Nincs jele annak, hogy Oroszország valóban tűzszünetre törekedne, az amerikaiak által kezdeményezett tárgyalásokat inkább időhúzásra, az ukrajnai harctéren pozíciói javítására használja – mondta a Telexnek Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság vezető szakértője és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. Az orosz–ukrán háborúról szóló utolsó nyilvános tárgyalási köröket több mint két hete tartották. Pénteken harmadjára is Moszkvába utazott Donald Trump különleges megbízottja, Steve Witkoff, hogy előremozdítsa az amerikai elnök fogadkozásai és merész vállalásai ellenére sem haladó tűzszünet ügyét.
Rácz szerint a mostani hozzáállás nem idegen az orosz és szovjet tárgyalási taktikától, és világosan megkülönböztethető attól, amikor az oroszok valóban meg akarnak állapodni valamiről. Rácz szerint ez utóbbira jó példa 2010 áprilisa, amikor aláírták az Új START szerződést, miután a nukleáris robbanófejek számának csökkentését célzó Start III-tárgyalások megrekedtek. Végül tartalmában ugyanerről mégis sikerült megállapodni.
„A Kreml akkoriban egy irányba mutató, világos nyilatkozatokat tett” – idézte fel az Oroszország-szakértő. Ezzel szemben most „mást mond Vlagyimir Putyin, vagy akár az elnök szóvivője, Dmitrij Peszkov, megint mást Szergej Lavrov külügyminiszter, Vaszilij Nyebenzja, Oroszország ENSZ-nagykövete, és konstruktívabb irányban megint mást Dmitrij Kirillev.” Utóbbinak a Közvetlen Befektetések Oroszországi Alap (RFPI) vezetőjeként és az amerikai–orosz tárgyalások rendszeres résztvevőjeként az a feladata, hogy az üzleti lehetőségekről beszéljen a két ország megállapodása és az ukrajnai tűzszünet elérése esetére.
Mindenki mást akar a tűzszünetről beszélve
Rácz szerint a tűzszünetet, majd békét célzó, amerikai–ukrán és amerikai–orosz tárgyalásoknál jól látszik, hogy mindhárman másra fókuszálnak:
- az Egyesült Államok inkább a konfliktus lezárásának vagy csökkentésének sebességére koncentrál. Trumpnak már az is eredmény lenne, ha az energetikai létesítményeket célzó támadásokat fel lehetne számolni, ha ez tűzszünetet nem is hoz (ennyi lett volna abban a részleges tűzszüneti megállapodásban, amibe Putyin a Trumppal folytatott telefonbeszélgetése után belement volna).
- Ukrajnának a lezárás minősége elsődleges: ne veszítsen további területeket, esetleg kapjon is vissza valamennyit a tűzszünetig – ez például a Zaporizzsja megyében lévő, de orosz megszállás alatt álló Enerhodarban működő erőmű és a környező területeinek visszaadását jelenthetné első körben. Emellett olyan biztonsági garanciákat akar, amelyek szavatolják, hogy Oroszország nem indít újabb támadást.
- Oroszország viszont továbbra is a katonai győzelemre optimalizál. „Nem beszélnek engedményekről, Putyin továbbra is maximális célokat tart az asztalon”, azaz a mostanáig elfoglalt területek megőrzését, és továbbiak átadását követeli – emellett pedig Ukrajna katonai képességeinek leszerelését és a NATO-hoz való közeledés végleges felszámolását.
Trump eredetileg egy 30 napos, feltétel nélküli, mindenre kiterjedő tűzszünetet célzott meg, amit március elején át is nyomott Ukrajnán, azonban az orosz fél abban a formában visszautasította. Putyin csak ahhoz járult hozzá, hogy az energetikai hálózatot és az ehhez kapcsolódó egyéb infrastruktúrát 30 napig ne támadják a felek. Ennek ellenére az orosz támadások nem álltak le, és Moszkva is azzal vádolta Kijevet, hogy orosz energetikai objektumokat célzott.
Azóta az a forgatókönyv, hogy Oroszország felvet valamit, ám azokhoz újabb előfeltételeket szab, érdemi engedmények nélkül. Ilyen volt például a fekete-tengeri tűzszünet felvetése. Miközben az amerikai és az ukrán fél fekete-tengeri tűzszüneti megállapodásról beszélt a március végén tartott tárgyalási körök után, az orosz vezetés azzal állt elő, hogy ezt még korai bejelenteni, hiszen komoly előfeltételeik vannak. „Itt sincs végül megegyezés, Odesszát, Mikolajivot, Bilhorod-Dnyisztrovszkijt ugyanúgy támadások érik a tenger felől. Klasszikus időhúzási stratégia” – mondta Rácz az orosz hozzáállásról.
Az Egyesült Államoknak valóban fontos lenne, hogy minél gyorsabban enyhítse a konfliktus, miközben a részletek kevésbé érdeklik, ugyanis inkább Kínára fókuszálna. Ez Tajvan kérdése miatt katonailag is igaz, de a Trump által elindított globális vámháború is Kínával pörgött be leginkább. Trump még szerdán emelte 125 százalékosra a Kínára kivetett büntetővámot, de valójában a fentanillal összefüggésben kivetett vámtétellel együtt már 145 százaléknál jár. Kína pénteken bejelentette, hogy válaszul 125 százalékos vámot vet ki az Egyesült Államokra.
Oroszország harcmodort vált a tárgyalások árnyékában
Miközben a valójában érdemi eredményt nem hozó tárgyalások zajlanak az oroszokkal – Ukrajna eközben többször is elfogadta az amerikai feltételeket, így nem rajta múlt, hogy az amerikai próbálkozások meddők maradtak –, Oroszország taktikát váltott az ukrajnai fronton. A helyzetet itt lehet megnézni az Institute of the Study of War amerikai agytröszt térképein:
Az oroszok most leginkább a frontközeli városokat támadják drónokkal. Rácz szerint Ukrajnának most 10-30 nyugati vadászgépe van, ezekkel pedig könnyen levadásszák az orosz drónokat, ha azokat a fronttól távolabbi területeken vetik be. A fronthoz közelebb azonban más a helyzet, mert ott kockázatosabb felküldeni a vadászgépeket az orosz légvédelem miatt. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy az oroszok most inkább a frontközeli városokat támadják a drónokkal.
Sokat fejlődtek az iráni Sahid-drónok továbbgondolásának tekinthető orosz Gerany-1-es és 2-es drónok, amelyek navigációs rendszereit az oroszok teljesen átalakították a Sahidokhoz képest.
Rácz szerint ezek a támadások most valóban intenzívebbé és hatékonyabbakká váltak, és jól látható egy újabb taktikai váltás is. Korábban a dróntámadásokat egymástól távol eső területeken indították egyszerre, most viszont egy-egy pontra koncentráltan támadnak nagyobb számú drónnal. „Korábban az ukrán légvédelmet az oroszok széthúzták, most pedig inkább túlterhelik” – foglalta össze a katonai szakértő.
Az ukrán erőknek viszont sikerült csökkenteniük a siklóbomba-támadások veszélyét. Egyre hatékonyabban zavarják és szedik le a precíziós siklóbombákat, amelyekkel az oroszok konkrét célpontokat semmisítenének meg. Nehezebb viszont a helyzet a kevésbé okos, nem irányított siklóbombákkal, amelyek kevésbé pontosak, de orosz részről nem is ez a céljuk. Ezekkel annyit akarnak elérni, hogy valamilyen várost elérve vagy rombolják az infrastruktúrát, vagy lakóházakba csapódva pánikot keltsenek. Mivel nincs komplex navigációs rendszerük, ezeket lényegében nem lehet zavarni.
Közben folyamatosak a ballisztikus rakétákkal végrehajtott támadások is: ilyen orosz rakéta okozott súlyos tragédiát múlt hét végén Krivij Rihben, ahol egy játszótér környékét érte támadás, az ukránok szerint 20 ember, köztük kilenc gyerek halt meg. Az orosz fél erről előbb azt állította, hogy precíziós támadást hajtott végre, és egy ukrán és nyugati katonák találkozójának szolgáló helyszínt vett célba – valójában az érintett étteremben nem volt ilyen találkozó, és az épületet nem is találta el a rakéta, tehát nem precíziós bomba volt. Később az áldozatok láttán azt hangoztatta, hogy a polgári áldozatokat egy ukrán elfogórakéta irányítási hibája okozta.
„Ilyen támadások nem történnének, ha Oroszország valóban tűzszünetre törekedne” – jegyezte meg Rácz.
A Krivij Rih-i támadás miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsában összehívott ülésen Dorothy Shea ügyvivő amerikai ENSZ-nagykövet jelezte, hogy „végső soron Oroszország cselekedetein fogjuk lemérni Putyin orosz elnök elkötelezettségét egy tűzszünet mellett.” Majd hozzátette: „Sürgetjük az Oroszországi Föderációt, tartsa észben, hogy a Krivij Rih-ihez fogható támadások és a hadifoglyok kivégzése potenciálisan károsíthatja a békeerőfeszítéseket és az attól függő egyéb megbeszéléseket.”
Mi lesz az amerikai fegyverszállítmányokkal?
Az Egyesült Államok tehát tett már utalást arra, hogy fogytán a türelme Moszkvával szemben, még a Putyinnak az elmúlt két hónapban számos gesztust tevő Trump is beszélt erről. Az amerikai elnök egy interjúban azt mondta március végén, hogy nagyon dühös és kiakadt Putyinra, amiért az orosz elnök megkérdőjelezte Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kormányának hitelességét. Eközben azonban továbbra is kérdéses, mi lesz a sorsa Ukrajna amerikai katonai támogatásának.
A Joe Biden elnöksége alatt jóváhagyott szállítmányok utolsó részei most érkeznek meg, így eddig ebben fennakadás nem volt. Nem számítva azt, hogy az Egyesült Államok nyomásgyakorlásként nagyjából egy hétre elvágta Ukrajnát a hírszerzési, műholdas adatszolgáltatási támogatástól, megkönnyítve ezzel az oroszok dolgát a front egy-egy pontján.
Kérdés, lesz-e folytatása a katonai támogatásnak, ugyanakkor az is tény, hogy ha teljesen kiváltani nem is tudja, az európai országok támogatása ezt sok területen helyettesítheti. Norvégia és Németország is folyamatosan fenntartja a támogatást, Svédország újabb segélyt jelentett be, Csehország most adta át az utolsó T-72-es harckocsijait – sorolta Rácz. Igaz, a „tettre készek koalíciója” által tett bejelentésekben egyre kevesebb a konkrét részlet, jellemzően összegeket közölnek.
Mindezzel együtt azonban Rácz szerint a tüzérségi lőszerekben az amerikaiak helyét átveheti az európai ellátás és jelentősen felfutott az ukrajnai gyártás is. Ezen a területen tehát az amerikaiak nélkül „nem lenne beszakadás”, olyan, mint amilyen 2023 ősze és 2024 tavasza között volt, amikor egy nagyobb amerikai támogatási csomag megszavazása hónapokig tolódott, így Ukrajna tüzérsége nagy hiánnyal küszködött.
Vannak azonban olyan fegyverek, amelyeknél az amerikaiak nem helyettesíthetők: a Patriotoknál és Himarsoknál, egészében a nagypontosságú fegyverrendszereknél hiányt jelentene az amerikaiak kiszállása. Ha azonban ez pénzkérdés, úgy ez az európaiak révén áthidalható. „Az Ukrajnának szánt támogatásról szóló amerikai viták ugyanis arról szólnak, hogy az Egyesült Államok saját költségvetése terhére folytassa-e a támogatást vagy sem.
A mostani információk alapján azonban az amerikaiaknak az ellen nincs kifogásuk, hogy az európaiak megvegyék tőlük a fegyvereket, és azokat maguk juttassák el Ukrajnába”
– mondta Rácz, megjegyezve, hogy erre kisebb mértékben már volt példa, a már említett 2023 őszétől 2024 tavaszáig tartó időszakban.
Kurszk után Belgorod és a kínai hadifoglyok
Ukrajna nyugati támogatása tehát bizonyosan nem nullázódik le, és kiszámíthatatlan, hogyan alakul az amerikai–orosz viszony, ha az egy helyben toporgás miatt Washington ismét eljuthat Ukrajna aktív támogatásáig is. Az azonban tény, hogy az amerikaiak időleges távolmaradása hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország nyolc hónap után végül képes volt felszámolni az ukrán csapatok kurszki betörését. Már csak néhány kisebb tanya maradt az orosz kurszki területen ukrán kézen – azonban eközben a szomszédos Belgorod megyében bukkantak fel az ukrán erők.
Ezek viszont nem stratégiai pontok: erdős területek, távol a főbb közúti és vasúti vonalaktól. Rácz szerint jól látszik, hogy itt nem a területszerzés a cél, hanem az, hogy a Kurszkban az ukrán csapatok ellen bevetett 70 ezres orosz kontingenst ne tudják az oroszok teljes egészében bevetni Kelet-Ukrajnában. Az orosz erők részleges lefoglalását ez egyelőre biztosítja, így a legérzékenyebb pontokon, Donyeck megyében egyelőre kevésbé nő az orosz nyomás.
A héten Zelenszkij azt is bejelentette, hogy Donyeck megyében az ukránok két kínai katonát is elfogtak, Kijev magyarázatot várt Pekingtől. A kínai külügy szerint semmi köze a történtekhez, kínai katonák nem működnek együtt az orosz hadsereggel. A jelek szerint nincsen szó arról, hogy Észak-Koreához hasonlóan a reguláris haderő katonái jelentek volna meg a fronton, az ukránok vélhetően zsoldosokat fogtak el. Rácz megjegyezte, hogy egyikük angolul próbált kommunikálni fogságba esése után, azaz nem töltött el hosszabb időt Oroszországban, hiszen akkor erre oroszul tett volna kísérletet az ukránokkal beszélve is.
„Ötven országból toboroztak zsoldosokat az oroszok, kínaiakra is volt már korábbról bizonyíték. Ezek egyéni esetek. Lehetnek alacsonyabb végzettségű, Oroszországban dolgozók, akik esetleg összeütközésbe kerültek a törvénnyel, és felajánlották nekik, hogy vagy börtönbe mennek, vagy a frontra. Esetleg maga a fizetés volt vonzó.
Hogy a legutóbbi kínaiak hogyan kerültek a frontra, egyelőre nem tudjuk teljes pontossággal feltérképezni, jelenleg csak a vallomásaik ismertek”
– mondta Rácz.
Oroszország egyébként törvényben engedélyezte, hogy külföldiek is szolgálhassanak az orosz hadseregben. Ilyen hátterű volt katonákkal a Telex tudósítói is találkoztak egy ukrajnai fogolytáborban. Az orosz hadsereg külföldről is igyekezett toborozni, miután egy elnöki rendelet lehetővé tette egyrészt a külföldiek szerződtetését, másrészt könnyítette számukra az orosz állampolgárság megszerzését is.
Trumpnak hiányzik még egy deal
Az amerikai–ukrán kapcsolatok alakulása függ attól is, hogy mikor és milyen szerződést kötnek a felek az Ukrajna ásványkincseihez és infrastruktúrájához való amerikai hozzáférésről. Ez már többször zátonyra futott.
„Az első verzió egy gyarmati típusú egyezmény volt, amely alapján Ukrajna nem kapott volna semmit, csupán a korábbi támogatások utólag megadott ellenértékeként kellett volna átadni az infrastruktúrák használati jogát és az ásványi anyagokat” – emlékeztetett Rácz. Ezt a verziót az amerikai pénzügyminiszter vitte Ukrajnába, és a tervezett aláírás előtt egy órával nyújtotta át a kijevi vezetésnek, amely ezt el is utasította.
Másodszorra Münchenben találkozott Zelenszkij és az amerikai alelnök, ám J. D. Vance és az ukrán elnök egyeztetése sem hozott végleges eredményt, bár a javaslat már kevésbé volt egyoldalú. Harmadik nekifutásra jutottak el Washingtonba, ahol viszont az utolsó pillanatban kamerák előtt soha nem látott veszekedésbe torkollt a formálisnak szánt beszélgetés Vance, Trump és Zelenszkij között. Így az aláírás akkor is elmaradt.
„Ezután került az asztalra a negyedik verzió, amelyik olyan rossz volt, mint az első, az ukránok kiszivárogtatták, és visszadobták. Most járunk az ötödiknél, amelyik leginkább hasonlít arra, amelyiket Washingtonban írtak volna alá február végén.” Ez sem ad biztonsági garanciát, de nem olyan egyoldalú alárendeltséget jelentene Ukrajnának, mint a legelső. Rácz szerint kérdés, mi lenne megvalósítható a szerződésből még a háború befejezése előtt, ha végül aláírják a felek.
A ritkaföldfém-készletek nagyrészt Luhanszk és Donyeck megyében, valamint Zaporizzsjában vannak, azaz vagy oroszok által megszállt, vagy fronthoz közeli területen. Rácz szerint kérdés, mire vonatkozik végül a szerződés. Ha az ásványkincsek szélesebb spektrumára – tehát a földgázra is –, akkor az a fronttól távolabbi Poltava megyében már a gyakorlatba is átültethető a háború vége előtt. Sztrijben, Ukrajna nyugati részén van a legnagyobb gáztároló is, így az infrastrukturális fejlesztések egy része megvalósítható az amerikaiakkal közösen a háború alatt.
„A tárgyalások azonban haladnak, itt nem időhúzásról, hanem érdekérvényesítésről van szó, kompromisszumos javaslatok fogalmazódnak meg, haladnak a megbeszélések” – mondta Rácz. Így néz ki, amikor a felek törekednek a megállapodásra, ellentétben azzal, ahogyan az oroszok tárgyalnak az amerikaiakkal a tűzszünetről, tette hozzá.
