„Kedves barátaim, két éve néhány ember elindult, és végül Dávid és Góliát harcában a szeretet győzedelmeskedett, mert végül mindig a szeretet győzedelmeskedik. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy megfogadtátok a bibliai tanácsot, hogy ne féljetek” – mondta Magyar Péter, amire a tömeg azt kezdte skandálni, hogy „nem félünk”.
„Köszönöm, hogy elhittétek, hogy megváltoztathatjuk a sorsunkat, hogy a saját történelmünket mi magunk írhatjuk” – mondta Magyar, majd hozzátette: „Pedig hányszor és hányan mondták nekünk, hogy nem érdemes vidékre menni. Hányszor hallgattuk meg, hogy meg kell állapodni őfelsége ellenzékével, hogy alkukat kell kötni, mert máshogy nem lehet. Dehogynem, ma bebizonyítottátok, hogy de, igenis lehet.”
Magyar szerint „vannak ilyen kegyelmi pillanatok a magyar történelemben, ilyen volt 1848, és ilyen volt 1956 is. És mondjuk ki: ilyen 2026. április 12-e is. Legyen ez a nap is a magyar szabadság aranybetűs dátuma. Ez a szabadság győzelme, az igazság győzelme a hazugság felett. Azok győzelme is legyen, akik nem a Tiszára szavaztak, legyen minden magyar ember fényes és csodálatos győzelme.”
Magyar aztán így folytatta: „minden magyar a szívében érzi, hogy ez csodálatos győzelem. A hazánk döntött: újra élni akar, újra európai ország akar lenni.” Az emberek erre skandálni kezdték, hogy „Ruszkik haza!”
„Magyarország olyan ország akar lenni, amely nem vazallusa senkinek, ahol a teljesítmény számít, ahol mindenki lehet magyar polgár, amelyben a polgárai számíthatnak a kormányukra, ahol mindenkinek jár a megfelelő egészségügy és a minőségi oktatás. Olyan ország, ahol senkit nem bélyegeznek meg azért, mert mást gondol, mint a többség. Senkit nem bélyegeznek meg azért, mert mást szeret, mint a többség, mert másban hisz, mint a többség. Olyan ország, ahol nem az számít, hogy ki kinek az ismerőse, hanem az, hogy ki milyen ember, ahol nyugodtan lehet gyermeket vállalni és családot alapítani” – mondta Magyar, miközben többször félbeszakították éljenzésekkel.
