Hiába sorakoztunk az 50 forintos palackokkal, csökkent az újrahasznosítás a lakosság körében
A hulladékkezelés rendszerének átalakítása rengeteg embernek és vállalatnak okozott nehézségeket, az elérhető adatok alapján azonban ennek egyelőre nem sok haszna lett: a gyűjtésben alig történt elmozdulás, az újrahasznosítás pedig még vissza is esett a lakosság körében a koncesszió első másfél évében.
Az ágazat nagy része 2023 közepén lett a Mol-leányvállalat Mohu koncessziója, előtte az ipari szelektív gyűjtés és hasznosítás versenypiaci alapon működött, a lakosságit pedig nonprofit állami-önkormányzati társaságok üzemeltették. Az utóbbi azonban egyre nagyobb veszteségeket termelt a rezsicsökkentés keretében befagyasztott lakossági díjak miatt.
A koncesszió előtt a vállalati hulladékgyűjtés és -kezelés költségszintje átlagosnak számított nemzetközi viszonylatban, utána viszont alaposan megemelkedett. A cégek által fizetett, a korábbi termékdíjat nagyrészt felváltó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) díja bevezetésekor a legmagasabb összegű volt Európában. A lakossági díjak viszont továbbra is változatlanok maradtak, miután a Mohu jobbára megvásárolta a települési hulladékgazdálkodási társaságokat.
A lakossági hulladékgyűjtés kapcsán talán ezért is érte kevesebb kritika a céget, bár itt is voltak konfliktusok. Átalakult a hulladékok leadásának rendje, ami miatt sorok alakultak ki, és sokkal bonyolultabb lett a rendszer. A hiányzó zöldhulladékos zsákok, a fővárosi kukások sztrájkja, a lomtalanítás jövője és a közterületek lomtalanítás utáni takarítása körüli viták is emlékezetesek. De a legtöbb fejfájást a kevés automatával és átadóponttal, sok technikai hibával működő palackvisszaváltó rendszer okozta-okozza.
Adatok? Majd egyszer
Fontos lenne látni, hogy van-e környezetvédelmi hozadék, több hulladékot gyűjtenek-e szelektíven, mint korábban. Végső soron ezt – az EU által elvárt visszagyűjtési és újrahasznosítási arányok teljesítését – szolgálná ugyanis hivatalosan a koncessziós rendszer.
Mielőtt a Mol megkapta a hulladékkezelés jogát, évről évre részletes adatok alapján lehetett követni, hogy milyen hulladék keletkezik az országban, és mi lesz vele a későbbiekben. Az Egységes Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer (EHIR) a korábbi évekre részletes adatokat tartalmaz, legutóbb azonban elmaradt a szeptemberben szokásos frissítés, így még mindig nem ismertek a 2024-es adatok.
Megkértük ezért az alapvető hulladékgazdálkodási adatokat az Energiaügyi Minisztériumtól, amely ezeket arra hivatkozva nem adta meg, hogy az EU-nak ezt csak kétévente kell elküldeni. Hiába áll tehát rendelkezésre, értelmezésük szerint csak akkor ismerhetik meg a rendszert finanszírozó magyar állampolgárok és cégek az adatokat, amikor az uniós jogszabályok miatt az EU-nak is meg kell küldeni.*
A Mohutól az italok visszaváltási díjas rendszerének adatait kértük el 2024–2025-re, de csak 2024-re kaptuk meg. A válasz szerint a 2025-ös havi adatokat akkor fogják tudni megosztani, ha 2026 második felében validálja azokat az Energiaügyi Minisztérium.
A lakossági hulladékgyűjtés eredményeiről a KSH és a Mohu is közzétesz adatokat a honlapján, de ezek nem egyeznek meg, noha elvileg mindkettő a települési hulladékgyűjtés adatait követi.*
Stagnálás és visszaesés
Az alábbi grafikonon a KSH-hoz a Mohu regionális alvállalkozóitól és korábban a települési hulladékgyűjtőktől származó adatok láthatók arról, hogy évente mennyi hulladékot gyűjtöttek a településeken. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a házak, üzletek saját települési hulladékos kukáiba és szelektív gyűjtőibe mennyi hulladék került. (Ezen kívül még sokféle hulladék van, például a gyárakban gyűjtött, az EPR rendszerbe tartozó, illetve a mezőgazdasági vagy építőipari hulladékok.)
Azonban 2024. július 1-jétől már nem a szelektív kukákba kell dobni a műanyag, fém és üveg italcsomagolásokat, hanem azok a betétdíjas rendszerben (DRS*
Azt azonban nem tudni, hogy mennyi hulladékból sikerült a szelektív mennyiséget kiválogatni. Mert ha például 2021-hez képest nőtt az összmennyiség, akkor nem volt előrelépés a szelektív gyűjtésben.
Ennek fele egyébként biohulladék – lenyírt fű, karácsonyfa, összegereblyézett falevelek –, ebben nem hozott változást a koncesszió. Az elmúlt másfél évtizedben igazán csak műanyagból sikerült növelni a gyűjtést.
2024-ben nőtt a visszagyűjtött üveg mennyisége is, ez azonban nem jó hír. Ezt az okozza ugyanis, hogy eltűnnek a környezetbarát többutas, újratölthető sörös-, boros-, ásványvizes palackok, és helyüket egyutas csomagolások veszik át. A zavaros rendszerben a többutas üvegeket visszaváltani olyan macera lett, hogy sokan nem is sejtik, hol tudnák ezt megtenni.
A kommunális hulladék mennyisége egy másik táblából olvasható ki. Ebből az is kiderül, hogy amit szelektíven gyűjtöttek, abból mennyit hasznosítottak. Jól látható, hogy
hiába nőtt vélhetően enyhén a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége, rég nem látott mélységbe süllyedt az újrahasznosítás.
A KSH-adatok szerint a begyűjtött települési hulladék csupán 25 százalékát hasznosították anyagában újra 2024-ben, ami a koncesszió előtti utolsó évben (2022) még 30 százalék volt, előtte pedig évekig még kedvezőbben alakult. Ha a teljes betétdíjas rendszer adatait hozzáadjuk az újrahasznosításhoz, akkor 27 százalékra nő az arány.*
Megkérdeztük a Mohut, hogy mi a visszaesés oka – azt írták, hogy szerintük nem volt visszaesés. „A MOHU folyamatosan fejleszti a szelektív gyűjtést. Ennek megfelelően az újrahasznosítás aránya a koncesszió indulása óta nőtt” – tették hozzá.
Ezt azonban kívülről már csak azért is nehéz megítélni, mert a koncesszió 2023 közepén indult – tehát egy éven belül folyik össze az előtte-utána helyzet –, és nem készült átfogó felmérés az előtte lévő ágazati állapotokról. A szóban forgó időszakon belül persze csak 2024 második fél évében működött az 50 forintos betétdíjas rendszer, így azóta javulhattak az adatok, de ezt csak később tudhatjuk meg.
Nincs közelebb a körforgásos gazdaság
A hulladékrendszer működésére hosszú ideje rálátó forrásaink szerint az adatokban a Mohu indulása óta kevésbé lehet megbízni. Szerintük az eltérő szinten működő hulladékgyűjtő és -hasznosító vállalatok adatai nem ritkán megkettőzve kerülnek be a rendszerbe.
Az alábbi grafikonon azt vetettük össze, hogy a szelektíven gyűjtött és az újrafeldolgozott kommunális hulladék mennyisége milyen arányban áll egymással. (Az előbbiből levontuk a biohulladékot, mivel azt nem újrahasznosítják, hanem komposztálják.)
Ez alapján az látszik, hogy a szelektív gyűjtésben sikerült elmozdulni a 2023-as mélypontról, az újrahasznosításban azonban nem. Ennek egyik oka lehet, hogy a koncesszió keretében csak a gyűjtés és az előkészítés a Mohu feladata, a hasznosítás nem. Ezt a cég meg is erősítette válaszában. Így ha a visszagyűjtött anyagnak nincs piaci értéke, akkor a Mohunak mindegy, ha lerakóba viszik vagy elégetik például a szelektíven gyűjtött műanyagot. (Ennek kétséges értékét mutatja, hogy a Mol tavaly év végén bezárta a 2022-ben felvásárolt, műanyagok újrahasznosításával foglalkozó Remat Zrt.-t.)
Az is feltűnő lehet a grafikonon, hogy több az újrahasznosított, mint a szelektíven gyűjtött. Ennek egyik oka, hogy a hulladékégetőben a fémeket ki tudják gyűjteni, de előfordul a lerakókban is, hogy kiválogatják a hasznosítható anyagokat.
Összességében tehát az látható, hogy a teljes hulladékpiacot felforgató koncesszió másfél év működés során annyit ért el, hogy enyhén nőtt a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége, az újrahasznosítotté viszont csökkent a lakosság körében. Márpedig a körforgásos gazdaság szempontjából az utóbbi sokkal fontosabb. Ráadásul közben ott lebeg a magyar koncessziós rendszer felett az uniós kötelezettségszegési eljárás, mivel az Európai Bizottság szerint jogtalanul kötöttek 35 éves koncessziós szerződést a Mohuval.
Ilyen helyzetben pedig különösen fontos lenne a koncessziós rendszert használó, finanszírozó állampolgárok és vállalkozások korrekt tájékoztatása. Romániában például sokkal több információ érhető el meglepő részletességgel.
