Trump átnyomta Ukrajnán a tűzszüneti javaslatát, már csak az agresszorral kellene letárgyalnia

Másfél héttel az élőben közvetített, soha nem látott veszekedésbe fulladt fehér házi elnöki találkozó után Szaúd-Arábiában ült tárgyalóasztalhoz Ukrajnával az Egyesült Államok. Előzetesen az angolszász sajtó Ukrajna utolsó esélyeként értékelte a megbeszélés tényét, igaz, úgy tűnt, olyan esélyről van szó, amelyet megragadva Ukrajna keveset nyerhetett, elengedve viszont végzetesen sokat veszíthetett volna.

A találkozó azonban ukrán szempontból eredményesen zárult, akkor is, ha a megállapodás végül mégsem hozna nyugalmat a frontra:

• Ukrajna elfogadta az amerikai javaslatot egy 30 napos azonnali tűzszünetre;
• visszakapja az ukrán hadsereg az amerikai katonai segélyeket és az amerikaiak hírszerzési támogatását, amelytől Donald Trump egy héttel korábban fosztotta meg az orosz agresszió ellen védekező Ukrajnát.

Ez utóbbi mindenképpen nyereség Ukrajnának, miközben az első pontnak csak akkor van bármiféle gyakorlati jelentősége, ha abba Oroszország is beleegyezne. „Kettőn áll a vásár, ahogy mondani szokták” – jelentette ki Trump Washingtonban az amerikai–ukrán tárgyalások után. Azt mondta, reméli, a következő napokban elfogadhatnak egy megállapodást.

Trumpnak ez mindenesetre presztízskérdés, hiszen elnökválasztási kampányának gyakran visszatérő eleme volt, hogy „24 órán belül” lezárja a háborút, majd már több hónapról és fél évről beszélt. Igaz, ez a választási szándék felszínes megállapodásokhoz is vezethet, egyelőre a jelenlegiről sem látszik, hogyan lenne megvalósítható.

Több, mint egy második nekifutás

Arra, hogy ennek milyen buktatói lehetnek, később kitérünk, előbb lássuk, milyen körülmények között szervezték meg a találkozót, ahol nem volt jelen egyik elnök sem. Az ukrán delegáció élén Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője állt az ukrán külügyminiszter, Szerhij Szibiha és Rusztam Umerov védelmi miniszter társaságában, az amerikai küldöttséget Marco Rubio külügyminiszter és Mike Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója vezette. Ők mindketten tárgyaltak február közepén az orosz delegációval is, ugyanúgy Szaúd-Arábiában, csak nem Dzsiddában, hanem a fővárosban, Rijádban.

A Fehér Házban február legvégén Trump és alelnöke, J. D. Vance, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök között kamerák előtti, sosem látott szóváltás alakult ki, ami az ukrán delegáció Fehér Házból való kiebrudalásával végződött. Az érthető, hogy nem elnöki szinten tartották a találkozót, hiszen nagyot változott a helyzet. Nem arról van szó azonban, hogy a tárgyalásokat pusztán tíz nap mosolyszünet után, de nagyjából ugyanott folytatták a felek külügyminiszteri szinten, ahol abbahagyták.

A Fehér Házban még az ukrán ásványkincsekről szóló megállapodás aláírását tervezték, Ukrajna pedig azt próbálta hangsúlyozni, hogy milyen biztosítékokkal lehetne fenntartani az ország támogatását annak érdekében, hogy az ellene három éve háborút folytató Oroszországgal szemben megfelelő garanciákat kapjon a tartós béke feltételeinek megteremtéséhez. Az egész világ által megdöbbenve követett találkozó után viszont Trump fokozta a nyomást Zelenszkijen, hogy fogadja el a követeléseit egy relatíve gyors tűzszünet érdekében. Trump felfüggesztette az Ukrajnának szánt támogatásokat: nemcsak a hadianyagok leszállítását – amelyekből még van tartaléka Ukrajnának –, hanem részben szüneteltette a hírszerzési együttműködést is az országgal.

Az amerikai hírszerzési információk hiánya miatt az orosz erők korábban nem látott előrenyomulást tudtak végrehajtani az oroszországi kurszki régióban, ahol az ukránok tavaly nyár végén foglaltak el több települést, amelyeket eddig sikeresen tudtak tartani. Trump közel-keleti követe, Steve Witkoff azt mondta, hogy a védelmi típusú információk megosztását nem állították le, de a hírszerzési együttműködés részleges felfüggesztése egybeesett azzal is, hogy Oroszország fokozta az Ukrajna elleni légicsapásokat.

A front egyes pontjain látható helyzetből és az ukrán légvédelem hatékonyságának csökkenéséből már látszott, milyen hatással van Ukrajna ellenállási képességeire az amerikai információk részleges megvonása is. Ezért Ukrajnának rövid távon a legfontosabb az amerikai hírszerzési, információs adatszolgáltatás visszaszerzése volt, ami most megtörtént.

Trumptól sok gesztust kapott a Kreml

Trump a fehér házi találkozó előtt Zelenszkijt már diktátornak is nevezte, aki a választásokat megkerülve ragaszkodik a hatalomhoz, leváltását is felvetette, miközben aktívan és közvetlenül tárgyalt az oroszokkal Ukrajnát és Európát kizárva. A Fehér Ház egyre nyíltabban beszélt Ukrajna gyengeségéről és arról, hogy adjon területi engedményeket, miközben érdemi garanciát nem kínált neki.

Amikor a keddi dzsiddai találkozó előtt azt kérdezték tőle, zavarja-e, hogy a támogatások megvonásáról szóló lépésével Ukrajna túlélését veszélyezteti, Trump azt mondta: „Nos, lehet, hogy amúgy sem képes a túlélésre.” Ezzel a mondattal ismét nagy szívességet tett a Kremlnek, amely az elmúlt három évben képtelen volt a nyugati támogatás mellett véráldozatokat vállaló ukrán hadsereggel szemben elérni katonai céljait.

Waltz és Rubio azonban már a találkozóhoz közeledve utalt arra, hogy hamar újrakezdhetik a támogatást, és a hírszerzési együttműködésre vonatkozó újságírói kérdésre Trump is arról beszélt vasárnap, hogy már majdnem visszaállították azt. Arról nincs szó még a keddi találkozó alapján, hogy Trump hozzáállása Zelenszkijhez hirtelen gyökeresen megváltozott volna.

Viszont ahhoz képest, Trump hogyan beszélt Ukrajnáról az elmúlt hetekben, mindenképpen kedvezőbb a helyzet a keddi találkozó után az ország vezetése és védelmi ereje számára. A megállapodás azt is jelezheti, hogy mindig lehet visszaút a tárgyalásokhoz, bármennyire is összekapnak a felek – utalt a BBC a február végén zsákutcába torkollt megbeszélésekre. Trump azt is mondta, hogy kész újra meghívni Zelenszkijt a Fehér Házba.

Előzetesen azt mondták, hogy az ásványkincsekről szóló megállapodásról is szó lesz a keddi tárgyalásokon, a BBC szerint erről annyit jeleztek a két delegáció közös közleményében, hogy Zelenszkij és Trump „a lehető leghamarabb” megegyezne. Az egyelőre azonban továbbra sem világos, hogy ezen keresztül milyen biztonsági garanciákat remélhet Ukrajna.

Ne rohanjunk előre – üzente a Kreml

„A labda Oroszország térfelén pattog” – jelentette ki az amerikai delegációt vezető külügyminiszter. Marco Rubio ezzel elismerte, hogy a megállapodás még nem jelent semmit. Az amerikai fél vállalta, hogy a javaslatot eljuttatja Moszkvába, és a találkozót értékelő elemzők szerint is most Trump oldaláról a nyomás átkerült az oroszokra.

Erre utalt az ukrán elnök is esti videóüzenetében: „Most az Egyesült Államoknak Oroszországot kell meggyőznie. Mi tehát beleegyezünk, ha az oroszok beleegyeznek” – jelentette ki Zelenszkij. Az ukrán elnök annyiban kedvezőbb helyzetben van a tárgyalások előtthöz képest, hogy most nem vádolható meg azzal, hogy ő a béke akadályozója, ahogyan ezt korábban megkapta Trumptól.

Az európai reakciók is nagyjából hasonlóan hangoztak. Miközben Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter szerdán megerősítette, hogy a Lengyelországon keresztül Ukrajnába érkező katonai segélyek újraindultak, az európai reakciók is hasonlóan hangoztak a keddi tárgyalásokra.

Olaf Scholz leköszönő német kancellár szerint a 30 napos tűzszüneti javaslat „fontos és helyes lépés az Ukrajnának igazságos béke felé”. „Most Putyinon a sor” – mondta. Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is pozitív hírnek értékelte, hogy Kijev támogatja a javaslatot, Edgars Rinkēvičs lett elnök pedig azt mondta, Ukrajna megmutatta, hogy igazságos és tartós békét akar elérni, „a labda most Oroszország térfelén van”. A tűzszünet lehetőségének hírét republikánus és demokrata szenátorok is üdvözölték, de egyelőre mindenki az orosz reakciókra vár.

Miközben Oroszország vélhetően valamilyen formában kész lesz hajlandóságot mutatni a tűzszünetre, az első reakciók nem a lelkes fogadtatásról szólnak. Ez bizonyos fokig kézenfekvő, hiszen Moszkva azt sem akarja, hogy úgy tűnjön, nagyon nagy szüksége van arra, amit Trump hozott tető alá. „Oroszország álláspontjának kialakítása nem külföldről érkező megállapodásoktól vagy bármiféle külső oldal erőfeszítéseitől függ” – idézte a Ria Novosztyi Marija Zaharovát. Az orosz külügyi szóvivő közölte: „Az Orosz Föderáció álláspontját az Orosz Föderáció alakítja ki.”

Nem kapott a tűzszünet méltatása után Szergej Lavrov sem. Újból elutasította, hogy bármilyen békefenntartók legyenek majd Ukrajnában. Azt is kijelentette, hogy „az ukrajnai válsághoz való bármilyen megközelítésnek a konfliktus gyökereire kellene koncentrálnia”. Szerinte Trump is kimondta, hogy az egyik gyökere a NATO terjeszkedése volt. „Ne rohanjunk előre” – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerdai sajtótájékoztatóján. Azt mondta, hogy első körben várják az Egyesült Államok tájékoztatását az amerikai–ukrán tárgyalásokról, egyelőre pedig tanulmányozzák a nyilvánosan megjelent kijelentéseket. Nem zárta ki, hogy Putyin telefonon beszéljen Trumppal.

A BBC arról írt, hogy Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó a következő napokban Moszkvába utazhat, de egyelőre ezt nem erősítették meg. Az is bizonytalanságot okoz, hogy a Reuters korábban arról írt, hogy Steve Witkoff, az amerikai elnök közel-keleti megbízottja még a héten ismét találkozhat Putyinnal. Witkoff az előzetes hírekkel ellentétben nem volt jelen a keddi tárgyalásokon.

Witkoff februárban már az orosz elnökkel tárgyalt Moszkvában. Oroszországi útjai elméletben nincsenek közvetlen kapcsolatban az ukrán helyzettel. Azonban egyrészt nem tudni, milyen „árukapcsolás” merülhet fel amerikai részről, például az oroszoknak nem közömbös Szíria körüli rendezés és ukrajnai érdekeik között; másrészt önmagában is növeli az Ukrajna ellen indított támadás nyomán részlegesen elszigetelődött Oroszország mozgásterét az a tény, hogy az amerikaiak egyenlő partnerként, egy globális probléma megoldásában megkerülhetetlen szereplőként jelenítik meg a Kremlt.

Annyit ér a megállapodás, amennyi megvalósul belőle

A 30 napos, később a felek egyetértésével meghosszabbítható tűzszünet a megállapodás szerint a front teljes, több mint ezer kilométeres vonalán valósulna meg – megint csak aláhúzva, hogy ha ebbe a fronton most lendületben lévő, bár ezzel együtt szintén bizonyos nehézségekkel küszködő orosz fél belemegy.

Amennyiben igen, úgyis még rengeteg gyakorlati kérdés áll elő:

• Kik ellenőriznék a tűzszünetet? Oroszország korábban kizárta, hogy nyugati békefenntartók jöjjenek.
• Szakértők szerint negyedmillió békefenntartó kellene ilyen hosszú frontvonalhoz, ekkora misszió sehol sincs a világon.
• Mit kellene ellenőrizniük? Pusztán a tűzszünetet, vagy azt is figyelniük kellene, hogy ne erősítsék meg a felek az állásaikat, egy újabb támadást előkészítve? Utóbbitól Ukrajna korábban is tartott, bár a jelenlegi helyzetben talán az ukrán erők sem bánnák, ha stabilizálhatnák vonalaikat.

Ellenőrzés nélkül a három éve tartó háború több mint ezer kilométeres frontvonalán a teljes tűzszünetnek kevés esélye van, akkor is, ha Moszkva rábólint. A megállapodás így sokkal inkább lesz alkalmas arra, hogy a felek egymást vádolják annak megsértéséért. Az orosz fél ebben kifejezetten érdekelt lesz, hogy fenntarthassa Trumpban a bizalmatlanságot Ukrajnával szemben, mondván, nem is akarnak békét – hívta fel a figyelmet a CNN elemzése. Putyinnak tehát érdeke lehet látszólag igent mondani a tűzszünetre, de annak betartása már kevésbé. Kérdés az is, mit jelentene a tűzszünet az oroszországi Kurszk frontvonalára nézve, most, hogy az augusztus óta ott jelen lévő ukrán erők kiszorítását egyre nagyobb intenzitással próbálják elérni az orosz és az őket segítő észak-koreai erők.

Az ellenőrző mechanizmus hiánya miatt javasolt az ukrán fél eredetileg korlátozottabb, tengerre és levegőre kiterjedő tűzszünetet, azzal érvelve, hogy annak megsértése könnyebben követhető. Ukrán részről ez azért is érthető, mert légvédelme vesztett hatékonyságából, ezért az egyre nagyobb orosz drón- és rakétatámadások felfüggesztése önmagában is segítséget jelentene; valamint mert Oroszország ismét aktivizálta magát a Fekete-tengeren az elmúlt években gyengén teljesítő hadiflottájával.

Igaz, az egyre nagyobb orosz légi fölényt kissé árnyalta, hogy Ukrajna az eddigi legnagyobb dróncsapását hajtotta végre Moszkva ellen a szaúdi tárgyalások előtti éjszaka. A három ember életét követelő akció során 337 drón indult el, ebből 91 célozta az orosz főváros környékét „A tömeges dróntámadás Moszkva történetében az eddigi legnagyobb volt. Ez jelzés Putyinnak, hogy ő is érdekelt a légtérre vonatkozó tűzszünet betartásában” – jelentette ki Andrij Kovalenko, az ukrán nemzetbiztonsági tanács vezetője.

A tűzszünet nem szól a békéről

A tűzszünet önmagában azt sem villantja fel, milyen feltételekkel valósulhatna meg a fenntartható béke, azaz milyen biztonsági garanciák lehetségesek ahhoz, hogy Ukrajna függetlenségét ne veszélyeztesse a későbbiekben sem Oroszország, amely a maga részéről szintén saját biztonságára hivatkozva indította el a háborút.

Noha Oroszországot eddig semmilyen önkorlátozásra nem kényszerítették Trump lépései, miközben a NATO-n belül sikerült feszültséget teremtenie, elsőre meglepő a NATO főtitkárának pozitív nyilatkozata az amerikai elnök béketeremtési célokat hangoztató igyekezetéről. Igaz, Mark Rutte diplomatikus megnyilatkozása a NATO egyben tartására tett diplomáciai erőfeszítésnek is tekinthető.

Mindenesetre kijelentései valóban távolodnak az Ukrajna tagságát korábban határozottabban támogató NATO előző főtitkárának szavaitól: Jens Stoltenberg két éve még egyértelműen a szövetség tagjai között látta Ukrajnát, Rutte viszont idén februárban már azt mondta, sosem ígérték Ukrajnának, hogy a békerendezés részeként kapna tagságot. A NATO-főtitkár most még egy lépést tett Trump felé azzal, hogy kijelentette: az amerikai elnöknek igaza van, előbb a békét kell megteremteni, aztán kell kidolgozni a biztonsági garanciákat a béke fenntartására.

Ez nemcsak elődjéhez, de saját magához képest is visszalépés: egy hónapja még arról beszélt, hogy van egy „kis titok” a Moszkvával való tárgyalásokhoz, amely „biztosítja, hogy [Putyin] soha egy négyzetkilométert nem akar többé elhódítani Ukrajnától”. Most a Moszkva ellen bevethető kis titokról nincsen szó, csupán arról, hogy az Ukrajna ötödét eddig elfoglaló Oroszország rábólinthat egy 30 napos tűzszünetre anélkül, hogy ehhez bármit fel kellett volna adnia eddigi szerzeményeiből.

Európa készül a Washington nélküli időkre?

Ukrajna a keddi tárgyalás után kiadott közös amerikai–ukrán közleményben kiállt amellett, hogy az európai partnerek bevonása nélkül nem teremthető stabil béke Oroszországgal. De arról egyelőre több nem derült ki, hogy Washington hogyan látná az európai szerepvállalást.

Az amerikaiak Ukrajnától és általában a transzatlanti kapcsolatoktól való távolodásának következményeképp a NATO európai tagjai aktívan keresni kezdték az Egyesült Államokra kevésbé építő, önállóbb védelem megvalósításának lehetőségét. Március elején Londonban hozott össze egy csúcsot a brit kormány Ukrajnával és a NATO 17 tagjával – köztük Kanadával és Törökországgal –, amelyek között nem kapott helyet az ukrajnai támogatást elutasító, az orosz szempontokkal egybeeső véleményt hangoztató magyar kormány. A szaúdi tárgyalások napján harminc ország katonai vezetése ment Párizsba tárgyalni arról, küldjenek-e közösen biztonsági erőket Ukrajnába egy esetleges tűzszünet vagy béke megkötése után.

Februárban – még a kudarcos Trump–Zelenszkij találkozó előtt, de már azután, hogy az amerikai elnök feltűnően előzékeny telefonbeszélgetést folytatott az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal, majd ezután közvetlen kormányközi tárgyalásokat kezdtek Ukrajna és az EU kihagyásával – Franciaország volt az első házigazdája egy nagyobb szerveződésnek az EU több tagjával. Így a mostani, amerikai–ukrán találkozó idejére már jobban körvonalazódott két dolog:

• Az Egyesült Államok egyre inkább tesz gesztusokat Oroszország felé, nyilatkozatok és gyakorlati intézkedések szintjén.
• Az EU – a közös uniós terveket támogató, de azokon túl kerékkötőnek tartott Orbán-kormányt is igyekezvén megkerülni – és a NATO európai tagjai, valamint Kanada egyre aktívabban állnak ki önállóan Ukrajna támogatása mellett, és gondolkodnak az Egyesült Államok nélküli önálló védelmen.

Ukrajna támogatása így egyre inkább átterelődik egy önkéntes csoporthoz: nemcsak uniós, hanem más európai és akár a kontinensen kívüli országok körébe, ami a párizsi és londoni csúcstalálkozókon formálódik. A „tettre készek koalíciójának” keretét a résztvevők alapján inkább a NATO adja néhány tagot leszámítva, mint egy kibővített EU.

A világrend változásának lehetséges, Magyarországra nézve sem előnyös következményeiről ebben a cikkünkben olvashat. Kifejezett szakításról persze nincs szó az Egyesült Államok és Európa között, ezért is lobbizott a brit és a francia diplomácia is Trumpnál annak érdekében, hogy újra tárgyaljanak az amerikaiak Ukrajnával.

Azonban tény, hogy olyan nyilatkozatok hangzanak el, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak: kezdve attól, hogy Trump a szerinte saját védelmükre keveset költő NATO-tagoktól a védelem megvonásáról beszélt, alelnöke, J. D. Vance pedig arról, hogy a veszélyt nem Oroszország vagy Kína, hanem a demokrácia visszaszorulásához asszisztáló európai politikai elit jelenti, egészen addig, hogy a francia elnök azt mondja, „készen kell állnunk, ha az USA többé nincs a mi oldalunkon”.