Orwellt, Kominformot és cenzúratörvényt emleget a Fidesz és európai pártcsaládja a tömegtájékoztatásról szóló európai rendelet apropóján, amit nagyrészt augusztus 8-tól kell alkalmazni az EU országaiban. A rendelet konkrétabb szabályokkal garantálná a média függetlenségét és sokszínűségét, a betartatását pedig egy új ellenőrző testülettel igyekszik biztosítani. Az Európai Parlament (EP) tavaly nagy többséggel fogadta el, de a Fidesz, illetve személyesen Orbán Viktor a kezdetektől elutasítja.
Magyarország nem is áll túl jól a rendelet végrehajtásával, nem véletlenül emlegették a héten oly sokszor a rossz példák között. Pedig épp Magyarország az egyik oka annak, hogy évekkel ezelőtt nekiálltak a rendelet kidolgozásának.
Az EP-képviselők még tavaly márciusban bólintottak rá a médiaszabadságról szóló rendeletre. Ez többek közt rögzítené, hogy
- a közszolgálati média vezetőit és vezetőtestületi tagjait átlátható és megkülönböztetésmentes eljárással, kellően hosszú hivatali időre kell kinevezni, leváltani pedig csak szakmai indokkal lehessen őket.
- A szerkesztőket és újságírókat a hatóságok ne kényszeríthessék forrásaik felfedésére őrizetbe vétellel, szankciókkal, házkutatással, megfigyelő szoftverek telepítésével és egyéb módszerekkel.
- A korábban magyar újságírók ellen bevetett Pegasushoz hasonló kémprogramokat csak akkor lehessen bevetni ellenük, ha szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény gyanúja áll fenn.
A közmédiára és a tagállamok médiahatóságaira külön szabályok vonatkoznak. Elsősorban átlátható és kiszámítható finanszírozást kell biztosítani nekik. Az átláthatóság része, hogy mérettől függetlenül minden médiavállalkozás tulajdonosainak adatait be kell jegyezni egy nyilvános nemzeti adatbázisba. Itt fel kell tüntetni, hogy az állam közvetve vagy közvetlenül tulajdonosa-e a médiumnak.
Létrejött és február óta már dolgozik is a Médiaszolgáltatások Európai Testülete, ami a nemzeti médiahatóságok vagy -szervek képviselőiből áll. Feladatuk, hogy betartsák az EU-s médiajogi szabályokat.
Emellett ha valóban alkalmaznák a jogszabályt, Magyarországon is érdemi változást jelentene, hogy
a médiacégeknek az állami hirdetéseken és pénzügyi támogatásokon keresztül befolyó közpénzekről is számot kellene adniuk.
Arra is köteleznék a kormányokat, hogy a médiavállalkozásoknak és az online platformoknak nyilvános, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett nyújtsanak közfinanszírozást. Az állami hirdetésekre fordított közkiadásoknak szintén nyilvánosnak kell lenniük. A teljes éves összeg mellett médiaorgánumokra lebontva is fel kell tüntetni a költségeket. Ezen túl még külön mechanizmust is beépítenek az online óriásplatformok (például a Facebook, az Instagram vagy az X/Twitter) önkényes tartalommoderálása ellen.
Orbánék már a kezdetektől kitartóan próbálnak ellentartani a rendeletnek, amit még évekkel ezelőtt éppen a magyar médiaviszonyokra reagálva kezdtek el összerakni. A magyar miniszterelnök már elfogadása előtt, 2023 októberében is „szabadságellenesnek” nevezte a javaslatot, amely szerinte át akarja venni a média felett az ellenőrzést.
„Mi, közép-európaiak már láttunk ilyesmit a múltban. Kominformnak és Reichspressekamernek hívták. Soha többé!”
– utalt a kommunista és a náci diktatúrák propagandáját terjesztő hírügynökségekre. Orbán Viktor később tovább is ment, orwelli világot kialakító Brüsszelről írt: „nem azért harcoltunk a kommunistákkal, hogy 1984-ben végezzük”. Nem véletlen, hogy a Fidesz 2024 tavaszán „cenzúratörvényt” emlegetve a javaslat ellen szavazott az EP-ben. A másik döntéshozó testületben, a miniszteri Tanácsban 27-ből 26-an mondtak igent a jogszabályra, csak a magyar kormány ellenezte.
A rendelet megalkotásában nagy szerepet játszott az is, hogy a magyar médiaviszonyokra reagáljon az EU, ez sosem volt titok. Az Európai Bizottság korábbi alelnöke, Věra Jourová is azt mondta, hogy azért nem tudnak fellépni Magyarország ellen a médiaügyekben, mert nincsenek uniós szintű szabályok. „Ezért kezdtünk el dolgozni egy európai médiaszabadságról szóló törvényen – például épp a KESMA-hoz hasonló helyzetekkel akarunk foglalkozni” – mondta Jourová a kormánypárti sajtótermékeket tömörítő alapítványról. A volt bizottsági alelnököt a kormány egyébként nyíltan is ellenségként kezelte, rendszeresen vádolták azzal, hogy „hungarofóbiában” szenved.
A Fidesz és európai pártcsaládjának frakciója, a PfE a jogszabály végrehajtásáról rendezett keddi vitában továbbra is kitartott az álláspontja mellett. Dömötör Csaba fideszes EP-képviselő például azt állította, hogy az EU a „baloldali-liberális médiamonopóliumot” védi, és átláthatatlanul támogat kizárólag „liberális médiumokat”. Azt, hogy az EU tényellenőrző projekteket támogat, „cenzúrarendszer kiépítésének” nevezte. A vitában Orwell is újra előkerült, a PfE képviselője, Gerolf Annemans azon aggódott, hogy az európai médiahatóság „Valóságminisztériummá fog alakulni”. Szerinte az EU kezd „totalitárius rezsimmé” válni.
Orbánék és EU-s pártcsaládjuk álláspontjának ismeretében talán nem meglepő, hogy Magyarország is azon országok között van, amelyek nem állnak túl jól a rendelet alkalmazásával. A magyar médiahatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem is vesz részt túl aktívan a folyamatokban. A néppárti Sabine Verheyen, a rendelet felelőse (jelentéstevője) az EP-ben arról beszélt a keddi vitán, hogy sok országban csak „cammog” a folyamat, amit nem nézhetnek nyugodtan, miközben több tagállamban megfigyelik és fenyegetik az újságírókat. „A Fidesz fordítva ül a lovon, mondhatnánk a Pegazuson. A sajtónak ugyanis nem az a feladata, hogy kiszolgálja a hatalmat, hanem az, hogy ellenőrizze azt” – mondta a tiszás Tarr Zoltán, aki Dömötör mellett a másik magyar felszólaló volt a vitában. A Tisza támogatja a rendeletet, mert ahogy Tarr fogalmazott, abban hisznek, hogy a „szabad tájékoztatás a nemzet éltető ereje”.
Sabine Verheyen a rendelet végrehajtásáról tartott sajtószemináriumon azt mondta, nem ráerőltetnek valamit a tagállamokra, hanem éjszakákba nyúló viták után közösen kialakított szabályok betartását kérik a tagállamoktól. Szerinte a cenzúrának és az átláthatóságnak semmi köze egymáshoz, „mi pont a cenzúrától és a nagy médiavállalatoktól akarjuk megvédeni az újságírást”, mondta. Kiderült, hogy Magyarország mellett egyébként Olaszország, Horvátország, Ciprus, Málta és Franciaország se jeleskedik a rendelet végrehajtásban.
Az új, februárban létrejött EU-s médiatestület vezetője, Carlos Aguilar Parades jelezte: a szabályok betartatásának ellenőrzése mellett véleményt is alkotnak majd, ha a médiapluralizmust és/vagy médiaszolgáltatók szerkesztői függetlenségét érintő ügyek merülnek fel a tagállamokban.
Azt, hogy az Európai Bizottság a tömegtájékoztatási rendelet végrehajtását következetesen számonkéri majd, jól mutatja, hogy a héten kijött jogállamisági jelentésben részletesen foglalkoznak a magyar médiahelyzettel. Több dolgot is újra kifogásoltak, azaz a korábbiakhoz képest nem volt érdemi előrelépés. Számonkérték a Médiatanács függetlenségét, az állami hirdetések átláthatóbb és méltányosabb elosztását, valamint a médiavállalatok tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát.
A friss jelentés szerint a közmédia sem lett függetlenebb, egyre nagyobb a nyomás az újságírókon és médiában dolgozókon. „A Szuverenitásvédelmi Hivatal állítólagos »külföldi finanszírozással« kapcsolatban végzett vizsgálati tevékenységei fokozták a
független újságírókra és médiaorgánumokra nehezedő nyomást” – írták. A jelentésben kifogásolt hiányosságok jelentős része megegyezik azzal, amit az EU a médiarendelettel szeretne valamilyen szinten javítani.
A jelentés azon elemeire, amelyekkel a tömegtájékoztatási rendelet is foglalkozik, Bóka János uniós ügyekért felelős miniszter is utalt. Bóka szerint az ajánlások célja, hogy „külföldi pénzekkel működő média ne csak guruló dollárokból és eurókból, hanem közpénzből is részesüljön”. A miniszter a rendelet és a jelentés azon részére célozhatott, ami szerint médiavállalkozásoknak és az online platformoknak nyilvános, arányos és megkülönböztetésmentes feltételek mellett kellene közfinanszírozást nyújtani.
A jogi keretek és az elvárások adottak, de az kérdés, hogy a lázadó tagállamok mennyire lesznek készek betartani és alkalmazni a jogszabályt. Mivel rendeletként fogadták el, így közvetlenül kell alkalmazni. Emiatt nincs akkora mozgásterük, mint egy irányelvnél, ami csak nagyjából határozza meg a kereteket, és amit még át kellene ültetni a nemzeti jogba. A kormány álláspontjának ismeretében, és mert a rendelet betartatására kevés eszköze van az újonnan felállt EU-s médiahatóságnak, nagy változás rövid távon nem várható a magyarországi médiaviszonyokban. Az Európai Bizottság viszont az uniós jog kései vagy rossz alkalmazásakor kötelezettségszegési eljárást indíthat. Az akár évekig tartó procedúra levelezéssel indul, de per, majd a végén pénzbüntetés lehet belőle.
