Az erdélyi magyarok egy része ma már nem Erdélyben, és nem is Magyarországon él, hanem valahol Európában próbál szerencsét. Sokan közülük dolgozni mentek ki, fiatalok, akiknek ugyan van magyar állampolgárságuk, de a mindennapjaik már más országokhoz kötődnek.
Akik magyarországi lakcímmel rendelkeznek, ugyanazt az utat kénytelenek végigjárni, mint más külföldön élő magyar állampolgárok: április 12-én be kell állniuk a konzulátusok és nagykövetségek előtt kígyózó sorokba, ha szavazni akarnak. Mások levélben voksolnak, az erdélyi vagy külföldi címükre kérték ki a csomagot, amelyet postán küldenek vissza. És vannak olyanok is, akik bár jogosultak lennének rá, mégsem akarnak részt venni a választáson.
Megnéztük, hogyan viszonyulnak a különböző európai országokban élő erdélyi magyar fiatalok a magyarországi közélethez: követik-e egyáltalán az eseményeket, fontosnak tartják-e a szavazást, és ha igen, mi motiválja őket.
Kinga Angliából: Szavazok, hogy visszavehessem a szavaimat
Kuzman Kinga szaktolmács, a cambridge-i Magyar Iskola tanára. 2003-ban költözött el Erdélyből Budapestre, ahol 2010-ig élt, majd Angliába ment, és azóta is Cambridge-ben él. Kettős állampolgárságának jelentését egy korábbi tapasztalat formálta. Budapesti éveit a Gyurcsány-kormány idején kifejezetten megalázónak élte meg: rendszeresen haza kellett utaznia ügyintézés miatt, miközben gyakran érezte, hogy kívülállóként kezelik. „Havonta kellett hazamennem pecsételtetni, folyton románoztak, és egy Pesten élő nyugati hamarabb vállalhatott munkát, mint én.”
Amikor végül megkapta az állampolgárságot, nem hálát érzett, hanem inkább megkönnyebbülést, mert úgy élte meg, hogy ezzel megszűnik ez a kiszolgáltatott helyzet. „Nem voltam hálás, inkább azt éreztem, hogy végre békén hagynak.” Éppen ezért határozottan visszautasítja azt a gondolatot, hogy ez bármiféle ajándék lett volna, amelyért cserébe politikai lojalitás járna: „ezt nem lehet sem behajtani rajtam szavazatokkal, sem mással”, és mint mondja, az fel sem merül benne, hogy lemondjon róla, mert „nem az övék volt, semmi közük hozzá.”
Számára a szavazás személyes ügy is: elsősorban a fiáért megy el voksolni. Azt szeretné, ha a 16 éves gyereke látná, hogy a közéletben való részvételnek súlya van, és hogy a távolból is lehet hangjuk. „A fiamért. 16 éves, annyi, amennyi én voltam, amikor krétával írtam az egyenruhámra, hogy »we don't need no thought control«, majd a szekusok engem és a családomat fenyegették.”
Gyerekkorában a politika nem elvont téma volt, hanem a mindennapok része. A családja nem alkalmazkodott a rendszerhez: könyveket csempésztek, és otthon, még petróleumlámpa mellett is közéleti kérdésekről beszélgettek. Úgy érzi, ez a fajta hozzáállás ma is tovább él az életükben.
„A szüleim egy percig sem adták fel, nem álltak be a sorba, hanem könyveket csempésztettek. Nálunk petróleumlámpánál is ment a házban a politika. Most, az angol kert napelemes lámpája mellett is az megy.” A szavazást ezért példamutatásnak is tekinti. „Elmegyünk szavazni, hogy lássa, számítunk. Hogy van szavunk, még a tengeren túlról is.”
A döntését az is befolyásolja, ahogyan a közéleti beszéd hat a kultúrához való viszonyára. Egy konkrét élményt említ: amikor a cambridge-i Magyar Iskolában Babits Mihály Húsvét előtt című versét akarta tanítani, végül nem tudta megtenni. „Többek között azért nem szavazok a Fideszre, mert a húsvéti vakáció előtti magyar irodalom órán amikor újraolvastam ezt a remek verset, rájöttem, én képtelen vagyok azt felolvasni, hogy »béke, béke, legyen béke már, legyen vége már!« – mert émelyegni kezdtem, mert az otthoni retorika jutott eszembe.”
Végül más szöveget választott. Úgy érzi, ez a tapasztalat jól mutatja, mennyire átszőheti a politika még az irodalomhoz való viszonyt is. „Ellopták tőlem Babitsot, a szavakat és a jó verseket.”
Döntésében, hogy kire fog szavazni, közrejátszik nemcsak a magyarországi tapasztalata, hanem az is, hogy mit szeretne Erdély és szülővárosa számára is: „Azért szavazok a Tiszára, mert nekik van esélyük megállítani azt a plakát-borzalmat, ami minden egyes európai turistát elborzaszt, amikor Budapesten jár. Leváltani azt a kormányt, ami miatt külföldön szégyenkezem, és félnem kell, hogy kivágják magukat Európából, hogy a barátaim, a rokonaim Fehéroroszországban találnák magukat. Hogy visszaadják az emberek józan eszét és visszaadják a szülőföldemet. Hogy Nagybánya egy cuki partiumi város legyen újra, és nem valami székelykapus skanzen.”
Fontosnak tartja azt is tisztázni, hogyan viszonyul a gyakran felmerülő kérdéshez, miszerint a határon túli vagy külföldön élő magyarok „mit kapnak” és „mit visznek el”. Saját történetét inkább úgy látja, hogy ő adott: a román állam oktatta, később pedig tudását Magyarországon és Angliában kamatoztatta. „Engem a román állam taníttatott, magyar irodalomra és angolra, és diákok százait tanítottam Budapesten úgy, hogy ebbe a magyar állam egy fityinget se költött.” Ma is ezt a munkát folytatja: „Itt Angliában is, amikor tanítok, nem a magyar állam taníttatása nyomán teszem, nem ‘tőlük’ viszem el a befektetett tudást és pénzt. Hanem inkább én adtam.”
A döntését, hogy szavaz, végül egy egyszerű elv vezérli: a felelősség és a példaadás, még akkor is, ha ez most gyakorlati értelemben sem egyszerű. Készülnek rá, hogy hosszú sorok lesznek a konzulátus előtt: „viszem a kisszéket, és addig maradok ott, amíg kell.”
Tihamér Németországból: Én Romániába fogok hazamenni és az ottani dolgok miatt izgatom magam
Tihamér három éve dolgozik egy németországi farmon. A Hargita megyében élő családjával ritkán találkozik, általában karácsonykor tud huzamosabb ideig otthon lenni velük. Tihamér szüleinek van kettős állampolgársága, és nem tudja pontosan, de úgy emlékszik, hogy beregisztrálták őket a választói névjegyzékbe. Ha minden igaz, eddig már meg is kapták a levélszavazatos borítékot. „Nem igazán szoktunk beszélni arról, mi van Magyarba', nem is tudom, hogy az előző választáson szavaztak-e” – gondolkodott Tihamér. Neki egyébként nincs kettős állampolgársága, és egyelőre nem is szeretne igényelni, mert még pár évet biztosan Németországban lesz. Mikor a hosszú távú terveiről kérdeztük, nem tudott egyenes választ adni, de annyi biztos, hogy „haza fogok menni majd, s nekem teljesen mindegy lesz, hogy mellettünk lévő országban ki lesz a miniszterelnök, mert én Romániában élek, és az otthoni dolgok miatt fogom izgatni magam” – jegyezte meg Tihamér.
Az erdélyi magyarok körében gyakran elhangzik az „ez sem lesz, ha a Tisza győz” mondat, így arra is kíváncsiak voltunk, hogy szerinte mi lenne a Szülőföldön magyarul programmal vagy bármilyen más magyarországi támogatással, ha nem a Fidesz nyeri az áprilisi választásokat. „Nem követem annyira a magyar híreket, ha már olvasok, akkor arról szoktam, hogy mi történik otthon Erdélyben. Ha el akarják törölni a támogatást, csinálják, de ha megtartják, akkor annak persze örülnék. Engem már nem érint, mikor én voltam iskolás, akkor nem adtak annyit, mint most, de annak a kevésnek is örültünk. A rokonságban vannak gyerekek, vannak, akikről tudom, hogy igényelik a támogatást, és nem látom ebben a rosszat” – fejtette ki.
Isti és Anna Svájcból: Erdélybe érkezett a boríték, de nem fog szavazni senki helyettünk
Más ívet rajzol Isti és Anna története. Még Erdélyben ismerték meg egymást, és közösen döntöttek úgy, hogy szerencsét próbálnak külföldön, pontosabban Bázelben, Svájcban. Isti napelemeket szerel, Anna pedig idősekhez jár takarítani. Lassan öt éve élnek Bázel környékén, és mikor kiköltöztek, már akkor eldöntötték, hogy nem ott fogják leélni az életüket, valamikor hazajönnek. Ők is Hargita megyében születtek, már építik is közös otthonukat egy faluban, és „ha minden jól megy, akkor két-három éven belül” ott fognak lakni.
Mindkettejüknek van kettős állampolgársága, azonban nem szeretnének részt venni az országgyűlési választáson. Néhány éve igényelték a magyar állampolgárságot, és az ügyintézéskor egyből fel is vették őket a választási névjegyzékbe. Tudják, hogy az erdélyi lakcímükre a postás már kivitte a levélszavazatukat, de akkor sem szeretnének voksolni. Ha úgysem akarnak szavazni, miért nem kérvényezték, hogy töröljék őket a névjegyzékből – tettük fel a kérdést a fiatal párnak, akik nem akartak kifogásokat keresni, egyszerűen nem is gondoltak erre, nem jutott eszükbe.
Istinek az otthoni számláit gyakran a testvéréhez viszik, de arra is volt példa, hogy a készülő háznak a postaládájában hagytak borítékokat, ezért nem volt biztos abban, hova fog érkezni a levélszavazata. Direkt megkérte testvérét, hogy a napokban figyeljen jobban a postára, és ha megérkezik a boríték, akkor vegye el és „tartsa biztonságban”, nehogy valaki elvigye és visszaéljen vele. „Jó helyen lesz nála, bízok benne, tudom róla, hogy nem fogja a helyemben kitölteni” – mesélte Isti. Annának a levélszavazata a szüleihez érkezett, de nekik nincs kettős állampolgárságuk, és habár tudja róluk, hogy tűkön ülve követik a magyarországi eseményeket, azt is tudja az édesanyjáról és édesapjáról, hogy nem akarnak beleszólni „más ügyeibe”. Anna is meghagyogatta a szülőknek, hogy tegyék el a borítékot.
De ha mégis szavaznátok, akkor hova húznátok az x-et? „Szerintem egyik rosszabb, mint a másik” – válaszolt röviden Isti. „Nem szeretem Magyar Pétert, de ha a magyarországiak tényleg változást akarnak, akkor segítenék nekik” – mondta Anna.
Júlia Hollandiából: Bármilyen politikai helyzet alakul ki, nem lesz ettől se jobb, se rosszabb a kapcsolatunk a családban
Júlia 10 éve él Hollandiában, ahol pénzügyi rendszerek bevezetésére szakosodott tanácsadóként dolgozik. A korábbi magyarországi választásokon nem vett részt, mert túl macerásnak érezte, hogy regisztráljon a névjegyzékbe, de tavaly, amikor megújította a magyar személyi igazolványát, egyúttal regisztrált is, így most megkapta a választói levélcsomagot, és el is küldte a levélszavazatát.
Volt más oka is annak, hogy most élt a választói jogával: „régebb nem éreztem, hogy akkora nagy jelentősége van, viszont Hollandiában nagyon sok negatív, trágár megnyilvánulás van a magyar választásokkal kapcsolatban, amivel nem értek egyet, és úgy éreztem, hogy nem szeretném támogatni, hogy esetleg a választásnak olyan eredménye legyen, ami inkább azt a megnyilvánulást erősíti, és nem egy kulturált, előrehaladó mentalitást” – mondta.
„A Fideszre szavaztam. Ahogy Magyar Péter megnyilvánul és az, hogy akik őt támogatják, mennyire agresszíven lerohanják az embereket a véleményükkel, számomra nem normális. Vannak az ismeretségi listámban olyan emberek, akik magyarországi származásúak, Hollandiában élnek és nagyon trágár megnyilvánulásaik vannak a jelenlegi kormánnyal szemben, de nem támasztják alá semmivel, hogy miért jobb a másik, csak annyit mondanak, hogy változást szeretnének” – magyarázta.
„Hollandiában folyamatosan csak az van a híradóban, hogy Orbán Viktor mennyire negatív minden EU-s kezdeményezéssel szemben, de nem látok sok magyarázatot arról, hogy mit tesz az emberekért. Pedig a Fidesz kampányában ott a rezsicsökkentés, a benzinárstop, és a hasonló intézkedések, amiket én jónak tartok. Hollandiában ehhez képest már 2,60 euró egy liter benzin, így nagyon felmegy mindennek az ára” – tette hozzá. Jónak tartja a Fidesz-kormány bevándorlás-politikáját is, Hollandiában ugyanis állítása szerint nagyon sok bevándorlókhoz köthető agresszióról lehet hallani. „Már nem megyek ki este nyolc után egyedül az utcára” – mondta.
Azzal kapcsolatban, hogy hogy érzi, miben érinti, hogy ki lesz kormányon Magyarországon, a magyar útlevéllel járó előnyöket emelte ki. „A munkám miatt rengeteget utazom különböző országokba és sokszor könnyebb, ha magyar útlevéllel utazol, mint románnal, ilyen szempontból befolyásolhat, hogy milyen lehetőségek vannak vagy változnak-e a jelenlegiek. De a mindennapi életben nem befolyásol” – mondta.
Arról is beszélt, hogy a családban szóba kerülnek ugyan a választások, de az eltérő vélemények ellenére ez nem változtat a kapcsolatukon. Mint mondta, az Erdélyben élő családja nem szavaz, Magyarországon élő rokonok közül pedig van, aki úgy gondolja, hogy a jelenlegi kormánynak kellene maradnia, mert az intézkedéseik jobbak az emberek számára, de olyan is, aki mindenképp változást szeretne. „Bármilyen politikai helyzet alakul ki, nem lesz ettől se jobb, se rosszabb a kapcsolatunk a családban” – mondta.
Kinga Németországból: Egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy milyen negatív megítélése lett külföldön a magyaroknak
Kinga 2019 óta él Németországban, szakorvosként dolgozik és ez az első alkalom, amikor részt vesz a magyarországi választásokon. „Eddig mindig úgy éreztem, hogy mivel nem Magyarországon élek, és a választás eredménye nem érint közvetlenül, nem élek az állampolgári jogommal. Külföldön élő magyarként egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy milyen negatív megítélése lett külföldön a magyaroknak az elmúlt évek magyarországi politikája miatt. A választás tétje számomra az, hogy visszatáncol-e Magyarország a szakadék széléről Európa és a demokrácia felé, vagy a diktatúra útját választja” – indokolta a döntését.
„A Tisza Pártra szavazok. Az európai szellemiség fontos számomra, európainak tartom és érzem magam, a demokratikus értékrenddel azonosulok. Nem tudom, hogy mennyire jól fogja képviselni a Tisza ezt az értékrendet, de mindenesetre jobban, mint a kormánypárt, aki az Európai Uniót nyíltan ellenségnek kiáltotta ki” – mondta.
A választást megelőző időszak csak igazolta számára a korábbi véleményét: „Elképesztően durva, személyeskedésre és félelemkeltésre épített kampánynak láttam, ami csak megerősített a döntésemben – ez a minősíthetetlen, agresszív és manipulatív kommunikáció nem az, amit egy civilizált ország vezetőitől látni szeretnék.”
Mint mondta a szűk családi körben beszéltek a választásokról, és hasonló véleményen vannak, a tágabb családdal, rokonokkal viszont igyekszik kerülni a témát, mert valószínűleg feszültséghez vezetne. „Sajnos a társadalom erős polarizáltsága a közvetlen családi és baráti kapcsolatokra is rányomja a bélyegét” – jegyezte meg.
Réka Írországból: A politika nem érhet annyit, mint az emberi kapcsolatok
Réka Sepsiszentgyörgyről indult el, jelenleg Írországban él, ahol nyelvtanárként, fordítóként és tolmácsként dolgozik. Bár külföldre költözött, szoros kapcsolatban maradt az otthoniakkal, és a közéleti történéseket is figyelemmel kíséri.
Az erdélyi magyar közösségen belüli politikai megosztottságot erősnek látja, és úgy érzi, ez sokszor a személyes kapcsolatokat is próbára teszi. Emiatt tudatosan kerüli az ilyen témájú beszélgetéseket a családban és a baráti körben. „A politikai témák mára sokszor olyan feszültséget hordoznak, hogy én magam is tudatosan kerülöm az ilyen jellegű beszélgetéseket a barátaimmal és családtagjaimmal.”
Számára egyértelmű, hogy a kapcsolatai fontosabbak, mint az aktuálpolitika, és nem akarja, hogy véleménykülönbségek miatt eltávolodjanak egymástól az emberek. „Nem vagyok hajlandó olyan kapcsolatokat elveszíteni, amelyek fontosak számomra, csak azért, mert ennyire két táborra szakadt Magyarország és az erdélyi magyarság közélete.”
Úgy látja, a közéletből hiányzik a valódi párbeszéd és az árnyalt gondolkodás, sokan inkább egyoldalúan tájékozódnak. Ez szerinte megnehezíti, hogy jobban megértsék egymást és a saját helyzetüket is. „Sokkal fontosabbnak tartom az emberi kapcsolataimat, mint az aktuálpolitikát.”
A megosztottságot tovább mélyíti, hogy politikai oldalak szinte „kisajátítottak” bizonyos fogalmakat és kulturális szereplőket, ami miatt egyre kevesebb az átjárás a különböző nézetek között. Különösen bántónak tartja, amikor emiatt családtagok vagy barátok is eltávolodnak egymástól. „Nagy szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy testvérek, családtagok, barátok vesznek össze, és akár meg is szakítják egymással a kapcsolatot politikai véleménykülönbségek miatt.”
Korábban élt Magyarországon, akkor szavazott is, Erdélyből viszont nem vett részt a választásokon, mert nem érezte úgy, hogy kellően átlátja az ottani viszonyokat. Most viszont élni fog a lehetőséggel. „Most mégis elmegyek szavazni, mert szeretném, ha véget érne az, ami miatt elhagytam Magyarországot: egy megosztott, politikailag túlságosan átitatott társadalom.”
A költözésében is szerepet játszott ez a légkör, még ha a magyar kulturális élet hiányzik is neki. Hosszabb távon abban bízik, hogy csillapodnak a feszültségek, és az emberek újra megtalálják a közös hangot.
„Én nagyon bízom abban, hogy amikor ez a nagy zaj egyszer elcsendesedik, az emberek rájönnek: a politika a politikusok dolga. A polgárok feladata pedig az, hogy felelősen, civil kurázsival éljék az életüket.”
Emese Angliából: Most először érzem reálisnak a változás esélyét
Emese 11 éve él Angliában, kulturális marketinggel foglalkozik. Mióta magyar állampolgár lett, már többször is szavazott a magyarországi választásokon, most is. „Mindig úgy gondoltam, hogy a külhoni magyarokra is hatással van a mindenkori magyar kormány politikája, emellett Budapesten is tanultam, éltem egy ideig, tehát éltem a szavazati lehetőségemmel” – mondta.
„A Tiszára szavaztam. Régóta aggasztónak tartom, hogy a Fidesz kormányzása milyen negatív hatással van a kulturális intézményekre, a tudományra, az egészségügyre, az oktatásra és a civil szférára – mindezt személyes tapasztalatok is megerősítik a környezetemben. Most először érzem reálisnak a változás esélyét egy olyan politikai erővel, amely nem megfélemlítéssel, hanem következetességgel kíván kormányozni, így nem volt kérdés a döntésem” – beszélt a választásáról.
A választási kampánnyal nem csak a sajtón és a szociális médián keresztül, hanem a Magyarországon élő barátokon és személyes látogatások alkalmával is találkozott. „Nyomasztónak találtam az uszító plakátokat és a félelemkeltő szlogeneket. Több Magyarországon élő barátom és Angliába kiköltözött család helyzetét látva különösen visszásnak hatottak a »családbarát« üzenetek” – jegyezte meg.
Arról is beszélt, hogy mind az angliai, mind az erdélyi ismerősei körében érez egyfajta aktivizálódást a mostani választásokra. „Angliai magyar ismerőseimmel többnyire egyetértünk és izgalommal várjuk a választások eredményét, sokan utaznak külképviseleteken szavazni, és többen haza is repülnek csak ezért. Az otthoniakkal is beszélünk erről. Tudom, hogy a közvetlen környezetemben kevés az elszánt Fidesz-szavazó, velük nem megyek bele mélyebben a témába. Bár Erdélybe sok támogatás érkezett, például templomfelújításokra, a kampányt kísérő félelemkeltő hangulat sajnos vele együtt átterjedt. Több, korábban passzív ismerősöm most úgy érzi, hogy fontos szavaznia a rendszerváltás érdekében” – részletezte.
Azt is kiemelte, hogy az angol barátai együttéreznek a magyarokkal, mert a Brexit-kampány hasonlóan megosztó volt, még most is érezni lehet a hatását: „Nagyon nehéz hidakat újraépíteni, úgyhogy emlékeztetem magam, hogy minden politikai helyzetet túl lehet élni, ha megpróbáljuk együttérzéssel és szeretettel kezelni azokat is, akikkel nem értünk egyet”.
Linda Németországból: A baráti körben legtöbben úgy vannak vele mint én, eddig nem akartak „beleszólni”, de most szavaznak
Linda négy éve él Németországban, a kulturális szektorban dolgozik, és most szavaz először a magyarországi választásokon. „Még soha nem vettem részt, mert nem gondoltam, hogy dolgom szavazni, hiszen nem élek ott, és zavart a kettős állampolgárság körüli sok balhé is, az erdélyiek megbélyegzése. Nem akartam, hogy közöm legyen hozzá. Most szavazok először, a Tiszára, mert végre van esély rendszerváltásra Magyarországon” – indokolta a részvételét.
Mint mondta, igyekezett elkerülni az RMDSZ magyar kormányt támogató kampányát, de szembejött vele az interneten. A környezetében azt érzékeli, hogy sokan hozzá hasonlóan gondolkodnak, van egy rendszerváltó hangulat, ugyanakkor ő is beszámolt arról, hogy a politikai véleménykülönbségek feszültséget okoznak a családokban. „A mikrokörnyezetemben nincs sok Fidesz-szavazó. A baráti körben legtöbben úgy vannak vele mint én, eddig nem akartak ”beleszólni„, de most szavaznak. Az Erdélyben élő családtagokkal, barátokkal hetek óta folyamatosan erről beszélünk, még olyan barátokkal is, akikkel egyébként nem szoktunk politikáról beszélni. Azokkal a családtagokkal, akik fideszesek, nem beszéltem mostanában, és ha véletlenül beszélünk, elkerüljük a témát. Az erdélyi fideszesek is ugyanúgy félnek a háborútól, főleg az öregek, akik csak a tévéből tájékozódnak. A fiataloknál pedig sajnos az EU-ellenes üzenet az, ami betalált, de ezt csak a távoli ismerősöknél látom” – mondta.
A nevek egy részét kérésre megváltoztattuk.
