A veszélyeztetett gyerekek többsége láthatatlan a rendszernek

Sem a megelőzéshez, sem a feltáráshoz nincsenek eszközök és kapacitások, leginkább tűzoltás folyik a gyermekvédelemben – írta a Falakon Túl Munkacsoport a zárt intézeti gyermekbántalmazások megelőzéséről szóló javaslataiban.

Szerdán jelent meg a „Javítóba az állammal” című jelentés, amiben a szakértők azt vizsgálták, milyen okok vezethetnek a zárt intézményekben élő gyerekek bántalmazásához, és mit lehetne tenni ezek megelőzéséért.

A Falakon Túl Munkacsoport a Magyar Helsinki Bizottság kezdeményezésére alakult 2026. március 10-én. A munkacsoport tagjai például Fiáth Titanilla antropológus, börtönpszichológus, Herczog Mária családszociológus, gyermekvédelmi szakértő, Ivány Borbála jogvédő, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje. A munkacsoport célja olyan ajánlások megfogalmazása, amelyek irányt mutathatnak a szakpolitikának.

A zárt intézetekben lévő bántalmazások azután kerültek a figyelem középpontjába, hogy a Szőlő utca ügye kirobbant. Ezután a Belügyminisztérium legutóbbi rendeletében a büntetés-végrehajtás alá rendelt javítóintézetek egyesítéséről írt: hosszabb távon egy nagy, országos javítóintézetet hoznának létre. Erről még kevés konkrétumot lehet tudni, de szakmai szervezetek aggódnak, hogy a helyzet ezzel nem fog javulni, sőt, inkább csak romlik.

A Falakon Túl Munkacsoport szerint ezzel a változással az az alapvető probléma, hogy míg a gyermekvédelmi rendszer célja a gyerekek biztonságos fejlődése, addig a büntetés-végrehajtás célja a joghátrány érvényesítése.

A szakemberek is elvesztik bizalmukat a rendszer útvesztőjében

A munkacsoport szerint a zárt gyermekvédelmi intézményekben történt bántalmazások nem elszigetelt esetek, túlmutatnak ezen. A fenntartásukhoz szükség van egy olyan környezetre, ahol a külső ellenőrzés gyenge, a belső működés autoriter, a gyerekek jogismerete alacsony, a panaszoknak nincs valódi következményük, a szakemberek túlterheltek.

Pont, mint ahogy ezt láttuk a Szőlő utcánál.

A gyermekvédelmi intézményekben és javítóintézetekben gyakran nincs hatékony válasz a gyermekbántalmazás kezelésére. A Gyermekjogi Civil Koalíció többször is felhívta a figyelmet arra, hogy a gyermekbántalmazást inkább szociális és gyermekjogi problémaként, nem pedig rendészeti kérdésként kellene kezelni.

A munkacsoport szerint különösen aggályos, hogy a jelzéseket nem egy független hatóság, hanem a fenntartó vizsgálja ki. Ez azt eredményezi, hogy az intézmény „saját magát vizsgálja”. „Ez strukturális érdekellentétet teremt, és gyengíti a bizalom- és felelősségvállalás kultúráját” – írják a tanulmány szerzői.

Ez azt is eredményezi, hogy a szakemberek jelentős része elveszti a bizalmát: korábbi rossz tapasztalataik alapján már nem hisznek abban, hogy jelzésükre valódi, hatékony válasz érkezik. Ráadásul nincs minden intézményben lehetőség anonim jelzésre: a szakértők szerint előfordult olyan, hogy a panaszládát maga az intézményvezető ürítette, ráadásul a ládát bekamerázott helyre rakták ki, így egyértelmű volt, hogy ki tette a panaszt.

Közben a helyzet súlyosságát mutatja, hogy 2023-ban összesen 159 505 gyerekvédelmi jelzőrendszeren belüli jelzés érkezett a család- és gyermekjóléti szolgálatokhoz. A beérkezett jelzések száma drasztikusan növekedett: mintegy 50 százalékkal lett több az előző évekhez képest. 2022-ben 106 130, míg 2021-ben 103 377 jelzés érkezett.

A KSH 2023-as adatai szerint a család- és gyermekjóléti szolgálatoknál és központoknál gyermekbántalmazás miatt 5830 fizikai, 7618 érzelmi, 1039 szexuális bántalmazás és 47 286 elhanyagolásos esetet tartottak nyilván.

A roma gyerekekről és családokról nem készült külön adatgyűjtés, de becslések szerint arányaiban sokkal több roma gyerek van a szakellátásban és javítóintézetekben. Ez részben a szociális, gazdasági helyzettel, részben az előítéletekkel, diszkriminációval függ össze.

A munkacsoport szerint ezek csak az ismertté vált számok, de valószínűleg a ténylegesen veszélyeztetett gyerekek többsége láthatatlan a rendszer számára.

A felelősség nem a gyereké

És hogyan lehet valamennyire „helyrehozni”, jóvátenni a gyerekek sérelmére elkövetett károkat? A szakértők hangsúlyozták: a trauma jóvátétele nem a múlt eltörlése, hanem annak biztosítása, hogy a gyerek visszakapja az irányítást a saját életében.

A szakértők összeállítottak egy listát arról, mikre lenne szükség ehhez.

• Elismerés és hitelesítés: kimondani, hogy bántalmazás történt; a felelősség nem a gyereké.
• Felelősségvállalás és következmények: elkövetői és intézményi szinten is szükséges – a „nem fordul elő többet” garanciáival.
• Gyógyító szolgáltatások biztosítása: terápia és egészségügyi ellátás időben, várólisták nélkül, hosszú távon.
• Kompenzáció és esélykiegyenlítés: kárpótlás, oktatási, pszichés és életkezdési támogatás a testi és lelki sérülések arányában.
• Narratíva feletti kontroll kézbe adása: a gyerek dönthesse el, mi marad privát, és mi kerül a nyilvánosság elé.

A rendszer szempontjából a jóvátétel akkor hiteles, ha a gyerek azt tapasztalja: a jelzésének van következménye, a védelem nem egyszeri gesztus, hanem fenntartható gyakorlat.

Kevés a hely a szakellátásban

Még ha sikerül is egy bántalmazott gyerek sérelmeit csökkenteni, a gyermekvédelembe került gyerekek már akkor traumatizálódtak, mikor kiemelték őket a családjukból. A szakértők szerint ezért az első lépés az alapellátás megerősítése. Főleg, hogy az utóbbi években a súlyos férőhelyhiány miatt sok gyámhivatal „hallgatólagosan elhalasztja vagy elkerüli a családból való kiemelést, mert nincs hová elhelyezni a gyereket, és/vagy nem lesz jobb a helyzete, mint otthon”. 2025 végén 20 843 tizennyolc éven aluli gyereket láttak el gyermekvédelmi szakellátásban.

A tanulmány szerzői szerint a magatartási problémákkal küzdő, súlyosan bántalmazott, speciális szükségletű gyerekek ellátását nem tudják megoldani. Ennek a következménye, hogy részben közülük kerülnek ki később a bűncselekményt elkövető gyerekek.

A fentebb felsorolt okok miatt a gyermekvédelmi rendszer átfogó reformjára van szükség, amihez a munkacsoport tagjai szintén megfogalmaztak ajánlásokat. Ezeket szedtük össze a teljesség igénye nélkül:

• A szegénység és a veszélyeztetettség szétválasztása: szükséges a jogszabályi garanciák áttekintése, megerősítése, szakmai protokoll kidolgozása, nevelésbevételi határozatok független (szakértő civilek általi) felülvizsgálata.
• A szociális szakma presztízsének, megbecsültségének helyreállítása.
• Antidiszkriminációs képzés.
• Szupervízió kiterjesztése minden, a rendszerben dolgozó szakemberre.
• Traumatudatos családgondozásra való felkészítés és ennek alkalmazása.
• Indokolt a rendőri és iskolaőri jelenlét megszüntetése a javítóintézetekben és gyermekotthonokban, mivel ezek a jelenlegi formájukban nem hatékony eszközök.
• Egy független ellenőrző hatóság létrehozására van szükség, ami kivizsgálja és kezeli a gyerekek és fiatal felnőttek bántalmazási eseteit.
• Meg kell teremteni a valóban hatékony és független gyermekjogi ombudsmani ellenőrzést.
• Egységes, traumatudatos és gyermekközpontú meghallgatási protokollt kell bevezetni.
• Vissza kell helyezni a javítóintézeteket a gyermekvédelmi rendszerbe.