Félmillió magyar bánhatja, ha Magyarország kriminalizálja a jogosulatlan kriptokereskedelmet

Börtön és bitcoin címmel közölt podcastot június 9-én a Concorde Értékpapír. Ez az adás valójában Salvadorról szólt, amely egy időben bevezette hivatalos fizetőeszközként a bitcoint, legutóbb pedig egy gigantikus börtönprojekttel és a közbiztonság jelentős javításával hívta fel a figyelmet magára. Ki hitte volna, hogy három héttel később ez a cím („börtön és bitcoin”) már sokkal inkább magyar vonatkozású lesz?

Magyarország ugyanis váratlanul olyan törvényt hozott, ami büntetőjogi konzekvenciákat szabott ki a „jogosulatlan kriptokereskedelemre”, de annak igénybevételére is. Elsőre mondhatnánk azt is, hogy mi ebben a furcsa, betétet is csak az arra jogosultak gyűjthetnek.

Igen ám, de ez egy olyan jogszabály, amelynek július 1-i életbe lépésekor senki nem tud megfelelni.

A megdöbbentő kriptoszabályozás mellett az innovatív magyar vállalkozásokat mostanában az is éppen gyilkolja, hogy egy friss kormányzati intézkedés miatt nagyon vontatott, gyakorlatilag lehetetlen lett a külföldiek által kezdeményezett felvásárlás. Egy startup életében az alapvetés, hogy a külföldi exit egyszerűen rendelkezésre álljon, vagyis ezek a húzások amolyan startup-exodushoz vezethetnek, kivégezhetik a szektort. Rosszul járnak azok is, akik ilyen befektetésekre, projektfinanszírozásokra mentek rá, de azok hirtelen leértékelődnek. Természetesen azt senki nem gondolja, hogy a magyar TEK majd külföldön begyűjti a Revolut, a Coinbase, vagy a Bitpanda kriptót is értékesítő oldalak vezetőit, de a magyar székhelyű cégek és a magyar magánbefektetők bajba kerülhetnek. Amennyire tudjuk a különböző szakmai szövetségek próbáltak állásfoglalásokat, értelmezési segítséget kérni az ügyben érintett állami szervektől, így a Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM), illetve a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságától (SZTFH), ha akár az érintett szervezetek, akár mi választ kapunk, természetesen ismertetjük.

Teljes bizonytalanság

A hazai alternatív befektetésekkel foglalkozók, a kriptósok, de bankok, ügyvédek, tanácsadók és rengeteg magánbefektető körében is teljes a bizonytalanság:

a szakma nem érti, hogy miért és hogyan kriminalizálja az állam a kriptót? Miért jár a jövőben börtön? Lássuk a tényeket!

A parlament 2025. június 17-én elfogadta a T/11922/13. javaslatot, amely a „Magyarország versenyképességének javítása érdekében egyes törvények módosításáról” címet viseli, de igazából egy salátatörvény. A csomag 36-ik oldalán, a 28-as pont alatt két paragrafusba szedve találhatók a kriptoeszközökre vonatkozó új rendelkezések. Amiről konkrétan beszélünk, az a Btk.-t érinti, vagyis a törvény kiegészíti a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényt két új bűncselekménnyel,

• az egyik a „kriptoeszközzel visszaélés”,
• a másik a „jogosulatlan kriptoeszköz-átváltási szolgáltatás nyújtása”.

Mint a kábítószert

Drogos hasonlattal élve: a szöveg olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy a kábítószer-vásárlás büntetendő, de az eladó még súlyosabban szankcionálható, mint a vevő. A „birtoklás” (jelen esetben az, ha valaki korábban megvette már a kriptot) nem lett Btk.-s, csak mivel az új szabályok miatt eladni már nem tudja majd a befektető a kriptóeszközeit, ki kell várnia, hogy megváltozzon majd jogszabály.

Magyarországon a szakma szerint a két bűncselekmény mintegy 500 ezer olyan embert érinthet, akik a legtöbb esetben törvényes, adózott jövedelmeik felhasználásával kriptovalutákat vásárolt, esetleg ma is tart. A Btk. módosítása 2025. július 1-én hatályba léphet, de végrehajtási részletszabályok hiányában nem tudni, hogy a börtönbüntetés miként kerülhető el.

Vadul hangzik? Igen, és tényleg lehet, hogy a törvényalkotók valami másra gondolnak, csak akkor jó lenne megmagyarázniuk, hogy mire. A hazai startupok, kriptósok egyelőre ugyanis nem tudják hova tenni a szabályozást. Ahogy a Portfolio elemzése írja, a szabályrendszer a méret alapján kettő, három, öt vagy akár nyolc év börtönbüntetést helyez kilátásba.

Büntetések

A kriptósok méret alapján három kategória alá sorolhatók, 50 millió forintig szól az „alap” méretű ügylet, 50-500 millió forintig a különösen nagyértékű, és 500 millió forint felett a különösen jelentős ügylet. A Btk. módosítása szerint két évig terjedő börtönnel büntetendő az, aki jogosulatlan kriptoeszköz-átváltási szolgáltatást vesz igénybe. Amennyiben az átváltás különösen nagy értékre történik, a börtönbüntetés három év is lehet, ha pedig különösen jelentős értékre, akkor egytől öt évig terjedő szabadságvesztés lehet. Ez a magánbefektetői oldal.

A szolgáltatói oldalon pedig ha valaki engedély vagy bejelentés nélkül, tehát a szabályozás megsértésével nyújt kriptoeszköz-átváltási szolgáltatást, akkor értéktől függően akár 8 évet is kockáztat.

„Engedély nélkül”, „bejelentés nélkül”, „jogosulatlanul”, áll a szövegben – oké, akkor engedéllyel lehet? Úgy tűnik, mintha a kripto valamilyen koncessziós jog alapján lenne adható-vehető, vagyis a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) kontrollja alatt lehetne kereskedni.

Az SZTFH listára felkerülni egy ismerd meg az ügyfelet- (KYC-) szerű folyamattal lehet, de erről még nincsen végrehajtási rendelet, azt majd csak kidolgozza a hivatal elnöke, vagyis július 2-án még nem lesz legális magyar kriptoügylet. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság előtt az aligha áll meg, hogy Magyarországon egy adott tevékenység esetében a börtönbüntetés feltételeit az SZTFH elnöke állapítja meg, ő ír elő erről technikai feltételeket.

Van, aki optimista

Nagyon sok szakmabelivel beszéltünk, és bár névvel nyilatkozni egyelőre senki nem akart, azért olyan cégvezetővel is tudtunk beszélni, aki ugyanúgy fogja folytatni a szolgáltatását július 1-e után is, mint eddig. Ő sem tudja, hogyan lehet majd megfelelni a jogszabálynak, de annyiban optimista, hogy szerinte ha nincsen eljárásrend az új szabály érvényesítésére, akkor nincs félnivalója. Ha az SZTFH-elnöknek 60 napja van arra, hogy szabályokat dolgozzon ki, akkor nem tartja elképzelhetőnek, hogy addig bárkit megbüntessenek. Hiszen azt biztosan nem várhatja el Magyarország, hogy egy ilyen cég hirtelen szüntesse meg a szolgáltatását és kényszerértékesítse az ügyfelei kriptóit.

Tapasztalatunk szerint nem tiszta a kép azok a fejében sem, akik elvileg támogatták ezt az egészet, mert a kormányoldalon dolgoznak a pénzügyi szabályozás területén. Hallottunk olyat például, hogy „csak szabályozottabbá kell tenni ezt a piacot, csak nem képzeli, hogy százezreket akarunk lecsukatni?”, míg másokból előjöttek a legalapvetőbb, valójában nem túl cizellált kriptoellenes érvek.

A magyar kormánypárti döntéshozók hirtelen arról kezdtek véleményt formálni, hogy a kriptók a fegyverkereskedelemnek, a banki csalások kellékeinek (például adatbázisoknak), a drognak, illetve a prostitúciónak a fizetőeszközei, amelyek célja az adóelkerülés – és nagyon sok magyar embert átvernek az ellenőrizhetetlen kereskedők a kamutokenekkel. A szakmabeliek viszont úgy érvelnek, hogy egyeztetni kellett volna a hozzáértőkkel, hogy ki milyen problémát lát, és akkor arra kellett volna célzott megoldást találni.

Öngól és ellehetetlenítési törvény

Abban a lendületes választás előtti szabályozási rohamban, amelyben Magyarország már a Pride (sikertelen) betiltásával és a külföldi vállalatfelvásárlások ellehetetlenítésével is felhívta magára a figyelmet, miért ne következhetne egy újabb fejezet a kripto unikális szintű démonizálásával?

A szakma és az 500 ezer magyar, akinek volt már dolga kriptóval, természetesen nem szeretne börtönt kockáztatni, de a legtöbb hozzáértő is bevallottan csak találgat. Több trendről is meséltek, ami a vélhetően hamarosan kijavításra, de legalábbis magyarázatra szoruló törvényt indukálhatta.

A Fidesz a választás előtt nem akarhat több százezer ember vagyonával babrálni, még akkor sem, ha volt forrásunk, aki szerint a kriptósok lehet, hogy nagyobbrészt városi, képzettebb, vagyonosabb szavazók, nem feltétlenül a kormánypárt üzeneteinek fő célpontjai. A kisebb településeken pedig, ahol ettől az egész világtól idegenkednek, nem lesz negatív visszhangja a változtatásnak. Ugyanakkor az sosem szül politikailag túl sok jót, ha egy politikai erő intézkedései a magánemberek megtakarításaival játszanak.

A probléma egy értelmezés szerint onnan indult, hogy amikor a Fidesz belengette az ellehetetlenítési törvényt, és felmerült, hogy a magyar emberek által meghatározott 1 százalékokat eltéríti, akkor hirtelen nagyon sokan (egyáltalán nem csak ellenzékiek) érezték úgy, hogy nincs a megtakarításuk itthon biztonságban.

Többen kerestek külföldi megoldásokat, és mivel külföldi bankszámlát nem olyan egyszerű nyitni, viszonylag sokan a kriptóeszközök megvásárlásával próbáltak függetlenedni a magyar pénzügyi rendszertől – ezért merülhetett fel annak rapid felügyelete, megfékezése, kriminalizálása. Az ellehetetlenítési törvény és a kripto annyiban is összefüggött, hogy egyesekben felmerült, hogy az „idegen támogatásúnak” ítélhető sajtószereplők és civil szervezetek majd kriptóban gyűjtenek támogatást, de a jövőben ez is nehezebb lesz.

Ugyanakkor a városi legendák között egyéb eredettörténetekről is hallottunk. Van, aki szerint ez is a kipécézett Revolut elleni támadásnak indult, mert a fintechnek nagyon népszerű volt a kriptos szolgáltatása. Sőt, olyan véleményt is hallottunk, hogy a cég jövedelmezőségének nagy részét a kripto jelenti. A kriptós piac – tapasztalatunk szerint – nem rajong a Revolutért, megérti a Magyar Nemzeti Bank (MNB) törekvéseit, amikor azon dolgozik, hogy erősebb kontrollja legyen 2 millió magyar ügyfél pénzügyeire, de ebben elég sikertelen: gyengécske fogyasztóvédelmi megközelítése van ugyan, de valódi felügyeleti kontrollja nincs. Ahogy egy forrásunk mondta,

„a nyírás és a nyúzás között nagy különbség van, a Revolutot csak nyírja Magyarország, a kereskedelmi bankokat nyúzza.”

Más szerint pedig az állam valamilyen baráti kéz felé, egyfajta koncesszióba terelné ezt a piacot, vagyis a kaszinókhoz, az autópályákhoz, a hulladékgazdálkodáshoz és a trafikokhoz hasonlóan itt is évekre előre szeretne szereplőket kijelölni.

Pont most?

Mindez azért érthetetlen, mert a kriptókra vonatkozó egységes uniós szabályozás, a Markets in Crypto-Assets (MiCA) szintén július 1-től lép életbe. Már ahol életbe lép, mert több országban is kitolták, akár másfél évvel is ezt az uniós szabályt. De vannak, akik már előrébb járnak a MiCA-megfelelésben.

Képzeljük el, hogy egy kriptós cég nem kis munkával éppen megszerzi a MiCA-engedélyt külföldön, azzal az „útlevéllel” megérkezik Magyarországra; vajon ebben az esetben egy magyar természetes személy egy európai, legális, MiCA- engedélyes váltót használva börtönbe kerülhet?

A MiCA egyébként a szakma szerint nagyon meg fogja szűrni a kriptósok világát. Pár éve még több ezer ilyen szolgáltató volt az európai piacon, de ha végigmegy a MiCA, akkor a különféle előírásokkal (például a tőkekövetelmények emelésével) csak pár tucat szereplő marad. A szabályozás ugyanis nagyon részletes, tényleg kiszűri a kóklereket, de nem is csak őket, hanem a kisebb és közepes szereplőket is. De nézhetjük a szolgáltató felől is a helyzetet, ezt így magyarázták nekünk:

„Képzeld el azt a helyzetet, hogy nyitsz egy pékséget. Először elköltesz rá 50 ezer eurót, hogy megfelelj a magyar közegészségügyi előírásoknak, majd újabb 50 ezer eurót, hogy megfelelj az uniós előírásoknak. Ha ezt már mind elköltötted, akkor bejelentik, hogy a császárzsemle értékesítése 3 évvel büntethető cselekedet, de ha száz zsemlét adsz el egyszerre, akkor 8 évet is kaphatsz.”

Azt többen is megerősítették a Telexnek, hogy korábban is volt szó arról, hogy valamilyen szabályozási változás készül, de nem volt szakmai egyeztetés, csak pletykák. Eleinte a piac azt hitte, hogy csak valami olyasmi lesz, mint más pénzügyi szolgáltatásoknál, vagyis nem lehet illegálisan betétet gyűjteni, a kriptóra is ki kell váltani az engedélyt. Amikor aztán a szakma először hallott a valódi tervekről, valójában már a köztársasági elnök aláírására várt a törvény.

Piaci szereplők

A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik ebből csinálták az üzletüket, ők július 2-án nyilván nem lehetnek felkészülve a mindenféle új magyar szabályozásra, hiszen annak még a követelményeit sem ismerik. Ők mit tehetnek? Láttuk, hogy van, aki másnap is szolgáltat, mások aggodalmasabbak. Mit tegyenek? Függesszék fel, amit csináltak, hagyják lógva az ügyfeleiket, vagy folytassanak valamit, ami hirtelen büntethető lett? Az természetesen

nem tűnik túl életszerűnek, hogy majd a magyar rendőrség elkapja a globális cégek, a Revolut, a Binance, a Bitpanda, a Coinbase vezetőit – szokás szerint megint csak a hazai szereplők kerülnek hátrányba.

Hiszen azért néhány magyar bejegyzésű cég is van a piacon, ilyen a CoinCash, a forintos kriptopiac fő cége, amelyik éppen azon van, hogy megszerezze az európai szolgáltatási engedélyeket. A társaságnak több tízezer magyar ügyfele van, de ő vajon mit tud tenni, hogy ne kövessen el bűncselekményt?

Az is érthetetlen, hogy eddig ennek a piacnak a felügyelete az MNB feladata volt, amely a különféle befektetési piacokon szigorú, de kiszámítható, nemzetközileg is jegyzett szereplő volt. Az MNB erről korábban részletes tájékoztatást is publikált.

Az engedélyeztetés ugyan elég lassú volt eddig is, az MNB még nem adta meg a CASP (crypto-assetservice provider) engedélyeket az azt igénylő magyar vállalkozásoknak, de elvileg az engedélyeztetés már folyamatban volt. Erre készült egy európai útmutató, egy úgynevezett CryptoGuideline.

Külföldről?

Eddig az európai kriptoszolgáltatók engedélyeztetése úgy működött, hogy mindenki a saját hatóságánál (Magyarországon ez az MNB) tudott kiváltani ehhez engedélyt. Arról például már terjedtek hírek a magyar piacon, hogy ki nyújthat Magyarországon úgy engedélyt, hogy külföldön kapott már engedélyt, és határon átnyúló szolgáltatásként már működhet. Azt hallottuk, hogy többek között a nevezett Bitpanda, az eToro, az Acheron Europe, vagy a BxBit Europe már bemutatta az európai engedélyeit.

Ez egy nagyon sikeres globális piac, amelyben Hongkong élen jár, ahol több ezer ilyen cég is felütötte a székhelyét. Vannak, akik magyarként is eleve külföldre, például a Baltikumba mentek, a BlockBen például Litvániában bejegyzett cég. De hallani arról is, hogy több magyar bank is gondolkodott, hogy elindul ezen az úton, majd meglátjuk, hogy náluk mennyire fogják meg a változások a fejlesztéseket.

A Baltikumban ugyan mindhárom ország más, de mindegyik nagyon támogató, sok minden digitalizált, nem kell annyit kiutazni sem, ha egy magyar cég onnan szolgáltat. A piacon ezért már az is felmerült, hogy amennyiben a fintechek, a startupok, az innovatív vállalkozások tömegesen lesznek kénytelenek külföldre menekülni, akkor erre valamilyen központosított szolgáltatást, tanácsadást lehetne alapítani.

Aki európai piacon dolgozna, de magyar adószámmal rendelkezik, az sajnos folyamatosan versenyhátrányba kerül. „Lehet, hogy ezeket az egyáltalán nem a közjót szolgáló lépéseket akkor is megcsinálnák a döntéshozók valamilyen politikai okból, ha értenék, hogy mit okoznak. De attól tartok, hogy valójában a legtöbbször nem is értik, hogy egy-egy célzott szabályozás-változásnak milyen rettenetes a következménye a magyar tudásintenzív, innovatív világban” – vélte egy érintett cég vezetője.