Sisakvita: a Testnevelési Egyetem tudományos munkatársa szerint nem kérdés, hogy egy bringás bukósisak biztonságot ad

„Megdöbbenve olvastam Kürti Gábor bejegyzését és annak a sajtóban való visszhangját. Mivel munkám során főként statisztikával és kutatásmódszertannal foglalkozom, valamint rendszeres kerékpározó és Magyar Kerékpárosklub tag is vagyok, fontosnak gondolom felhívni a figyelmet az elhangzott állításokkal kapcsolatos problémákra”

– írta lapunkhoz eljuttatott nyílt levelében Csurilla Gergely, az ELTE Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, valamint a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem tudományos munkatársa a Kerékpárosklub elnökének kötelező sisakviselést nem támogató véleményével kapcsolatban, amiről szerdán számoltunk be. Tegnapi posztjában Kürti Gábor is elismerte a sisakok védő hatását, de a kötelezővé tételüket nem tartotta jó ötletnek. Néhány külföldi tanulmányra és példára hivatkozva azt írta, ha kötelezővé teszik és szigorúan betartatják a sisakviselési szabályt, az a kerékpározók számának csökkenéséhez és meglepő módon több balesethez is vezethet.

Az erre nyílt levelet író Csurilla Gergely kijelenti: ő elfogult a bukósisak viselése mellett, mivel egy idei baleset után a sisakja nélkül most valószínűleg nem tudná ezeket a sorokat írni. De ahogy munkái során is, ezt a szubjektivitást próbálja minimalizálni és csak objektív szempont alapján akar reflektálni Kürti Gábor posztjára.

Csurilla egy általános kutatásmódszertani hiba bemutatásával kezdi a gondolatsort, ami szerinte rávilágít arra, milyen irányban torzítottak a Kürti Gábor által felhozott adatok, kimutatások, és miért probléma ezek alapján ilyen erős kijelentéseket tenni. Eszerint a kerékpáros balesetek csak akkor kerülnek be a hivatalos felmérések közé, ha mentőt és/vagy rendőrt is kell hívni. Ezek közül valóban sok az olyan incidens, ahol a sisak már nem tud sokat segíteni a tragédia elkerülésében. Így könnyen vonják le azt a következtetést a statisztikák alapján, hogy a bukósisak nem véd meg a bajtól.

Viszont az olyan balesetek számáról nincs információnk, mint amilyen az övé is volt – teszi hozzá –, ahol a sisak megvédte a kerékpárost a fejsérüléstől, és nem volt szükség orvosi beavatkozásra. Ha mentőt is hívott volna, akkor ő a statisztikába egy vállsérüléssel kerül be, az pedig már sehol nem jelent volna meg, hogy a bukósisak lényegében megvédte egy fejsérüléstől.

„De tegyük fel, hogy ha még ez is belekerülne a kimutatásba, akkor mit látnánk a Kürti Gábor által hivatkozott statisztikákban? Azt, hogy a bukósisak viselése növeli a vállsérülések számát, miközben pont a bukósisak védett meg egy súlyosabb sérüléstől, és a kettő között nincs oksági összefüggés”

– írja Csurilla Gergely.

Ez az analógia szerinte nagyon hasonló a Kürti Gábor által felhozott érvre, miszerint a bukósisak viselése növeli a nyaki gerinc sérülésének kockázatát. A fentiek alapján Csurilla reméli, hogy érthetővé válik, miért is torzítottak egy irányba ezek a statisztikák, és mennyire nincs információnk arról, hogy valójában mekkora biztonságot is ad a bukósisak viselése.

Rátérve Kürti Gábor érveire, Csurilla fő problémája a források kritika nélküli átvétele. Ezek szerinte szinte egytől egyig nem tudományos folyóiratokban megjelent eredmények, hanem valamilyen adatközlő kimutatásai. Így nem tudjuk pontosan, hogy mi az adatközlő motivációja, pontosan hogyan, milyen módszerrel készültek ezek a kimutatások.

Még ha el is fogadjuk, hogy az adatközlő független, és az ausztrál, új-zélandi példa esetében tényleg a valós csökkenés volt tapasztalható a kerékpárosok számában a bukósisak kötelezővé tétele után, Csurilla szerint akkor sem biztos, hogy ok-okozati kapcsolatot vonhatunk le pusztán egy adatsor alapján. Mint írja, jó pár olyan tényezőt el tud képzelni, amely biztosan szerepet tud játszani a kerékpárosok csökkenésében a sisak kötelezővé tétele nélkül is.

Ráadásul, Csurilla szerint Kürti Gábor nem csak hogy kritikátlanul átveszi ezeknek a forrásoknak az adatait, hanem összemossa őket más adatokkal, majd ezekből von le teljesen spekulatív következtetést. Kürti tegnapi posztjában azt fejtette ki, hogy ha kötelező lenne a bukósisak, akkor kevesebben kerékpároznának, így ők kevesebbet mozogva kevesebb ideig fognak élni, amely végül is több életév-veszteséget jelent a társadalomnak, mint az a pár ember, aki a bukósisak nem viselése miatt hunyt el.

„Ha a gondolatmenetnek az etikai aggályait félre is teszem, muszáj feltennem a legfontosabb kérdést: aki a kerékpározást a kötelező sisakviselés miatt hagyja abba, az biztosan nem fog más sportágat választani magának?”

– teszi fel a kérdést Csurilla Gergely. Hiszen szerinte egy ilyen becslés mögött az az alapfeltételezés, hogy a kötelező sisak bevezetése csökkenti a kerékpározással eltöltött időt és ezzel együtt így minden más mozgási, sportolási lehetőséget is. Más mozgási forma nem tud hasonló pozitív hatást kiváltani? Valamint a kerékpározásnak miért csak a pozitív egészségügyi, valamint össztársadalmi hatásait nézzük? Miközben a bukósisak nem viselésének is vannak valós egészségügyi kockázatai, valamint a sérüléseknek társadalmi költségei (például hosszú távú rehabilitáció, esetleg maradandó fogyatékosság) – írja Csurilla.

Az ELTE és a Testnevelési Egyetem munkatársa szerint a tudományos tanulmányok megjelenésük előtt általában átesnek független bírálói átnézésen (peer-review), ahol pontosan azoknak a hatásoknak a figyelembevételét várják el egy tanulmány szerzőjétől, ha két esemény között oksági kapcsolatot próbál létesíteni. Ezek miatt fenntartásokkal kezelné az ausztrál adatokat és az abból levont erős következtetéseket, mivel a jelenlegi tudományos álláspont szerint a bukósisak viselésének igenis jelentős preventív hatása van.

Ugyanakkor szerinte abban igaza van Kürti Gábornak, hogy léteznek tanulmányok, amelyek a bukósisak viselése és a kockázatvállalás mértéke között kapcsolatot találtak (a sisakban kerékpározók meredekebb helyzetekbe is belemennek és kisebb oldaltávolságot kapnak a gépjárművezetőktől). De ezek egyike se mondja ki azt, hogy a bukósisak viselése növelné a balesetek számát, mindkét tanulmány csak az emberi viselkedés változását vizsgálta.

„Tudomásom szerint nem létezik egyetlen olyan tudományosan megalapozott tanulmány sem, amely azt bizonyította volna, hogy a bukósisak viselése növeli a kerékpáros balesetek számát”

– szögezi le Csurilla Gergely. „Egy ilyen (kerékpározás szempontjából) fontos pozícióban lévő személytől én elvárnám, hogy egy ilyen fontos társadalmi kérdésben sokkal objektívebb véleményt formáljon, amely mögött megalapozott tények és megállapítások állnak” – jelenti ki Csurilla. Szerinte azon természetesen lehet és érdemes is vitatkozni, hogy szükséges-e a bukósisak viselését kötelezővé tenni, hiszen ez már komplexebb társadalmi kérdést jelent. Az viszont nem kérdés, hogy a bukósisak valójában mennyire ad biztonságot, mert az ezzel kapcsolatos tudományos eredmények egyöntetűen egy irányba mutatnak. Ezért az első számú magyar kerékpáros közösség vezetőjétől nem a bukósisak viselésének megkérdőjelezését, hanem annak ösztönzését várná el az össztársadalmi hasznosság növelése érdekében, fejezi be levelét Csurilla Gergely.

Csurilla Gergely teljes írását a Facebook-oldalán tette közzé.