Voltak fokozatok a büfés szendvicsek között, elég szörnyű tudott lenni egy kicsit megsavanyodott körözöttes is, vagy egy állott uborkától elázott felvágottas, de a hideg rántottás szendvics tényleg mindennek az alja volt. Nem is tudom, létezik-e még bármilyen büfé kínálatában, és azt sem tudom megmagyarázni, miért érzem viszolyogtatónak a hideg rántotta gondolatát, amikor a hideg főtt tojással, a belőle készülő tojáskrémmel semmi bajom nincs.
A hideg rántotta és a vele készült szendvics is bizarr ugyan, melegen viszont mégsem az. Erre bizonyíték a koreai eggdrop szendvics, ami már több helyen is kapható Budapest belvárosában. Két kalácsszelet közé kerül egy nagyon habos rántotta, sajttal, friss zöldségekkel és egy majonézes szósszal.
Állandó probléma, hogyan kerüljem el a gyerekszendvicsbe és bármilyen hideg étkezésnél a felvágottakat, a tojás viszont eddig a krémen túl nem tudott versenyre kelni a zsömlébe jutásért. Ennek több oka is van: ha a tojás szárazra fő vagy sül, bármilyen formát választunk is neki, nem lesz finom, ha folyik, akkor pedig nem lesz praktikus, nem marad meg se kenyérszeletek között, se zsömlében.
Szendvicsbetétnek olyasmi jó, ami minden harapáshoz egyenletesen elér, a rántottának, tükörtojásnak, főtt tojásnak pedig változó az állaga. A sült tojáslepények, omlettek pedig könnyen válnak gumissá, ha kihűlnek.
Most találtam egy módszert, amivel a tojás amolyan lágy tojáslepény-szerűséggé válik, ráadásul előre elkészíthető, nagyon egyszerű, tárolható. Nem áztatja el a pékárut, bármibe kerül, jól párosítható mindenféle zöldséggel, savanyítottal és frissel is, és sokkal laktatóbb-táplálóbb két szelet szaláminál.
A szendvicsbe való tuti tojáslepény trükkje nem a tejszín, nem a turmixolás, hanem a víz. Vízzel kell felverni és gőzben sütni, amit most az Amerika’s test kitchen fedezett fel ugyan, de mint minden nagy gasztronómiai felfedezés, ez is évszázadok óta létezik már. A kínai gőzölt tojás, amit a maga módján a japán és a koreai konyha is készít, egy egészen új, az európai formáktól eltérő textúrát hoz ki a tojásokból. Egészen selymes, kanalazható, lágy állagú tojásétellé válnak, amit szinte rágni sem kell. Míg az ázsiai gőzölt tojásokat ugyanannyi folyadékkal (alaplével, szárított gomba áztatólevével vagy vízzel) keverik, amennyi a tojás saját súlya, ezt a szendvicsbe való tojáslepényt kevesebb vízzel kell vegyíteni, de az elv ugyanaz.
A tökéletes, szendvicsbetétnek való tojáslepényhez pedig szükség van még egy megfelelő formára is. A legjobb a szögletes fém vagy szilikon, de mindkettőt alaposan ki kell olajozni, hogy ne tapadjon bele a lágy tojásos massza. A lényeg itt ugyanis az, hogy eltaláljuk a megfelelő állagot, ne legyen teljesen szilárd, de túl szétfolyós sem. Nem árt odafigyelni rá gőzölés közben, de ha megfelelő magasságban terül el a tojás a formában, és a lenti arányok megvannak, jó lesz.
A tökéletes tojásos szendvics
Alapanyagok:
- 4 tojás
- 80 ml víz
- egy csipet só
- fontos eszköz: egy olyan szögletes forma, amiben nagyjából egyujjnyi magasságban tud elterülni a tojás
A sütőt előmelegítem 160 fokon. A tojásokat a vízzel alaposan felverem, sózom. A formát kiolajazom, beleöntöm a tojást, majd a sütőformát egy nagyobb tepsibe helyezem, a sütőbe tolom, és a tepsit, amiben a sütőforma áll, felöntöm kétujjnyi magasságban vízzel. Addig sütöm, míg meg nem szilárdul, és hagyom teljesen kihűlni.
Két szelet kenyér közé vagy zsömlébe, sőt, ha lehet, bagelbe teszem, nagyon megy hozzá a majonéz, zöld saláták, meg tulajdonképpen bármi.
