Ragadós száj- és körömfájás: csak parancsuralmi rendszerrel lehet elejét venni egy ilyen problémának

A Téma legutóbbi adásában Gyuricza Csabával, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorával beszélgetett a magyar mezőgazdaság helyzetéről és a Magyarországon ötven év után ismét megjelenő ragadós száj- és körömfájásjárvány gazdasági hatásairól Brückner Gergely, a Telex újságírója. A magyar hús- és tejipar helyzetével kapcsolatban megkerestünk több iparági szereplőt is, őket arról kérdeztük, hogy megtudjuk, hogyan érinti a hazai termelőket, tenyésztőket a járvány és a kormány által bevezetett árrésstop, milyen rövid és hosszú távú hatásai lehetnek ezeknek a magyar mezőgazdaságra, állattenyésztésre. Ebben a cikkben az adás három legérdekesebb témája mellett az iparági szereplők meglátásait mutatjuk be.

Most az a kérdés, hogy lesz-e jövőre és azután magyar mezőgazdaság

Gyuricza az adásban arról beszélt, hogy ez a járvány nemcsak a húsipart és tejipart érinti, hanem az egész magyar mezőgazdaságot. Szerinte a magyar mezőgazdaság jövője van veszélyben, éppen ezért most nem kéréseket kell megfogalmazni. „Csak parancsuralmi rendszerrel lehet elejét venni egy ilyen problémának” – mondja.

Azt, hogy mekkora kárt tud okozni ez a járvány egy gazdaságnak, más országok eseteiből lehet látni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha elszabadul a vírus, akkor ezermilliárdokban mérhető kár keletkezhet, ez pedig bármelyik gazdaságot földhöz vágja. Magyarországon ráadásul nagyon koncentrált a szarvasmarha-tenyésztés. Az országban tartott 170–180 ezer tejelő szarvasmarha nagyjából 350–400 telepen oszlik el. Az tehát, hogy jelenleg négy telep fertőződött meg Magyarországon, azt jelenti, hogy az összes telep 1 százaléka már érintett a vírusban, ez pedig ilyen koncentráció mellett nagyon nagy arány.

Becslések szerint már most 20 milliárd forint körüli kárt jelent a négy telep kiesése, és még nem tudható, hogy nem fog-e valamelyik fontos exportországunk importtilalmat bevezetni, ami tovább súlyosbíthatja a helyzetet. Csak Romániába naponta 1 millió liter, körülbelül 40 kamionnyi tejet viszünk ki. Ha nem tudnánk kivinni ezt a mennyiséget, Gyuricza szerint nagy bajba kerülnénk, mert ezzel a tejmennyiséggel belföldön nem igazán tudunk mit kezdeni.

Az exportált nyersanyagot úgy kell tekinteni, mint más ország profitját

Gyuricza szerint a magyar feldolgozóiparnak nincsenek meg a kapacitásai arra, hogy minden itthon megtermelt alapanyagot feldolgozzon. Vannak ágazatok, például a tejipar, ahol a szereplők gondolkodnak azon, mi történik, ha megszűnik az exportnak akár egy része is. Van valamennyi fölös kapacitás, de ez bőven nem elegendő ahhoz a mennyiséghez, ami egy jelentősebb export- vagy importtilalom esetén keletkezne.

A jelenlegi helyzet nagyon jól rávilágít egy hosszabb távú problémára: a hazai mezőgazdaság kitettségére. Nagyon jók a magyar mezőgazdaság adottságai, de a feldolgozóipar kapacitásai, kiépítettsége nem megfelelő. Gyuricza arról beszélt, hogy egy ilyen járvány kijelöli azokat a fejlesztési irányokat a mezőgazdaságnak és feldolgozóiparnak, amelyek felé el kell mozdulni ahhoz, hogy csökkentsük a kitettségünket, és erősítsük a kormány által sokat hangoztatott önrendelkezésünket.

Jelen pillanatban a mezőgazdasági termékek feldolgozásának jelentős része külföldön történik.

A magyar tejet külföldre exportálják, ahonnan aztán importáljuk a kész termékeket, például joghurtot, sajtot. A tej jól példázza az itthoni helyzetet. Miközben nyers tejből önellátóak lettünk és egyre többet exportálunk, feldolgozott tejtermékekből 40-50 százalékos az önellátottságunk. Gyuricza szerint ez egyszerre egy probléma és lehetőség. Probléma, mert a hozzáadott értékből származó többletbevétel külföldön csapódik le, lehetőség viszont, mert van tér fejlesztésre. Ehhez most egyébként EU-s és hazai források is rendelkezésre fognak állni Gyuricza szerint, ez pedig lehetőséget teremt arra, hogy összhangba kerüljenek a termelő- és a feldolgozókapacitások itthon.

Erőforrás-pazarlás a nyersanyagot külföldre eladni, majd onnan drágábban visszavásárolni. Éppen ezért minden ágazatban arra kell törekedni, hogy az alapanyag előállításától a feldolgozásán át az értékesítésig minden itthon történjen, ezzel lehet a bevételeket a mezőgazdaságban maximalizálni.

A vásárlók nem fognak csak azért megvenni egy terméket, mert magyar

„A magyar fogyasztó árérzékeny fogyasztó, ebből kell kiindulni” – mondta Gyuricza. A vásárlótól el lehet várni, hogy hazai terméket vegyen – ez más országokban is jellemző állami hozzáállás –, viszont a fogyasztó akkor fogja megvenni a hazai terméket, ha az legalább olyan jó minőségű és nem drágább, mint a külföldi termék, vagy ha ezek közül legalább az egyik teljesül. Gyuricza szerint az nem elvárható, hogy a vásárló gyengébb minőségű terméket vegyen drágábban, csak azért, mert magyar.

Gyuricza arról beszélt, hogy a fentebb említett két feltétel teljesüléséhez azt kell elérni, hogy versenyképes legyen a magyar élelmiszeripar. Versenyképesség szempontjából ugyanis nagyon rosszul állunk, a magyar vállalatok több energiával és több munkaerővel állítják elő ugyanazt a terméket, mint a nyugat-európai versenytársak. Ezért fordul elő, hogy a magyar gyártású terméket drágábban tudjuk megvenni, mint a nyugat-európai gyártású terméket.

Gyuricza szerint a magyar élelmiszeripar versenyképességét az is erősen korlátozza, hogy nincs elég, megfelelően képzett munkaerő Magyarországon. A magyar mezőgazdaságban dolgozók 10 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, miközben a mezőgazdaság ma már egy csúcstechnológiai ágazat. A mezőgazdasági termelésben jelen van már a robotika, a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, ezek megfelelő alkalmazásához azonban nincs meg a szaktudás és a szükséges végzettség. Ezt a tudásszintet kell emelni ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk a megváltozó körülményekhez, és helytállni a csúcstechnológiákra alapuló nemzetközi versenyben.

„A magyar élelmiszeripart csúcstechnológiai rendszerré és versenyképessé kell tenni” – mondta Gyuricza. Ha ez teljesül, akkor lehet majd elvárni a magyar vásárlóktól, hogy jelentős részben magyar termékeket vásároljanak, és ez a feltétele annak is, hogy el lehessen kezdeni egyáltalán gondolkodni egy versenyképes, magyar kiskereskedelmi hálózat létrehozásáról. Ideális esetben pedig Gyuricza szerint egy olyan vertikális rendszert is fel lehetne építeni, amiben az alapanyag-előállítástól a feldolgozáson át a kiskereskedelmi hálózatba történő bekerülésig minden szereplő magyar. Ehhez persze nagyon sok mindenre van szükség, többek között megfelelő szállítási kapacitásra, logisztikára, megfelelő tároló- és feldolgozókapacitásra is.

Az árrésstop is végül a gazdákon csapódik le

Paragi Márton, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkára szerint még egy hónapja sincs, hogy bevezették az árrésstopot, de már most érezhető, hogy a kiskereskedők elkezdték „lenyomni” az árrésstopot az értékesítési lánc alsóbb szintjeire, ami a lánc végén lévő termelőknél érződik a leginkább.

Azt a gazdasági racionalitás diktálja, hogy a kiskereskedő nem akar veszteségesen működni. A kormány által március közepén bevezetett 10 százalékos árrésstop azonban elég nagy érvágást jelent az amúgy sem túl nyereségesen működő kiskereskedelmi szektornak, így értelemszerűen próbálják minimalizálni a szabályozásból adódó veszteségüket.

Erre kétféle stratégiát alkalmazhatnak a kiskereskedők. Az egyik, ahogy az a koronavírus-járvány alatt bevezetett hatósági árazásnál is történt, hogy más termékek árát emelik meg a kiskereskedők, ezzel kompenzálva a kiesett bevételt. Nagy Márton a mostani szabályozásnál azonban világossá tette, hogy ha azt látja a kormány, hogy a kieső bevételt más árukon próbálják beszedni a kiskereskedők, akkor újabb termékcsoportokat vonnak majd be az árréskorlátozásba. Éppen ezért Paragi szerint a kereskedő, főleg a jelentős piaci súllyal rendelkező kiskereskedelmi láncok egy másik stratégiához folyamodtak, elkezdték leszorítani a korlátozásokban nem érintett termékek beszerzési árát, hogy így a feldolgozókra hárítsák a veszteséget.

A MOSZ sajtóközleményében arról ír, hogy a Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium informálisan megtiltotta a feldolgozóipari szereplőknek is, hogy árat emeljenek a veszteségek elkerülése érdekében. Emiatt a feldolgozók is továbbhárítják a veszteségüket az értékesítési láncban, így érkezünk meg a termelőkhöz. A kérdés persze felmerül, hogy miért tudják a kiskereskedelmi láncok és a feldolgozók áthárítani a veszteségüket, és ennek miért nem tudnak ellenállni a termelők. Paragi szerint ennek az az oka, hogy míg a kiskereskedelmi szektorban és a feldolgozóiparban viszonylag kevés, de nagy szereplő van, akik a piac jelentős részét lefedik, addig a termelők elaprózódtak, nincsen igazán piaci erejük. A feldolgozók nagyon könnyen patthelyzetbe tudják hozni a termelőket azzal, hogy olcsóbb beszerzési forrás után néznek, ha nem csökkent árat a termelő.

Paragi arról beszélt, hogy az olcsóbb beszerzési forrás sokszor külföldi, rosszabb minőségű alapanyagot jelent, a feldolgozókat ez azonban nem igazán érdekli. A termelő éppen ezért kénytelen nyomott áron eladni a termékét, ezzel elkerülve, hogy a nyakán maradjon az áru. Ezzel párhuzamosan a termelőknél a kiadási oldalon is folyamatosan növekednek a költségek.

A MOSZ főtitkára szerint – miután az exportra vonatkozó árképletek euróban vannak meghatározva – a forint-euró árfolyamnak is jelentős hatása van a gazdák költségeire. A gyengülő forint növekvő költségeket jelent, emellett piaci alapon is emelkednek a költségeik, a versenytárs országokhoz viszonyítva jóval magasabbak az úgynevezett input költségek (például az energiaárak, a műtrágya ára vagy éppen az állatgyógyászati költségek). Ezek mellett pedig a vámháború, a különböző járványok, mint a ragadós száj- és körömfájás, a madárinfluenza vagy az afrikai sertéspestis, illetve az aszály is jelentősen befolyásolja egy-egy év vagy időszak termelői költségeit.

Arra a kérdésre, hogy mennyire érinti rosszul mindez a termelőket, Paragi azt válaszolta, még nehéz megjósolni. A hazai termelői réteg nagyon heterogén, vannak akik jobban, és vannak, akik kevésbé tudják elviselni a veszteséges működést. Szélsőséges esetben szerinte egyáltalán nem zárható ki, hogy valaki a gazdasága felszámolása mellett dönt. Az mindenképp kijelenthető Paragi szerint, hogy az intézkedés összességében romboló hatással van a termelőkre.

Ha nem tudják eladni, ki kell majd önteni a tejet

Paragi a ragadós száj- és körömfájásjárvány hatásival kapcsolatban arról beszélt, hogy egyelőre a problémák csak a fertőzés által érintett Győr-Moson-Sopron vármegyében jelentkeznek. A vírus által érintett tehenészeteknél egyértelmű a kár, ők legalább az állami kárpótlásban bízhatnak.

A gócpontok körül kijelölt védőkörzetekben is halmozódnak azonban a problémák. Egyrészről a kötelező fertőtlenítés nem várt kiadást jelent a gazdáknak, emellett pedig az értékesítési lehetőségeik is beszűkülnek. A fertőzött régióból nehéz eladni az árut, vagy éppen csak nyomott áron lehet eladni. Ahogy az a Téma adásában is elhangzott, a magyar mezőgazdaság erősen exportorientált, a feldolgozóiparunk nem képes felvenni az összes megtermelt árut. A legrosszabb esetben Paragi szerint az is elképzelhető, hogy széles körű exporttilalom miatt több millió kilogramm nyers tejet kell majd kiönteni, ha a termelők nem tudják azt három napon belül értékesíteni.

A Tej és Tejtermék Szövetség szerint a járvány akkor is jelentős költségekkel jár, ha az export nem áll le. Az extra pasztőrözés és az export kivitelhez előírt vérvizsgálatok költsége is csökkentheti az egy kilogramm nyers tejre jutó jövedelmet.

Az áruexporttal kapcsolatban a szövetség a Telexnek küldött válaszában arról írt, a környező országok különbözőképpen reagáltak a kitörésre: „Van olyan ország, ami fogadja a kamionos nyerstejet, mások csak pasztőrözve vagy csak a tejelő állomány vérvizsgálata után, de van olyan ország is, amelyik a tranzitot sem engedi. Sajnos a feldolgozott tejtermékek kivitele is időszakos akadályokba ütközik egyes tagállamok esetén.” A szövetség szerint a járvány után a magyar (agrár)diplomáciának kétoldalú egyeztetéseket kell majd kezdenie a – hazai és uniós normák szerint pasztőrözött – tejtermékek exportjának esetleges újraindításáról, illetve annak feltételeiről.