Biztosan visszaveti a magyar növekedést a vámháború, de az inflációra meglepő hatással lehet

A K&H rendszeresen vizsgálja a legnagyobb hazai cégek gazdasági kilátásait és a vezetők várakozásait, a felméréseit mindig egy nagyvállalati növekedésiindex-kutatásban teszi közzé. Az idei első negyedév kutatási eredményei még határozottan pozitív változást mutattak ugyan, de ennek oka, hogy az Impetus Research felmérése február 10. és 28. között készült, azóta pedig rengeteg minden változott a vámkérdésben. Vagyis ha a világpolitika változásait és a magyar hangulatot összevetjük, mire elkezdődött az érdemi szentimentjavulás a nagyvállalatoknál, már meg is érkeztünk az amerikai vámbejelentésekkel felerősített globális kereskedelmi háború legújabb szakaszába.

A kérdés innentől az, hogy a jelenlegi turbulens világgazdasági helyzetben milyenek lesznek az exportkilátások, zárójelbe teheti-e a magyar vállalati reményeinket a vámcsomag, az erős bizonytalanság, vagy sikerülhet megnyugtatóan megegyeznie az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak. Ha nem, akkor az említett index szinte biztosan megint a mélybe zuhan.

A három forgatókönyv

Márpedig jelenleg a fél világ azt találgatja, hogy mi van a hektikus, naponta változó intézkedések mögött. Van egy elnök, aki módszeresen pusztítja a globális munkamegosztást, a kereskedelmet, a tőzsdeindexeket, a bizalmat? Vagy ott van az elnök mellett egy képzett csapat, amelynek tagjai egész biztosan valamilyen elképzelés alapján engedik csak a bejelentéseket? Vitaliy Katsenelson, az Investment Management Association (IMA) vezetője az Intellectual Investorban publikált elemzésében arról írt, hogy három jövőbeli forgatókönyv lehetséges, Donald Trump amerikai elnök szemszögéből elnevezve őket: a feladás, a kitartás és a mesterterv.

A feladás forgatókönyve szerint Trump nagyon gyorsan visszavonja majd a magas vámokat. Bizonyos eredményeket felmutat a többi ország, Vietnám például megígéri, hogy nem szállít ruházati hamisítványokat, mások mérséklik az Egyesült Államokra kivetett vámokat, két japán cég amerikai gyártelepet alapít, vagyis Trump győzelemnek állítja be a vámok belengetését, de valójában megretten a következményektől, a tőzsdei áreséstől vagy attól, hogy nem sikerül lejjebb szorítani a kamatokat, „és ugyanolyan könnyen véget vet ennek az őrületnek, mint ahogy elkezdte”.

Egyelőre ez a forgatókönyv tűnik a leginkább reálisnak, Trump ugyanis nem sokkal a magas, országonként eltérő reciprok vámok bevezetése után, megriadva a piaci, leginkább a kötvénypiaci reakcióktól, bejelentette, hogy 90 napra felfüggeszti a vámokat. Így most három hónapig csak a 10 százalékos általános vámok, valamint az egyes termékekre, például az autókra kivetettek maradnak érvényben. A kivétel Kína, amellyel szemben viszont Trump már 145 százalékra emelte a rátát.

A kitartás forgatókönyve rosszabb, mert elhúzódó hatású. E szerint az amerikai gazdaság és a világgazdaság is veszít, zsugorodni kezd, nem is csak a vámok, hanem az általuk keltett bizonytalanság miatt. A vállalatok leállítják a munkaerő-felvételt, néhányan már el is kezdtek munkavállalókat elbocsátani. Trump népszerűsége csökken, de ez annyira nem érdekli az elnököt, akinek úgysem lehet több elnöki ciklusa. A hívei még egy ideig örülnek annak, hogy nem kell adót fizetniük a borravalók és a túlórák után, de hamarosan ráébrednek, hogy ahhoz, hogy ennek jelentősége legyen, munkára is szükségük lenne. A szavazói elégedetlenség még a republikánus politikusok között is morgásokat indukál, az autoriter, királyokra jellemző vezetés helyett felértékelődik a párt, a kongresszus szerepe, szervezkedések indulnak az elnök ellen, akit valahogy rábírnak politikája megváltoztatására.

A mesterterv forgatókönyve pedig arról szól, hogy Trump egy komplex zseni, aki átlátja, hogy az Egyesült Államoknak 36 ezer milliárd dollár adóssága van, és idén 10 ezer milliárd dollár fordul, vagyis ennyit kell újrafinanszírozni. A gazdaság nyomorgatása, recesszióba taszítása e szerint a szcenárió szerint egy mesteri terv része. A recesszió ugyanis arra kényszeríti az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet, hogy csökkentse a kamatokat, így alacsonyabb legyen a hozamszint a finanszírozás nehéz napjaiban.

Mindez jól hangzik, csak nem túl reális. Ha teljes foglalkoztatottság mellett is 6-7 százalékos az amerikai költségvetési hiány, akkor mi történne egy recesszióban? Csökkennének az adóbevételek, növekednének a kormányzati kiadások: mentőcsomagok, munkanélküli-segélyek, ösztönzők válnának szükségessé. A mesterterv alighanem igen hamar visszájára fordulna.

Probléma van, a válasz kétséges

Németh Dávid, a K&H vezető elemzője szerint a szélsőséges értelmezések között azért van valahol egy középút is. Vagyis szerinte azt nem lehet mondani, hogy teljesen öncélú a vámháború, az amerikai hiány valóban nagy, és amikor a koronavírus-járvány idején az amerikai kormány rengeteg pénzt költött a lakosságra, abból valóban túlzottan nagy részben lett import, vagyis nőtt a külkereskedelmi deficit.

Természetesen a 10 ezer milliárd dolláros lejárat újrafinanszírozása megérdemli a figyelmet, csak éppen nem egyszerű mesterségesen lejjebb tolni a hozamokat. Trump adócsökkentést szeretne, cserébe szüksége van vámbevételekre, a dollár valóban túlértékelt, és az elnök abban is bízhat, hogy a többi állam tárgyalásokat szeretne, mert a vámháború olyan, mint az atomháború, ha elkezdenek csapkodni a felek, tök mindegy, hogy az első bombát ki dobta le.

Vagyis a durva tárgyalási rajt után vélhetően a racionális végeredmény az lenne, ha nem lennének nagyon magasak az amerikai vámok, de azért abban sem lehet bízni, hogy 10 százalék alá visszatérnének.

Ugyanakkor az biztos, hogy a külföldi termelővállalatok nem fognak az Egyesült Államokba gyárakat telepíteni,

egy ilyen gyármozgatás a döntéstől a tervezésen át a megvalósításig alsó hangon három-négy év. Donald Trump ciklusának addig vége lesz, legfeljebb abban lehet ráció, ha a cégek a meglevő gyáraik között tudnak optimalizálni.

Azt azért újabban többen is megjegyzik, hogy vannak a kiinduló feltételezésben is tévedések. Az amerikai alsó középosztály helyzete a relatív mutatókban valóban sokat romlott, ahogy 30-40 év alatt érdemben csökkent a feldolgozóiparban dolgozók száma is, de 2009, vagyis a pénzügyi válság óta ez már inkább stagnálás. Donald Trump ráadásul következetesen csak a külkereskedelmi áruforgalmat vizsgálja, ha a jövedelmi mérleget nézné, abban Európával szemben is többlete van az Egyesült Államoknak, és az erős dollár is csak a termékforgalomban hátrány, a jövedelmi mérlegnél inkább előny.

Az is igaz, hogy az Egyesült Államok GDP-je a világ GDP-jéhez képest sokáig visszaesett, de már egy ideje ez is megfordult – mondta Németh Dávid. 1985-ben 34 százalék volt a mutató, 2011-ben már csak 21 százalék, a legfrissebb, 2023-as adat szerint azonban újra emelkedett, 26 százalék környékére.

Magyarország: eleve nehéz a helyzet

Magyarországnak eközben az a fő problémája, hogy a magyar ipar, a hazai beruházások, az új megrendelések eleve nagyon rossz passzban vannak, de a vámháború elsősorban az autóiparban további nehézséget jelenthet, és itt ráadásul a 25 százalékos vámok fixnek vehetők – vélte Németh Dávid.

Az autóiparban nem feltétlenül az számít, hogy a magyarországi gyárak (Audi és Mercedes) közvetlenül szállítanak-e az Egyesült Államokba, az is elég, ha magának a csoportnak van közel 20 százalékos amerikai kitettsége, mert annak nehézségei mindenhol visszavethetik a gyártást.

A munkaerőpiacon már érezhetők a hatások, a magyar, a lengyel és a cseh feldolgozóiparban már apad a foglalkoztatottak száma. A kormány azt remélte, hogy a megtakarítások helyett beindul a fogyasztás, de inkább csak átcsoportosították az emberek a megtakarításaik között a pénzt. A jövőben a reálbér-növekedés azért segíthet, vagyis ha a bérek reálértéken valóban 4 százalékkal nőhetnek, úgy a fogyasztás is 3-4 százalékos ütemben bővülhet.

A vezető elemző szerint az azért pozitívum a magyar kilátásokra nézve, hogy Németország sokat fog költeni. Erre van is tere, mert az EU-ban átlagosan 90, náluk 60 százalék a GDP-arányos államadósság, míg Franciaországban az állam 4 százalékot költött eddig állami beruházásokra, Németországban ez csak 2 százalék volt.

Az európai gazdaságban a védelmi ipar is húzóágazat lehet, az Egyesült Államok eddig nagyjából évi 1000 milliárd dollárt, Európa viszont csak 330 milliárdot költött védelemre, ezek a számok közelíteni fognak, és eltolódhat a költségek aránya az amerikai megrendelések helyett az európaiak felé. Ezzel Európa több államában is közelíthet a hadiipar aránya a katonai kiadásokra sokat költő államok (USA, Izrael, Törökország) szintjéhez.

A kormány által meghirdetett 3,7 százalékos hiánycél az új fejlemények tükrében realitását vesztette, inkább a 4,3-4,4 százalék lehet reális. Az infláció apadhat, de az áprilisra várt lokális mélypont (3,8-3,9 százalék) után az év végére már megint 5 százalékig emelkedhet, vagyis átlagosan 4,6-4,7 százalék lehet az idén.

Ha a vámháború előtt 2025-re 2 százalékos magyar gazdasági növekedéssel számoltunk, akkor a mostani, átmeneti 10 százalékos, az Unióra kivetett tarifa 1,8-1,9 százalékra csökkentené a reális GDP-bővülést az elemző szerint. Ha pedig az Egyesült Államok valóban bevezetne egy 20 százalékos kulcsot, 1,6-1,7 százalék lehet csak az idei hazai növekedés Németh Dávid szerint.

Ugyanakkor az elemző úgy véli, hogy az inflációt lefelé tolhatja a vámháború. Részben azért, mert Donald Trump intézkedései tartósan gyengíthetik a dollárt, olcsóbbá tehetik az olajat, és ha egymás felé terelik az Európai Uniót és Kínát, az is alacsonyabb árakhoz vezet az olcsó kínai termékek miatt. Az is erősítheti a tendenciát, hogy a vámok papíron emelik ugyan az árakat, de a negatív, vagyis a recessziós hatások visszafoghatják az áremelkedést.

Senki nem akar óránként két dollárért dolgozni

Donald Trump jelenleg úgy viselkedik, mint egy autoriter király – vélte Vitaliy Katsenelson. Megteheti, hiszen népszerű, a választói bíznak az intézkedéseiben, és a republikánus politikusok sem mernek felszólalni ellene. De valójában az Egyesült Államokban hagyományosan nem szeretik ezt a mentalitást, a mindentudó királyokat, ez a fajta vezetés eléggé testidegen. Ráadásul mintha alapvető félreértés lenne azzal kapcsolatban, hogy milyen munkák jöhetnének vissza az Egyesült Államokba.

Az USA-ban senki nem akar óránként két dollárért cipőt és pólót készíteni, sok munkahely pedig a környezetvédelmi előírások különbségei miatt ment külföldre. Lehet, hogy egyszerűen el lehetne fogadni, hogy az Egyesült Államok jobb a szoftverfejlesztésben, Kolumbiában érdemesebb kávét termeszteni, tequilát pedig gyártsanak Mexikóban – véli az orosz–amerikai elemző.

Az erős dollárnak valóban vannak hátrányai, de a kereskedelmi hiány csökkenésével a dollár dominanciája is csökkenni fog. Vagyis, ahogy Joe Biden egy perc alatt lett még a demokrata közvélemény szemében is bölcs vezetőből szenilis vénember, úgy a republikánus szavazók is könnyen kiábrándulhatnak abból, hogy Donald Trump látszólag 4D-s sakkot játszik, és hamarosan ráébredhetnek, hogy csak golfozik.

A vámokkal megfenyegetett országok természetesen azt nem tehetik meg, hogy pusztán várnak Trump népszerűségvesztésére. Reagálniuk kell, de közben könnyen úgy járhatnak, mint a Detroit Pistons kosarasai abban a történetben, amit Jónap Richárd stratéga idézett fel cége, a Concorde Értékpapír Zrt. podcastjaiban: Bill Laimbeer, a hatalmas detroiti kosaras egyszer egy edzésen úgy lefaultolta a nála mintegy 30 kilogrammal és 30 centivel kisebb Isiah Thomast, hogy a zseniális játékosnak komoly fájdalmat okozott. Thomas dühében ököllel fejbe vágta Laimbeert, akinek semmi baja nem lett, de Thomas még a kezét is eltörte. Vagyis, ha valakibe beleáll az Egyesült Államok, fel lehet venni a kesztyűt, de lehet, hogy akkor is az áldozat jár rosszul.

Az elnök mintha a „becsapott ajtó” tárgyalási módszert választotta volna. Bejelent valami durvát, aztán várja az érlelést és azt, hogy a külföldi államok ellenajánlattal járuljanak elé. Németh Dávid szerint erre háromféle reakció látszik.

• Az agyonadóztatott Vietnám technikája, amely sok ruházati cikket exportál az Egyesült Államokba, de mivel szegény, onnan kevés iPhone-t vásárol. Vietnám mindent megtesz, hogy megállapodás szülessen.
• Az EU már sokkal erősebb pozícióban van, ezért célzott és késleltetett ellenintézkedéseket helyezett kilátásba, de adott időt a tárgyalásokra. Az EU javasolta már ugyan a kölcsönös 0 százalékot is, de azt Trump lesöpörte.
• Végül a nagyhatalmi státuszára oly büszke Kína azonnal visszacsapott, most éppen egymásra licitálnak a felek, a racionalitást teljesen hátrahagyták, csak srófolják fel a vámtarifákat, amivel az elemzők szerint Kína már rövid távon is 1 százalék körüli GDP-ütést kaphat.