Huszonnyolc halottja és száznál is több sebesültje volt a Kijevet ért keddi orosz rakéta- és dróncsapásnak, amely a sokadik hulláma volt az elmúlt héten indított támadássorozatnak. Az ukrán főváros elleni csapások a BBC szerint több mint kilenc órán át tartottak. Az orosz erők jó ideje intenzívebbé tették a civil infrastruktúrát célzó támadásaikat, és nemcsak a front közelében, hanem Ukrajna egész területén. Ez is jelzi, hogy Vlagyimir Putyin nincs rákényszerítve az érdemi béketárgyalásokra.
Az orosz aktivitást az is erősíti, hogy eközben a világ figyelme inkább az izraeli–iráni konfliktusra terelődött, így Moszkva bátrabban lép.
A Washington Post szerint közben az Egyesült Államok 10 ezer olyan, drónok ellen használható rakétát a Közel-Keletre küldött, amelyeket eredetileg Ukrajnának szánt.
A közel-keleti válság nem csak az Ukrajna felé irányuló amerikai támogatás csökkenése miatt jelent előnyt az orosz vezetésnek. Putyin ugyanis esélyt kaphatott Washingtontól arra, hogy csökkentse nemzetközi elszigeteltségét azzal, hogy közvetítői szerepre vállalkozik Irán és Izrael között – még akkor is, ha a közvetítésből nem lesz semmi. Putyin aggódhat egy közel-keleti stratégiai partnerének elvesztése miatt, hiszen Oroszország és Irán stratégiai partnerségi megállapodást is kötött januárban. Viszont a helyzet a Kremlnek akár arra is jó lehet, hogy könnyebben alkudozzon az Egyesült Államokkal Ukrajna rovására.
Közben pedig az ukrajnai fronton az oroszok azt állították, hogy szárazföldi erőik a múlt héten elérték Dnyipropetrovszk megyét is. Ha ez az előrenyomulás folytatódna, az akár újabb orosz területi igényekhez vezethet.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyanakkor csütörtök este is azt mondta, hogy nem hatoltak be orosz inváziós erők Dnyipropetrovszkba. Szerinte ez az oroszok információs háborújának része, és szabotázs- és felderítőegységeket küldtek a terület adminisztratív határai felé. Azt mondta, hogy egy ilyen csoport hat katonáját egy kilométerre Dnyipropetrovszktól lőtték le.
Szárazföldi harcok ott, ahol eddig nem voltak
„Őrültek Sahidokkal és piros indítógombokkal” – így kommentálta Zelenszkij az egyik múlt heti orosz dróntámadást, amely az ország több városát is elérte. Odesszában egy szülőotthont ért találat, Kijevben megsérült a Szófia-székesegyház, Harkivban célzottan lakóházakba csapódtak be drónok. A kelet-ukrajnai városban legalább két ember meghalt, 54 megsebesült, köztük nyolc gyerek – írta az Unian.
Harkiv két körzetében a polgármester beszámolója szerint több épület is kigyulladt. „Lakóházakat, játszótereket, üzemeket, tömegközlekedési eszközöket értek találatok, lakások lángolnak, tetők, autók égtek ki” – írta bejegyzésében Ihor Terehov. Egy nappal korábban is egy nagyobb, drónokkal és rakétákkal végrehajtott támadás volt Nikopolban és környékén, a lakóházakat ért becsapódásokban egy ember meghalt.
Ezek a hírek önmagukban nem szokatlanok az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború negyedik évében és az utóbbi hónapok intenzívebb orosz támadásainak ismeretében, az azonban újdonság, hogy az oroszok már azt állították, katonáikkal elérték Dnyipropetrovszk megyét. Eddig sem voltak messze, hiszen már tavaly ősszel is a megyehatár közelében, de még a Donyeck megyében lévő Pokrovszknál jártak, amit azonban azóta sem tudtak elfoglalni. Akkori helyszíni riportunkat a városból itt olvashatja.
Az ukrajnai front alakulását elég megbízhatóan követő Deepstatemap június 17-i állása szerint ha a megyében nem is, de annak határán valóban ott lehetnek az orosz erők:
Az Institute for the Study of War amerikai agytröszt június 17-i helyzetjelentésében is a közelben jelezték az oroszokat, azonban csak annyit erősítettek meg, hogy a dnyipropetrovszki Novopalivka irányába is mozogtak.
A Dnyipropetrovszk megye felé irányuló támadás erősödése nemcsak azt jelzi, hogy Oroszország sem a békében, sem a tűzszünetben nem érdekelt – ezért nem is lehetett várni semmi érdemi előrelépést az isztambuli közvetlen orosz–ukrán tárgyalásoktól –, de azt is, hogy a Kreml ezzel újabb megyére próbálhatja meg kiterjeszteni területi igényeit.
Miután ugyanis 2022 elején az orosz villámháborús tervek kudarcba fulladtak – világossá vált, hogy Ukrajna nem adja meg magát, nem lesz oroszpárti bábkormány és a megtámadott ország képes a védekezésre, sőt, a háború első évében területek visszaszerzésére is –, az orosz vezetés konkrét területi követelésekkel lépett fel, bár azok is képlékenyek voltak.
Emlegették Novorosziját, lényegében Ukrajna teljes fekete-tengeri partvidékét Odesszától Herszonon át Luhanszkig, aztán a kör leszűkült Donyeck és Luhanszk – ezek nagy részét 2014-15-ben elfoglalta Oroszország Ukrajnától –, valamint Herszon és Zaporizzsja megyékre. Ezek területeiből 2022 őszén elfoglalt el nagyobb részt Oroszország, de a megyék központjaival nem boldogult. Zaporizzsját nem is tudta megszerezni, Herszont pedig még 2022 novemberében kénytelen volt feladni, és visszahúzódni a Dnyeper-folyó mögé.
Putyin egy ötödik megyére is hivatkozna a tárgyalásokon?
Erre a négy megyére azonban Oroszország a 2014-ben egyoldalúan elcsatolt Krímmel együtt saját területeként tart igényt. 2022-ben törvénytelen népszavazást is tartottak a megszállt területeken, ahol Luhanszk és Donyeck mellett Zaporizzsja és Herszon megyék Oroszországhoz való csatlakozásáról is is döntöttek. Erre hivatkozva Oroszország a két utóbbi megye azon részeit is magáénak tekinti, amelyeket elfoglalni vagy megtartani sem tudott. Az orosz delegáció Isztambulban ezekre a részekre „Ukrajna által megszállt területekként” hivatkozott.
Ha sikerül valóban láthatóan behatolnia Dnyipropetrovszk megyébe – amiről most nincs szó –, Oroszország arra játszhat, hogy emelje a tétet, és idővel már erre is hivatkozzon a közvetlen tárgyalásokon.
Feltéve, ha lesz harmadik forduló Isztambulban, az első kettő ugyanis nem hozott előrelépést, inkább a Kremlnek kedvezett, megismételte követeléseit és úgy tehetett, mintha hajlandóság volna benne a megegyezésre. Kézzelfogható eredmény egy ezer-ezer fős befejezett fogolycsere és egy valamivel kisebb másik fogolycsere volt. Ilyenek azonban kisebb számban, de eddig is zajlottak, ezért ez nem tekinthető olyan eredménynek, amelyet kizárólag az isztambuli tárgyalások hozhattak.
Továbbra is igaz, hogy Oroszország nagyon kis lépésekben, de a jóval több mint ezer kilométeres frontvonal egyes pontjain a nyomást növelve halad nyugat felé. Pokrovszkot ugyan hónapok óta nem sikerült bevenniük az orosz erőknek – a Donyeck megyei város és kokszforrás volna a kulcs a megye utolsó nagyobb városa, Kramatorszk felé –, de attól délre elhaladva az orosz megszállók kétségtelenül közelebb kerültek Dnyipropetrovszkhoz. A megye központja a 2016-ban Dnyipróvá rövidült Dnyipropetrovszk, amely így megvált a kommunista névadó Petrovszktól, de a megye megtartotta a szovjet nevet.
A fronton az állást itt lehet megnézni az Institute for the Study of War térképein:
Ukrán akciók Oroszországon belül
Eközben azonban a frontvonalon nyomás alatt álló Ukrajna is képes volt meglepetést okozni Oroszországnak a hónap elején a becsempészett drónokkal végrehajtott akcióval. Ennek során mélyen az orosz területeken belül, 2-6 ezer kilométerre a fronttól semmisítettek meg több katonai repülőtéren hadászati bombázókat. A 41 gépet likvidáló Pókháló hadművelet komoly presztízsveszteséget jelent az orosz katonai erőknek. Ezt azóta több orosz támadás követte.
„Tudom, él az a narratíva, hogy a Pókháló hadműveletre adott válaszként kell őket értékelni, de ez nem így van. Olyanok mondják ezt, akik nem értik, hogy ez nem a háború első hónapja. Oroszország évek óta ezt csinálja. Csak, hogy egy példát mondjak: a Pókhálót megelőző napon 480 drónnal és rakétával támadtak minket” – mondta Zelenszkij a Válasz Online-nak adott interjújában, amely az első volt a magyar sajtóban. Az ukrán fél szerint a Pókháló hadművelet idővel épp a tűzszünet felé terelheti az oroszokat, ennek azonban egyelőre nincsen jele.
Más, alternatív akciói is vannak Ukrajnának Oroszországban: a múlt héten az ukrán hírszerzés bejelentette, hogy sikeresen lekapcsolta az orosz állami vasúttársaság online rendszereit. Márciusban az oroszok is intéztek kibertámadást az ukrajnai vasúttársaság ellen. Egyébként is gyakori az, hogy a két ország a másik fél kibernetikai infrastruktúráját akarja bedönteni: az ukrán hírszerző igazgatóság például a múlt héten sikeres kibertámadást hajtott végre az orosz Tupoljev tervezőiroda ellen, amely stratégiai bombázókat fejleszt a hadseregnek. Az akció során az ukrán fél az orosz állami cég belső dokumentációihoz, levelezéséhez és több alkalmazott személyi adataihoz jutott hozzá.
Zelenszkij szerint a háború hatása Tokiót is érintheti
„A katasztrófa a lételemük – mást teremteni képtelenek, egyebet maguk után nem hagynak. Tenni kell ez ellen, meg kell őket állítani, és ez nem csak nekünk fontos Ukrajnában: az egész világ nyer azzal, ha Oroszországot békére kényszerítjük” – írta Zelenszkij, megjegyezve, hogy az orosz nyomás az utóbbi hónapokban folyamatosan nő, és ehhez az orosz erők újra bevetettek Észak-Koreától kapott ballisztikus rakétákat is.
Szerinte az iráni–orosz dróntechnológia az Oroszországgal Ukrajna ellen katonailag is szorosan együttműködő Észak-Koreába is eljutott, ami a Távol-Keletet is fenyegeti. „Minél tovább tart a háború, annál inkább változik a haditechnika, annál nagyobb lesz a fenyegetés. Erre most kell reagálni, és nem akkor, amikor több ezer tökéletesített Sahid drón és ballisztikus rakéta fenyegeti Szöult és Tokiót” – mondta Zelenszkij.
Az elnöknek már csak azért is fontos hangsúlyoznia az orosz–ukrán konfliktus globális kockázatát, hogy felhívja a figyelmet a támogatás fenntartásának fontosságára, ami az Egyesült Államok részéről megingott Trump januári hivatalba lépése óta. Az amerikai védelmi miniszter, Pete Hegseth a múlt héten bejelentette, hogy a jövő évi költségvetésben csökkentik az Ukrajnának nyújtandó támogatást, így az ország kevesebb légvédelmi rendszert kap a jövőben.
„Ez a kormányzat másképp tekint erre a konfliktusra. Meggyőződésünk, hogy a tárgyalásos rendezés szolgálja legjobban mindkét fél érdekét és a mi nemzeti érdekünket is” – idézte Hegseth-et az AP, megjegyezve, hogy a háború kezdete óta az Egyesült Államok 66 milliárd dollárnyi segélyt nyújtott Ukrajnának 2024 végéig. Ez a vissza nem térítendő támogatást jelenti, Ukrajna összességében 83 milliárd dollár értékben kapott védelemhez szükséges fegyvereket, felszerelést. Az Egyesült Államok több kormányzati forrásból összesen 183 milliárd dollárnyi biztonsági alapot hozott létre, de ebből csak a már említett 83 milliárd dollárnyi értéket kapta kézhez Ukrajna – ellentétben azokkal a számokkal, amelyekről Trump többször beszélt 350 vagy akár 500 milliárd dollárt emlegetve.
Trump visszahúzódása növeli Moszkva étvágyát
Az amerikai támogatás csökkenésével párhuzamosan Oroszország növelte az Ukrajnára nehezedő katonai nyomást. A Kreml úgy érzi, hogy most a fronton előnyösebb helyzetbe hozhatja magát, hiszen Trump meglehetősen elnézően fogadja, hogy az orosz elnök lényegében figyelmen kívül hagy minden amerikai elvárást: Putyin nem fogadta el a 30 napos feltétel nélküli tűzszünetet sem, és nem jött elő semmilyen érdemi kompromisszumos javaslattal.
Csak olyan, kompromisszumnak nevezett követeléseket fogalmazott meg, amelyek lényegében az eredetiekkel azonosak, tehát azokkal, amelyeket katonailag nem tudott elérni. Követeli Ukrajna teljes kapitulációját, területi veszteségeinek tudomásul vételét, a nyugati integrációról való lemondást és az elzárkózást minden nyugati katonai együttműködéstől, beleértve akár egy későbbi békefenntartó kontingens fogadását is az esetleges békekötéshez.
„Kijev kompromisszumképtelensége csak még nagyobb területi veszteségekhez vezet” – mondta a kompromisszumot valójában nem kínáló Oroszország képviseletében az isztambuli tárgyalások küldöttségét vezető Vlagyimir Megyinszkij, az orosz elnök megbízottja. Az orosz fél emellett Ukrajnán jóval túlmutató követeléseket is megfogalmazott, ahogyan tette ezt már 2021 végén, két hónappal a háború elindítása előtt az Egyesült Államokhoz eljuttatott jegyzékében. Ott a NATO 1997-es infrastruktúrájának visszaállítását követelte – kiüresítve ezzel Magyarország NATO-tagságát is –, a hét elején pedig közölte, hogy ha a keleti szárnyból kivonulna a NATO, az véget vetne a háborúnak.
Oroszország tehát az eredeti céljait akarja megvalósítani és semmilyen garanciát nem fogadna el, amely elzárná őt a háború későbbi folytatásától, amennyiben most valamilyen béke születne Ukrajnával.
Ezeket a garanciákat jelen állás szerint nem kívánja biztosítani az Egyesült Államok sem.
Az EU tagjainak meghatározó többsége, elsősorban Magyarországot és Szlovákiát kivéve, ugyanakkor egyértelműen kiáll Ukrajna mellett, elítélve az orosz agressziót és a legutóbbi támadásokat. Friedrich Merz „civilek elleni terrorista támadásnak”, „a legkomolyabb háborús bűnnek” nevezte az oroszok múlt heti akcióit – írta az Euronews. A német kancellár szerint Oroszország szándékosan civil célpontokat támad, csak eszkalálja a helyzetet, hogy „vérfürdőt rendezzen”. „Moszkvára nyomást kell helyezni, Ukrajnát támogatni kell, mindkét elem szükséges a valódi béketárgyalásokhoz” – írta az X-en.
Izrael és Irán háborúja rosszul jön Ukrajnának
Ez a nyomás azonban nem nehezedik egyre erősebben Oroszországra, és a Trump adminisztrációtól még kevésbé várható a kiélesedő izraeli–iráni konfliktus árnyékában. Nemcsak a diplomáciai figyelem terelődött el, de a támogatás egy része is Izraelhez került az Ukrajnának szánt szállítmányból.
Oroszország jó kapcsolatban állt mindkét országgal, bár ez nem megingathatatlan, Izraelnek nem is elsődleges, ráadásul Irán most azt láthatja, hogy komoly segítségre nem számíthat az orosz vezetéstől sem: a várt fegyverekből minimális mennyiséget kapott, a stratégiai együttműködésről szóló idei megállapodás pedig nem ró védelmi kötelezettséget Oroszországra Irán védelmében. Ráadásul tavaly decemberben az Iránnal szövetséges Bassár el-Aszad orosz támogatással csaknem egy évtizedig életben tartott szíriai rezsimje is összeomlott, csökkentve mindkét ország lehetséges mozgásterét a térségben. Ezért is láthatja úgy Putyin, hogy érdemes kihasználnia még meglévő befolyását az Egyesült Államokhoz való közeledéshez, hogy azt aztán az Ukrajnáról szóló egyezkedéskor megpróbálja előnyére fordítani.
Ezt a reményét erősítheti a G7 kanadai csúcstalálkozója is: itt Trump megint udvarolt egyet Putyinnak, kijelentve, hogy 2014-ben hiba volt kitessékelni Oroszországot a vezető nyugati gazdaságokat tömörítő klubból, amikor még Oroszország „nem is volt ellenség”. Trump elsiklott afelett, hogy a Szovjetunió felbomlása után Oroszországgal bővített klub azért lett G8-ból újra G7, mert az orosz hadsereg megszállta a Krím félszigetet, aztán Oroszország magához csatolta a területet és aktívan támogatta a kelet-ukrajnai szeparatistákat.
Az oroszok bizakodását fokozhatta az is, hogy a G7-re hiába utazott el az ukrán elnök, hogy határozott támogatást kapjon a szervezet záródokumentuma szerint, ilyet ugyanis a G7 ezúttal nem adott ki, és Zelenszkij találkozója is elmaradt Trumppal, aki a közel-keleti helyzet miatt idő előtt hazautazott a csúcsról.
