Trump fenyegetéseinek árnyékában próbálja megzabolázni a techóriásokat az EU
„Én vagyok az, akit kirúgtatok pár éve. Azért, és csak azért, mert követeltem egy vizsgálat elindítását, miután egy kollégám meghalt az egyik raktárban” – hangzott el az Európai Parlament (EP) egyik szaktestülete előtt a január végi meghallgatáson, amelyet az Amazon raktáraiban tapasztalható munkakörülményekről rendeztek. A drámai mondat a vállalat egy korábbi munkatársától származott, aki az Amazon lengyelországi egységeinél dolgozott.
Az amerikai technológiai óriás számonkérése beleillik abba a tágabb kezdeményezésbe, amelyet az Európai Unió vezetése összefoglaló néven digitális szuverenitásnak hív. Bár a részletei továbbra is homályosak, az EP saját meghatározása szerint a végcél az EU technológiai és digitális függetlenségének növelése lenne. Ez együtt járna azzal, hogy megfelelő keretek közé szorítják a techóriások európai működését.
A korábban szűk körben terjedő ötlet 2026-ra teljesen bekerült a fősodorba. Többek között Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke, az EU megújítását célzó Draghi-tanulmány szerzője is felszólította az Európai Parlamentet, hogy valósítsa meg a kitűzött digitális szuverenitást.
Ennek megfelelően az elmúlt évben felpörögtek a bizottsági eljárások és parlamenti meghallgatások a különböző techóriások ellen. Decemberben az X lett az első olyan közösségimédia-platform, amelyre bírságot szabott ki az Európai Bizottság az újonnan bevezetett digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) átláthatósági kötelezettségeinek megszegése miatt, de eljárás zajlik a Meta és az Alphabet, illetve az Apple ellen is.
Az EU fellépése nemcsak az érintett cégeket háborította fel, de az Európával szemben különösen ellenséges amerikai kormányt is. A kontinenst civilizációs hanyatlással vádoló, a liberális demokráciákkal szemben finoman szólva is szkeptikus Trump-kormány a szólásszabadság megsértését hangoztatta, és többször helyezett kilátásba gazdasági válaszlépéseket, ha az EU kitart a techcégek platformjainak szabályozása mellett.
Ezzel párhuzamosan az EU a kínai gazdasági óriásokkal szemben is elkezdett keményebben fellépni. Az európai versenyképességet jócskán veszélyeztető kínai dömpinget más úton, például vámok bevezetésével próbálták feltartóztatni. A Shein divatvállalat képviselőjének épp az Amazonnal egy napon kellett januárban megjelennie az EP szakbizottsága előtt, ahol a cég franciaországi szexbababotrányáról és a környezetvédelmi kötelezettségeiről tettek fel kérdéseket európai politikusok.
Mindent összevetve a legtöbb elemző szerint egyáltalán nem meglepő az EU közelmúltbeli fellépése. Donald Trump visszatérése felgyorsította azt a folyamatot, amelyben az erő (legyen az gazdasági, politikai vagy katonai) uralkodik a nemzetközi konfliktusok rendezésében, nem pedig az együttműködés. Egy ilyen helyzetben érthető, hogy a digitális forradalomban lemaradt EU miért szeretné csökkenteni a kiszolgáltatottságát mind a technológiai, mind az ipari fronton.
Reguláció, reguláció, reguláció
Az EU jelenlegi működéséből adódik, hogy a digitális szuverenitás elérésére a leghatékonyabb – és a cinikusabbak szerint az egyetlen – eszköze a szabályozás. Nem véletlen tehát, hogy a Metától kezdve az Amazonig eljárásokat indítanak, és bírságokkal fenyegetőznek. Erre formálisan a már korábban említett DSA, illetve a digitális piacokról szóló jogszabály (DMA) ad lehetőséget.
Ezek közül a szabad versenyt és a piacok nyitottságát biztosító DMA volt az, amelyet az EU többször is bevetett. Elsőként 2025 áprilisában 500 millió eurós (akkori árfolyamon kb. 200 milliárd forint) bírságot szabtak ki az Apple-re, mert az korlátozta az appfejlesztők lehetőségét, hogy felhasználókat irányítsanak más értékesítési csatornákra az App Store-on kívül. Ugyancsak 200 millió euróra büntették a Metát, amiért a „consent-or-pay” modellje nem kínált valódi választási lehetőséget az uniós felhasználóknak az adatok használatára vonatkozóan.
Az EU nem állt meg itt: szeptemberben közel 3 milliárd euróra büntette a Google-t versenyellenes gyakorlatok miatt, alig pár hónappal később pedig trösztellenes vizsgálat indult a cég ellen. Azt akarták feltárni, hogyan használják az online tartalmakat a mesterségesintelligencia-modelljeik betanítására és a Google-keresésnél megjelenő összefoglaló szövegek elkészítésére.
A versenyjogi aggályok mellett tartalmi és felhasználóvédelmi szempontok is előkerültek az EU szabályozási hadjáratában. Decemberben az X-re szabtak ki 120 millió eurónyi bírságot, ennek hírére a tulajdonos Elon Musk nyilvánosan kifakadt. Először kiposztolta, hogy fel kellene számolni az EU-t, majd megosztott egy, az EU-t Negyedik Birodalomnak nevezve nácizó bejegyzést is azzal, hogy „eléggé”. Tettekkel is fenyegetőzött, amiért szerinte személyesen őt is megbüntették, végül felfüggesztette az Európai Bizottság X-fiókján a reklámokat, annak ellenére, hogy már évek óta nem hirdetett ott a testület.
A techmágnás és az EU harca azóta is tart: az Európai Bizottság januárban formális vizsgálatot indított az X ellen, mert az MI-alapú chatbotja, a Grok olyan szexuálisan explicit képeket generált, amelyek közt kiskorúak is voltak. A botrányra Muskék először azzal reagáltak, hogy a funkciót csak fizető felhasználóknak tennék elérhetővé. A felháborodás nem múlt el, így teljesen visszakoztak, és letiltották a Grokot arról, hogy valódi emberekről készítsen explicit képeket. Az X-et azóta pont emiatt betiltották Indonéziában és Malajziában, míg Nagy-Britanniában és Kaliforniában is eljárás indult a cég ellen.
Nem hagyta annyiban a dolgot az amerikai óriáscégekhez ezer szállal kötődő szövetségi kormányzat, amelynek tagjai többször kikeltek az EU intézkedései ellen.
A vámokat furkósbotként használó Trump többször is megfenyegette az Európai Uniót, hogy vonja vissza a szerinte igazságtalan szabályozásokat,
míg alelnöke, az európai szövetségesekbe rendszeresen belerúgó J. D. Vance azzal vádolta meg az EU-t, hogy elfojtja a szólásszabadságot.
A különbségek látványosan kiütköztek tavaly decemberben egy közös sajtótájékoztató végén. Az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere, Howard Lutnick jelezte: a szabályok új „egyensúlyával” az USA acélvámjait is „kezelhetik”. Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa válaszul hangsúlyozta, hogy a digitális szabályok nem az Egyesült Államok cégeit veszik célba. Ezt Jamieson Greer kereskedelmi különmegbízott vitatta, mert szerinte az előírásokba gyakran csak amerikai cégek férnek bele, a jogszabályok betartatása pedig „időnként túl agresszív”.
A kemény szavak mellett vannak arra utaló jelek, hogy az amerikai kormánynak tényleg fájnak az EU intézkedései, noha Trump már Grönland esetében bizonyította, hogy keményen odacsapna, ha az érdekei ezt kívánják.
Év elején egy ideig a gazdasági hadviselés újabb felvonásával fenyegetett számos, az EU vámuniójához tartozó országot, amiért mereven ellenzik, hogy megszerezze a Dániához tartozó, de autonómiával bíró szigetet. Végül a davosi Világgazdasági Fórum után visszakozott, habár azóta sem derült ki, hogy milyen keretrendszerről állapodtak meg, ami Trump szerint nekik és az EU-nak is jó lenne.
Az amerikai elnök akkori fenyegetései a tavaly letárgyalt EU–USA kereskedelmi megállapodás alkalmazását is veszélyeztették. Az Európai Parlamentben a vámfenyegetések miatt felfüggesztették két szükséges jogszabály elfogadását, de aztán Roberta Metsola EP-elnök bejelentette, hogy Trump visszatáncolása miatt újra tudják indítani a folyamatot.
Beszáll a kongresszus a vitába
Február elején azonban tovább fokozódott a két tömb szembenállása, amikor az amerikai törvényhozás alsóházának jogi bizottsága egy finoman szólva elmarasztaló előzetes jelentéssel állt be a szövetségi kormányzat mellé. A republikánusok által vezetett bizottság egy 160 oldalas dokumentumban ekézte az Európai Uniót, amely szerintük korlátozza a szólásszabadságot, és elnyomja a konzervatív hangokat a digitális térben.
A jelentésnek különösen a már említett DSA-val van gondja, amit szerintük az EU fegyverként használ a politikai cenzúra érdekében. Az új rendelkezések az amerikaiak szerint ennek megfelelően beleillenek abba az évtizedes mintába, amelynek keretében az EU rendszerszinten elnyomja a kritikus hangokat az olyan érzékeny témákban, mint a tömeges bevándorlás vagy a koronavírus-járvány. Emellett azt írják, az EU sikerrel helyezett nyomást a közösségimédia-platformokra, hogy változtassák meg a globális moderálási szabályaikat, ez pedig végső soron az amerikai felhasználók szólásszabadságát is megsértette.
Összességében a dokumentum egy olyan képet fest, amelyben az EU a nép akarata ellenére, mindenféle demokratikus felhatalmazás nélkül nyomja el az ellenséges hangokat, akár a kontinens határain túlmenve is.
Magas rangú európai tisztviselők kapásból elutasították a jelentésben megfogalmazott vádakat. Thomas Regnier, az EU digitális ügyekért felelős szóvivője például nonszensznek és alaptalannak nevezte őket.
Hasonló véleményen van több elemző is, közülük néhányan a jelentés szakmaiatlanságát – a bizottság vezetője az ultrakonzervatív Jim Jordan képviselő, aki Trump egyik leghangosabb képviselőházi szövetségese, és kollégái körében nem a hatékony közpolitikai munkájáról ismert –, mások pedig az aránytalanságát vették elő. Utóbbinál az az érvelés, hogy akármit gondoljon is az ember a szólásszabadság európai értelmezéséről, azt nehezen lehet vitatni, hogy jobb állapotban van, mint a tűzfallal körülvett kínai, vagy a nyugati közösségi médiát kitiltó Oroszország.
A jelentés azonban csak Európát ekézte, miközben Oroszországot inkább a cenzúra elszenvedőjének állította be, Kínát pedig egy lábjegyzeten kívül meg sem említette. Sőt, egyes esetekben kifejezetten oroszpárti narratívákat ismételt, például akkor, amikor az EU-t azzal vádolta meg, hogy beavatkozott a tagállamainak egyes választásaiba. Itt példaként megemlítették a román elnökválasztást, aminek első fordulóját meg kellett ismételni, miután Călin Georgescu jelöltet kizárták tiltott kampányfinanszírozás és külföldi beavatkozás miatt.
Az amerikai kormányzat zavaros hozzáállását jelzi az is, hogy a múlt heti müncheni biztonsági konferencián egy magas rangú amerikai kiberügyi tisztviselő próbálta az európaiakat lebeszélni a digitális függetlenségi törekvésekről. A tisztviselő szerint ugyanis nem Amerika, hanem Kína jelenti az igazi fenyegetést. Ezt azonban több európai vezető nehezen tudja hova tenni akkor, amikor a képviselőház bizottsági jelentésekben megy neki az EU-nak, az elnök pedig egy szuverén európai állam területére feni a fogát.
A kínai probléma
Az EU a világ másik oldaláról érkező fenyegetést is komolyabban veszi, mint korábban, az európai országok – különösen Németország – versenyképességét alapjaiban megrengető kínai ipar elleni intézkedések azonban egyelőre nem hozták meg a kívánt eredményt.
A kínai elektromos autókra még 2024-ben vetettek ki 7-től 35 százalékig terjedő védővámokat. Azóta a Kínában gyártott autók aránya nemhogy csökkent, hanem duplájára, közel tíz százalékra nőtt az EU-ban. Januárban az Európai Bizottság bejelentett egy új javaslatot, amely eltörölné a védővámokat, és helyette egy minimum eladási árat állapítana meg, elviekben megnehezítve, hogy a kínai állam által megtámogatott cégek aláígérjenek az európai versenytársaknak. A kezdeményezést nem mindenki támogatja, egyesek szerint csupán magasabb árakhoz fog vezetni.
A kínai gazdasági konfliktus másik frontja a Shein-féle óriáscégek megregulázása.
A divatipari vállalatot már korábban megbírságolták különböző tagállamok félrevezető környezetvédelmi tájékoztatás (greenwashing) miatt, az EU pedig hivatalosan figyelmeztette őket olyan fogyasztóellenes tevékenységek miatt, mint a hamis kedvezmények és megtévesztő termékcímkék használata.
A Shein egy 2025 őszén kipattant botránnyal került igazán a figyelem középpontjába. Akkor a francia kormány hivatalosan felszólította az EU-t, hogy vizsgálja ki a Shein tevékenységét, mivel szerinte megsértette az uniós szabályokat, például gyermekszerű szexbabákat és tiltott fegyvereket árult.
A botrányok következtében a Sheinnek is meg kellett jelennie januárban az EP szakbizottsága előtt, ahol a cég képviselője különböző megoldási javaslatokkal próbálta elhárítani a környezetszennyezési és fogyasztóvédelmi kritikákat. A Reuters információi szerint az Európai Bizottság vizsgálatot fog indítani, ám az valószínűtlen, hogy ideiglenes felfüggesztést is kérnének.
Az EP tavaly egy állásfoglalásban panaszkodott arra, hogy a bizottsági vizsgálatok hónapokig, sőt évekig is elhúzódnak. A képviselők ragaszkodtak hozzá, hogy az online piacterek működését ideiglenesen fel kell függeszteni, ha azok „ismételten, súlyosan vagy rendszerszintűen” megsértik az EU jogszabályait, ahogy a Shein tette Franciaországban, de nem ez volt az egyetlen online kínai piactér, amelyet kiemeltek.
Tágabb kontextus
A legtöbb szakértő szerint túl korai lenne megmondani, mennyire lesz sikeres az EU digitális szuverenitási kezdeményezése. Abban azonban egyetértenek, hogy Európának nincs nagyon más esélye arra, hogy érvényesítse az érdekeit a kialakuló világrendben. Erre utal az EP legutóbbi jelentése is, amely egyszerre támadja az amerikai techcégeket és az euroszkeptikus pártokat, amiért gyengítik az EU egységét és szuverenitását.
Természetesen vannak nézetkülönbségek, hogy ezt a szuverenitást hogyan kéne elérni. Míg az EU-t jelenleg irányító centrista koalíció jobbszárnya kevesebb belső regulációt akar, addig a baloldal inkább az állam nagyobb szerepét és nagy ívű iparpolitikát szeretne. Az pedig továbbra is kérdés, hogy az EU jelenlegi struktúrája képes-e a digitális forradalom jelentette kérdések megoldására.
