Ezt a cikket a Telex és az autóMAGAZIN együttműködésének keretében olvashatják.
Az autóipari fejlesztésekre biztosan nem érvényes az állítás, hogy régen minden jobb volt. Bár a nosztalgia sok mindent megszépít, a mai típusok nemcsak erősebbek és biztonságosabbak, illetve kevésbé környezetszennyezők, de sok esetben egyes részegységeik is összehasonlíthatatlanul jobbak, mint elődeikéi. Utóbbira tökéletes példa a fényszórók fejlődése is, hiszen az elmúlt évtizedekben olyan sokat javult a teljesítményük, mint előzőleg soha.
Mára viszonylag kevés új autóban találunk hagyományos H4-es vagy H7-es halogén fényszórót, hiszen ezt az olcsó megoldást az ezredforduló környékén fokozatosan elkezdte kiszorítani a bonyolult és drága xenon, majd az utóbbi években taroltak a fénykibocsátó diódákra épülő LED-fényforrások, amelyek már mindenféle méretű és értékű autóban megtalálhatók. A fejlődés itt sem állt meg, hiszen a hagyományos, extrák nélküli LED-es rendszerektől eljutottunk a távolságifényszóró-asszisztensekig, majd a mátrixfényig.
Ezek működéséről korábban több cikket is olvashattak a Telexen, és az utólagos LED-esítés lehetőségeiről szintén. Jelenleg az úgynevezett digitális vagy HD fény a technológia csúcsa, amely alapvetően szintén fénydiódákból áll, de különösen összetett és kifinomult módon szabályozza azok fényét. A lézer, amely korábban az akár 600 méteres hatótávolságával hódított, idejétmúlttá vált, mert a gyártók ma már úgy érnek el hasonló hatást, hogy a LED-eket bizonyos körülmények között egyszerűen erősebb árammal táplálják, és így növelik az összesített fényerejüket.
Fényszórótesztünket egy Stuttgart közelében található útszakaszon végeztük, amelyen a városhoz vezető autópálya és a városi forgalom mellett tesztelésre alkalmas hegygerincek és lejtők, különböző típusú kanyarok és a távfény kipróbálására alkalmas egyenes szakaszok egyaránt megtalálhatók. Az út menti terepviszonyok is sokfélék a környéken, hiszen ezek közt vannak erdők, kisebb árkok és különböző táblák, amelyek megkönnyítik a saját magunk és a szembejövők esetleges elvakításának felmérését. Pechünkre ezúttal rövid, enyhén ködös és nedves útszakaszok vártak ránk, a fotózás közben pedig folyamatosan esett az eső.
Hogy kerül három csík a fénycsóvába?
A BMW 540d LED-jeinek színe a ragyogó fehér felé hajlik, a fény kifejezetten erőteljes, nappallá változtatja az éjszakát, az viszont azonnal feltűnik, hogy a fényszórók nem százszázalékosan homogén módon, hanem foltosan világítják meg az út széleit. Az utazás előrehaladtával mégis megtanuljuk értékelni a LED-es fényszórórendszer adaptív képességeit. Különösen azt, hogy lehetővé teszi a távolsági fény folyamatos bekapcsolva tartását, mert szükség esetén úgy tompítja a fénycsóvát, hogy ne vakítsa el a szembejövőket.
A rendszer mindig magabiztosan szabályoz, és nem hagy fekete lyukakat vagy komor szüneteket az üzemmódváltások közt. Az 5-ös BMW előtt mindig világos az út, a kanyarokat, a domborulatokat és a mélyedéseket is jól betölti a fénycsóva, amelynek a hatótávolsága is nagyon jó. A táblákról visszaverődő fény egy kicsit vakítja ugyan az autóban ülők szemét, de nem túl zavaróan.
Ezt a jelenséget a szintén mátrix-LED-del szerelt Cupra Formentor próbáján is megfigyeltük, de itt is elhanyagolható mértékben, vagyis a rendszer önkápráztató hatása nem veszélyes. Az viszont nagyobb probléma, hogy ez az autó túlvilágítja az úttesttől balra és jobbra eső részeket, ami elvonhatja a figyelmet. Ettől eltekintve viszont kiegyensúlyozottan működik az enyhén sárgás színnel világító rendszer, hiszen szép, egyenletes tompított fényt bocsát ki, amelynél a távolsági fény láthatóan erőteljesebb. Kanyarban enyhén ugrál ugyan a fénycsóva, de összességében a Cupra mindig stresszmentesen világítja meg az utat, és a fényszóró hatótávolsága is megfelelő. További előnye, hogy a Formentor a szembejövő forgalmat is kiválóan kitakarja a fénycsóvájából.
A Volvo EX30 fényszóróiban nincs mátrixfunkció, ezért nem takarják ki a szembejövőket, hanem szükség esetén automatikusan váltanak a reflektor és a tompított üzemmód közt, ami kevésbé fejlett megoldás. A lámpák homogén, egyenletes tompított fényt adnak, tisztességes a hatótávolságuk, és hatékonyan megvilágítják az úttest szélét. Ez utóbbi segít abban, hogy észrevegyük a padkán álló vagy gyalogló embereket vagy az ott ólálkodó kisebb-nagyobb állatokat.
A Volvo távolsági fényszórója feltűnően világos mezőt vetít az autó elé, de a fény ilyenkor is a saját sávunkon belül marad. A tompított és a távfény közti átkapcsolás néha eltart egy darabig, de a távolsági fény homogén módon és alagútszerűen világít, tisztességes a hatótávolsága, bár talán kicsit fényesebben is megvilágíthatná az útpályát. További jó tulajdonsága viszont, hogy fénye sem a táblákról visszaverődve nem kápráztatja el a vezető szemét, sem a többi közlekedőt nem zavarja.
Ezt a Škoda Karoq mátrixfényszórója is tudja, abban viszont zavaró, hogy az autó előtti, kissé sárgás és nem túl világos fényt három feltűnő vízszintes csík szakítja meg. Kanyarokban kissé bizonytalannak is tűnik az irányított fénynyaláb, ami például dombtetőkön vagy völgyekben még egyértelműbb probléma. A Karoq fényszóróinak mátrixvezérlése elnagyoltan működik, néha fekete kúpot hoz létre a fénycsóvában, ugyanakkor jól megvilágítja az út szélét, és egyáltalán nem kápráztatja a szemet.
Ez vonatkozik a Land Rover Defenderre is, amely mátrixfunkció nélkül érkezett. A brit terepjáró fényszóróinak tompított fénye kissé rövid és keskeny, ráadásul túl határozott a fénycsóva határa, a távolsági fény viszont megfelelő. A fényszórók hatótávolsága tisztességes, és jól világítják meg az út szélét, továbbá kellemes a fényerejük, és világos a fény színe is, ami előnyös az éjszakai tájékozódáshoz. Az egyetlen bosszantó dolog a távolsági fényről a tompítottra való visszakapcsolás, mert a Land Rover tompítottjának hatótávolsága rövid.
Ez most az autófényszórók csúcsa
A Mercedes E osztály fényszóróinak működésében semmilyen zavaró hatást nem tapasztaltunk a teszt során. A Digital Light nevű rendszerben oldalanként három LED világít, amelyek fényáramát fényszórónként 1,3 millió mikrotükör osztja el, mindig a helyzetnek megfelelően. Kifinomult technológia ez, amellyel az autó lámpái mindig széles és egyenletes fényszőnyeget terítenek az útra. Az út szélének megvilágítása és a domborzathoz való alkalmazkodás ugyanolyan lenyűgöző, mint a fény színe és hatótávolsága.
A gyors, finom szabályozásnak köszönhetően a fény mindig vakításmentes, és megbízhatóan takarja ki a szembejövő forgalmat. A tökéletes digitális fényszóróknál nem is találtunk jobbat ebben az összehasonlításban, így a Mercedes nyerte meg tesztünket a különösen erős és fényes mátrix-LED-ekkel világító BMW-t megelőzve. Egyik most kipróbált autó fényszórója sem rossz, hiszen különböző karakterük és felépítésük ellenére nem esnek messze egymástól az alapképességeik. Csupán a Škoda rendszere okoz némi csalódást, mert modern technológiája ellenére csíkos a fénye, és esetenként pontatlan a vezérlése.
Fénytesztünk két okból is tanulságosan zárult. Egyrészt kiderült, hogyan működnek a korszerű fényforrások a változatos időjárási körülmények közt. Másrészt megtudtuk, hogy bár a LED-rendszerek egyre jobbak, egyes gyártók még mindig messze vannak a tökéletességtől, vagyis a fejlődés ezután sem állhat meg.
