Bár az alapfolyamatok nem megnyugtatóak, kézzel fogható javulás látszik a külső egyensúlyi pozíciónkban.

Ha nem következik be érdemi fordulat a növekedési szerkezetben, reális veszély, hogy a magyar gazdaság beragad a magas inflációs környezetbe.

Nemcsak az infláció szintje, hanem a külső és belső kockázatok is arra kényszerítik a magyar jegybankot, hogy extra óvatos legyen a jövőbeli kamatcsökkentéssel.

Elkerülhetetlennek látszik a félévnyi visszaesés, 2023 egésze pedig gazdasági stagnálást hozhat, redőnyt lehúzó vállalatokkal, emelkedő munkanélküliséggel és nehéz helyzetbe kerülő háztartásokkal.

Gyakorlatilag a török lírával és az argentin pesóval versenyeztünk az utolsó helyért.

Nagyon nehéz ma közép- és hosszútávra megjósolni az átlagos kamatszintet, az elemző azonban mégsem mondhatja, hogy „a fene sem tudja”.

Ha a választást követően nem körvonalazódik gazdaságpolitikai fordulat, a külső nyomás enyhülése nem lesz elegendő ahhoz, hogy a hazai infláció visszatérjen az egyensúlyi szintjére.

A járvány és az infláció is velünk marad, de az előbbi brutális visszaesést várhatóan már nem okoz a növekedésben, az utóbbira viszont reagálniuk kell a jegybankoknak.

Minden jel arra mutat, hogy a magyar kamatemelési ciklus hosszabb, a tetőzés pedig magasabb lesz, mint amire a nyári hónapokban számítottunk.