Ezt a cikket a Telex és az autóMAGAZIN együttműködésének keretében olvashatják.
A kompakt SUV-k hatalmas népszerűsége miatt néha majdnem elfelejtjük, hogy a hasonló méretű kombik mennyire jók és praktikusak. Az Opel Astra Sports Tourer és a Hyundai i30 kombi egyaránt a kompakt kategóriába tartozik, de hagyományos felépítésűek és mindkettőt 48 voltos lágyhibrid-hajtással szerelték – így a gyári adatok szerint 136, illetve 140 lóerős autók elég takarékosak és kevésbé szennyezik a környezetet, mint az elektromos rásegítéssel nem ellátott benzinmotoros típusok.
Egyszerűen könnyű kezelni
A Hyundaiban egyből otthon érzi magát az ember. Feláras extraként a vezető és a mellette ülő utas elektromosan állítható ülésen ülhet, a fedélzeti számítógép és a multimédiás funkciók pedig a kormánykeréken lévő fizikai gombokkal és kapcsolókkal vezérelhetők. A kétzónás klímaberendezést szintén anélkül állíthatjuk, hogy levennénk a tekintetünket a forgalomról: valódi, jól kitapintható forgótárcsák és gombok szolgálnak a kezelésére. Az ülés- és kormányfűtést, valamint a vezetési módokat is hagyományos kapcsolókkal szabályozhatjuk, sőt a dupla kuplungos automata váltó választókarja is praktikus.
A felsorolt előnyöknek magától értetődőnek kellene lenniük, de manapság már ritkaságszámba mennek, sok új autóban a menüvezérlés vette át a főszerepet. A Hyundai központi infotainment-képernyőjét természetesen meg kell érinteni, de azért a legfontosabb funkciók közvetlenül elérhetők, és egy hangerőszabályzó gomb is van rajta. Az utastér anyagai egyszerűek, ugyanakkor a jó kivitelezés abszolút megfelel a kategória és a mindennapi családi használat kívánalmainak. Rengeteg tárolórekesz van az i30-ban, még ha nem különösebben tágasak is.
Nagyobb csomagok szállítása előtt kézzel kell emelni-zárni a csomagtérajtót, a hátsó üléstámlát pedig a hátsó ajtók felől lehet kireteszelni, ezután 60:40 arányban előrehajthatók. Előrehajtás után sík felületet és 1650 literes rakteret kapunk, viszont a középső síalagút aprócska. A második üléssorban Isofix-rendszerű gyerekülésekben két gyerek, alapesetben pedig két felnőtt fér el kényelmesen, és még ilyenkor is lenyűgöző, 602 literes csomagtér marad a sínben futó redőny alatt a Hyundai i30-ban. A csomagtérpadló alatt nemcsak a rögzítőhálónak jut hely, hanem mindenféle apróságot is rendezetten lehet ott elhelyezni, nem fognak zörögni menet közben.
A Hyundai motorja gombnyomásra indul, de a másfél literes, négyhengeres, közvetlen befecskendezéses, turbós (T-GDI) hidegindítás után kellemetlenül és kulturálatlanul jár. Ez a helyzet akkor is, ha a váltó Eco üzemmódban, álmosan váltja a fokozatokat. A Hyundai a 48 voltos lágyhibrid (MHEV) támogatása ellenére még nagy gázadásra is nehezen indul meg, utána viszont hirtelen lendületet kap, így elkezdi koptatni a gumikat. Méréseink szerint álló helyzetből 10 másodperc alatt gyorsul 100 km/óra sebességre, ami négy tizedmásodperccel marad el az Astra legjobb idejétől. Az autók végsebessége gyári adatok szerint 197, illetve 210 km/óra, vagyis az Opel a gyorsabb.
A tesztautóval az autópályán sikerült jobban összemelegedni, annak ellenére, hogy a 140 lóerős motor magas fordulaton is torokhangon szól, amit az A oszlop irányából érkező szélzaj fest alá. Az i30 az erőfeszítései ellenére sem igazán tudja tartani a lépést az Astrával, viszont a távolságtartó rendszere dugóban is harmonikusabban működik az Opelénél.
Országúton a Hyundai vezetője jobban jár, ha használja a kormánykeréken jól elhelyezett váltófüleket. Ha élénk tempóban halad, ezekkel kellemes tartományban, 4000 és 6000/perc között tarthatja a motor fordulatszámát. Viszont amint kanyargósra fordulnak az utak, az i30-ban felfedezhetünk sportos vonásokat is. A kormányzás a közvetlenségével lendületes haladásra inspirál, és korrekciókra sincs szükség. A vezető derűje csak akkor halványul el, amikor a menetstabilizáló elektronika (ESP) határhelyzetekben szigorúan beavatkozik. A futómű feszesebb hangolásának köszönhetően jól érezni az i30 mozgását, kis megterheléssel azonban érzékenyen reagál a durva aszfalthibákra, és a csatornafedelek éleinek ütései is egészen az utasokig hatolnak.
Melyik szereti jobban a kanyarokat?
Az Opel felfüggesztése sokkal kényelmesebb, mint a Hyundaié; az Astrának adaptív lengéscsillapítók nélkül is sikerül gyorsan csökkentenie az útegyenetlenségek okozta izgalmakat és megelőzni a pattogást vagy a rugózási zajokat.
Az Opel úgy hangolta a Sports Tourert, hogy a vezetésbiztonság se szenvedjen csorbát, ezért egészen a határhelyzetekig stabil marad. Így a kényelme ellenére 18 méteres szlalomban és kettős sávváltásnál is csak alig volt lassabb az i30-nál, amiért a harmonikus, de kissé mesterkélt kormányhangolás is okolható. A két autó közül közutakon az Astra jobban szűri ki a hajtási befolyásokat, mint az i30, a tesztünk során tapasztalt barátságtalan időjárás és az autókon lévő téli gumik ellenére is. A német kombi nyugodtan vezethető a legkanyargósabb országutakon is anélkül, hogy kijönne a sodrából. Unalmasan hangzik? Pedig egyáltalán nem az. Az Opel nem játszik sportautót, de könnyed mozgása bizalmat ébreszt a vezetőjében, ráadásul az ESP-je is csak későn és nagyon finoman szabályoz.
Ennek persze van árnyoldala is, hiszen a féktávolsága 35,5 méter 100 km/óráról, hideg fékrendszerrel, ami egy méterrel több, mint amennyi az i30-nak kell a teljes megálláshoz. A mindennapi közlekedés során az Opel előnyére válik az erős visszatáplálás és a könnyen kezelhető fékpedál. Előrelátó vezetéssel, lakott terület elérésekor simán nélkülözhetjük a pedálfék használatát. Hatékonynak hangzik, és valóban az is, amint azt a 6,1 liter/100 kilométeres tesztfogyasztás is bizonyítja. Ezzel a Sports Tourer 1,2 literes, háromhengeres lágyhibridje pontosan egy literrel takarékosabb, mint az i30-at hajtó 1,5 T-GDI hibrid. A két autó még kevesebb benzint kért a takarékos tesztkörünkön, itt beérték 5,1, illetve 5,9 literrel 100 kilométeren. A végeredmény az, hogy az Opel Stellantis-eredetű hajtása a teljesítmény és az észszerűség jobb kombinációja.
Az Opel egyszerűen jobban variálható
Az Astrában még a márkát nem ismerők is azonnal otthon érzik magukat, ami részben a modernnek ható, helyenként szögletes belső formatervnek köszönhető. Másrészt pedig a Hyundaiénál finomabbnak tűnő anyagoknak – bár az Opel is sok sötét, kemény beltéri burkolatot használ. Ennek ellenére nagyon kellemesen, szinte az autó részének érzi magát a vezető az Astrában. A feláras komfortülések kiválóak és kényelmesek, de nem tartanak olyan határozottan, mint az i30 ülései. A kilátás egy ekkora kombihoz képest elfogadható, és a tesztautóban 360 fokos kamera is volt, ellentétben az i30 egyszerű tolatókamerájával.
A Hyundaihoz hasonlóan a vezető az Opelben is a kormánykerék gombjaival lapozgathat a fedélzeti számítógép és a távolságtartó tempomat kijelzőin. A legfontosabb klímavezérlési funkciók szintén kezelhetők hagyományos kapcsolókkal, a médiarendszer képernyője ugyanakkor elég távol esik a vezető kezétől. De az Opel legalább a nagy ikonokkal jobban szervezi a tartalmat, mint a Hyundai az i30-ban.
A digitális műszeregység jelzései már nem ilyen jól kitaláltak az Astrában, ráadásul a tesztidőszak alatt mindkét monitor meghibásodott, amiért pontokat kellett levonnunk. A jobb olvashatóság érdekében az Opel head-up kijelzője közvetlenül a szélvédőre tükrözi az információkat. Az igazi fénypont azonban az, hogy a head-up display kijelzését a vezető a tükörbeállító kar segítségével egyszerűen állíthatja.
Mi a helyzet hátul? A második sorba bejutni ugyanolyan könnyű, mint a Hyundainál, de az Opel hátsó ülése érezhetően gondosabban formázott. A lábtér, akárcsak az i30-ban, itt is csak átlagos, ebből a szempontból egyik versenyzőnk sem emelkedik a kompakt osztályban megszokott szint fölé.
A csomagtér ajtaja felár ellenében elektromosan nyílik, és a redőny is lágyan siklik a helyére. Használaton kívül az utóbbi a Hyundaihoz hasonlóan a padló alá rejthető, és az Opelben is találunk rekeszeket az apróságoknak, illetve csomagháló is van. A hátsó ülés támlái 40:20:40 arányban távkioldóval, hátulról is előrehajthatók. A kissé emelkedő rakodótér 597–1634 literes befogadóképessége szinte megegyezik a vetélytárséval, az Opel azonban 36 kilóval többet tud szállítani.
Ár és érték
Pár utóbbi apróságon kívül a Hyundai i30 kombiból igazából nem hiányzik semmi. Tesztautónk közel 12 millió forintos ára az N Line felszereltségen felül csupán az 550 ezer forintos, elektromosan állítható, memóriás, szellőztethető első üléseket tartalmazta. Ugyanakkor spórolhatunk is az i30-cal, ugyanis kézi sebességváltóval is kapható a hibrid, 600 ezer forinttal olcsóbban. Ilyen lehetőséget az Opel nem kínál, azt csak dupla kuplungos váltóval gyártják.
Az Astrát elég bátran árazták, a tesztünkben szereplő összeállításban 13,9 millió forintért kapható. Az elektromos csomagtérajtó a panorámatetővel együtt 570 ezer forintba, a két első komfortülés 330 ezerbe, a mátrix LED-fényszóró és a head-up display 900 ezerbe kerül az autóhoz, a GS-technológia csomag részeként. Ez tartalmazza az elektronikus asszisztenciarendszerek egy részét is, jellemzően olyanokat, amelyek az i30-ban a szériafelszereltséghez tartoznak. Az Astra Sports Tourer végül a jobb általános teljesítményével győzött, a Hyundai azonban a vonzóbb árának köszönhetően alig marad le tőle.
