Az atomenergiától várták a német gazdaság talpraállását, most mégis visszavonulót fúj Merz
Friedrich Merz, a német kancellári poszt várományosa merőben máshogy gondolkodik Németország energiaellátásáról, mint elődje. A német választást megnyerő konzervatív CDU/CSU pártszövetség vezetője ugyanis az atomenergiával kapcsolatos tabu enyhítését ígérte a választóknak.
Az atomenergia körüli csörte az Európai Unió egyik legrégebbi és leginkább megosztó vitájának számít, a kancellári címre pályázó Merz azonban mérsékelheti a patthelyzetet. Bár az atomenergia alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás, soha nem részesült olyan kedvezményes uniós bánásmódban, mint amilyen a szél- és a napenergiának jutott, az atomenergia-ellenes liga vezetői szerepét pedig évekig Németország vállalta magára, leginkább biztonsági érvekre hivatkozva.
Most azonban fordulat jöhet. Habár Merz pártja választási programjában ígéretet tett arra, hogy megvizsgálja a közelmúltban leállított atomerőművek újraindításának lehetőségét, a választások megnyerése után gyorsan visszalépett korábbi céljától és elismerte: valószínűleg nincs reális esély az atomreaktorok visszaállítására.
„Mindannyian tudjuk, hogy egy atomerőművet nem lehet fel- és lekapcsolni, mint egy asztali lámpát”
– mondta a kancellárjelölt választások utáni első nagy sajtótájékoztatóján, ahol arról beszélt, hogy visszafordítani ugyan nem, de halasztani lehetne a megmaradt atomerőművek végleges leszerelésének időpontját.
A zöld átállás nem kért az atomenergiából
Az elmúlt években a német energiapolitika a megújuló energiával kapcsolatos beruházások felpörgetésére és az orosz import kiváltására irányuló külföldi gázszállítások biztosítására összpontosított. A Zöldek már megalakulásuk óta ellenzik az atomenergia használatát, Fukusima idején viszont ellenzékben voltak, a japán baleset után azonban egyre felerősödtek az atomellenes hangok. 2011-ben, az Angela Merkel kancellár vezette konzervatív-liberális koalíció a közvélemény támogatásával döntött arról, hogy a német atomerőműveket 2022 végéig fokozatosan leállítják, végül 2022-ben meghosszabbították 2023 tavaszáig a még működő atomerőművek üzemidejét. Korábban több mint 60 évig működtek atomerőművek Németországban, az elsőt 1960-ban adták át Bajorországban, egészen a 2011-es fukusimai balesetig 17 atomerőművi blokk működött a németeknél, majd a baleset után a legrégebbi nyolcat azonnal leállították.
Aszódi Attila egyetemi tanár, a korábbi paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős államtitkár ekkor arról írt, hogy az utolsó három atomerőművi blokkban valójában még akár 30-40 év maradék üzemidő is lehet, ezeket leállítani pusztán politikai okokból az akkori energiaellátási válsághelyzetben „óriási nagy baklövés” lenne. Az utolsó három németországi atomerőmű végül 2023 áprilisáig működött, de az innen érkező energia ekkoriban az ország áramtermelésének csupán négy százalékát tette ki. Mindeközben a nukleáris hulladék tárolásával is problémák akadtak, ami évente több száz millió euróval terheli a német államháztartást.
Az energiapolitikai vita az utóbbi időben kitört a korábbi keretek közül, mivel egyre többen gondolják belföldön és külföldön is, hogy a német gazdaság gyenge teljesítményének köze van a rossz energetikai döntésekhez (bár ezek között mindenképpen többet nyom a latba fosszilis energiahordozókkal, ezen belül elsősorban az orosz gázzal kapcsolatos hosszú távú stratégia). A német gazdaság a koronavírus-járvány alatt tartotta magát, de 2022 végén recesszióba csúsztak. Azóta nem nagyon tudta összeszedni magát, részben az éleződő kínai autóipari és gépgyártási verseny miatt, de a 2021-es energiaár-robbanás, majd az ukrajnai konfliktus is nagy hatással volt a gazdaságra, két éve folyamatosan csökken a nemzeti össztermék. A német kormány ahelyett, hogy élénkítené a gazdaságot, költségvetési kiigazítást végez, ahhoz, hogy ez érdemben változzon, el kéne törölni az adósságfék-szabályt, de a jelenlegi parlamenti összetételben ez sem lesz egyszerű.
A kereszténydemokrata-keresztényszociális szövetség a 2025. februári választásokat megelőző kampányban az elmúlt két év gazdasági recessziójáért elsősorban a zöldeket tette felelőssé, akik annak idején kitalálták az atomerőművek leállítását. 2024-ben egy, a konzervatívok által létrehozott parlamenti bizottság azt a vádat vizsgálta, hogy Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter zöld „ideológiára” hivatkozva és az ország energiabiztonságát figyelmen kívül hagyva erőltette a végső leállítást. A vizsgálatba bevont kutatók és az üzemeltetők arra a következtetésre jutottak, hogy az erőművek leszerelése soha nem veszélyeztette Németország energiabiztonságát.
Exportőrből behozatalra szoruló ország
Az utóbbi bő három évben Németország nettó villamosenergia-exportőrből importőrré vált, azaz több áramot fogyaszt, mint amennyit termel. (Az atomerőművek kivezetése óta ugyanakkor egyre jobban teljesít a zöldenergia: idén január elsején több csak a megújuló energiaforrásokból származó termelés meghaladta egész Németország aznapi energiaszükségletét.)
A kialakult helyzetért azonban nem csak az atomerőművek leállításáról szóló döntés okolható; ugyanebben az időszakban a fosszilis tüzelőanyagokból származó villamosenergia termelése, valamint a szél- és napenergia-projektek bővítése is visszaesett. Még úgy is, hogy 2023-ban a német kormány ideiglenesen újraindította a széntüzelésű erőműveket, ezzel pótolva az orosz gázfüggés leépítése miatt kiesett veszteséget.
A korábbi várakozásokkal szemben ez a lépés végül nem vetette vissza az ország karbonsemlegességi törekvéseit. Németország energiaszektorának szén-dioxid-kibocsátása 2023-ban jelentősen visszaesett, sőt, a Greenpeace elemzése szerint 2024-re 24 százalékkal csökkent.
2024-ben jól hasznosíthatta volna az atomenergiát Németország, mivel az időjárás nem kedvezett a szél-és napenergiának, így külföldről, köztük Skandináviából vásároltak áramot. Ez 28 terawattórányi áramot jelentett, ami a villamosenergia-igény mintegy hat százalékát fedezte.
A választási kampány előrehaladtával az atomerőművek leállítását kritizáló hangok is felerősödtek. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) Németország nukleáris kivonulásának teljes visszafordítását szorgalmazta, mivel szerintük a kormánykoalíció „ideológiai” tervei a megújuló energiaforrásokra való áttérésre az állami segélyektől függenek, és szegénységhez, iparosodás-mentesítéshez és az importfüggőség elmélyüléséhez vezetnek. Jens Spahn, a CDU frakcióvezető-helyettese a választások előtt azt nyilatkozta a Politicónak: „nemzeti érdekünk, hogy megőrizzük az atomenergia lehetőségét”, az atomenergiát pedig a megugró energiaárak miatt megcsappant ipari versenyképesség megoldásaként emlegették.
A Süddeutsche Zeitung által megkérdezett szakértő szerint bár elméletileg újra lehetne indítani a termelést, rengeteg pénzre és évekre lenne szükség lehet ahhoz, hogy újra működésbe lépjen egy-egy atomerőmű; csak a mostanra már használhatatlanná vált gőzfejlesztők cseréje hét évbe telhet. A Spiegelnek nyilatkozó baden-württembergi EnBW csoport már nem látja reális lehetőségét az atomerőművek újraindításának. „Öt atomerőművünk leszerelési állapota gyakorlatilag visszafordíthatatlan” – mondta a cég képviselője a német lapnak.
A német lakosság többsége a Radiant Energy Group felmérése szerint azonban ennél megengedőbb, az emberek 67 százaléka támogatná az atomerőművek használatát, 42 százalékuk pedig új atomerőművek építését. A megkérdezettek mindössze 23 százaléka tartotta helyesnek az atomerőművek fokozatos leállítását.
A német környezetvédők álláspontja szerint azonban a költséges, új atomenergiával kapcsolatos projektek nem oldják meg a helyzetet. A csernobili és a fukusimai katasztrófákon alapuló biztonsági kockázatok mellett már csak az időbeli korlátok miatt sem lenne a legideálisabb választás az atomenergia, hiszen az újonnan felhúzott erőművek megépítése a tervezés és engedélyeztetés után általában egy évtizedet vesz igénybe.
Olcsó és környezetbarát, ellenzői a biztonsági kockázatok miatt vonakodnak
Nemcsak Németországban, de az egész Európai Unióban szenvednek az energiaigényes iparágak a magas energiaköltségektől, ez pedig az atomerőművek támogatóinak kezére játszik. Merz pártja, a CDU korábban megesküdött, hogy a korábbi vezetéshez hasonlóan a megújuló energiaforrásokat fogja előnyben részesíteni, de mérsékeltebb volumenben. Ebben partner lehet az uniós politikai családja, az Európai Néppárt is, ami ellenzi a már-már radikálisnak mondható uniós zöldenergia-célkitűzéseket. Merz legutóbb azt mondta, Németországnak együtt kellene működnie Franciaországgal a korszerű kis moduláris reaktorok, az úgynevezett SMR-ek gyártásában.
A Statista adatai alapján 2024-ben világszerte csupán kettő SMR működött, de több ország is tervezi a kis moduláris reaktorok építését. Magyarország például az Egyesült Királysággal együttműködve venné ki a részét az SMR-technológia fejlesztéséből, sőt, az Amazon már fejleszti a saját moduláris atomerőműveit. A technológia azonban még nem bizonyított érdemlegesen, valamint továbbra is komoly kérdések merülnek fel a miniatűr reaktorok költségeivel, életképességével és biztonságával kapcsolatban.
A másik tábor élén Európa legnagyobb atomipari szereplője, az összesen 56 működő reaktorral rendelkező Franciaország áll. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2023-as adatai alapján a francia áramellátás 64 százaléka atomerőművekben termelődik. Pártolói szerint a nukleáris energiát méltánytalanul elhanyagolják, annak ellenére, hogy képes olcsó, alacsony kibocsátású villamosenergiát termelni – ami pedig nem mellőzhető szempont, amikor a magas energiaárak veszélyeztetik az EU iparát.
A Politico által megkérdezett, a nevük elhallgatását kérő uniós diplomaták szerint az új német kormány felállásával paradigmaváltás következhet be. Németország segítségével a nukleáris politika uniós támogatói felülkerekedhetnének az olyan kisebb befolyással bíró ellenzőnkön, mint például Ausztria és Luxemburg. A diplomaták szerint ez a gyakorlatban nagyobb hatalmat adna a támogatóknak ahhoz, hogy bebetonozzák az atomenergia szerepét az új, készülő jogszabályokban.
Nem számol az atomenergiával az EU
Hogy erre mennyi reális esély van? A jelenlegi állás szerint nem sok. A február végén bemutatott, a nehézipar – például a magas energiaárakkal szembesülő acél-, cement- és papíripar – megmentésére vonatkozó tisztaipar-megállapodás értelmében ugyanis az uniós döntéshozás teljesen kizárná az atomenergiát az uniós támogatásokból. Az Európai Bizottság több mint 100 milliárd euró (közel 40 ezer milliárd forint) mozgósítását javasolta a kontinens szén-dioxid-mentesítésének érdekében, így csökkentenék az uniós ipar energiaköltségeit, növelve a kontinens versenyképességét Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. A terv jogszabályokat érintő részét azonban az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is el kell elfogadniuk.
Az unió céljai szerint – az irányelvek betartásával – Európa 2050-re klímasemleges kontinenssé válhatna. Ehhez 2030-ig legalább 55 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását. A REPowerEU nevű javaslategyüttesről korábban részletesen írtunk, a tervet 2022-ben tette közzé az Európai Bizottság, három fő pillére épül.
- Energiamegtakarítás, amivel öt százalékkal csökkentenék az európai gáz- és olajkeresletet.
- „Tiszta”, környezetbarát energia előállítása, ehhez 40 százalékról 45 százalékra emelnék a megújuló energiaforrásokra vonatkozó 2030-as célt. Ebben nagy szerepet játszhatnak a napelemek, a hőszivattyúk és a hidrogén.
- Az unió energiaellátásának diverzifikálása, ami elsősorban az orosz energiafüggőség csökkentésére irányul. A terv szerint ezt többféle LNG- és vezetékes csatornán keresztül érkező gázimporttal hajtanák végre.
Itt jön képbe újból Oroszország, ami továbbra is az urándúsítás és nukleárisfűtőanyag-gyártás legmeghatározóbb szereplője a globális piacon, így az atomenergia szorgalmazásával újabb energiafüggőség alakulhatna ki – amit az unió az elmúlt szűk három évben próbált minden eszközzel megszakítani. Fontos szerepet játszik a német energiaellátásban a napenergia, az ehhez szükséges technológia jelentős része azonban Kínából származik, ami szintén nem előnyös az energiaellátás diverzifikálása szempontjából.
Egyértelmű uniós támogatás tehát egyelőre nincs kilátásban, ennek ellenére egyre több tagország kezdett aktívan foglalkozni az atomenergia adta lehetőségekkel, azon belül is jellemzően az SMR-technológiával. Mivel ezek a projektek kisebb tőkebefektetést igényelnek és kevésbé összetettek, mint a nagyméretű atomerőművek, így az elkövetkező években Franciaországban, Svédországban, Olaszországban és Romániában is megjelenhetnek a kis moduláris reaktorok. Ezekben az esetekben azonban még nem születtek döntések.
De vannak már egészen konkrét tervek is: Csehország hosszú távú energiastratégiájának fő eleme az atomenergia, részarányát 50 százalékra növelnék az ország teljes energiaellátásában. A dukovanyi erőmű megépítését és üzemeltetését a cseh állam támogatja, a kivitelezésért a dél-koreai KHNP felel. Az első blokk építése várhatóan 2029-ben kezdődik, a reaktor pedig 2036-ban állhat üzembe. Szlovákiában szintén új blokkot terveznek, Lengyelországban pedig akár hat új reaktort, valamint SMR-t telepítenének, amit jelentős állami hitelből finanszíroznának.
