A korlátlan fogyasztós karácsonyi vásár, amivel magyarok törtek be a bécsi piacra

„Az volt a célunk, hogy tömeg nélkül a karácsonyi vásár klasszikusait kaphassák meg az emberek korlátlanul. És végül eléggé bejött”

– mondja az egyik kiszolgáló a bécsi „all you can eat & drink” karácsonyi vásáron a Der Gartenben, Bécs külső részén. Az elmúlt időben ellepték az internet egy bizonyos bugyrát azok a videók, ahol osztrák tiktokerek próbálják ki Bécs első olyan karácsonyi vásárát, ahol korlátlanul lehet enni és inni. A párosítás elsőre furcsának hat, a „korlátlan fogyasztás” kategória egész Európában ismert helyi ételektől ázsiain és olasz konyhán át, a karácsonyi vásárral párosítva viszont viszonylag ritka. Európában talán egy ismert ilyen van a mostani bécsin kívül, Berlinben. A magyarok számára könnyen elérhetők közül viszont ez az első.

Van ez a nehezen definiálható fogalom, amit hangulatnak hívnak, a legtöbb embert ez hajtja különböző nagyvárosok karácsonyi vásáraiba. A hangulat több különböző elem együtteséből áll össze: a karácsonyi fényfüzérekből, a forralt borból, meg persze abból, hogy mindenhonnan szól a Wham!-tól a Last Christmas, és száll a kolbászfüst. A Vörösmarty téri vásár Budapesten régóta csak hőbörgésre ad okot, minden évben az árakon hüledezünk, és van, akit már évtizedek óta inkább a tömeg és a kipakolt húsok visszatetsző látványa riaszt el tőle.

A bécsi karácsonyi vásár viszont legendás, rengeteg magyar megy ki decemberben egy napra csak a kivilágított bódék és a puncsillat kedvéért. A karácsonyi vásárokban sötétben, tömegben, drágán, kis pultokon egyensúlyozva kell enni, ami a vendéglátás legkevésbé vonzó formája, még akkor is így lenne ez, ha a legkiválóbb ételeket adnák a kényelmetlenségekért cserébe. Ebből a szempontból mind ugyanolyan, teljesen mindegy, hogy a pesti Vörösmarty téren vagy a bécsi Rathaus előtt állunk.

Itt viszont mégis más kicsit: a díszkivilágítás hangulatosabb, a vécék kényelmesebbek, a bűz kisebb, az ételek viszont olcsóbbak, egyszerűbbek, és jobban is néznek ki, mint a magyar dubaji csokis lángosok. Az a kérdés egyből adott volt, mennyivel adhat többet és jobbat egy olyan bécsi vásár, ahol ráadásul korlátlan a fogyasztás. Magyar fejjel ez a szóösszetétel szorosan összekapcsolódik a rossz minőséggel, de pozitív osztrák vendéglátós tapasztalatok miatt azt képzeltük, hogy itt azért másképp lesz.

Az a legendás bécsi vásár

A karácsonyi vásár hangulata gyakran egy városélményhez kapcsolódik igazán, ezért olyan népszerűek azok a karácsonyi kitelepülések, amelyeket szép épületek közé, látványos terekre helyeznek. A lényeg valójában az, hogy a szépen kivilágított belvárosban állunk, nem az, mit csinálunk közben. A bécsi karácsonyi vásárokra Magyarország szinte egész területéről épülnek szervezett utazások, nincs nagyon olyan nagyváros, ahonnan nem megy legalább egy buszos út ide decemberben. Autóval, Budapestről vonattal vagy busszal is el lehet jutni Bécsbe, a kedvező jegyárak és a város közelsége miatt évről évre csábít át Bécs olyan magyarokat, akik karácsonyi vásároznának egy jót.

A főbb célpontok ilyenkor általában mindig ugyanazok: Rathaus, Schönbrunn, Mária Terézia tér, ezek a klasszikus bécsi vásárok (bár utóbbi idén nem nyit ki felújítás miatt). A korlátlan fogyasztást ígérő adventi vásár ehhez képest távol esik a klasszikus Bécs-hangulattól, a Práteren túl, egy park közelében van, a legközelebbi villamosmegálló is egy kisebb séta, parkolni nehéz, az odavezető út vaksötét.

Ahogy elindulunk ide, először nem is tudjuk, merre vezet minket a térkép: nincs az irány kitáblázva, azt se tudjuk, rossz irányból közelítjük-e meg a helyet. A legközelebbi, térkép által ajánlott parkolóból egy park közepén találjuk magunkat, felújításokat és teniszpályákat kerülgetve bolyongunk, mire megtaláljuk a Der Garten bejáratát.

Elsőre ennek a vásárnak olyan hangulata van, mint egy külvárosi falunapnak, ettől kedvesebb, családiasabb, de nincs igazi köze ahhoz, amiért az emberek a bécsi vásárra utaznak. Ahogy belépünk a kivilágított kapun, megtalál minket valami a karácsonyi vásárokból: a terület kicsi, kivilágított, körben bódék, középen asztalok, a tűzrakóhelyeknél pedig emberek melegednek puncsozva és forraltborozva. Tömeg annak ellenére sincs, hogy az idősáv, amire megyünk, telt házas: pár perc alatt sorra kerülünk mindenhol, a hangulat pedig inkább családias, mint tömegnyomoros.

Van, aki jövőre is ide jönne

„Nekem nem hiányzik semmi a hangulatból, az külön tetszik, hogy nincs tömeg” – mondja egy osztrák nő, akivel egy asztalhoz kerülünk. Ő arról beszél, hogy a közösségi médiában találta meg a hely hirdetését, nem zavarta, hogy nem a belvárosban van, annak örült, hogy korlátlan minden, bécsi pénztárcával pedig ez megéri. „A klasszikus vásáron számolnod kell egy pár pohár után, hogy hol tartasz anyagilag, itt ez a probléma nincs.” A belépők egyébként csütörtökön egy felnőttre 40 euróba (kb. 15 ezer forint) kerülnek, pénteken és szombaton 46-ba (kb. 17 500 forint). A gyerekeknek mindig 20 euró a belépő, 15 éves korig 25, diák- és csoportkedvezmény is van. Naptól függően 3-4 turnusra árul a hely jegyet, 2,5 órát lehet egy belépővel bent tölteni a látogatóknak.

„Elsőre furcsa párosításnak tűnt, de azokat az ételeket eszem, amiket a vásárban is ennék, és itt olcsóbban kijövök, mint ott” – folytatja az osztrák nő, aki azt mondja, bár most rendezték meg az „all you can eat” vásárt először, ő jövőre is ezt fogja választani a klasszikus helyett. Az ételárakat összevetve igaz, hogy 40 eurót nem nehéz elköltenie sem annak, aki karácsonyi vásározni megy Bécsbe, sem annak, aki inkább a helyi osztrák kisvendéglőket választja ebédre, vacsorára.

A budapesti vásárban idén az árak magyar pénztárcához képest viszonylag magasan mozognak, itthon egy kolbász 7200 forint körül van, a krumpli és a pörkölt 9000, a pulled pork 8100 forint, utóbbit Bécsben ennek a feléért kapjuk meg a Rathausnál. Az all you can eat menüben van többek között hot dog, császármorzsa, gőzgombóc, pulled pork burger, lángos, Käsespatzle (kb. sajtos nudli), de benne van a belépőnkben egy darab bögre, többféle puncs, forró csoki, és a négyféle alkoholos meleg ital mellett pedig cidert, sört, üdítőket is kapunk a jegy áráért.

Ezeknek az ára a legnépszerűbb bécsi vásárban, a Rathausnál átlagosan tíz euró (kb. 3800 forint) körül mozog. Ennyiért kapunk Käsespatzlét, lángost, császármorzsát is, az egyik legdrágább étel a 13 eurós pulled pork. A puncs és forralt bor 5-7 euró között mozog, a hot dog és a gőzgombóc 8 euró, a sör pedig 5. A bögre depozitja 5 euró, tehát a karácsonyi vásáros bögrék gyűjtőinek még ennyit kell ráfizetniük, ha meg is akarják tartani. A korlátlan fogyasztású vásárral szemben a Rathausnál nem ingyenes, hanem fél euróba kerül a vécézés, autóval parkolni is 5 euró/óra áron tudunk, de cserébe itt van körhinta, és rengeteg klasszikus karácsonyi árus is. Étel és ital tekintetében viszont lényegi különbség nincs a két vásár között.

De mit eszünk?

Ha bécsi turistaként indul ki az ember, általánosan elmondható, hogy a krumplisalátáért, a császármorzsáért és a múzeumokért jobban megéri kiutazni egy napra, a legtöbb kis étteremben ugyanis kifejezetten jó minőségben lehet megkapni a legegyszerűbb alapételeket, bécsi szeletet, húslevest vagy bódés virsli-kolbász féléket. Nemcsak azokért az ételekért jó kimenni ezekbe a kisvendéglőkbe, amik a mi konyhánk örökölt elemei, de a tipikus osztrák fogásokért is. Egy ilyen ebéd persze valamivel többe kerül egy ilyen vásáros élménynél, de minőségben a közelében sincs a kettő egymásnak. A karácsonyi vásározás pártolóinál viszont sokszor az fontosabb, hogy a barátokkal a fények között igyon és együnk valamit, mintsem az, hogy mit.

A korlátlan fogyasztós vásárban az ételek első látásra, főleg alaposan kiéhezett állapotban kifejezetten lelkesítőek. A pesti vásárok töltött káposztái és sült kolbászai helyett itt a klasszikus osztrák vásári ételek dominálnak, és nemcsak a választék, de az ételek kinézete is nagyban megegyezik azzal, amit a Bécs belvárosában található vásáron kapunk. A vásárokban sem szabad kézzel gyúrt nokedlire és gombóctésztákra számítanunk: minden kész, félkész, fagyasztott alapokból készül, egy-egy stand mögött egy-két ember készíti folyamatosan a korlátlanul fogyasztható ételeket, ők is szolgálják ki a vendégeket. Az ételek összeállítása legalább láthatóan frissen történik, ami már sokat dob a végeredményen, főleg annak, aki látott már hegyekben álló kisütött húsokat fesztiválokon.

A hideg lángos jellegéből fakadóan nyilván nem lehet jó, ahogy a legegyszerűbb bolti bajor kolbászból, tartós kifliből összerakott hotdogok sem, de a pulled pork (cafatosra tépett, puhára sült disznóhús) szendvics a morzsálódó zacskós zsömle ellenére meglepően ehető, a tipikus osztrák tésztafélék, amiket melegített vaslapokon pirítanak össze, kifejezetten jólesnek a néhány fokos hidegben. Két kedvencünk volt: a császármorzsa almaszósszal (bárcsak mellé tették volna a mártást, és nem a tetejére!) és a káposztás spécli, amiben speck és sok hagyma is volt, és rendesen lepirították itt-ott, ami még az előgyártott alapon is segített, nehéz is volt vele leállni. A forralt borok sem voltak rosszabbak, sőt talán egy fokozattal jobbak is, mint a megszokottak. De persze lehetnének bármilyenek, egyszerű dolgok ezek: hidegben, kondérban rakott tűz mellett jó forró folyadékot inni, ezt a vágyat pedig a vásár összes itala kiválóan elégítette ki.

Magyarok a terepen

Ahogy sorban sétáltunk a bódék között, és egymással beszéltünk a rendelés közben, már az első bódénál elkapott minket a mondat, amit Bécsben adventező magyar valószínűleg legalább egyszer hall: „Szintén magyarok?”. Legnagyobb meglepetésünkre ez nem más résztvevőktől, hanem az ételes bódékban dolgozóktól hangzott el, akkor pedig már gyanút fogtunk, amikor a nokedlis pult után a lángosos és a császármorzsás bódénál is ezzel fogadtak. Mint elmondták: az év közben sportpályaként és étteremként működő Der Garten magyar tulajdonosé, az ott dolgozók jelentős része és a mostani kiszolgálók is magyarok.

„A tulajdonos fejéből pattant ki, hogy ilyen még nem volt, ki kéne próbálni. Azóta pedig telt házas napjaink vannak” – mondja az egyik felszolgáló. Az eseményt emiatt meg is hosszabbították, arra viszont figyelnek, hogy egy turnusban mennyien jönnek be: sem a látogatóknak, sem a kiszolgálóknak nem lenne optimális, ha a hely dugig lenne.

Szintén a bódésoktól tudjuk meg azt is, hogy a helyet üzemeltető magyarok már legalább 15 éve itt vannak, ilyen korlátlan fogyasztós vásárt viszont most először tartanak: „én év közben is itt dolgozom, most is minden nap pörög, még annyira nem vagyunk ismertek, de mégis sokan jönnek”. Mint mondja, az ételben lévő kolbász például magyar, a céljuk pedig alapvetően az volt, hogy a klasszikus vásári ételeket adják el. Főleg a helyiekre céloztak az eseménnyel, és ez láthatóan be is jött: míg a Rathausnál főként orosz, olasz és magyar szavakat hallottunk, itt szinte csak osztrákok vesznek minket körbe. „Sokan vannak, nem egy Rathaus”, mondja a felszolgáló, de a résztvevők visszajelzése alapján pont ez is a lényeg: hogy ne egy klasszikus bécsi vásár legyen.

Miért éri meg és miért nem?

A Rathaussal összevetve számtalan előnye van a korlátlan fogyasztós vásárnak. Egyrészről az, hogy online lehet rá jegyet venni, míg a klasszikus vásárokban általában még most is szükségünk van készpénzre. A korlátlan fogyasztás miatt a helyszínen már aztán tényleg nem számolgat az ember, az viszont magyar fejjel is érezhető hátrány, hogy közlekedési eszköztől függően 20-40 percekbe is telhet, mire kijutunk ide a központból.

Az is érezhető különbség, hogy a Rathausszal szemben itt nincs meg a bódékkal és kézművesekkel teli nyüzsgés, és az instakompatibilis ikonikus bécsi épületek sem látszódnak. Hogy ez kinek előny és hátrány, azt döntse el mindenki maga. Gyerekkel mindenesetre a korlátlan fogyasztós vásár egy fokkal kevésbé izgalmas: külön kiemelkedő program nincs, a terület hamar körbejárható, a játékok pedig kimerülnek az XXL Jengában, vagy abban, hogy beleverhetünk kalapáccsal egy szöget egy farönkbe.

Hogy az „all you can eat” karácsonyi vásár végül is megéri-e, abban mi sem voltunk azonos véleményen. Egyikünk szerint, hogyha egy ilyen vásár a kerületünkben lenne, talán kimennénk rá, de a háromórás utazás nem éri meg érte, ennél még mindig izgalmasabbak a kisvendéglők és az osztrák piacok, szupermarketek. Másikunk szerint azok, akik a karácsonyi vásárt szeretik, teljesen új lehetőséget kapnak egy belátható összegű vásározásra. Ha úgy akarunk karácsonyi hangulatban enni és inni, hogy a pénzt már nem kell számolni, akkor egyszer megéri ezt is kipróbálni. Ha viszont hiányoznak a bódék és a belvárosban sétálgatás, akkor még mindig a klasszikus karácsonyi vásár éri meg: bár az is lehet, hogy a kettő a 2,5 órás turnus mellett sem zárja ki egymást egy egész napos bécsezés során.