Volt, hogy egyetlen étterem kapott egymilliárdot, pedig abból egy teljes régiót lehetett volna támogatni
35 vendéglátós kis- és középvállalkozó írta alá eddig azt a nyilatkozatot, ami tíz pontban gyűjti össze, milyen változtatásokra volna szükség a hazai éttermi és turisztikai szektorban. Az összefogás tagjai önállóan, piaci alapon épültek fel, lettek sikeresek, és az elmúlt évek nehézségei között is talpon maradtak. Azt szeretnék megmutatni, milyen értékek mentén, milyen irányba lenne érdemes továbbgondolni a hazai turizmust és vendéglátást.
Olyan teljes szemléletváltást javasolnak, ami a kisvállalkozásokat támogatná a nagy luxushotelek helyett, regionális szempontból fejlesztené a vidék egyes területeit, újragondolná az adó- és járulékrendszert, az adminisztrációt, a szakoktatást, a támogatások igazságos elosztását és a teljes hazai turizmus működését piaci alapúvá és átláthatóvá teszi.
A nyilatkozatot bővebben az összefogás alapítói, szervezői és a nyilatkozat megfogalmazói, Kun Luca és Pohner Ádám (Iszkor és Gajdó éttermek), Tóth Balázs (több balatoni vállalkozás, étterem, rendezvény tulajdonosa, szervezője), valamint Fölföldi Péter és Terjék Petra (Villa Kabala) magyarázták el nekünk.
Az általuk megfogalmazott 10 pont, amelyre szerintük a vendéglátás reformjának alapulnia kéne, a következők:
1. Luxushotelek helyett kis éttermek
A nyilatkozatban azt írják, teljes szemléletváltásra van szükség a vendéglátásban. Nagyberuházások és a külföldi prémiumszegmensre támaszkodó fejlesztések helyett a helyi mikro- és kisvállalkozások fejlesztésére kellene fókuszálni. A cél a belföldi turizmus és a helyi értéket teremtő vállalkozások erősítése legyen, a régiók vonzerejének fokozása, helyi termékek piacra juttatása.
Pohner Ádám szerint a legnagyobb támogatásokat eddig a turisztikában bizonyos körök kapták, és ezekből zömmel szállodafejlesztések lettek. Hogy ezeket milyen tanulmányok előzték meg, és azok igazolták-e, hogy szükség van rájuk, nem tudni, azt viszont igen, hogy óriási összegeket fektettek beléjük, miközben piactorzító hatásuk volt. Ezek helyett a már meglévő kis vendéglátó egységeket lehetett volna támogatni, fejleszteni. Ha a támogatásokat szakmai alapon osztották volna ki, óriási versenyképességi előnybe kerülhettek volna a kis- és középvállalkozások, a koronavírus-járványt és az energiaválságot is jobban át tudták volna vészelni – mondta Pohner. Sok hely élt volna túl, ami bezárt és itthon maradhattak volna azok a dolgozók, akik kivándoroltak, mert itthon nem kaptak versenyképes bért – tette hozzá. Hogy vannak elmaradások a hazai vendéglátásban, az világos, de nem biztos, hogy luxusszállók és luxuséttermek támogatása segít a felzárkózásban. Edukálni kellene az embereket ahhoz, hogy nagyobb igényük legyen a magasabb minőségre, de ehhez idő kell – mondta Pohner Ádám.
2. Az adóterhek felülvizsgálata
A vendéglátók adó- és járulékterhei egymásra rakódnak, egyazon tevékenység után több címen is fizetnek. Nyilatkozatukban úgy fogalmaznak, az egész rendszert felül kell vizsgálni, különös tekintettel az eltérő értékesítési formákhoz kapcsolódó adózási szabályokra, és a turizmusfejlesztési hozzájárulás rendszerére.
Pohner Ádám szerint a vendéglátásban vannak kedvezményes adózási lehetőségek is (ilyen a szervizdíj és a helyben készített ételek 5 százalékos adója), viszont ha az infláció megindul, ez a szektor minden irányból kapja a pofonokat. „Nőnek az energiaárak, a beszállítói árak és a munkaerő is drágul, ezt pedig nem tudjuk mind a vendégen behajtani” – mondta. Az adórendszer nem egységes, a hatóságok nem segítő céllal jönnek, hanem azzal, hogy hibákat találjanak, és úgy értelmezik a szabályokat, ahogyan éppen szeretnék. „Gyakran érezzük úgy, hogy lehetetlen a szabályokat helyesen követni, bármennyire próbálkozunk. Ilyen például a rendezvényeken eladott ételek esete, amikor nehéz megmondani, melyik helyzetben melyik adózási szabály érvényes éppen, és ez mindenkinek állandó frusztrációt okoz” – tette hozzá Kun Luca.
3. Rugalmasabb járulékrendszer
Az összefogás tagjai úgy vélik, a járulékrendszernek alkalmazkodnia kellene a vendéglátás egyedi körülményeihez, a hétvégi, szezonális, változó intenzitású munkavégzéshez. Olyan rendszert szeretnének, ami támogatja a bejelentett munkát, ugyanakkor rugalmasan alkalmazkodik az ágazat működéséhez is.
Tóth Balázs szerint a balatoni vendéglátásban a munkaerő szempontjából az lenne a túlélés eszköze, ha a vállalkozások egész évben nyitva tartanának. Nagy segítség lenne, ha szezonon kívül kedvezménnyel foglalkoztathatnák az alkalmazottaikat, hogy ne kelljen őket télen elküldeni. Ő ezt most úgy oldja meg, hogy a dolgozóit szezonálisan váltogatja: aki nyáron az étteremben szakács, télen korcsolyát ad ki a jégpályán.
Fölföldi Péter, a Villa Kabala tulajdonosa is a szezonális foglalkoztatás megnehezítését érzi nagy problémának. Egészen pici adminisztrációs hibák miatt néha végzetes hátrányba lehet kerülni. – mondta. „A nyári időszakban napi bejelentéssel dolgozott egy olyan kollégánk, aki az előző hónapokban is végig be volt jelentve. Egy adminisztrációs hiba miatt megbüntettek minket. Ki is fizettük a büntetést, ez viszont nem volt elég, mert a hiba miatt átkerültünk egy másik adózási kategóriába, ami milliós plusz adóterhet jelent nekünk. Sőt, mivel felkerültünk egy listára, két évre mindenféle pályázati lehetőségtől elestünk” – mesélte Terjék Petra. Az egészben a csavar, hogy erről a listáról le lehet kerülni, ha valaki kifizeti a büntetés tízszeresét, tehát ilyen esetben is a kis családi vállalkozás marad rossz helyzetben – tette hozzá. A cél nem egy büntető, hanem minden törvényt betartató, de építő, tanító és példamutató rendszer kialakítása.
4. Követhetőbb szabályok és azok egységes betartatása
Szeretnék, hogy a hatóság különbséget tegyen azok között, akik hosszú ideje szabályszerűen működtek, adókat fizettek, bejelentették a munkavállalóikat, és a rendszerszintű szabályszegésekkel működő vállalkozások között. Tegyenek különbséget a szándékos visszaélés és az ártalmatlan adminisztratív hibák között. Az ellenőrzés célja ne a szankcionálás, hanem a jogkövetés segítsége legyen – indítványozzák. Jelenleg nem egységes a hatósági gyakorlat, megyénként, hivatalonként és ügyintézőként is máshogy értelmezik a szabályokat, ami kiszámíthatatlanná teszi a működést. Egységes, követhető szabályokat szeretnének, hogy ne utólag, a büntetésből értsék meg annak okát.
„Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy kiderül: az egyik szabály érvényes bizonyos megyékben, máshol viszont nem, így nehéz szabálykövetően működnünk” – magyarázta Kun Luca. Hogy a hatóságok nem egységesen működnek, azt a járulékrendszer ellenőrzésében, a kis fesztiválok kitelepülési szabályainál és más esetekben is tapasztalják.
5. Könnyebb, használhatóbb és mindenki számára hasznos adminisztráció
A vendéglátás adminisztrációi jelenleg témánként (pl. teraszhasználat, zene, élelmiszer-biztonság) külön, nehezen átlátható rendszerekben zajlanak. Szeretnék, ha ezek egységes, egyablakos digitális rendszerbe kerülnének. Mindez legyen kompatibilis és integrálható az éttermi szoftverekkel – írják. A Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ (NTAK) rendszer jelenleg rengeteg adatot gyűjt be a vállalkozásoktól és ezen keresztül ellenőrzi őket, ám a szolgáltatók ebből semmit nem kapnak vissza. „A vállalkozások kapjanak hozzáférést anonim, régiós és ágazati szintű elemzésekhez, forgalmi trendekhez, szezonalitási adatokhoz, átlagköltési mutatókhoz, turisztikai mozgásokhoz és összehasonlítható térségi információkhoz” – írják javaslatukban.
„Több millió forint adót fizetünk, de fogalmunk sincs, hogy mit kapunk érte. Nincs transzparencia, pár plakáton túl a turisztikai adónkról sem tudjuk, mire ment el. Amilyen statisztikák a rendszerből érkeznek, azok egyáltalán nincsenek összhangban a tapasztalatainkkal: küzdünk a túlélésért, de az adatok rekordokat mutatnak. Hasznos lenne tudni, ki mit tapasztal, hogyan oszlik el a forgalma, így láthatnánk a trendeket, hiszen ezek alapján akár a működésünket vagy a felszereltségünk mértékét is változtathatnánk” – mondta Pohner Ádám.
Tóth Balázs szerint a Balatonnál a túl sok adminisztráció sokakat taszít a fekete gazdaság felé, pedig a cél éppen ellenkező. Azért adnak ki sokan feketén szállást, mert olyan nagy az adminisztrációs teher, hogy nem tudják megugrani, csak olyan költségek árán, ami pedig nem áll a rendelkezésükre. Volt egy rendezvénysorozatuk, ahol tízezer ember volt, minden szállást kiadtak a környéken, de ez az idegenforgalmi adóbevételen nem látszott. Hiába volt népszerű, ez a statisztikában láthatatlan volt, pedig ha az NTAK-ból visszajött volna olyan adat, hogy kik, hányan voltak itt, remekül lehetett volna érvelni egy pályázatnál azért, hogy támogassanak hasonló rendezvényeket – mondta Tóth Balázs.
6. Újragondolt, naprakész, szakmai tudást adó oktatás
A jelenlegi vendéglátóipari oktatási rendszert elavultnak vélik, úgy érzik, a tananyag nem követi a konyha-technológai, alapanyag-ismereti, vendégtéri, fenntarthatósági trendeket, az iskolából felkészületlen tanulók jönnek ki, akik nem kaptak szakmai tudást.
Pohner Ádám úgy látja, hogy nincs rendesen képzett munkaerő a vendéglátásban. Az oktatás célja, hogy minél több diák átmenjen, mert fejpénzt kapnak utánuk – mondta. A szakoktatás kevés kivétellel, pár lelkiismeretes oktató munkáját leszámítva nem létező dolog. A sikeresen levizsgázott diák után a gyakorlati hely sikerdíjat kap, ezért az oktatók a saját éttermeikbe viszik gyakorlatoztatni a diákokat, hogy házon belül maradjon a pénz. Amikor pedig valaki a szakoktatáson kívüli, valódi műhelyt szeretne teremteni, tanítani szeretne, azt a képzési rendszer támadásnak veszi – mesél a tapasztalatairól Pohner. A diák ebben a rendszerben nem fontos. A képzés szakmailag sem tart lépést a kor trendjeivel, a legtöbb oktató nem ismeri a modern technológiák használatát – mondta a szakács.
A Villa Kabala tulajdonosaival együtt terveznek sztázsprogramot szervezni kezdő szakácsoknak. Amellett, hogy új technikákat mutatnak nekik, olyan szakmai hozzáállást is szeretnének átadni, amit az iskolában nem kapnak meg – mondta Fölföldi. „Azt, hogy hogyan kell kommunikálni a vendégekkel, a vezetőséggel és a kollégákkal, illetve megmutatni a szakma szépségeit, hogy a jövő generációja akarjon a vendéglátásban dolgozni, legyen elhivatott a szakma iránt és ne csak átmeneti megoldás legyen számukra, míg kitalálják, mivel is akarnak foglalkozni.
A nulla szabadidőnkben igyekszünk önerőből oktatást fejleszteni, de ha megpróbálunk együttműködni az iskolákkal, sokszor elutasítással találkozunk” – mondta Fölföldi Péter.
7. A fesztiválokra, kis rendezvényekre kitelepülés szabályozása
Életszerű szabályozást szeretnének a kistermelői, vidéki és alkalmi vendéglátásra. A kisebb léptékű gasztronómiai események szabályozása gyakran olyan, amit nagy vendéglátó egységekre szabtak. Ezekre külön szabályokat kell kialakítani, amelyek arányosan és teljesíthetően alkalmazkodnak az adott körülményekhez.
Ahhoz, hogy kitelepülj egy borászathoz és főzz valamit, ugyanazon körülményeknek kell megfelelned, mint egy étteremben – magyarázta Pohner Ádám. „Be lehetne hozni külföldi jó gyakorlatokat: ha a főzési fázisokat időben eltolják, és közöttük fertőtlenítenek, akkor máris kevésbé kell rettegnie egy kis konyhának és nem kell milliókat beruháznia, hogy be tudja tartani a meglévő szabályokat” – mondta Pohner. A rendezvények áthidalhatják a szezonon kívüli időszakokat, ezért is lenne fontos egyszerűsíteni őket – tette hozzá. „Gyomorgörccsel települünk ki egy fesztiválra, annyira betarthatatlanok az előírások” – véli Terjék Petra is.
8. Aki kézműves, legyen ellenőrizetten az
A helyi termékek és eredetjelölő kifejezések szabályozását kérik, mivel sokan üres marketingszlogenként használnak olyan kifejezéseket, mint „farm-to-fork, termelői vagy kézműves. Ezáltal hátrányba kerülnek azok, akik a működésükkel valóban megfelelnek szavak jelentésének, és többletenergiát, költséget, időt áldoznak rá.
”Mi külön pénzt fektetünk abba, hogy helyi alapanyagokat használjunk és ezzel is támogassuk a körülöttünk élő kistermelőket„ – mondta Pohner Ádám. ”Ezekkel a jelzőkkel mások visszaélnek, kiírják, hogy szilvásváradi a pisztráng, de a valóságban nem sokan vásárolnak Szilvásváradon pisztrángot, csak megrendelik a nagy beszállítóktól, olcsóbban„. Olyan rendszert kellene kidolgozni, amiben akkor hívhatja magát farm-to-table-nek egy hely, ha bizonyítani tudja, honnan jöttek az alapanyagai. Ezek a kérdések a mezőgazdaságig visznek, illetve a forint erősödésével félő, hogy mindenki külföldről fog alapanyagot rendelni, mert olcsóbb lesz, a belföldi termelők pedig nem fogják tudni tartani a lépést – mondta Pohner Ádám. Azzal sincs baj, ha valaki nem termelői alapanyagot használ, csak ne állítson mást, mint ami a valóság – tette hozzá.
Tóth Balázs szerint a kistermelői termékek forgalmazását indokolatlanul nehezítik. A vállalkozónak volt egy balatoni delikátüzlete, ahol kizárólag helyi kézműves termelői termékeket árult. Nem csak az volt nehéz, hogy adminisztrációs okok miatt sok terméket nem lehetett felvenni a bolt kínálatába, de az is, hogy a 27% áfa miatt sokkal drágábban árulhatta, mint a termelő, úgy, hogy egy forintot sem keresett rajta.
9. A hely adottságaihoz szabott gasztronómiai stratégiák
Az egyes térségek gasztronómiai adottságai, termelői, vendéglátóhelyei, kulturális eseményei és valós turisztikai mozgásai eltérőek, ezekhez kell alkalmazkodni, amikor stratégiát terveznek, nem központi vagy kampányszerű szemlélettel dolgozni.
Pohner Ádám úgy véli, szükség lenne arra is, hogy a vendéglátást körbevevő stratégiákat másképp lássuk. A leszakadt régiókban is rengeteg lehetőség rejlik. A Bükkben például kihasználatlanok a kiránduló útvonalak és a sípálya. Egy budapesti turisztikai stratégia teljesen más, mint egy balatoni vagy villányi. Az egyik a nyárhoz, a másik a bor szezonjaihoz igazodik, mindegyik a saját adottságaihoz kötődik, a főváros meg egész évben forgalmas. A Bükkre és sok más régióra viszont egyáltalán nincs stratégia – mondta Kun Luca.
A Balaton specifikus, szezonális piac, egy átlagos cég az éves bevétele 80 százalékát két hónap alatt kell, hogy megteremtse itt. Nyáron túl nagy a tömeg, nem tudnak mindenkit kiszolgálni, télen pedig gyakorlatilag nincs forgalom. Tóth Balázs 16 éve igyekszik olyan rendezvényeket és megmozdulásokat szervezni, amelyek segíthetnék a szezon meghosszabbítását. Műjégpályát, téli vitorlásversenyt rendeztek, amikkel télen is a Balaton köré tudták csábítani az embereket. Hiába tudta statisztikákkal bizonyítani az önkormányzat felé, mekkorát lendült a régió forgalma a megmozdulások hatására, nem fordítottak semennyit ezekre a rendezvényekre, támogatást sem kaptak rájuk – mesélte Tóth Balázs.
10. Igazságos, független támogatási-fejlesztési rendszer
Követeléseik fontos pontja, hogy létre kell hozni egy független, szakmai és regionális alapon működő Turizmus- és Vendéglátás-fejlesztési Alapot, ami a piaci alapon működő, helyi hatással bíró, hosszú távon fenntartható vendéglátóipari és turisztikai fejlesztéseket támogatja. Olyanok kapjanak támogatást, akik szabályszerűen, valós gazdasági eredményt felmutatóan működnek, munkahelyeket tartanak fenn, helyi beszállítókkal dolgoznak, és egész évben, vagy a régióhoz szabott, hosszú szezonban nyitva tartanak. A támogatások célja az legyen, hogy a vállalkozások magasabb minőséggel, fenntarthatóbban működhessenek, erősebb térségi hatásuk legyen. A döntéshozatal legyen átlátható, szakmai és politikai befolyástól független. – szögezték le a nyilatkozat szövegében.
Tóth Balázs korábban a Balatoni Kör nevű érdekvédelmi szervezet alelnöke volt. A körből néhány éve azért lépett ki másokkal együtt, mert az egyesület nagyobb mentőcsomagot kapott a kormánytól a koronavírus utáni életben maradáshoz, de ezeket a pénzeket homályos titkolózások és vélt politikai nézetek miatt átláthatatlanul osztották el a szervezeten belül. Tóth Balázs elmondása szerint egyszerűen a Kör elnöke, Laposa Bence döntött arról, ki kap a pénzből és ki nem.
Úgy véli, nem százmilliókra volna szükség, hiszen volt rá példa, hogy egymillió forintból szervezett olyan rendezvényt, amelyre tízezrek jöttek és szezonon kívül generált az egész régió turizmusának nagy forgalmat – miközben vele párhuzamosan egy kétszázmilliós támogatással szervezett rendezvényen a kitelepült vendéglátósok tapasztalatai szerint kisebb volt az érdeklődés és a forgalom.
Tóth Balázs szerint a támogatásokat úgy kellene megítélni, hogy több kézben legyen a pénz, több vállalkozó összefogásával hasznosuljon. A támogatásokat szigorú feltételekhez kötné. A rendezvények szervezői ne szedjenek helypénzt a kitelepülőktől, de szabják meg, milyen áron adhatják a portékájukat. Így a rendezvény szervezője motivált lesz arra, hogy minőséget adó kitelepülőket válogasson össze, ne azt, aki ki tudja fizetni a helypénzt.
A támogatások rendszere Fölföldi Péter szerint sem igazságos. Nem régen volt például egy olyan pályázat (kötelező hitel felvétel mellé), amire az NTAK alapján azok pályázhattak, akik 250 adatszolgáltatott nappal rendelkeztek. Azokat a napokat azonban nem számította a rendszer, amikor kinyitottak, de nem volt forgalmuk a télen. Így éppen olyanok csúsztak le már a pályázat lehetőségéről is, akiket elvileg meg akart menteni, hiszen egész évben nyitva tartanak, amikor csak lehetséges. Főleg azért tesznek így, hogy megtarthassák a csapatukat, mondta Fölföldi Péter.
Erőforrásra, felülről induló szerveződésre lenne szükség ahhoz, hogy a Balaton ne csak a nyárról, hanem a télről is szóljon. Hozzátette, hogy a vendéglátás olyan szektor, ahol minden eszköz gyorsan amortizálódik, és ha kicsit jobban megy, a pluszt azonnal vissza kell forgatni, így végeláthatatlan problémamegoldásra marad csak keret, fejlesztésre nem.
Fölföldi nem érezte, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség működésének hatására az egész évben többen érkeznének a Balatonra – ami Budapest után a turizmusban a második legmagasabb GDP-t termelő régió. ”Nem éreztük, hogy bárki összefogta volna az önkormányzatokat, fejlesztési stratégiát indított volna, leültette volna a kisebb-nagyobb turisztikai szereplőket minden szegmensből egy asztalhoz. „Nagyon örültek a Michelin Kalauztól kapott elismerésnek, de jelentős befolyással nem volt a forgalmukra. A legfőbb cél, hogy a Balaton vonzóvá váljon télen is, és ne csak a kapacitása felét használja ki egy éves szinten nyitva tartó hely, mert a téli költség elviszi a nyári profitot” – mondta.
Úgy véli, minden jobban működne, ha a forrásokat igazságosabban, a szakma képviselőinek bevonásával, transzparensen, közös döntés alapján osztanák el a turisztikai szegmensben. Kelet-Magyarországon egyetlen étterem (A Galuschka étterem Tokajban) több mint egymilliárd forintot kapott fejlesztésre, miközben náluk ennyiből az egész régiót támogatni lehetne a téli időszakban.
Pohner Ádám szerint az utóbbi időszakban annyira sokszor osztották ki igazságtalanul a támogatásokat, hogy most van olyan, amúgy független vendéglátós, aki szégyelli magát, ha bármi köze volt a rendszernek akár csak egy rendezvényéhez, vagy ha kaptak néhány millió támogatást. Ugyanakkor lehet tudni olyan éttermekről, amelyek milliárdos közpénzből készültek. Arra is volt példa, hogy igazságosan volt elosztva egy támogatás, arra fordították, amire kellett, jó rendezvényre, értelmes dolgokra. „A hozzánk hasonló kis helyeknek nem is milliárdokra, csak pármilliós segítségekre lenne szükségük” – mondták az Iszkor és a Gajdó tulajdonosai. „Nekünk most sem az a célunk, hogy megszedjük magunkat, csak egy normális, élhető munkahelyet szeretnénk magunknak és a munkavállalóinknak, és ehhez kiszámítható és fenntartható kereteket.”
Akik eddig támogatták a nyilatkozatot:
Pohner Ádám & Kun Luca – Iszkor (Mályinka) & Gajdó (Miskolc),
Fölföldi Péter & Terjek Petra – Villa Kabala (Szigliget)
Tóth Balázs – HelloBalatonlelle, Egész évben Balaton, Fonyódi Műjégpálya, Sekli Étterem és Panzió (Balatonlelle)
Molnár Attila – One Eleven (Sopron)
Piszkor Norbert – Galamb & Madhouse (Budapest)
Beck Márton – Padron & Arquitecto Pitpit & Monokini Kantin (Budapest)
Koch Kristóf – Kappu Kávézó (Felsőtárkány)
Szilágyi Lajos – Villa Gréta (Siófok)
Pócz Attila – Pócz Vendégház (Balatonlelle)
Krusóczki Tamás – Reggeli & Nappali & Irem Kertje (Pécs)
Póti Bence & Szászfai Brigitta – Teyföl (Szentendre)
Bagyó Sándor – Fedélzet Bisztró (Alsóörs) & VMSZ
Reményik Kálmán – Vászolyi Sajtmanufaktúra (Vászoly)
Nagy Sándor – A Büfé (Hajdúszoboszló)
Hosszú Franciska – Hosszú tányér (Hosszúhetény)
Füzes Kata – Orfűi Malmok (Orfű)
Gelencsér Janka & Csillag Richárd – Lokál47 (Fonyódliget)
Szalma Lili & Hájos Bálint – La Téne Desszertműhely és Kávéház (Badacsony)
Kovács Dániel – TacoBar (Budapest) & TacoTruck (Szigliget)
Sike Balázs – Sike Borház & Nefelejcs Borbár és Étterem (Badacsonytördemic)
Serényi Zoltán – Itt és Most (Szent György- hegy)
Rektenvald Attila – Pécsi Kávé, Cooltour Café, Bar19 (Pécs)
Kiss Norbert Ádám – gasztro újságíró
Richter József – Richter Safari Park (Nagykőrös)
Kulics Gábor – Nyugat-Balatoni Turisztikai Iroda (Hévíz)
Petykó István és Sipos Réka – B-üzem (Kisapáti)
Hoitsy Boglárka – Vendéglő a Pisztrángoshoz,
Erdei Halsütöde (Lillafüred)
Keve Márton – TODO Mexican Kitchen (Budapest)
Vida Vera – Yo8vágyat (Budapest)
Ötvös Zsuzsanna – cukrász (Budapest)
Major Dávid – Deszka Budapest (Budapest)
Antal-Tizedesné Arend Doris – Pavilon (Balatonboglár)
Balogh Emese – Nádfedeles Halsütő (Balatonlelle)
Ajlik Csaba & Ajlik Helli Szimonetta – Pont Gasztroműhely (Eger)
Szabó Máté – Elysian (Budapest)
