Trump ingatlanfejlesztő haverja, aki nélkül most már nem lehet tárgyalni a legsúlyosabb konfliktusokról
Sokan úgy gondolják, a legjobban akkor érthetjük meg a Trump-kormányzat működését, ha nem egy kormányzatként, hanem királyi udvarként tekintünk rá, ahol az intézmények által meghatározott posztoknál fontosabb a királyhoz fűződő viszony, legyen az családi, bizalmasi, netán egyszerű hajbókolói. A kormányzat udvari jellegét nemcsak a külsőségek vagy a szövetségi kormányzat modern adminisztratív elvek alapján működő szerveinek leépítését célzó ideologikus hadjárat mutatja, hanem a külpolitika egyes részeinek kiszervezése a külügy alól – leginkább pedig a meghatározó diplomáciai tárgyalások kiszervezése Trump ingatlanmilliárdos golfpartnerének, Steve Witkoffnak.
A 68 éves üzletembert a republikánus politikus választási győzelme után egy héttel nevezte ki közel-keleti különmegbízottjának, és már a január 20-i elnöki beiktatása előtt aktív szerepet játszott a gázai tűzszünet tető alá hozásában. Márciusra a szintén kinevezett orosz–ukrán különmegbízott helyett kezébe vette az ukrajnai fegyverszüneti tárgyalásokat előkészítő tárgyalásokat is, de miután két hónap leforgása alatt harmadjára látogatta meg Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnököt, másnap már Ománba utazott, hogy az iráni külügyminiszterrel közösen bedörrentse az iráni nukleáris tárgyalásokat.
A hihetetlen lendület azonban nem igazán jelent egyet a sikerrel. A gázai tűzszünet a humanitárius szünet és a fogolycserék után nem élte túl az első fázis kifutását; Putyin a szíves érdeklődést megköszönve folytatja háborúját; az iráni tárgyalások pedig még annyira ismerkedési fázisban járnak, hogy abból tényleg lehet még háború és béke is.
Trump-pályára állt
Az ismeretség régre nyúlik vissza: a brooklyni zsidó családba született Witkoff ingatlanjogászként kezdett el dolgozni, és egyik első ügyfele Donald Trump volt. Évtizedekkel később a leendő elnök ellen egy 250 millió dolláros csalás gyanújával indított eljárásban tanúskodva úgy emlékezett vissza, hogy 1986-ban egy deliben (a delik New York jellegzetes élelmiszerbolt–szendvicsező hibridjei) haverkodtak össze, miután meghívta készpénz nélkül ebédelni induló megbízóját egy szendvicsre.
Witkoff alig kétévnyi ügyvédkedés után, 1985-ben már saját ingatlanbefektető és -üzemeltető céget alapított, ami többtucatnyi nagyberuházást hajtott végre New Yorkban, Los Angelesben és Floridában. Vagyonát a Forbes kétmilliárd dollárra – kicsit kevesebb, mint Mészáros Lőrinc vagyonának kétszeresére – becsüli, de a családi vagyont hizlalja, hogy ma már Alexander fia is a Witkoff Group társigazgatója. Zach fia pedig a kriptoszférában sütögeti a pecsenyéjét, például a Trump család kriptokereskedési platformjánál, a World Liberty Financialnél.
Trump nem riválisként, hanem egyfajta üzleti tanítványaként tekintett Witkoffra, akit „pajtásként”, „barátként” emleget. Az üzletember azt is többször felidézte, hogy Trump mellette volt, amikor 2011-ben legidősebb fia opioidtúladagolásban életét vesztette.
Witkoff már 2020-ban felbukkant Trump politikai horizontján, amikor részt vett a Covid-járvány gazdasági hatásai ellen küzdő munkacsoportjában. 2024-ben pedig – miután eredeti protezsáltja, Ron DeSantis floridai kormányzó elbukott a Capitolium ostroma és a közepesen sikerült félidős választások ellenére is visszatérő Trumppal szemben – már markáns támogatóvá lépett elő. Jellemző, hogy a 2024-es kampány Trump elleni második, floridai merényletkísérleténél is épp együtt golfoztak.
2024-ben, amellett, hogy kétmillió dollárral segítette Trump kampányát, és beszédet mondott az elnökjelölő konvención, a Forward progresszív zsidó magazin úgy tudja, az ő feladata volt a korteskedés a zsidó üzleti közösségben. Az amerikai elnökválasztásokon a zsidó vallású/identitású szavazók nagyjából 70–80 százaléka a demokrata jelölteket szokta támogatni, azonban Kamala Harris esetében ez az arány a különböző exit pollok szerint 66–79 százalék volt. És ahogy említettük, Witkoff a bíróságon is Trump mellett tanúskodott, amikor a leendő elnököt a New York-i ügyész 250 millió dolláros csalással vádolta meg.
Trump 2024. november 12-én így jelentette be azt, hogy Witkoffot bízza meg a közel-keleti rendezéssel:
„Steve a BÉKE hajthatatlan Hangja lesz, és mindannyian büszkék leszünk rá!”
Egy diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező New York-i ingatlanvállalkozó megbízása a Közel-Kelet gordiuszi konfliktuscsomójának kigubózásával kiverte volna a biztosítékot a nemzetközi közvéleményben – ha Trump előző közel-keleti elnöki megbízottja nem lett volna szintén egy diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező New York-i ingatlanvállalkozó.
Márpedig az volt: az első Trump-ciklus idején az elnök veje, Jared Kushner Witkofféhoz hasonló pozíciót töltött be; ő volt az adminisztráció közel-keleti főtárgyalója, az Ábrahám-megállapodások értelmi szerzője, és egyben Mohamed bin Szalmán szaúdi trónörökös fehér házi kijáróembere, aki személyes PR-jótanácsokkal látta el a Szaúd-Arábiát de facto irányító politikust a Hasogdzsi-gyilkosság kavarta nemzetközi botrány idején. A szaúdi emigráns publicistát Mohamed bin Szalmán személyes utasítására Isztambul szaúdi nagykövetségén egy Rijádból odautazó kommandó kínozta meg, majd darabolta fel.
Kushner 2021 után busásan profitált kormányzati állásából. Villámgyorsan össze tudott kalapozni 3 milliárd dollárt saját befektetési alapjának, és az ő közbenjárására kezdett versenyeket rendezni a Trump-golfrezidenciákon a golfvilágot gyepestül felforgató szaúdi LIV Golf.
Witkoff egy Kushnerrel folytatott pódiumbeszélgetésen el is árulta, hogy elődje volt az, aki rábeszélte arra, fogadja el Trump felkérését. Az újdonsült diplomata elnöki különmegbízottként formálisan ugyan a külügyminisztérium alá tartozik, azonban
a hagyományos diplomáciai csatornákat megkerülve, a hagyományos apparátust mellőzve – irodája a Fehér Házban van – igyekszik kicsikarni az elnök által a siker egyetlen fokmérőjének tekintett alkut.
Ez a helyzet annyiban nem számít rendkívülinek, hogy az amerikai külügyminiszter változó mértékben játszik főszerepet a külpolitika alakításában. A feladatkörön ugyanis meg kell osztoznia az adminisztrációban Henry Kissinger óta különösen nagy befolyással bíró nemzetbiztonsági tanácsadóval, sőt, néha még a védelmi miniszterrel is.
Kushnerhez hasonlóan Witkoff is napi kapcsolatban van az elnökkel és a Trump család tagjaival, és élvezi azt a kiváltságot is, hogy szabad bejárása van az Ovális Irodába. Trump a CNN forrásai szerint annyira megbízik benne, hogy működésében a kormányzat többi tagjáénál jóval nagyobb szabadságot enged – még interjúkérelmeit is saját stábja bírálja el, pedig a médiamegjelenéseket a Fehér Ház szigorú kontroll alatt szokta tartani.
Nem volt diplomata, de nem is túl diplomatikus
Witkoff kinevezése egyik indokául „bonyolult alkukkal szerzett közel-keleti üzleti tapasztalatait” szokás említeni. Ez önmagában jól hangzik, azonban valójában meglehetősen sovány tapasztalatról van szó. Witkoff még üzletemberként a Central Park melletti Park Lane Hotel milliárdosokra szabott luxuslakóházzá alakítása során komoly bajba került, amikor 2018-ban malajziai üzlettársáról kiderült, hogy elsikkasztotta a malajziai állami befektetési alap pénzét. Ugyan Witkoff ellen – Jho Low-val ellentétben – soha nem indult büntetőeljárás, saját tőkéje csak közel-keleti tőkealapoknak köszönhetően menekült meg. Különösen a Katari Nemzeti Hatóságnak lehet hálás, amely 622 millió dollárért (224 milliárd forintért) vásárolta ki a részesedését.
A New York Times Witkoff üzleti ügyeit vizsgálva meg is állapította, hogy Kushnerrel szemben ő inkább az Öböl-monarchiák közül különutasságával kilógó apró, de roppant befolyással bíró Katarral áll szorosabb kapcsolatban. A cégvezetésben nagy szerepet vállaló fiaival együtt rendszeres vendégnek számít az emírségben. A Bloomberg szerint ukrán kapcsolatai is vannak, de ezek kimerülnek abban, hogy egyik állandó partnere egy ukrajnai születésű milliárdos, az alumíniumipar privatizációján meggazdagodott Len Blavatnik.
Witkoff üzleti kapcsolatai azért is különösen érdekesek, mivel formális ellentételezés nélkül látja el különmegbízotti feladatát: az amerikai kormányzattól nem kap fizetést, és tárgyalásaira saját magángépén utazik. A Trumppal és családjával ápolt baráti viszony mellett azért
felmerül a gyanú, hogy Witkoff esetleg a Kushner-modellt követve kapcsolati tőkéjének felduzzasztása érdekében vállalta el a posztot.
Witkoff már az elnöki beiktatás előtt munkába állt, miután a leköszönőfélben lévő Joe Biden közeli-keleti megbízottja, Brett McGurk előbb folyamatosan tájékoztatta őt a gázai tűzszünetről folyó tárgyalások állásáról, majd január második hetében már el is hívta őt Dohába. A meghívó egyszerre szólt annak a várakozásnak, hogy Witkoff esetleg képes lesz valami váratlant húzni a meddő egyeztetések előremozdítása érdekében, illetve annak, hogy az izraeliekre Trump barátja képes lesz nyomást gyakorolni, miután Benjámin Netanjahu az elkövetkezendő évben egy sor területen rá lesz utalva a hivatalba lépő amerikai elnök jóindulatára.
Witkoff nem is okozott csalódást, még a szabbat idején képes volt kopogtatni az izraeli miniszterelnöknél, a diplomáciai faux pas-val jelezve, hogy ő nem viccel. A január közepén tető alá hozott tűzszünet csak az első fázisát élte túl, a bonyolult folyamatot Witkoff sem tudta előremozdítani – igaz, mivel lényegében az izraeli álláspontot képviselte, nem is volt sok esélye meggyőzni a Hamászt. Pedig a palesztin terrorszervezetnek olyan frázisokkal is megpróbálta megédesíteni az alkut, hogy „a Hamász valójában ideológiailag nem is olyan hajlíthatatlan, mint ahogy be szokás mutatni”.
Rámenőssége mellett az őt ismerők kellemes modorát és udvariasságát szokták kiemelni; egyikük a Wall Street Journalnek úgy jellemezte őt, hogy „nem az a tárgyalópartner, aki vérrel pettyezett úton akar eljutni a megállapodásig”.
Átvette a Trump-portrét a szuperokos Putyintól
Miközben a névleg tényleg orosz–ukrán különmegbízottnak kinevezett Keith Kellogg járt Kijevben, a tűzszünetet célzó, első közvetlen amerikai–orosz tárgyalásokon már Witkoff ült ott Marco Rubio külügyminiszter és Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó mellett, és ő lépett elő a legfontosabb főtárgyalóvá az oroszok felé.
Miután Trump – talán a gázai tűzszünetnek köszönhető méltatások hatására – 2025 februárjában megbízta az ukrajnai tűzszünetben való közvetítéssel is, a különleges követ Putyinnál sem fukarkodott a méltatásokkal. Első, titokban tartott februári látogatását úgy jellemezte, hogy „sok időt töltött” Putyinnal, és érezte, hogy „baráti kapcsolatot” sikerült kialakítania a közismerten barátkozós-bizalmaskodós természetű orosz elnökkel. Második, márciusi útja után pedig kijelentette, hogy nem tartja a „szuperokos” politikust „rosszfiúnak”, az egykori KGB-ügynök szerinte „őszinte” volt vele, és még egy festményt is készíttetett Donald Trumpnak Donald Trumpról.
Ezekkel a talán őszinte benyomástól vezérelve, talán alkupozíció-javító számításból megosztott véleményekkel természetesen kiborította a bilit az amerikai külpolitikai szakértőknél és a Trump-kormányzat által háborús bűnbakká tett Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknél – utóbbi úgy vélte, Witkoff véleménye az orosz dezinformációnak tudható be (az ezzel való szembesítés már Trumpnál sem vette ki jól magát).
Azonban áprilisban már hiába látogatott harmadjára is Moszkvába, és hiába fogadta őt harmadjára is személyesen Putyin, a Trumpot célzó orosz mosolydiplomácia ellenére a tűzszüneti tárgyalásokat nem sikerült előremozdítania. Ahogy arról Rácz András Oroszország-szakértő is beszélt a Telexnek, ez nem is feltétlenül Witkoff teljesítményét minősíti, inkább azt a realitást tükrözi, hogy a három leginkább érdekelt hatalom – az USA, Ukrajna és Oroszország – teljesen mást szeretnének elérni. Míg az USA a gyors berekesztésre törekszik, addig Ukrajna csak kedvező feltételek esetén menne bele a tűzszünetbe – Oroszország viszont továbbra is a győzelemre játszik; minél mélyebbre akarja verni az éket Trump és Zelenszkij közé, és időt akar nyerni, hogy katonai pozícióit javítsa.
Witkoff Trump diplomáciai svájci bicskája, akit az elnök áprilisban már a harmadik diplomáciai fronton, az iráni nukleáris megállapodásról szóló puhatolózásokon is bevetett – ez viszont valóban közel-keleti megbízotti területére esik. Itt is megmutatkozott a Trump köpönyegéből kibújt diplomaták személyes karizmába vetett hite, mely talán magáról az elnökről sugárzik át megbízottjaira, ugyanis az Ománban tartott tárgyalások előkészítésénél körömszakadtáig ragaszkodott az Abbász Aragcsi iráni külügyminiszterrel való személyes találkozóhoz. Végül egyébként két és fél órás, közvetítők útján zajlott megbeszélést követően sikerült is elkapnia néhány percre Aragcsit. A felek végül abban egyeztek meg, hogy folytatják a megbeszéléseket, mert mindkét fél úgy érezte, az első találkozó „pozitív és produktív hangulatban” zajlott.
Az ománi tárgyalásokat követően bukkant fel Witkoffnál a trumpi diplomáciára jellemző másik sajátosság: az adott üggyel kapcsolatos alapvető tényekkel vagy az USA eddig követett politikájával kapcsolatos zavar.
Az Oroszország által elcsatolt ukrán megyék nemzetközi jogi státuszával is gondban lévő Witkoff Iránnak előbb azt üzente, az USA megelégszik azzal, hogy az iráni urándúsítással szemben egy minőségi és mennyiségi korlátot szabnak, majd amikor saját kormányzata is megrökönyödött ezen az engedményen, akkor gyorsan korrigált, és leszögezte, hogy a megállapodás feltétele a nukleáris kapacitás teljes leszerelése.
Witkoff szerepét azonban tényleges teljesítményén túl inkább az a tény határozza meg, hogy a nemzetközi vezetők ma már mind tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államokkal tárgyalva minden stratégiai pozíciót és bomba ajánlatot felülír az a szempont, hogy Trumphoz egyszerűen jó arcot kell vágni. Konstruktívnak kell lenni, találkozni, beszélni kell mindenkivel, és végül meg kell szülni egy megállapodást. Steve Witkoffban sem egy klasszikus diplomatát látnak, hanem Trump barátját, akinek véleménye jóval nagyobb súllyal esik latba az elnöknél, mint a külügy értékelése.
