Tévedés azt hinni, hogy Trump után visszatérhetünk a régi kerékvágásba
A Téma legújabb adásában Donald Trump vámpolitikájáról és azon keresztül a világgazdaság átalakulásáról Andor László közgazdásszal, korábbi uniós biztossal, a brüsszeli Foundation for European Progressive Studies főtitkárával beszélgetett Csurgó Dénes, a Telex újságírója. A beszélgetésben szó esik arról, hogy mit jelentenek Donald Trump vámjai a világrend jövőjére nézve, milyen lehetséges válaszokat adhat az Európai Unió és hogyan lavírozhat ebben a helyzetben Magyarország. Ízelítőként kiemeltük az adás öt legérdekesebb állítását, de a teljes beszélgetést is érdemes meghallgatni:
Amerika utolsó lehetősége?
Andor László úgy látja, a globális gazdaság már évtizedek óta a gazdasági hadviselés állapotában van, az Egyesült Államok és szövetségesei az általuk kívánatosnak tartott világrend egyensúlyát feldönteni próbáló országokkal szemben léptek fel. Oroszország és Kína a fő célpontok, előbbi katonai, utóbbi inkább gazdasági értelemben.
A vámháborúval érkeztünk meg a folyamatnak egy nyíltabb, agresszívebb szakaszához, az Egyesült Államok egyoldalú intézkedésekkel próbálja „helyre tenni” a nemzetközi rendet és fenntartani a globális vezető szerepét.
„Ez a megfélemlítés és a zsarolás eszköze”
– mondja Andor az átláthatatlan vámintézkedésekről, amiken keresztül az amerikai kormány rá akarja kényszeríteni az akaratát különböző országokra. Andor szerint most még elég erős ahhoz az Egyesült Államok, hogy egyesével tárgyaljon a felekkel, de pár évtized múlva annyira megerősödhet gazdaságilag Kína, Indonézia vagy India, hogy nem lesz ennyire erős alkupozícióban az amerikai vezetés.
A vámháború befelé is szól
A vámpolitika fő célja elvileg az lenne, hogy javítsa az Egyesült Államok hatalmas külkereskedelmi deficitjét, főleg Kínával szemben. De akkor miért hibáztatja a Trump-féle retorika Kínát, az EU-t vagy épp Vietnámot az amerikai munkanélküliségért vagy a bérválságért?
A másokra való mutogatás belpolitikai célokat szolgál, Andor szerint fontos politikai bűnbakképző metódusról van szó, hogy másokat tegyünk felelőssé a választókat zavaró problémákért.
Pedig az a szabad kereskedelemre épülő világrend, amit most Trump felelőssé tesz, amerikai kezdeményezésre, amerikai vezetéssel épült ki. Vietnám példája ezt jól szemlélteti: az ország sok árut exportál az Egyesült Államokba, mivel számos amerikai cég oda telepítette gyártását, ahol kevesebbet kellett fizetni a dolgozóknak. Ettől azonban a vietnámi dolgozók és középosztály nem válnak annyira tehetőssé, hogy amerikai termékeket vásároljanak. Így esetében a külkereskedelmi mérleg kiegyenlítése nem reális.
Kína nem akar egy nagyobb Mexikó lenni
A volt uniós biztos szerint Kína nem akarja ugyanazt a szerepet betölteni, mint amit az Egyesült Államok korábban Mexikónak szánt: egy gyártási háttérország, ahol az amerikai tőke olcsó munkaerőre építve termel, majd az árukat visszaszállítják az Egyesült Államokba. Kína azonban nem elégedett meg azzal, hogy egyszerű gyártóbázis maradjon, hanem a kereskedelemből befolyt pénzt amerikai államkötvényekre, technológiai fejlesztésekre és saját iparának megerősítésére fordította.
Ezért látja az Egyesült Államok Kínát egyre nagyobb fenyegetésnek, hiszen azzal, hogy Kína vezető szereplővé próbál válni a saját rendszerén keresztül, azzal kihívja az amerikai világrendet. Ezt próbálják szankciókkal, vámokkal és szövetségesek meggyőzésével visszaszorítani.
Válik vagy együtt marad Európa és Amerika?
Az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti kapcsolat elhidegülését sokan, köztük Andor is, a váláshoz hasonlítják. Az érzelmi eltávolodás aszimmetrikus, Európa még mindig ragaszkodik az „amerikai álomhoz”, de az Egyesült Államok egyre inkább hátat fordít a partnerség gondolatának, és az amerikai politikai elit egyre inkább saját érdekeit helyezi előtérbe. Emellett egyre jobban kiéleződtek a két kontinens szociális és a politikai rendszere közötti eltérések: nagyon különbözik az egészségügyi rendszerük, mást gondolnak a hadsereg szerepéről, eltérő a jogrendszer, a politikai kultúra.
Andor illúziónak gondolja azt, hogy egy új elnökváltással visszatérhetnénk a régi kerékvágásba.
Szerinte Trump után normalizálódhat a helyzet, de nem fog, nem tud helyreállni az a fajta transzatlanti együttműködés, ami korábban volt. A világrendszer és az Egyesült Államok szerepe véglegesen megváltozott, és az EU-nak is új stratégiát kell keresnie.
Gazdaságilag racionális, politikailag kényes Magyarország kitalált szerepe
Andor hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor és Donald Trump jó személyes kapcsolata nem hozott rendszerszintű előnyöket Magyarországnak, korlátozott gyakorlati haszonnal jár. Szerinte az a fontosabb kérdés, hogy egy közepes méretű uniós tagországnak mekkora mozgástere van a fennálló geopolitikai viszonyok között.
Magyarország jelenlegi gazdasági stratégiája arra épül, hogy közvetítőként pozicionálja magát a keleti (főleg kínai) és nyugati tőke között, ez a fajta gazdasági semlegesség előnyös lehet, ha a cél a diverzifikáció és a kockázatok kezelése. Ugyanakkor politikai értelemben érzékeny, mert nem illeszkedik az EU jelenlegi fősodrához, ami egyre inkább biztonsági és értékalapú megközelítést követel a gazdasági kapcsolatokban is.
