A Fidesz megtalálta az MNB-botrány új főkolomposát: az Európai Központi Bankot
Az Európai Központi Bank (EKB) tehet róla, hogy nem születhetett meg az a törvény, amely megakadályozta volna az MNB alapítványában lévő pénzek átláthatatlan kezelését.
Ezek Kósa Lajos, a Fidesz egyik alelnökének szavai, aki pénteken a 444-nek arról beszélt, a jegybanki függetlenséget féltve nem járult hozzá az EKB ahhoz, hogy az MNB elnöke Matolcsy György kezdeményezésére létrehozott Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) alapítványhoz juttatott pénzt költésére ráláthasson az MNB felügyelőbizottsága. „Kezdeményeztük azt, hogy az Európai Központi Bank menjen abba bele, hogy a jegybank felügyelőbizottsága folyamatában tudja ellenőrizni a jegybank által alapított alapítvány tevékenységét, de ebbe nem ment bele az EKB. Nem tudjuk, miért. Ez lehetetlen helyzetbe hozott mindenkit” – nyilatkozta Kósa.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter néhány nappal korábban szintén ilyen összefüggésben beszélt az EKB-ról – a szuverenitására oly sokat adó magyar kormánypárt védekezik így az MNB körüli hatalmas vagyonvesztés után.
Mindjárt bemutatjuk, hogy mire gondol pontosan Kósa Lajos és Gulyás Gergely, de előbb nézzük meg, az EKB szorosabb kontrollja alatt álló, például eurózónás uniós államok milyen gyakorlatot folytatnak, ha a jegybankjuknál zavaros ügyek merülnek fel.
Ahogy arról korábban több cikkben is beszámoltunk, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) március közepén három olyan, összesen több mint hatszáz oldalas jelentést publikált, ami többé-kevésbé a jegybankhoz köthető:
– a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) gazdálkodásáról;
– a Neumann János Egyetemért Alapítvány befektetéseiről;
– illetve magának az MNB-nek a működési szabályszerűségéről, köztük a székházfelújítás költségéről.
Ezek közül az első, a PADME gazdálkodásáról szóló jelentés szólt a legnagyobbat, annak ellenére, hogy – ahogy arról a Telex műsorában is sok szó esik – a független sajtó munkájának köszönhetően már évek óta lehet tudni, hogy az MNB-alapítvány gazdálkodása problémás. Két nappal a hivatalos jelentés publikálása előtt, március 17-én számolt be arról a számvevőszék jelentéstervezetét megszerző Direkt36, hogy az ÁSZ súlyos hiányosságokat állapított meg és komoly veszteséget okozó döntéseket azonosított a jegybank több százmilliárd forintnyi alapítványi vagyonának gazdálkodásával kapcsolatban. Arról, hogy az MNB-alapítványok vagyonából hogyan veszett el körülbelül 200 milliárd forint különböző ingatlanügyekkel, ebben a cikkünkben írtunk hosszabban, az MNB-ügy fejleményeit pedig itt követjük.
Máshol is vannak botrányok
Ilmārs Rimšēvičset, a Lett Nemzeti Bank korábbi elnökét vesztegetésért hat évre ítélték el. Egy rigai kerületi bíróság Rimšēvičset kenőpénz elfogadásában és más „anyagi ösztönzésben” találta bűnösnek – írta meg a Financial Times 2023 végén. A börtönbüntetés mellett Rimšēvičs ötéves eltiltást kapott a közhivatalok betöltésétől. A bíróság mintegy 25 ezer eurót és több ingatlant foglalt le a családjától.
A portugál rendőrség idén április 3-án összehangolt razziát tartott Lisszabonban, Portóban és Bragában, több közintézmény irodájában is az információtechnológiai szolgáltatások beszerzésével kapcsolatos iratokat foglaltak le, egy 17 millió eurós korrupciós ügyben zajlik nyomozás. Az egyik razzia a Bank of Portugalnál, vagyis a jegybanknál történt. A bank jelezte, hogy mindenben együttműködik a hatósággal. A 2017-2025 közötti informatikai beszerzéseknél korrupció, okirat-hamisítás, csalás, befolyással üzérkedés és egyéb bűncselekmények merültek fel.
Szlovéniában közel tíz éve a rendőrség lefoglalta a jegybank iratait, amikor négy helyszínen folytatott nyomozást Ljubljanában. A rendőrség a 2013-as bankfelújítás során elkövetett esetleges szabálytalanságokkal kapcsolatos büntetőeljárás miatt vizsgálódott.
Ezekből a példákból az látszik, hogy nem lehet azt állítani, hogy egy nemzeti kormány hatóságai ne tudnának fellépni a jegybankjukban történt gyanús esetek ügyében. Igaz, amiről Kósa Lajos beszélt, valóban megtörtént.
Az EKB tavaly valóban ellenvéleményt fogalmazott meg a jegybanktörvény olyan módosítása ellen, amely növelte volna a felügyelőbizottság jogosítványait.
Kósa Lajos egy 2024. február 26-án kiadott véleményre hivatkozik. Mint a szövegből kiderül, a jegybankok függetlensége egy amolyan szent tehén, a nemzetközi szervezetek mindig felszólalnak, ha úgy érzik, hogy összekeveredne valamely országban a monetáris (jegybanki) és a fiskális (költségvetési) világ.
Foglaljuk össze a szöveg vonatkozó részét!
Az MNB-ről szóló törvény értelmében a jegybank alapfeladatai közé tartozik a monetáris politika, a bankjegyekkel kapcsolatos feladatok, a deviza- és aranytartalékok, a devizaműveletek, a statisztikai információk közzététele, a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek és a makroprudenciális (leegyszerűsítve kockázatmérséklő) szabályzat. A felügyelőbizottság nem jogosult az e feladatokkal kapcsolatos tevékenység felügyeletére, ideértve az MNB alapfeladatainak ellátásához kapcsolódó informatikai szolgáltatások nyújtását. A felügyelőbizottság nem jogosult bármely olyan társaság tevékenységének felügyeletére, amelyben az MNB többségi részesedéssel rendelkezik, ha ilyen tevékenység közvetlenül vagy közvetve érinti az MNB ezen alapvető feladatait.
Az EKB-nak is szemet szúrtak az MNB-alapítványok
Maga a szöveg valóban a magyar jegybankra vonatkozik, testre szabott. Igaz, az is látszik, hogy ez egy olyan sztenderd EKB-s vélemény, amely szerint a jegybankok operatív vezetése felett semmilyen szerv, így a jegybank felügyelőbizottsága vagy valamilyen kormányzati szerv sem szólhat bele abba, ami az adott jegybank közvetlen feladatai közé tartozik.
Ezt a véleményt korábban megkapta a svéd, az észt és a belga jegybank is. És bár az Európai Központi Bank aligha fog ebben az ügyben politikai jellegű kommunikációs csatába kezdeni, de természetesen ez az EKB-s állásfoglalás nem korlátozta sem a rendőrséget, sem az Állami Számvevőszéket abban, ha már korábban is fel akart volna lépni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az EKB az alapítványok működtetését nem emelte ki az alaptevékenységek közül, miközben valójában éppen az EKB volt az, amely különböző éves jelentéseiben legalább kétszer szóba hozta az alapítványok ügyét.
2014-ben ezt írta az EKB éves jelentésének MNB-ről szóló része: „A Magyar Nemzeti Bank (MNB) több olyan programot indított, amely nincs kapcsolatban a monetáris politikával, ideértve egy ingatlanbefektetési programot, egy pénzügyi ismereteket támogató programot, továbbá egy magyar műalkotások és kulturális vagyontárgyak vásárlását célzó programot, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete korábbi alkalmazottai MNB általi átvételének programját. Tekintettel a programok sokaságára, terjedelmére és méretére, e programok felfoghatóak úgy is, hogy potenciálisan ellentétben állnak a monetáris finanszírozás tilalmával, amennyiben úgy tekinthető, hogy az MNB állami feladatokat vállal át, vagy más módon pénzügyi előnyöket nyújt az államnak.
Az EKB szoros figyelemmel fogja követni e műveleteket annak biztosítása céljából, hogy végrehajtásuk ne kerüljön ellentmondásba a monetáris finanszírozás tilalmával.”
2015-ben pedig az EKB már részletesebben is foglalkozott az alapítványokkal, így fogalmazott: „Az EKB 2014-es éves jelentésében felvetett aggodalmakat nyomon követve az EKB továbbra is figyelemmel kísért a Magyar Nemzeti Bank által 2014-ben indított több programot, amelyek nem kötődtek a monetáris politikához, és amelyek felfoghatóak úgy is, hogy potenciálisan ellentétben állnak a monetáris finanszírozás tilalmával, amennyiben úgy tekinthető, hogy az MNB állami feladatokat vállal át, vagy más módon pénzügyi előnyöket nyújt az államnak.”
Ez a jelentés is felsorolja, hogy ezek a programok ingatlanvásárlásokat, egy pénzügyi ismereteket támogató, hat alapítványból álló hálózat működtetését, korábbi alkalmazottak átvételét, illetve műalkotások vásárlását célozták. Az EKB jelentése megismétli, hogy szoros figyelemmel fogja követni a műveleteket. „Az MNB-nek is biztosítania kell, hogy azokat a jegybanki forrásokat, amelyeket átruházott az alapítványai hálózatára, ne használják – közvetlenül vagy közvetve – állami finanszírozási célokra.”
Mitől tartott az EKB?
Ha megfigyeljük a megfogalmazásokat,
az EKB elsősorban nem a pénzek eltűnésétől tartott, hanem attól, hogy az MNB valójában tiltott költségvetés-finanszírozást végez.
Ma már talán nem is emlékszünk rá, de a kezdetekben valóban volt egy olyan fázisa az alapítványoknak, amikor még az MNB nyereségéből létrehozott vagyontömeggel kapcsolatban felmerült, hogy az államot finanszírozzák. Vagyis az alapítványok állampapírokat vettek volna, és csak a hozamokból szponzoráltak volna közgazdasági oktatást. Utólag persze már mondhatjuk, hogy bárcsak ez lett volna a legnagyobb baj, mindenesetre az EKB adott némi jelzést, aztán valamiért ezt abbahagyta: vagy nem érdekelte már a történet, vagy megunta, hogy hiába szólalt fel.
Az Állami Számvevőszék márciusban publikált jelentése alapján egyébként utólag már maga az MNB-alapítvány is az EKB-ra mutogatott az érvelése egy pontján. A PADME ugyanis az ÁSZ által kritizált befektetési döntéseket részben az Európai Központi Bank irányelveivel indokolja: az EKB 2015-ben ugyanis felszólította a jegybankot, hogy ne használja az alapítványra átruházott jegybanki forrásokat az állam finanszírozására, azaz ne állampapírt vegyen a pénzből. „Ezt követően született meg az a döntés, hogy az állampapírokban történő befektetés helyett az alapítvány jövedelemtermelő eszközökbe fektesse vagyonát”, érvel az MNB alapítványa.
Ugyanakkor, visszatérve Kósa Lajos szavaira: egy fideszes politikustól elég erős az EKB felelősségét emlegetni, hiszen Matolcsy György korábban kormánypárti miniszter volt, majd fideszes jelöltként lett jegybankelnök.
Az EKB valóban védte, fogalmazzunk úgy, hogy általánosságban védte a kormánytól a jegybank függetlenségét, azt ugyanakkor aligha tudhatta, hogy ebben az esetben ezzel egy súlyos vagyonvesztési folyamat fennmaradását is támogatta.
Ám, ha a magyar kormánypárt úgy védekezik, hogy ő védte volna a közpénzt, csak éppen Brüsszel – vagy az EKB esetében Frankfurt – nem engedte, az több mint csúsztatás: hiszen a kormánynak sok egyéb lehetősége lett volna fellépni, nem csak az MNB felügyelőbizottsága lehetett volna erre alkalmas.
