1990 óta háromszor fordult elő, hogy egy csapat a selejtezőkből százszázalékos teljesítménnyel jutott ki a labdarúgó-világbajnokságra. A németek (2018), illetve a spanyolok és a hollandok (2010) tudták végrehajtani ezt a kivételes bravúrt. Titkon abban reménykedtünk, hogy a portugálok sem gyűjtik be az összes pontot a 2026-os vb selejtezőin. Kedd este biztossá vált, hogy Cristiano Ronaldóék tökéletes mérlegét épp a magyar válogatott akadályozta meg a 2–2-es idegenbeli eredménnyel. A bravúros döntetlen és az eddigi négy forduló után már levonható néhány tanulság a magyar válogatott teljesítményéről.
Bátorság
A lisszaboni mérkőzés előtt Marco Rossi szövetségi kapitány sokszor kiemelte, hogy bátran kell játszania a csapatának, mert csak úgy van esély, és persze kell egy kis szerencse is. Utóbbi is megvolt, hiszen egy percen belül két kapufát lőttek a portugálok a tizenhatoson kívülről.
De jó volt szembesülni azzal is, hogy ha egy csapat képes felszabadultan, vesztenivaló nélkül játszani, akkor olyan dolgokat is megvalósíthat, amikről nem is feltétlenül gondolná, hogy benne van. Örömteli volt, hogy három nap alatt, az örmények elleni meccs után, az erősebb ellenfél ellenére is kiugróan tudott javulni a csapatjáték, és csökkent a hibák száma, amiben nyilván közrejátszott Sallai Roland és Varga Barnabás visszatérése is.
A dublini 2–2 után azt írtam, egy félidőt tudott játszani top szinten a magyar csapat, most elmondhatjuk, hogy kettőt is, ráadásul egy jobb csapattal szemben. Olyan egyenrangú ellenfele volt a magyar csapat a portugálnak, mint a 2016-os Európa-bajnokságon. Ha 2–1-es vereség lett volna a vége, akkor is megállapíthatnánk, hogy élvezetes játékkal rukkolt elő a csapat, ami a jövőre nézve feltétlenül fontos.
Szoboszlai-faktor
Eddig fanyalogva néztük, hogy egy igazi nagy futballsztár, mint Dimitar Berbatov vagy Adrian Mutu, mennyit képes emelni a bolgárok, illetve a románok játékán, hogy a két egykori extraklasszist, Hriszto Sztojcskovot és Gheorghe Hagit már ne is említsük.
Mára Szoboszlai Dominik láthatóan ilyen vezéralkattá vált, a többiek nemcsak a labdáira vágynak, hanem a tanácsaira is. Jó úgy meccset nézni, hogy tudjuk, ha nála van a labda, jó eséllyel történik valami. A pontrúgásai élményszámba mennek, az erejük és a pontosságuk is egyedi. Sok pluszmunka van abban, hogy a rúgótechnikája ilyen lett. Bolla Bendegúz a portugálok ellen is azonnal tudta, mi következik az egyik szöglete után.
Van kapus
Miután a nyáron Gulácsi Péter lemondta a válogatottságot, Dibusz Dénes megörökölte a pozíciót. A Törökországban dolgozó kapusedző, Petry Zsolt azonban már akkor azt mondta, hogy Tóth Balázsnak kellene védenie Dublinban is.
A kapitány akkor nem mellette döntött, de a Fradi kapusának sérülése miatt már az örmények ellen, majd Portugáliában is neki szavazott bizalmat, és Tóth olyan nyugalmat adott a társainak, olyan bravúrokra volt képes, mintha évek óta ott állna a védelem mögött. Bruno Fernandes csavarását imponálóan tolta a kapufára, és João Félix fejesénél is a helyén volt, hogy csak a két legnagyobb bravúrját említsük.
Tóth tavaly úgy érkezett a Blackburnhöz, hogy volt egy kisebb sérülése, de utána észlelték az angol másodosztályú klub vezetői, hogy a képességei abszolút megvannak ahhoz, hogy ő legyen a csapat első számú kapusa.
Van újra egy jó Szalai
Gyötrelmes időszakot, két teljes szezont zárt le Szalai Attila azzal, hogy visszatért Törökországba, és a Kasımpaşa játékosa lett. Szalai 2023 nyarán rekordösszegért, 17 millió euróért igazolt a Hoffenheimhez a Fenerbahçétól, de nem jött be a váltás. Mentális és lelki erejét mutatja, hogy egy ilyen törés nem lett végzetes a karrierjében.
Dublinban bizonytalanabb volt, de egy hónap alatt is látszódott a játékán, mennyit jelent, hogy folyamatosan játékban van. A magyar védelem stabilitásának alapja, ha tőle is szilárdságot kap. Ahogy egyre többet játszik, egyre kevesebb lesz az ütemtévesztése, jobban lép majd be a játékba. A fejjátékáról eddig is tudtuk, hogy kimagasló, ennek tanúbizonyságát adta a portugálokkal szemben is, amikor az első magyar szögletből megszerezte a vezetést a csapatnak.
Lukács az ismeretlenségből
Marco Rossi eddig is bátran bevetette az NB I.-es játékosokat, elég Könyves Norbertre vagy Varga Kevinre gondolni az elmúlt évekből. Most Lukács Dánielt fedezte fel a válogatottnak. Az nagy kérdés, hogy ha nincs az erre a szezonra bevezetett magyarszabály, vajon a kieső Kecskemétből leigazolta volna-e élvonalbeli klub, vagy már azt mondják rá, hogy 29 évesen már öreg, és hoznak a helyére egy külföldit Felcsúton. Akkor még az is lehet, hogy most a másodosztályban vesztegelne valahol, így viszont a Puskás Akadémiában szárnyakat kapott.
Rossi viszont ráérzett arra, hogy egy ilyen típusú szélső fontos lehet a fáradó védelmekkel szemben, pláne, hogy Csoboth Kevin nincs igazán játékban. A kapitány úgy gondolta, hogy Lukács jobban tud teljesíteni egy jobb csapatban, mint amilyenekben eddig játszott, Lukács pedig élt is az eséllyel.
Amiben fejlődni kell
Dublinban is, Lisszabonban is pontosan az történt, amire számítottunk. Tudtuk, hogy az írek a 45. és a 60. percben erősíteni fognak, el is hangzott az öltözőben, de nem sikerült megoldani a ritmusváltásukat. Ahogy Tóth Balázs most a portugálok elleni meccs után utalt rá, kedden is készültek arra, hogy Cristiano Ronaldo-centrikus lesz a támadójáték, mégis rúgott két gólt a leghíresebb portugál. Ezen a téren tehát van még hova javulni.
Emellett Rossi egyik legfontosabb feladata lesz, hogy Kerkez Milos képességeiből többet profitáljon a csapat. A Bournemouth az angol liga egyik leggyorsabban felfejlődő csapata volt, a magyar válogatott nem annyira gyors. Egyelőre még a Liverpoolba sem tudott maximálisan beilleszkedni Kerkez, Arne Slot vezetőedző dolgozik az ügyön.
A honosított játékosok közül Nego Loïc, Orbán Willi és Styles Callum is sokkal hatékonyabban integrálódott. Orbán és Nego korukból adódóan nem a jövő emberei, bár a márciusi pótselejtezőkön még nagy szükség lesz rájuk. (Arról, hogy kik jöhetnek ellenfélként, itt írtunk.) Ahogy Kerkezre is, aki a magyar futball nagy értéke lehet akár tíz éven át is.
