Most, 8-9 nappal az Irán elleni támadások után lett igazán pánik a nemzetközi nyersanyagpiacokon. Ez némileg érthetetlen, mert már a háború első napjaiban is mindenki az olaj- és földgázpiacot féltette, főleg mivel az első bombák célba találása után nem sokkal lényegében leállt a hajóközlekedés a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalán, a Hormuzi-szoroson, amin a világ olajkitermelésének ötöde halad át. A brent típusú olaj ára március 9-én reggel hordónként 114-116 dollár fölé is emelkedett, majd a délelőtti órákra 107,5 dolláron stabilizálódott, de ez is egy nap alatt 15 százalékos drágulást jelentett. De miért most lőttek ki az árak, és hogyan lehet feloldani ezt a helyzetet?
Minden megtelt olajjal
Holoda Attila energiaszakértő elmondta a Telexnek, hogy az lett a fő probléma, hogy a Perzsa-öbölből a termelésüket kivinni nem tudó országok (Irán, Irak, Katar, Bahrein, Kuvait, Egyesült Arab Emírségek, illetve Szaúd-Arábia) egy ideig szinte zavartalanul folytatták a termelésüket, bízva abban, hogy hamarosan újra járható lesz az öböl kijárata, vagyis a Hormuzi-szoros. Az átmeneti időben pedig amit csak tudtak, teletöltöttek olajjal: vezetéket, tartályokat, hajókat. Most azonban minden megtelt.
Ha pedig le kell állítani a további termelést, mert nincs hová tenni az olajat, az hosszabb távon csökkentheti ezen országok kitermelését, és tartós kínálati zavart okozhat.
A földgázmezők kitermelése egyszerűbben megszakítható, de egy olajmező kitermelésének megállítása mindig technológiai zavarokhoz vezet, a pórusokba bejut a víz, és több lesz a residual oil, vagyis a kitermelés során elvesztett, visszamaradó készlet. Ez az alacsony koncentrációban megtalálható olaj, illetve a vízzel keveredő, a kimerülő olajmezőkön előforduló olaj is kinyerhető, csak már nem az egyszerűbb, a hagyományos technológiákkal, hanem drágább, szén-dioxiddal felturbózott olajkitermeléssel.
Aki még emlékszik, a Covid idején, 2020 tavaszán volt olyan helyzet, amikor a termelés leállásától féltek az olajcégek, az viszont akkor nem dráguláshoz vezetett, hanem mínuszos lett az olajár. Akkor annyira elapadt a kereslet, hogy az olajtermelők azt tapasztalták, nem viszik el a raktáraikból az olajat. Attól féltek, hogy csökkenteni kell a termelésüket, így már inkább fizettek azért, hogy valaki szállítsa el a raktárakból az olajat, csak menjenek a kitermelések. Most viszont más a helyzet, mert míg akkor igény nem volt az olajra, most igény lenne, csak a szállítás akadályozott.
Trump kezében a kulcs
A nemzetközi tengerhajózási térképek jól mutatják, hogy jelenleg a Hormuzi-szoros mindkét bejáratánál csomó hajó vesztegel. Eközben nagyon megnőtt például Ausztrália környékén a forgalom. Ausztrália nagy LNG-exportőr, most Katar helyett is tud eladni, míg olajban például Malajzia nagyobb exportőr a környéken. A problémák pedig a legerősebben Ázsiában jelentkeznek, a japán tőzsde 6 százalékot esett, de zuhant a tajvani TAIEX, a hongkongi Hang Seng, a sanghaji Shanghai Composite is. Különösen nehéz helyzetben van Tajvan, amelynek szinte teljes LNG-importja Katarból származik, amire például a világ legnagyobb félvezetőgyártójának, a TSMC-nek is szüksége lenne.
Ázsia most akár felárral is venne olajat, földgázt, például Észak-Afrikából. Csak éppen az sem olyan egyszerű, hiszen vagy meg kell kerülni Afrikát, vagy át kell merészkedni Vörös-tengeren, ahol a jemeni húszik rendszeresen támadnak hajókat.
A kőolaj és a földgáz mellett nagyon sok áttételes hatás is látszik már. A térségből nem jönnek ki fontos finomított termékek sem, így elsősorban a dízel, amelynek ára Rotterdamban közel megduplázódott, de gond van a kerozin és a savanyú nyersolajból készített kénsav piacán is. Ezt az alapanyagot a bányászat és a műtrágyaipar is használja, ráadásul mivel nagyon veszélyes anyagról van szó, a felhasználók jellemzően alacsony készleteket tartanak.
A szakemberek szerint csak Donald Trump amerikai elnök tudná normalizálni a helyzetet.
A világ nem tudja pontosan, hogy mi az elnök célja, mikor fogja azt mondani, hogy elérte azt Iránban. De ha nem szabadítja fel a térséget, akkor még jobban elszállhatnak az árak, és veszélybe kerülhetnek a kitermelések, finomítók. Ez pedig az Egyesült Államoknak akkor sem érdeke, ha újabban mind az olaj, mind a gáz, mind a finomított termékek piacán nagy exportőr az ország.
Ha végre nem lesz fegyverropogás, akkor az élelmiszerimportja és a kőolajexportja miatt Irán vélhetően gyorsan felszabadítja a szorost. A piac abban bízik, hogy az Egyesült Államoknak is az lenne az érdeke, hogy ne legyenek magasak az olajpiaci árak, mert az infláció soha nem érdeke a regnáló hatalomnak, ráadásul Trump a kampányában pont az infláció letörését, olcsóbb tankolást és bevásárlást ígért a szavazóinak. Közelednek az úgynevezett félidős kongresszusi választások, ahol a republikánusok akár el is veszíthetik a többségüket, így Trump az őszre már biztosan az árak normalizálódását szeretné.
