Másodperceken múlt, hogy sikerült elkerülni az MNB-alapítvány vagyonkezelőjének csődjét
Szűkszavú közleményt tett közzé december 12-én, péntek este az MNB-alapítványi vagyont kezelő Optima Befektetési Zrt. A lényege nagyjából ez volt:
Az Alpine Holding Kft. (az alapítvány egyik cége – a szerk.) bejelenti, hogy az Ultima Capital SA (az alapítvány résztulajdonában álló svájci cég – a szerk.) részvényeivel kapcsolatban sikeresen együttműködött, és átfogó és végleges megállapodásokat kötött bizonyos kisebbségi részvényesekkel, valamint az Ultima alapító részvényeseivel. E megállapodások eredményeként az Alpine Holding Kft. és a kisebbségi részvényesek által az Ultima-részvényeikkel kapcsolatban birtokolt opciók alapján fennálló jogok és kötelezettségek megszűntek. A megállapodások minden releváns, függőben lévő kérdést rendeznek, és minden fél a jelen megállapodás keltének időpontjában kölcsönös megelégedésére megoldottnak tekinti ezeket a kérdéseket.
Szép, jogi-pénzügyi szakzsargonban megfogalmazott mondatok, de ha bemutatjuk a mögöttük álló valóságot, alighanem sokan meg fognak döbbenni. Az MNB-alapítványok korábbi, felelőtlen vezetése mindenfajta fedezet nélkül, érthetetlen módon olyan kötelezettséget vállalt, amely szerint a teljesen legatyásodott alapítványivagyon-kezelő Optimának 2025. december 10-én 180 millió svájci frankért, azaz nagyjából 74 milliárd forintért, rémesen túlárazva kellett volna további Ultima-részvényeket vennie.
Ez az Optima csődjét jelentette volna. Egyben azt is, hogy végképp veszélybe kerül az Optima hitelezői, az MBH Bank és a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítvány kölcsöneinek visszafizetése is.
A közlemény sorai között elrejtett jó hír, hogy ezt a katasztrófát sikerült megakadályozni. Magyarországon van egy olyan szokás, hogy a kritikus közleményeket péntek este adják ki a rafinált cégek vagy állami szereplők, akkor ugyanis mindenki már a hétvégére figyel, az újságírók csak bemásolják a híreket, hétfő reggelre pedig már nem lesz akkora érdeklődés, hiszen minden csoda három napig tart.
Ezt a közleményt viszont aligha a tudatos időzítés miatt kellett péntek este lehozni, hiszen egész héten tárgyalt az MNB-alapítvány vagyonkezelője és a svájci Ultima egy részvényesi csoportja. A tárgyalásokon mindent jóvá kellett hagynia az Optima két nagy hitelezőjének, az említett MBH Banknak és a kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványnak is. Mivel az Ultima a svájci BX Swiss tőzsdén jegyzett cég, a tőzsde honlapján is hamar feltűnt, hogy a korábban 105 svájci frankos részvényenkénti áron eladási opciós joggal bíró külföldi részvényesek csoportja feloszlott, és immár nulla részvényre van eladási opciójuk.
Összkép
A Telex továbbra is igyekszik követni, hogy mi van a Magyar Nemzeti Bank alapítványivagyon-vesztésének szörnyű történetével, sikerül-e megállítani a maradék közpénz elpárolgását, vagy még mindig veszélyes folyamatok zajlanak. Cikkünk most döntően az Ultimáról szól, előbb azonban gyors helyzetképet adunk a másik két meghatározó vagyonelemről is.
A Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) három legfontosabb vagyoneleme közül a lengyel GTC SA tőzsdei ingatlancég részvényárfolyama sajnos még mindig zuhan, írásunk idején már csak 3,1 złotyt ér egy papír (és ahogy hetente rápillantunk, az érték rendre apad). Itt abban lehet bízni, hogy a vagyonkezelést irányító Optima Zrt. már új menedzsmenttagokat nevezett ki, így remélhetjük, hogy az irányítás immár jó kezekben van, illetve hogy a nyomott tőzsdei árhoz képest az egyedi ingatlanok összértéke valójában magasabb a tőzsdei árnál. Ez azt jelentené, hogy ha az épületeket értékesítik, vagy idővel visszatér a bizalom a GTC iránt, a tőzsdei érték is inkább az összesített nettó eszközértékhez közelít.
A Matolcsy-éra után nagyon furcsa és a döntéshozatalt megnehezítő struktúrában otthagyott METU Egyetem ügyei is egészen jól alakulnak: az alapítvány új gazdái nagyjából rendbe tették a METU cégcsoportot, a tulajdonosi köröket, egy-két kellemetlen szerződés, például ingatlanbérlés kezelése van még folyamatban, úgy tudjuk, végre elfogadták már a tavalyi beszámolót is. Az MNB háza tájáról azt hallottuk, hogy az egykori 50 millió dolláros vételárat már aligha éri ugyan az egyetem, de ahhoz közelítő értéke még lehet.
Középtávon itt az eladás a cél, és az a legjobban kommunikálható tranzakció, ha jó nevű, nemzetközi érdeklődőnek adják el. Állítólag jelenleg is van ilyen neves, külföldi vevőjelölt, sőt, volt egy hazai érdeklődő is (talán meglepő módon, de a kamarai világból, ahol inkább a szakképzés, nem az egyetemi oktatás tűnik profilba vágónak), utóbbi érdeklődés azonban már lelohadt. Ugyanakkor az MNB vezetése annyira a svájci Ultima ügyével volt elfoglalva az elmúlt napokban, hogy a METU-ról még nem tudott dönteni.
Az Ultima nagyon zavaros
A második számú – a GTC-nél kevésbé értékes, de a METU-nál értékesebb – vagyonelem, az Ultima Capital svájci luxusingatlancég helyzete az előbbieknél sokkal összetettebb. Ezt a társaságot nem magyarok irányítják, sőt, nagyon sokszor úgy tűnik, mintha a magyar tulajdonos, miután teljesen érthetetlenül rosszul szállt be ebbe a történetbe, rendre elszenvedné a svájci, francia, görög eurómilliárdosok ügyleteit.
Májusi elemzésünkben feltártuk, hogy ebben a sztoriban ingatlanos nagyágyúkkal akart üzletelni az MNB-alapítvány (illetve azok a Matolcsyékhoz köthető körök, amik de facto lebonyolították az ügyeket), de ennek a vége az lett, hogy a közpénzzel gazdálkodó intézmény gigantikusat bukott. Két hónappal később pedig azt az új érát követtük, amiben már az volt a fő téma, hogy a magyar alapítványi vagyonkezelő láthatóan nem bír a cég új, görög nagybefektetőjével, Johannisz Papalekasszal sem. Nagyon nehéz belelátni egy olyan történetbe, ahol bonyolult nemzetközi ingatlanértékelési, -apportálási, részvényopciós elemek keverednek, de rengeteg háttérbeszélgetéssel erre teszünk kísérletet. Ha kicsit lecsupaszítjuk a sztorit, az Ultima Capital SA-ban három körnek vannak érdekei:
- az alapító Max-Hervé George francia és Byron Baciocchi svájci milliárdosnak;
- a nagy tervekkel beszálló, de önmagát borzalmas helyzetbe lavírozó MNB-alapítványnak; és
- a görög Johannisz Papalekasznak, aki egy éve segített egy eladósodást nem generáló tőkeemeléssel, de ennek nagyon megkérte az árát.
A történet eredeti szálait itt most nem ismételjük meg (akit ezek érdekelnek, azoknak korábbi cikkeinket ajánljuk). A lényeg, az Optimának korábbi vállalásai miatt két ütemben gigantikus összegeket kellett volna kifizetnie. Előbb 2024. december 10-én 108 millió svájci frankot (44 milliárd forint), majd 2025. december 10-én 180 millió svájci frankot (74 milliárd forint) kellett volna fizetnie azért, hogy az Optima növelje a cégben a részesedését. Mindezt úgy, hogy közben az eredeti, szerződéskötés idején még reálisnak tűnő cél, a többségbe kerülés már elúszott.
„Rossz pénz után kellett volna rossz pénzt dobni, de hát ilyen szerződésekbe ültünk bele”
– jellemezte a helyzetet egy keserű érintett. Erre persze az Optimának se tavaly, se idén nem volt pénze, de egy összetett tárgyalássorozat révén tavaly az alapítók belementek, hogy úgy jutnak a számukra esedékes összeghez, hogy egy görög ingatlancézár beszáll a cégbe, apportál ingatlanokat, illetve pénzt is hoz, ha szükséges. Idén pedig valamit szintén letárgyalt az Optima, aminek a részleteit nem ismerjük, de a végeredményt igen: nem kellett horroráron további részvényeket vennie az alapítványnak. Talán a teljes cég megértette, hogy az Optima csődje és az azt követő hangos botrány az Ultimának sem tett volna jót. Így viszont lehet tovább dolgozni az értékmentésen.
A tavalyi megoldás egyébként elég problémás a mai napig. 2024. december 27-én az Ultima Capital Zug városka központi szállodájában, a tóparti Park Hotel Zugban tartotta a rendkívüli közgyűlését, ezen szentesítették a görög milliárdos és ciprusi cége, a Yoda érkezését. Az is kiderült, hogy miközben korábban az Optima 105 frankot fizetett egy részvényért, a görög eleve csak 60-at, de az Optima így is örült, hogy levegőhöz jut és a nagyobb bajt egyelőre megússza.
Simor András volt jegybankelnök szerint azonban a helyzet valójában még sokkal rosszabb volt, erről a mozzanatról írt is egy cikket a 24.hu-n. Ő úgy számolt, hogy Papalekaszék 2023 júniusában 100 millió euróért (40 milliárd forint) vettek egy ingatlancsomagot, amit később valóban felértékeltek a többszörösére, és ezért megszerezték az Ultima 60 százalékát. Ha így számolunk, az Optima mintegy 160 milliárd forintot fizetett a cég 33,3 százalékáért, a görög sokkal jobb áron kapott sokkal több részvényt. Kicsit később erről számításokat is mutatunk. Ráadásul az Optima számára további kötelezettségek is maradtak, miközben már messze nem ő volt a legnagyobb részvényes.
Az apport
A tavalyi közgyűlésen elfogadott határozat szerint a svájci Ultima Capital 8,077 millió új részvényt bocsát ki a Yodának, aminek ellentételezéseként a görög 484,6 millió frank értékben átruházza a tulajdonában lévő Papacamp-részvényeket. Az Ultima Capital eredeti részvényesei – így a PADME is – Papacamp-részvényekkel gazdagodnak, míg az Ultima Capitalban meglévő tulajdoni hányaduk csökken. A tranzakcióból kalkulálható 60 frankos részvényárfolyam nem állt távol a BDO által 2025 márciusában kalkulált és az Optima által publikált 67,23 frankos minimumértéktől.
Nem is ez volt a baj, inkább az, hogy vajon ért-e ennyit a Papacamp.
Simor András cikkéből és rengeteg dokumentumból (így a Yoda 2023-as éves beszámolójából) kiindulva az egyik alapos Ultima-kisrészvényes megkérdőjelezte a Papacamp helyes értékét. Sőt, a téma a nemzetközi sajtóba is bekerült: Philippe Vasset francia oknyomozó újságíró a Glitz nevű párizsi portálon fedte fel az apport furcsaságait. A Yoda 2023. június 23-án mindössze 100 millió euróért (akkori árfolyamon 97,9 millió frank) szerezte meg az apportált portékát. Egy budapesti szerkesztőségből elég nehéz arról mit mondani, hogy a csomag értéke 2023 júniusa és 2024 decembere között ennyire felértékelődhetett-e, ezért illik óvatosan fogalmazni, de ha elemeire cincáljuk a tételeket, úgy tűnik, hogy jó vastagon fogott a felértékelést végző görögök ceruzája.
Miért olyan fontos ez az egész? 2024. december 27-én 5 934 354 darab Ultima Capital-részvény létezett, ebből a PADME tulajdonában 2 275 651 volt, vagyis az összes részvény 38,35 százaléka. A Yoda plc. belépésekor (2024. december 27.) alkalmazott Ultima Capital-részvényérték 60 frank volt részvényenként, vagyis az összes részvény együttes értéke 356 millió frank volt, a PADME által birtokolt csomag értéke pedig 136,5 millió frank.
De mi történik a PADME részvényvagyonával akkor, ha a Yoda több mint 8 millió új Ultima-részvényt szerez, és ezért csupán 98 millió frank értékű Papacamp-üzletrészt apportál? Az Ultima Capital SA értéke 98 millió svájci frankkal nő, miközben a PADME tulajdoni hányada 16,24 százalékra csökken; a PADME-ra jutó pénzügyi vagyon közel 63 millió frankkal (mai árfolyamon több mint 25 milliárd forint), 136,5 millió frankról 73,7 millió frankra apad.
Pontosabb értékelési képet kapunk a Papacamp holdingcég vagyoni helyzetéről, ha az annak tulajdonában álló társaságok beszámolóit is megnézzük. Vegyük tehát sorra a Papacamp Investments vagyonelemeit, és lássuk, mennyit értek azok 2024. december 31-én, azaz a tőkeemelés után négy nappal!
A Starvil Asset Management SMSA görög cégen keresztül a Yoda három ingatlant apportált az Ultima Capital-részvényekért cserébe: egy Athén Pszihikó negyedében álló villát, valamint két tengerparti, a One & Only villaparkban található, egyenként nagyjából 150 négyzetméteres ingatlant, mindezeket összesen 50,4 millió euró értékben. A társaság mérlege alapján viszont nem volt ekkora ingatlanvagyona, a Starvil eszközeinek értéke, azaz a mérlegfőösszege 12 millió euró körül volt.
Szintén kérdéseket vet fel az MHV Bluekey One cég 30 százalékos üzletrészének apportja. Ez a társaság a görögországi Párosz szigetén birtokolja a Porto Paros nevű szállodát, a 30 százalékos üzletrész pedig 98,1 millió euró értéken került az Ultima Capital birtokába. Csakhogy ugyanezt a 30 százalékos üzletrészt a Yoda 20,8 millió euróért vette meg egy 2025. február 24-i sajtóközlemény szerint, amelyet az üzletrész eladója, az MHV Group bocsátott ki.
Lehetséges lenne, hogy ugyanaz az üzletrész 20,8 millió eurót ért meg a Yodának, az Ultimának viszont már közel 100 milliót?
Vélhetően nem reális elvárás az olvasótól, hogy egyesével végigkísérjen bennünket az összes tételen, de a további elemek értékelései (Mykonos Asset Management SA és az úgynevezett Aqaba villák, Kataskinosis Mykonou SA Aqaba Hotels, Atale Enterprises Limited, Truegrip Ltd) mind-mind azt mutatják, hogy az Ultima vezetői elfogadták a későbbi kész értéket apportként. Pedig ezek a projektek egyelőre csak félkész állapotban vannak,
a görög könyveléshez képest viszont háromszoros-négyszeres értékeltségen mentek be az apport során.
Az újságírás eszközei itt véget érnek. Feltettük a kérdéseinket az MNB, a PADME, az Optima vezetésének, azt szerettük volna tudni, hogy mivel magyarázzák ezeket a számviteli furcsaságokat, és tettek-e lépéseket az ügyben. Választ senkitől nem kaptunk. A háttérben olyan védekezéseket hallottunk, hogy a vonatkozó szerződéseket a Yoda és az Ultima vezetése kötötte, az Optima csak passzív elszenvedője volt ezeknek. Állítólag a görög ingatlanszabályok is változtak, felértékelődést indokolhatott, hogy ezek a projektek ma már nem lennének elindíthatók.
Akadt, aki azt mondta, nem hiszi, hogy ezek a jó nevű nyugati üzletemberek fals apportértékeket vállalnának, hiszen ez esetben az Ultima vezetésének, a könyvvizsgálónak, a Yodának a felelősségét vizsgálhatná a híresen alapos svájci tőzsde.
Visszacsinálták az egyik ügyletet
Mialatt már javában dolgoztunk a történeten, az Ultima Capital SA váratlanul bejelentette, hogy az egyik ügyletet végül teljesen visszacsinálja: egy év elteltével a görög eladó visszaveszi, az Ultima pedig visszaadja az egyik apportot, a Porto Paros hotelt. Két nappal később, december 3-án az Ultima Capital rendkívüli közgyűlést tartott, ezen a részvényesek megszavazták az egyetlen napirendi pontot, a könyvvizsgáló KPMG leváltását az EY-ra. Mint hallottuk, a KPMG hosszú éveken át szolgált, nem merült fel semmilyen elégedetlenség, de a görög milliárdos „szeret az EY-nal dolgozni”. (A svájci jog amúgy ismeri a különleges audit fogalmát, egy ilyen vizsgálat segíthetne tisztázni, mennyire voltak reálisak az apport során használt értékelések.)
A történet pedig újabb sarokponthoz érkezett, december 10-ig élt ugyanis a PADME vételi opciója több mint 1,7 millió Ultima-részvény vonatkozásában. Ez után viszont egy részvényesi csoportnak eladási opciója (az Optimának vételi kötelezettsége) keletkezett volna ugyanennyi részvényre, méghozzá részvényenként 105 frank áron, összesen 74 milliárd forint értékben. Az Optima-világban biztos, hogy nem lett volna forrás a hatalmas kifizetésre (ezt aligha szerette volna a kormány duplán kifizetni, mint a kecskeméti egyetem campusát), így létszükséglet volt egy újabb ügylet letárgyalása.
Egy éve a Yoda adott forrást, ami új eladósodottságot nem generált, csak nagyon kellemetlenül hígította a korábbi részvényeseket. Most ismét bűvészkedésre volt szükség. A külföldi és hazai tárgyalások végén valahogy az Ultima kisrészvényesei a 180 millió svájci frankos Optima-kötelezettséget elengedték. Arról nincsenek pontos információink, hogy erről kivel kellett megállapodni, de az biztos, hogy minden megállapodáshoz kellett az Optimát szorongató hitelezők jóváhagyása is. Valamiképpen a felek megértették, hogy az Optima csődje nem tenne jót az Ultima megítélésének sem.
Nem a huszonnegyedik órában sikerült megállapodni, hanem inkább a huszonhatodik órában, hiszen december 10-én lépett volna életbe az Optima újabb opciós kötelezettsége, és végül december 12-én jelent meg a megállapodás híre.
Eközben a nyilvánosság minderről semmit nem tudott. Az Optima vagy a svájci tőzsde oldalán angol nyelven találhatott erről közleményt, aki tudta, hogy mit keressen. A lényeg azonban az, hogy valójában újabb óriási közpénzvesztést úszott meg az ország. Őszintén reméljük, hogy a közleménynek megfelelően nemcsak átmeneti, hanem tartós volt a tűzoltás.
