Hankó vétózott egy jogi következmények nélküli dokumentumot a már meglévő, 2030-ig tartó uniós oktatási keretről

A kormány megvétózta az Európai Unió következő „négy évre tervezett felsőoktatási csomagját”, jelentette be a kultúráért és innovációért felelős miniszter csütörtökön Brüsszelben. Hankó Balázs egy Facebook-posztban jelezte, hogy „amíg a magyar egyetemisták nem kapják vissza jogos jussukat”, az Erasmus felsőoktatási csereprogramot, „addig nincs új uniós oktatási stratégia”, vagyis „megállította a következő négy évre tervezett felsőoktatási csomagot”.

A miniszter már vasárnap belengette a Facebookon: addig nem tudják támogatni az új időszakra vonatkozó javaslatokat, amíg „a magyar egyetemisták jogtalanul ki vannak zárva. Elvárjuk, hogy az Európai Oktatási Térség következő évekre vonatkozó stratégiájának első pontja az legyen, hogy minden magyarországi egyetemista jogosult az Erasmusra.” Kedden az – EU-tól független, Belaruszt és Oroszországot kivéve minden európai országot tagjai közt tudó – strasbourgi Európa Tanácsban, szerdán pedig a szomszédjában található Európai Parlamentben tartott előadást, utóbbit a részben fideszes Patrióták Európáért pártcsalád alapítványának konferenciáján. Az EP-ből még telefonon egyeztetett is egyet az uniós ügyekért felelős kollégájával, Bóka Jánossal, hogy megerősítse, egyetért a vétóval. (Egyetértett.)

Mi ez a stratégia?

Az Európai Unió Tanácsa a kétnapos ülésén többek között egy állásfoglalást szeretett volna elfogadni az Európai Oktatási Térségről szóló stratégiai keretről.

Bár Hankó úgy fogalmazott, a vétó miatt „nincs új uniós oktatási stratégia”, a stratégiai keretet már rég elfogadta egy állásfoglalással a 2021–2030-as időszakra a Tanács.

A mostani ülésen ennek a második ciklusáról szerettek volna egy újabb állásfoglalást.

Ahogy arra a Tanács tájékoztatója is rámutat, a következtetéseinek és állásfoglalásainak

„nincsen jogi következménye”.

„A Tanács arra használja ezeket a dokumentumokat, hogy kifejezze politikai álláspontját valamely, az EU tevékenységi köréhez kapcsolódó témáról. Az ilyen dokumentumok politikai kötelezettségvállalásokat vagy álláspontokat tartalmaznak – a szerződések nem rendelkeznek ezekről, így ezek jogilag nem kötelező erejűek.”

Tehát a kormánynak sikerült megvétóznia egy jogi következmények nélküli dokumentumot, ami egy másik jogi következmények nélküli dokumentumban kimondott, 2030-ig tartó „stratégiai keretről” szól.

„Borzasztóan sokat számít ez, tekintettel arra, hogy már van egy állásfoglalás” a 2030-ig tartó időszakra?

– tették fel a kérdést az első napot záró sajtótájékoztatón az Európai Bizottság oktatási biztosának. Roxana Mînzatu erre hosszasan fejtegette, hogy a testület „számos eszközt javasol, hogy igazán megmutassa az oktatás és a szakképzés politikai jelentőségét”. Éreztetniük kell az „ambíciót és a sebességet”: a dokumentumban célszámok vannak, amelyek „elkötelezetté” tennék a tagállamokat, „több szinergia” kell. Sajnálta, hogy az ülésen nem tudták elfogadni a dokumentumot, de bízott benne, hogy a következő hónapokban képesek lesznek rá.

A mostani helyzetről kiadott szöveg szerint a csütörtökön tárgyalt állásfoglalás „felülvizsgálja és aktualizálja” a 2021-es dokumentumokat. „Egy kérdés maradt
lezáratlan, nevezetesen” a célérték „a felsőoktatási tanulási célú mobilitásra”. Itt „egy delegáció még nem tudta visszavonni a fenntartását”.

Az emlegetett cél az lenne, hogy a „felsőoktatásban a külföldön szerzett, tanulási célú mobilitási tapasztalattal rendelkező diplomások aránya érje el legalább a 23” százalékot.

Mire hivatkozott Hankó?

Hankó a vasárnapi bejegyzésében arról írt: „lassan 3 éve annak, hogy az Európai Bizottság kizárta a magyar egyetemeket, a magyar egyetemistákat, oktatókat és kutatókat az Erasmus+ Programból és a Horizont Programból”.

2022 decemberében, európai bizottsági javaslatra maga a tagállami Tanács döntött, a magyar mellett csak a lengyel kormány szavazott nemmel. Nem a „magyar egyetemistákat, oktatókat és kutatókat”, hanem a közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekvákat) zárták ki, és nem valamilyen programból, hanem az új uniós pénzügyi kötelezettségvállalásokból, magyarul a friss támogatásokból. Úgy látták, hogy a kekvák nem elég átláthatóan működnek, összeférhetetlen módon ülnek bennük politikai döntéshozók, a magyar kormány pedig nem kezelte a hónapokkal korábban ismertetett bizottsági aggályokat.

Ahogy azt Mînzatu is elmondta, ezt a döntést hajtják jelenleg is végre (ennek a következményeiről írt 2022 végén levelet a testület, erre szokott hivatkozni a kormány az előzmény nélkül).

A döntés nem „a magyar” egyetemeket, hanem közülük 21 kekva-hátterűt és egy osztrákot érint. Ezekről is részt lehet venni a Horizont Európa közös kutatási projektjeiben, de pénzt csak nemzeti forrásból kaphatnak (erre külön alapot hozott létre a magyar kormány), és gyakorlati nehézségeket is okoz nekik a határozat.

Az Erasmusból – ahogy azt a magyar közreműködő szervezete, a Tempus Közalapítvány is leszögezte – szintén nincsenek formailag kitiltva, de a kekvás magyar egyetemeknek tavaly szeptemberig lejárt az összes, jellemzően két évre kötött támogatói szerződésük. Így nem tudnak diákokat küldeni, csak fogadni, bár utóbbinál is okoz zavarokat. (Ezt az egyirányú következményt forgatta ki Hankó és Bóka telefonbeszélgetése, mintha kifejezetten „a magyar” diákokat tiltották volna ki.)

Több egyeztetés után a kormány tavaly januárban bejelentette: megrekedtek az egyeztetések. 2024 októberében nyújtott be társadalmi egyeztetésre egy jogszabály-módosítást, amit a Parlament elfogadott. Ez bevallottan csak a kormány saját álláspontját tükrözi, és nem minden bizottsági javaslatot fogadott el.

A testület tavaly decemberi értékelése elutasította a próbálkozást, tucatnyi gondot sorolt fel. Ilyen, hogy a lényegi része gyakorlatilag még életbe sem lépett (Hankó megfogalmazásában „letétbe helyeztük a döntést”, „a hatálybalépése attól függ, hogy visszavonják-e a blokkoló határozatot”). A kuratóriumi tagoknak összeférhetetlennek kell lenniük, ennek ellenőrzését pedig „egy jogilag kötelező erejű határozatot kibocsátó, független testületnek kell elvégeznie” (Hankó szerint meg akarják szabni, „kik lehetnek rektorok, kizárni az egyetemi vezetőket a kuratóriumokból és a megbízható NGO-ikra bízni a kuratóriumi tagok delegálását”).

Az Európai Bizottság „azt rágalmazza, hogy a magyar diákok és kutatók pénzügyi kockázatot jelentenek” – adott a testület szájába egy el nem hangzott kijelentést Hankó a kekvák uniós támogatásának letiltásáról. Közel két hónappal azután tett így, hogy a kormány úgy döntött: 50 milliárd forintnyi adófizetői pénzből másodszorra is kifizeti a kecskeméti egyetem új kampuszát. Erre azért volt szükség, mert az egyetem mögötti kekva, a Neumann János Egyetemért Alapítvány az Állami Számvevőszék jelentése szerint személyes összeférhetetlenségekkel, gondatlanul, jelentős kárt okozva fektette be a pénzét a Magyar Nemzeti Bank alapítványába.

Hankó szerint megvédték, hogy továbbra is a kormány nevezhesse ki a nemzeti iroda vezetőjét

A csütörtöki ülésen tárgyaltak a 2028-tól induló új költségvetési időszak Erasmus-programjáról is. Itt Hankó Facebook-bejegyzése szerint „sikeres ellenállást szerveztünk: nem engedtük, hogy Brüsszel elvegye a pénzügyi döntéseket”, „hogy ők mondják meg, mire költhetjük a forrásokat”, és

„nem engedtük át a nemzeti irodák vezetését sem”.

Egy pénteki videója szerint „az Erasmus nemzeti irodákat, azaz a Tempusokat nem Brüsszelből kinevezett” személy „fogja vezetni, hanem az adott nemzet által kinevezett”.

Magyarországon az Erasmus közreműködő szervezete a Tempus Közalapítvány. 2020-ban az addigi főigazgatóját, Tordai Pétert előzetes tájékoztatás és szakmai indoklás nélkül menesztették, helyére Varga-Bajusz Veronikát, a Fidelitas volt budapesti elnökét nevezték ki, írta a 24.hu. A lap szerint a dolgozók értetlenül álltak a döntés előtt, és tiltakozó levelet küldtek az intézményt felügyelő kuratóriumnak. (Varga-Bajusz 2023-ban államtitkár lett a tárcánál, amelyet 2024 óta Hankó vezet.)

Bár Hankó időnként „Erasmus-stratégiát” is emlegetett, az európai felsőoktatási térség stratégiai kerete és a 2028–2034-es Erasmus-rendelet két külön dolog. Utóbbinak vannak jogi következményei, és rendes jogalkotási eljárással döntenek róla. Ilyenkor egyetlen tagállam kormánya nem vétózhat – lakosságtól függően legalább négy kell egy blokkoló kisebbséghez –, és az EP-vel közösen kell elfogadniuk a végső változatot. Előbb a Tanácsnak (és az EP-nek) is ki kell alakítania a saját álláspontját. Egyelőre még nem jutottak el idáig, az ülés oldala alapján „tudomásul vették” a soros elnökség jelentését arról, hogyan haladnak.

A helyzetről kiadott csütörtöki jelentés alapján eleve nem bizottsági kinevezésről van szó, hanem

„a javaslat lehetővé teszi” az Európai Bizottságnak, „hogy kérje a nemzeti iroda vezetőjének kiválasztására szolgáló eljárás megismétlését abban az esetben, ha súlyos aggályok merülnek fel bizonyos elvek betartásával kapcsolatban

(a nemzeti iroda irányításáért felelős személyek kinevezésének az adott intézkedés jellege szempontjából megfelelőnek kell lennie, tisztességes és átlátható szabályokon és eljárásokon kell alapulnia, és az nem vezethet összeférhetetlenséghez)”.

Emellett új feladatokat is előírnának a nemzeti hatóságoknak.

„A delegációk kritikát fogalmaztak meg e rendelkezésekre vonatkozóan”, az elnökség pedig olyan szöveget javasolt, amely „világosabban ismerteti a szerepeket, és visszatér a jelenlegi rendeletben előírt felelősségi körökhöz”.

A Tanács álláspontjának kialakításakor fog kiderülni, hogy a kormányok megtartanák-e vagy változtatnának-e a jelölt visszadobásának lehetőségén, az pedig az EP-vel leütött alku után, hogy mi lehet a végső jogszabályban. Az nem kizárt, hogy a kormányok egymás között gyakorlatilag már megegyeztek informálisan egy-egy részletkérdésben.