Izrael már így is nagyon súlyos csapást mért Iránra, és még nem látni, meddig folytatódik a támadás

Az előzetes jelzések után kevesebb mint 24 órával Izrael nagyszabású, komplex támadást intézett Irán ellen. A támadás célpontjairól, eszközeiről és eredményéről folyamatosan érkeznek az újabb és újabb információk – ezekről folyamatosan frissülő közvetítésünkben számolunk be –, és az éjszakai, hajnali támadási hullám után péntek délután újabb csapásokról számolt be az iráni állami média.

Magyar idő szerint dél körül megalapozottnak tűnik, hogy az izraeli légierő teljes csapásmérő állományának közel kétharmada, 200 F-35-ös, F-15-ös és F-16-os vadászbombázó bevetésével, Szírián és Irakon átrepülve öt hullámban támadott változatos iráni célpontokat; radarállomásokat, rakétaindítókat, katonai bázisokat, a nukleáris program létesítményeit. Emellett egyes katonai vezetőket és tudósokat is likvidáltak, a Reuters szerint legalább 20 magas rangú iráni parancsnokkal, köztük a vezérkari főnökkel és a Forradalmi Gárda parancsnokával is végeztek.

A támadásban a külföldi műveletekért felelős izraeli hírszerző szerv, a Moszad is részt vett; az ukrán titkosszolgálat június eleji, oroszországi akciójára emlékeztető módon Iránon belül létesítettek drónbázisokat, és innen támadtak Izraelre irányzott ballisztikus-rakétaindítókat és légvédelmi rendszereket.

A 2024-es, rövid iráni–izraeli csörték során súlyos veszteségeket szenvedő iráni légvédelem az eddigi információk alapján semmilyen érdemi ellenállást nem tudott kifejteni az izraeli csapásokkal szemben.

Az izraeli kormány szerint megelőző csapást hajtottak végre, a támadás magyarázataként jelezték, hogy hírszerzési információik szerint Irán olyan mennyiségben és finomságban dúsított uránt, mely akár 15 atomtöltet előállítására is elegendő lehet, ha felgyorsítja az atomprogramját (ehhez hasonlót más nemzetközi értékelések is alátámasztanak, a Reuters egy ENSZ-jelentésre hivatkozva 9-ről írt), és készen állnak azok a hordozóeszközök is, melyek képesek elérni Izrael.

Mivel az iráni síita teokratikus rezsim az 1979-es forradalom óta legfőbb ellenfelének Izraelt tartja, vezetői rendszeresen a megsemmisítéséről beszéltek, ezért a zsidó állam mindenkori vezetése joggal gondolja úgy, hogy egy iráni atomfegyver halálos fenyegetést jelent. Éppen ezért változatos eszközökkel – atomtudósok célzott likvidálásától a centrifugák elleni szabotázsig – igyekezett hátráltatni a projektet.

Most viszont az izraeli vezetés úgy értékelte, hogy innen már nincs visszaút, elkerülhetetlenné vált a katonai eszközök bevetése, noha a Trump-kormányzat tárgyalásos úton akarta rákényszeríteni Teheránt arra, hogy hagyjon fel az atomfegyver kifejlesztésével. Az elmúlt napokban befagytak a tárgyalások, de vasárnap tartottak volna egy új fordulót Ománban.

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő azt mondta, hogy az Irán elleni katonai akciót Rising Lion (Ébredő oroszlán) néven indították, és hozzátette: „annyi napon át folytatjuk, ameddig szükséges.” A támadást Izrael sikeresnek minősítette:

• Kiütötték Irán nyugati felének teljes légvédelmét: Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint „több tucat” radarállomást és rakétaindítót semmisítettek meg, ezzel az elkövetkező légicsapások előtt szabad az út.
• Lefejezték a vezérkart: Izrael Teherán környéki bázisok és a fővárosban található épületek elleni precíziós légicsapásokkal végzett az iráni fegyveres erők vezérkari főnökével, Mohamad Bagerivel; az iráni Forradalmi Gárda (a hadsereggel párhuzamosan működő, számos stratégiai területet felügyelő erő) főparancsnokával, Hoszein Szalamival; valamint a fegyvernemek koordinációjáért felelős Khatam al-Anbia központi parancsnokság vezetőjével, Golam Ali Rásid vezérőrnaggyal is. Jelenlegi tudásunk szerint megsérült Ali Samkani, az iráni nemzetbiztonság korábbi vezetője, Ali Hámenei ajatollah közeli tanácsadója is. Jiszráel Kác izraeli védelmi miniszter szerint Forradalmi Gárda légierejének csaknem teljes parancsnokságát – mely nevével ellentétben főleg az iráni ballisztikus rakétaerőt irányítja – egy föld alatti parancsnoki központra mért légicsapásban likvidálták.
• Likvidálták a nukleáris program vezető tudósait: Irán elismerte, hogy legalább hat iráni atomtudós halt meg, köztük Mohamed Mehdi Tehrancsi elméleti fizikus és a korábban már egy merényletkísérletet túlélt Ferejdún Abbászi atomfizikus, az Iráni Atomenergia-ügynökség volt vezetője.
• Több nukleáris kutatólétesítményt találat ért: Ugyan a fő célpontoknak számító létesítményekben okozott károkról egyelőre nincsenek információk, találat érte a nukleáris program egyik legfontosabb elemének számító – korábban szabotázsakcióval megbénított – natanzi urándúsítót és a tabrizi ballisztikus rakétaközpont. A tabrizi katonai repülőtér közeléből jelentettek újabb robbanásokat délután, ami egy második támadási hullámra utalt. Az elmúlt évtizedekben a legfontosabb objektumokat mélyen a föld alá telepítették – és a mély ebben az esetben akár a 300 métert is elérheti –, ezért szakértők szerint nem biztos, hogy a levegőből hatékonyan lehet támadni őket. Az izraeli légierő viszont nagy tapasztalatot szerzett az amerikai gyártmányú, nagy átütőerővel rendelkező „bunkerromboló” bombák használatában, az iráni bevetésre pedig különlegesen átalakított bombákat szereltek fel a gépekre. Az IDF értékelés szerint Natanzban sikerült is megsemmisíteni rengeteg centrifugát, és a létesítmény működéséhez szükséges kritikus infrastruktúrát. Az Iráni Atomenergia-ügynökség szerint viszont felszíni károkat okoztak csak a létesítményben.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) közölte, hogy Natanz térségében nem növekedett meg a radioaktív sugárzás, ezzel együtt a nemzetközi szervezet vezetője, Rafael Grossi úgy nyilatkozott: „Ahogy azt többször is mondtam, a kontextustól és körülményektől függetlenül soha nem lenne szabad nukleáris létesítményeket támadni, mivel egy ilyen támadás súlyos fenyegetést jelent az emberekre és a környezetre.”

Az IDF által közölt információk alapján a támadások Irán nyugati és északi részére összpontosultak, és miután a nyugatról érkező támadások elhárítására szánt rendszereket kiütötték, ezután következhettek a keletebbre található célpontok elleni csapások. Netanjahu napokról beszélt, de izraeli lapok úgy értesültek, hogy az offenzíva még akár két hétig folytatódhat; az IDF pedig bejelentette:

„Az Ébredő Oroszlán hadművelet még csak most kezdődött”

A folytatást valószínűsíti az is, hogy a Fordóban vagy Iszfahánban található nukleáris létesítmények kimaradtak a támadás első hullámából.

Az első válaszcsapás már el is halt, de Izrael eddig nem látott fenyegetésre figyelmeztet

Irán nem egy terrorszervezet vagy drogkartell, ahol a likvidált vezérek helyére csak egy még agresszívabb még ambiciózusabb utód lép, és a szervezet egészének működését csak ideiglenesen zavarja meg a vezetők kiiktatása. Képzett, beágyazott és befolyásos főtisztek és tudósok haltak meg, pótlásuk igen nehéz lesz. Már a Forradalmi Gárda különleges műveletekért felelős parancsnokát, a 2020 januárjában amerikai dróntámadással likvidált Kászim Szolejmánit sem sikerült pótolni.

A CNN-nek nyilatkozó katonai szakértők szerint Irán úgy megerősítette az atomenergiával foglalkozó létesítményeit, hogy Izraelnek nem lesz könnyű dolga, ha el akarja pusztítani azokat. Az csak az elkövetkezendő napokban-hetekben fog kiderülni, mennyivel vetette vissza az iráni atomfegyver fejlesztését az izraeli offenzíva, ami még feltehetően folytatódni is fog (péntek kora délután ugye már meg is érkezett a második hullám).

Azonban egyes vélemények szerint miközben Teherán az elmúlt években csak arra törekedett, hogy karnyújtásnyira legyen az atomfegyver, a mostani támadások arról fogják meggyőzni a vezetést, hogy Iránnak mindenáron atomhatalommá kell válnia, mivel kizárólag az „észak-koreai minta” adhat valódi elrettentő erőt, és védheti meg a rezsimet a külföldi beavatkozástól.

Irán hadüzenetnek tekinti az Izrael által végrehajtott légicsapásokat, és cselekvésre szólította fel az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Az 1980-88 közötti irak-iráni háború óta a legnagyobb vereségét a rezsim nem akarja majd megtorlás nélkül hagyni. Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője azzal fenyegetőzött, hogy Izrael „egy keserű és fájdalmas sorsot készített elő saját magának – és mindenképp meg is fogja azt kapni”.

Irán péntek reggel gyorsan el is indította első válaszcsapását; azonban a 100 drónból álló, Izrael határaihoz komótosan közeledő köteléket már a határ előtt megsemmisítette az izraeli légvédelem. Ez a csapás már elindításakor kizárólag szimbolikus erővel bírt, ugyanis már 2024 tavaszán kiderült, hogy a lassú Shahed drónok képtelenek bármiféle kárt okozni Izraelnek, és a légvédelmet sem tudják – legalábbis ilyen nagyságrendben – túlterhelni.

Az egyelőre nem világos, a titkosszolgálati akciók és légicsapások mennyire viselték meg az iráni ballisztikus rakétaerőt, mindenesetre Ejal Zamir izraeli vezérkari főnök üzenetében arra figyelmeztette a lakosságot, hogy „eddig nem látott fenyegetéssel néznek szembe”, mely akár nagy árat is követelhet az emberektől. Izrael úgy kalkulál, hogy a szimbolikus dróntámadást egy komolyabb rakétacsapás követi majd. A hadsereg ugyanakkor délután közölte, hogy az izraeli lakosoknak már nem kell védett helyszínek közelében maradni. Korábban arra szólították fel az embereket, hogy vonuljanak menedékhelyekre az első iráni válaszcsapásra készülve.

Az izraeli légitársaságok gépeit utasok nélkül európai repterekre evakuálták, a kórházakban töröltek minden nem sürgős műtétet, és az ellátókapacitásokat megerősített helyekre költöztették. Több külföldi ország is megerősítette a helyi izraeli és zsidó létesítmények védelmét egy esetleges terrortámadásra készülve. Izrael jelezte, hogy ideiglenesen bezárják világszerte a nagykövetségeiket, és arra kérték az izraeli állampolgárokat, hogy legyenek éberek.

Az elmúlt években a síita teológiai oktatás fellegvárának számító Kom városában mindig felhúzzák a Dzsamkaram mecset tornyára a vörös zászlót, ha Iránt valamilyen súlyos presztízsveszteség éri – nem volt ez másként pénteken sem. Azonban az elmúlt években a súlyos fenyegetésekből rendszerint igen visszafogott válaszok sikeredtek – 2024-ben például mind a Mohamed Reza Zahedi dandártábornok lebombázása utáni április támadás, mind pedig a Haszán Naszrallah Hezbollah-főtitkár likvidálása utáni októberi rakétacsapás inkább tűnt egy kalibrált, formális válasznak, mint pusztító szándékkal indított, valódi katonai akciónak.

Ennek részben az az oka, hogy Irán nem képes valódi károkat okozni Izraelnek: csapásmérő ereje elégtelen a többrétegű izraeli légvédelem túlterhelésére (különösen úgy, hogy azt adott esetben amerikai hadihajók légelhárító rendszerei is támogatják), kliensei pedig úgy meggyengültek, hogy jelenlegi állapotukban őket sem tudja támadásra vezényelni. Felmerül még az Izraelen kívüli titkosszolgálati akciók lehetősége is, azonban az utóbbi években az európai ügynökségek meglehetősen hatékonyan kapcsolták le az izraeli- és/vagy zsidóellenes akciókra készülő sejteket.

Irán elképesztően elkalkulálta magát

Azt nem lehet mondani, hogy a támadás a derült égből érkezett volna. Izrael évek óta figyelmeztette Iránt és a nemzetközi közösséget arra, hogy kész akár az Egyesült Államok közreműködése nélkül is csapást intézni, ha úgy értékeli, hogy Irán karnyújtásnyira került az atomfegyvertől. A Moszad pedig a hekkertámadásoktól kezdve a szabotázsakciókon és adatlopásokon át a célzott likvidálásokig eddig is ott gáncsolta a nukleáris programot, ahol csak tudta.

Teheránt két hónapja kényszerítette tárgyalóasztalhoz a Trump-kormányzat. De miközben az amerikai–iráni párbeszéd ténye önmagában pozitív fejlemény volt, az alapvető ellentmondást nem sikerült feloldani: Irán ragaszkodik ahhoz, hogy azt csináljon a nukleáris telepein, amit csak akar, az USA viszont hallani sem akar az urándúsításról, pláne nem a fegyvertisztaság-közeli dúsításról.

Irán egyre merevebben utasította el az amerikaiak által még tárgyalásos úton megfogalmazott követelést; sőt, amikor csütörtökön a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség határozatban mondta ki, hogy 2019 óta Irán több alkalommal is megtévesztette a szervezet ellenőreit, és nem működik együtt a NAÜ-vel, akkor erre dacosan úgy reagált, hogy bejelentette egy új urándúsító építését.

Csakhogy az elmúlt évek eseményei mind arra utaltak, hogy Irán teljesen kiszolgáltatottan áll egy izraeli offenzívával szemben. Az iráni elhárítás sorozatos fiaskói – ide tartozik, hogy 2024-ben Iszmáil Hánije Hamász-főtitkárt a Forradalmi Gárda rezidenciájának vendéglakosztályán robbantották fel Teheránban – mellett tavaly két alkalommal is bebizonyosodott, hogy az iráni légvédelem még csak meg sem tudja zavarni a légterébe hatoló izraeli vadászbombázókat.

Izrael ráadásul 2023. október 7-e óta, a Hamász terrortámadása és a gázai háború óta sokkal komolyabban veszi az őt fenyegető veszélyeket. Ezt Irán a legfontosabb közel-keleti szövetségese, a Hezbollah kárán is megtanulhatta volna. A libanoni árnyékállam/milícia/terrorszervezet október 7-e után a Hamásszal való szolidaritás jegyében alacsony intenzitáson elkezdte lőni Izraelt, és nem számított arra, hogy a zsidó állam kész borítani az asztalt.

Márpedig Izrael szeptemberben elindított egy egyszerre hiperszofisztikált, egyszerre hiperagresszív műveletet, mely során tönkrevágta a szervezet low-tech kommunikációs rendszerét, likvidálta a szervezet lakóházak alá ásott bunker mélyén rejtőző főtitkárát, megsemmisítette vagy semlegesítette a korábban elrettentő erejűnek tartott rakétaerejét, majd a várt veszteségek töredékéért cserébe szinte teljesen felszámolta a Hezbollah erődrendszerét.

Trump szívja a fogát, de visszatérne a tárgyalóasztalhoz

Ugyan az Izrael legfontosabb támogatójának számító Egyesült Államok közvetlenül nem vett részt az akcióban – az persze nem zárható ki, hogy hírszerzési és logisztikai támogatást nyújtott –, de Donald Trumpot előre értesítették a támadásról. Az elnök ugyan korábbi értesülések szerint kifejezetten ellenezte az akciót, de Izrael stratégiai szerepe olyan fontos, az amerikai–izraeli kulturális-gazdasági-politikai kapcsolatok pedig olyan erősek, hogy ennek az ellenkezésnek vélhetően még egy Trump impulzív karakterét figyelembe véve sem lesz komoly befolyása az eseményekre.

Az amerikai elnöknek azért is lehet kellemetlen a támadás időpontja, mivel pont a hétvégére tűzték ki az elnök közel-keleti különmegbízottja, Steve Witkoff és Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter újabb tárgyalását Ománban. A találkozót Teherán lemondta, mire Trump azt üzente, térjenek vissza tárgyalóasztalhoz, különben „még súlyosabb csapásokkal” kell szembenézniük.

Trump szerint lehetőséget adott Iránnak arra, hogy alkut kössenek, de még az sem hatott, amikor közölte velük, hogy „sokkal rosszabb lesz, mint amire számítanak”, jelezve feléjük, hogy „az Egyesült Államok készíti a legjobb és leghalálosabb katonai eszközöket bárhol a világon, és Izraelnek nagyon sok van belőle”, és „tudják is, hogyan kell azokat használni”. A közösségi oldalán közzétett posztjában az amerikai elnök ezzel a fenyegetéssel igyekezett rávenni Iránt arra, hogy üljenek le a tárgyalóasztalhoz, és kössenek alkut az atomprogramjukkal kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy Irán előzetesen az Egyesült Államokat is megtorlással fenyegette egy izraeli légicsapás esetére – több közel-keleti diplomáciai létesítményt ki is ürítettek csütörtökön, ezzel már előre jelezve is, hogy várható az izraeli támadás –, de nem világos, hogy Teherán a jelenlegi veszteségei mellett is be akarja-e vállalni a konfrontációt az Izraelnél is nagyobb erőt képviselő Amerikával. Mindenesetre jelenleg egyetlen amerikai támaszpont vagy érdekeltség elleni támadásról sem tudni.