítani a bizonytalanok között, a kiszolgáltatottakat, szegényeket, sosem szavazókat” – mondta, ez pedig egybevág azzal, ahogy Szabó és Kovách jellemezték a bizonytalanokat. Ők azok, akiket László szerint a közvélemény-kutatók eleve nehezebben érnek el, és akik találó megfogalmazásában „most még nem is tudják, hogy majd a Fideszre fognak szavazni”.
Hann Endre szerint László felvetése jó, csak nem tudni, hogy ez mekkora tényező. Eleve nem mindegy, hogy mikori mozgósításról beszélünk: a nyomásgyakorlás már napokkal a választás előtt beindul, ez pedig igenis mérhető. 2018-ban például az ellenzéki várakozás az volt, hogy a magas részvétel a kormányváltó hangulat jele, de Hann a méréseiben azt látta, hogy a kistelepüléseken élők körében nőtt jelentősen a részvételi szándék, vagyis a magas részvétel valójában előrevetítette már a Fidesz kétharmados győzelmét.
És vannak a buszoztatott, lefizetett, megzsarolt választók, akiket Bódi Mátyás a Fidesz láthatatlan szavazóinak nevezett a Telexen megjelent cikkében, és akiknek a számát választási műsorunkban 300-400 ezerre becsülte. Róna szerint „nem vakok a méréseink rájuk. Ha nem tudjuk őket elérni, felhívunk másik hasonló társadalmi helyzetű, jellemzően alapfokú végzettségű embert” – mondta. Márciusi mérésükben az alapfokú és szakmunkás végzettségűek körében a Fidesz kétszeres előnyét mérték. A csak alapfokú végzettségűek elemszáma túl alacsony volt a mintában ahhoz, hogy az elemzésükben is közöljék az adatot, de azt mondta, hogy abban a körben három-négyszeres előnyt mértek. „Lehet, hogy ez a valóságban négy-ötszörös, de nem igaz, hogy nem látjuk a Fidesz fölényét a kevésbé képzett emberek között”. Rónáék amúgy a rejtőzködők preferenciáit is igyekeznek felmérni, például rákérdeznek, hogy a korábbi választásokon kire szavaztak, és arra is, hogy az ismerősi körükben kire szavaznak. Tapasztalataik szerint sokszor ilyenkor a válaszadó az ismerősökre kivetítve saját preferenciájáról vallhatnak.
Vannak más, nehezen elérhető csoportok is. A legalacsonyabb státusúak mellett a legmagasabb státusúak körében is nagy a választ megtagadók aránya. Márpedig ez a csoport „egyrészt szinte egytől egyig elmegy szavazni, másrészt erősen ellenzéki”. Nehezen elérhető a nyugati diaszpóra is, pedig a 2024-es EP-választáson körükben a Fidesz 20 százalék alatti eredményt ért el.
Hogy mekkora jelentősége lehet annak, ha a választás napján tényleg felbukkanna néhány százezer, a kutatásokban rejtve maradt Fidesz-szavazó? Az NVI adatai szerint jelenleg 7,62 millió regisztrált választópolgár él az országban. A 21 Kutatóközpont és a Medián legfrissebb mérései alapján közülük 830 ezer-1,21 millió nem fog szavazni, 530-750 ezer közülük a bizonytalan és a rejtőzködő, Szabó és Kovách tanulmánya alapján 235-333 ezer lehet közülük a rejtőzködő, 295-417 ezer a bizonytalan.
A fentiek alapján a rejtőzködők között ha egyáltalán bármelyik, akkor valószínűbb, hogy a Tisza Párt támogatói lehetnek többen. Azokat, akik László Róbert találó jellemzése szerint még nem tudják, hogy a Fideszre kell szavazniuk, javarészt a bizonytalanok 300-400 ezres táborában kell keresnünk, bár a Fidesz Bódi által szürkének nevezett módszereivel a felmérésekben nem szavazóként mértek közül is le tud szavaztatni embereket. Bódi ezért is becsülhette 300-400 ezerre a számukat, de összességében ezt tekinthetjük felső szélső értéknek. Vagyis legfeljebb ennyivel lehet nagyobb a Fidesz tábora a felmérésekben mérteknél. Ehhez képest a 21 Kutatóintézet március eleji felmérésében a Tisza Párt tábora 600 ezer, a Medián ennél frissebb mérésében 1,2 millió fővel nagyobb.
„Elképzelhető, hogy a Fidesz némileg alul van mérve, a Fidesznek több százezer láthatatlan szavazója lehet, érdemes egy pár százalékpontot hozzáadni a Fideszhez, de ha ezt hozzáadjuk, még akkor is tetemes a Tisza előnye” – mondta erről László Róbert csütörtökön a választási műsorunkban. A Fidesznek viszont a választási rendszer torzító hatásai miatt a Tisza Párt abszolút többségének megakadályozásához László szerint egy 2-3, Róna szerint akár 4-5 százalékpontos vereség is elég.
Cikkünkben frissítettük a 2022-es választásokon a Medián becslésének pontosságát, tekintettel arra, hogy a közvélemény-kutatások a belföldi választók preferenciáit mérik, a végeredményben pedig már a külhoniak szavazatai is megjelennek.
